TAMÁSSY ISTVÁN
TAMÁSSY ISTVÁN
TAMÁSSY ISTVÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény módosítására előterjesztett törvényjavaslathoz - a javaslat áttanulmányozása és átgondolása alapján, valamint Torgyán József ellenzéki képviselőtársam észrevételeit hallgatva - meg szeretném jegyezni, hogy nincsen jelen a helyén Torgyán képviselő úr, és így igen nehéz az általa elmondottakkal vitatkozni. Kénytelen vagyok most ezt - a lehetőséget kihasználva - mégis megtenni, remélem, hogy ő a parlament jegyzőkönyvét tanulmányozva olvashatja gondolataimat. Tehát szükségesnek tartom, hogy a következő gondolatokat mint az infrastrukturális építési albizottság elnöke, szíves figyelmükbe ajánljam.
Képviselőtársam hiányolta a kormány új közlekedéspolitikáját. Emlékezetem szerint a kormány a törvényhez tartozó távközlés-politikájáról szóló előterjesztést 1992 januárjában nyújtotta be az Országgyűléshez - ez még természetesen az előző kormány. Az abban foglaltak szerint ment végbe a távközlési szektor kialakítása, így jött létre a ma működő piac. Ennek megfelelően lett Magyarország területe 54 primer körzetre bontva, és az önkormányzatok javasolhatták az önálló koncessziós telefontársaságok létrehozatalát.
A távközlésről szóló törvény igazodott az 1991-ben megalkotott koncessziós törvényhez, amikor a távközlési szolgáltatások közül többek között a közcélú távbeszélő-szolgáltatást, vagyis a telefonszolgáltatást a koncessziós tevékenységek közé sorolta. Szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat, hogy a telefonkoncesszióra kötött szerződések jelentették az állam kezében azt a törvényes eszközt, amellyel megvalósult az a nagyarányú fejlesztés, ami még napjainkban is tart. Az 1950-80-as évek közötti időszakban Magyarországon a telefonellátottság 100 lakosra vetítve nem érte el a 10 készüléket. Magyarország, speciális geopolitikai helyzete és gazdasági állapota következtében, a hírközlési-távközlési infrastruktúra fejlesztése tekintetében még a közép-európai és a balkáni országoktól is messze lemaradt.
Itt szeretném megjegyezni, hogy speciálisan Nógrád-megye, melynek képviselője vagyok, az országos átlagnál is lényegesen rosszabb mutatókkal rendelkezett, tehát az átlagszám egy nagyon széles terület, amely a nagyon rosszakat és a jókat is magába foglalva jelenik meg. Végül is a nagyvárosokban valamivel jobb volt a telefonellátottság, ugyanakkor a kisebb falvakban katasztrofálisnak nevezhető. Nem tudom, az itt ülő képviselőtársaim emlékeznek-e még a kurblis telefonokra, amelyekkel a legutóbbi időkig a kistelepüléseken telefonáltak, és munkaszüneti napokon úgynevezett berepülőzés következett be, amikor sorbakapcsolták a falvak telefonjait. Ez a lehetetlen helyzet végül is az elmúlt öt évben megszűnt, és ebben az elmúlt öt évben a nemzetközi összehasonlítások ugrásszerű fejlődést igazolnak, amelyet nem lehetett volna megtenni megfelelően szabályozott környezet hiányában.
Megítélésem szerint - és azt hiszem, ebben az én megítélésem nem jár messze az igazságtól - a távközlésben az elmúlt öt esztendőben történt események Magyarország egyik legnagyobb sikerágazataként tarthatók számon. A távközlés dinamikus fejlődésének magyarországi specifikuma, hogy mindez a gazdaság csökkenő GDP-termelése mellett ment végbe, úgy, hogy az állam kivonult a távközlésből. 1990-től minden, korábban esetlegesen juttatott állami támogatás megszűnt, sőt a szektorban keletkező jövedelmek, illetőleg elkülönítetten gyűjtött bevételek nagy része a költségvetésé lett, és nem a szektorban realizálódott.
Tisztelt Képviselőtársaim! A következő számok önmagukat igazolják: a GDP mintegy 20 százalékos csökkenése ellenére a közcélú távbeszélőfővonal-sűrűség az 1989. évi 8,98-ról 1996 végére 26-ra emelkedett. Ez a szám az európai középátlagot jelenti. 1995-ben 100 magyar háztartásból 57 rendelkezett telefonnal. E mutató értéke a dél-európai országokban 1,4-szer, a nyugat-európai országokban 1,64-szer nagyobb, mint Magyarországon.
A magyar hálózat digitalizáltsága a múlt évben meghaladta a 60 százalékot. Megteremtődtek a távközlési, részben informatikai infrastruktúra technikai alapjai, elkészült az ország digitális gerinchálózata. A mobiltelefónia ugrásszerű elterjedése szintén az elmúlt időszak jellemzője volt. A mobiltelefon-sűrűség 1996 végére megközelítette a 100 lakosra vetített 5-öt, amely megfelel az EU-átlag 60 százalékának.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az OECD jelentése - a benne foglalt sok hasznos megállapítás és javaslat mellett - kiemelten és elismerően szólt a magyarországi távközlés szabályozásáról. Angol nyelvű szakfolyóiratok a közelmúltban írták meg, hogy Csehországban tanulmányozzák és a magyar minta alapján készülnek megoldani a távközlési szabályozásukat, abból a célból, hogy felgyorsítsák a közép-európai régión belüli versenyt. Az előttünk fekvő törvényjavaslat-tervezetből kitűnik, hogy ezek a kisebb módosítások még az 1998-ig tartó fejlesztési ciklushoz szükségesek.
Ezért egyetértek a kormánnyal abban, hogy az új hírközlés-politikai koncepciót a mennyiségi fejlesztést lezáró 1997. év után az európai csatlakozásunk előkészítéséhez és az új típusú feladatok megoldásához, majd 1998-ban a készülő új, komplex távközlési törvényhez kívánják az Országgyűlés elé terjeszteni.
(20.50)
Ma azonban szükség van a korábbi időszak lezárására és a szabályozás működőképességének fenntartására; természetesen szükség van az öt év alatt módosult jogszabályi környezethez való alkalmazkodásra is. Így Torgyán József képviselőtársammal ellentétben helyesnek tartom, hogy a módosítás elhagyja a "zárt láncú" fogalmat, amelyet a médiatörvény új "kábeltelevíziós műsorelosztási" fogalma mellett kellett megtenni. Ugyanakkor pedig a megmaradó "külön célú" és "zárt láncú" fogalmakhoz a zárt felhasználói körökre való utalást megtartja.
Véleményem szerint az is pozitívum, hogy a miniszter a jövőre nézve úgy tervezi kiírni a koncessziós pályázatokat, hogy egyoldalú szerződésmódosítási joga lehessen honvédelmi, biztonsági és nemzetbiztonsági érdekből. Abban az esetben, ha a miniszter kiírja az országos és regionális műsorszórásra és -elosztásra a koncessziós pályázatot - amely akár együttesen bonyolódhat a privatizációval is -, feltétlenül gondolnia kell a továbbiakban azokra a rádiótávközlő eszközökre, amelyeket az ilyen hálózatok a légi riasztáshoz alkalmaznak. A pályázat nyertesének, az új koncessziós társaságnak pedig számítania kell arra, hogy ilyen esetben rendkívüli kötelezettségei lehetnek, keletkezhetnek.
Igen kedvezőnek találom, hogy a javaslat támogatja a nem koncesszióköteles, de közcélú távközlési szolgáltatások piacra lépését, a szabályozott