DR. SZÁJER JÓZSEF
DR. SZÁJER JÓZSEF
DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A magyar törvényhozás és a magyar politikai elit szégyene, hogy 1990 óta, a rendszerváltás megkezdése óta a miniszterek és az államtitkárok jogállását nem szabályozza részletes törvény. Ebben a felelősségben önökkel együtt osztozom - és azokkal a politikai pártokkal, amelyek ezt eddig elmulasztották.
Éppen ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt azt gondolja, hogy egy ilyen törvénynek a megszületése egy nagyon súlyos mulasztását pótolja annak, ami elmaradt; pótolja azt, hogy a köz legmagasabb rangú tisztségviselői, a miniszterek és az államtitkárok tevékenységére, azok jogállására végre egy magas szintű, törvényi szintű jogszabály vonatkozzék. Tehát magát a gondolatot a Fidesz-Magyar Polgári Párt üdvözli, és örül, hogy ez a törvény meg fog születni.
Nem ezzel van az alapvető gondunk. A részleteket ezzel kapcsolatban Salamon László korábban elmondta, és a következő hozzászólásban nyilván ezeket tovább fogja folytatni.
(22.20)
Ugyanis magával ezzel a törvényjavaslattal, ennek a tartalmával mégsem értünk egyet, az egyik szemünk sír, a másik meg nevet: örülünk, hogy lesz végre egy törvény, ugyanakkor nem örülünk, hogy ilyen törvény fog megszületni.
Örülünk annak, hogy lesz egy törvény, ugyanis a Magyar Köztársaságban lényegében minden foglalkozásra, minden rangra vonatkozóan létezik már megfelelő szintű jogi szabályozás: van ilyen a polgármesterek jogállására, van az országgyűlési képviselők jogállására, természetesen a munka törvénykönyve minden munkavállalóra vonatkozik, a köztisztviselőkre, a közalkalmazottakra - és sorolhatnám még, hogy milyen személyek, milyen munkavállalók és tisztségviselők jogállását szabályozta eddig törvényi szinten a Magyar Országgyűlés.
Nem önszántából és nem jószántából döntött úgy a kormány, hogy végre benyújtja ezt a javaslatot. Annak ellenére, hogy a kormánykoalíciós pártok programjában benne volt már az erre vonatkozó ígéret, sőt abban a listában is benne volt, amit a koalíciós pártok - már nem emlékszem pontosan, hogy a koalíciós megállapodásban vagy pedig a kormányprogramban - az azonnal meghozandó törvények sorába soroltak, azokban is szerepelt már a miniszteri jogállásról meghozandó törvény, mint feladat. Ez ennek megfelelően körülbelül 1994 végéig meg kellett volna hogy szülessen - de végül is nem ezért született, végül is az Alkotmánybíróságnak kellett rákényszerítenie a Magyar Országgyűlést és a kormányt, hogy e tekintetben tiszta vizet öntsön a pohárba.
Meg kell hogy mondjam - és erre utalt Salamon László korábbi stádiumban elmondott hozzászólásában -, hogy az Alkotmánybírósághoz én nyújtottam be azt az indítványt, amely arra vonatkozott, hogy a miniszterek jogállására vonatkozó elavult, még a rendszerváltás előtt született minisztertanácsi határozatot megsemmisítse. Ez volt az a minisztertanácsi határozat, amelyben lényegében a miniszterek jogállása, azok bérezése, a különböző javadalmazásuk és egyéb privilégiumaik beépültek. Ennek a minisztertanácsi határozatnak a megsemmisítése az, ami megnyitotta az utat a törvény tárgyalása előtt; az Alkotmánybíróság június 15-ei határidőt tűzött ki, hogy ezt a törvényt meg kell hozni, és ennek megfelelően, lényegében a kényszer segítségével sikerült magunkat, egyáltalán a kormányt és az Országgyűlést rávenni, hogy ebben a kérdésben döntést hozzon.
Mindez a tényleges gyakorlatban is elég súlyos problémákat okozott, és belőlem az váltotta ki, hogy az Alkotmánybírósághoz kell fordulni ebben a kérdésben, hogy annak idején, amikor Bokros Lajos lemondott a miniszteri státuszáról, abban az esetben komoly vita alakult ki a Fidesz és a kormánykoalíció között abban a kérdésben: jár-e végkielégítés, jár-e 6 hónapi időre szóló, kifizetendő felmondási pénz az akkor saját jószántából távozó pénzügyminiszternek. Akkor végül is - jogértelmezési eszközökkel - a kormány egyoldalúan úgy döntött, hogy végkielégítés nem jár, de a 6 hónapi felmondásra szóló összeg jár neki. Ezt a variációt szintén nem tudtam elfogadni, hiszen egyetlenegy munkavállaló, egyetlenegy a munka törvénykönyv alá tartozó dolgozó sem kap ilyen esetben - ha saját maga mond fel a munkahelyen - semmiféle juttatást. Ennek megfelelően méltánytalannak gondoltam azt a jogértelmezést, amit akkor a kormány mindenféle, még az előző rendszer idejéből származó alacsony szintű jogszabályokból összeszedett, és ennek érdekében nyújtottam be ezt az alkotmánybírósági javaslatot. Így született meg az az alkotmánybírósági ítélet, amely már világosan kimondja, megsemmisíti azt a rendeletet, amelyre ilyen módon, azt gondolom, nem éppen jogállami módon építette a kormány az addigi stratégiáját - eddig a sikertörténet. Magával a törvényjavaslattal kapcsolatos részletes problémáinkat Salamon László fogja ismertetni.
Én most itt egyetlenegy pontra szeretném felhívni a figyelmet, ez pedig az, hogy június 15-e közeleg, és nyilvánvaló, hogy ennek a törvénynek az elfogadására addig már nem lesz mód. Ennek megfelelően nem is az államtitkárokra, hiszen rájuk nézve volt egy kurta törvény, de a miniszterekre vonatkozóan meglehetősen komoly alkotmányossági problémákat vet fel, hogy mely juttatásokban részesülhetnek, ki lehet-e nevezni ebben az időben megfelelő alappal minisztert. Én tehát azt gondolom, az átmenet problémáját is meg kell oldani, ugyanis június 15-étől, vagyis a jövő héttől nem lesz jogi szabályozás erre a kérdésre. Ez pedig úgy állt elő, hogy annak ellenére, hogy a kormány elég korán, még magához képest, az eddigi szokáshoz képest is korán elkészítette az erre vonatkozó jogszabályt - és ezt, azt hiszem, egy ellenzéki képviselőtől mindenképpen bóknak lehet tekintetni -, azt a pártokkal ismertette, de benyújtására csak később, ebben az alkotmányjogi, közjogi meg bírósági rendszert átalakító hajrában került sor. Tehát így is késedelembe keveredett a kormány ebben az ügyben, és most egy - legalábbis pár hétig tartó - exlex állapot lesz, amelyben, azt gondolom, alaposan meg kell vizsgálni, milyen esetben helyes a kormány magatartása, vagyis az ebben a megsemmisített határozatban foglalt, eddig erre alapított jogok tekintetében hogyan néz ki.
Én tehát az elkövetkezendő hetekben semmiképpen sem ajánlom a minisztereknek, hogy lemondjanak - és egyéb hasonlót -, a kormányfőnek sem javaslom, hogy ebben az időszakban újabb minisztereket nevezzen ki, mert komoly alkotmányossági aggályok lesznek ezzel kapcsolatban. Ugyan ott van az alkotmány, ez kétségtelen, és az alkotmány bizonyos értelemben foglalkozik ezekkel az ügyekkel, de mindenképpen egy érdekes szituáció fog előállni, ha nem születik meg ez a törvény, holott igazából ezt meg lehetett volna tárgyalni, és tulajdonképpen a Fidesz igenlő szavazatait nem is igényelte volna; hiszen mi nem fogjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot, de az, hogy a megsemmisített törvény helyett egy másik szülessen, a kormánykoalíció elemi érdeke, és nyilván meg is szavazta volna. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
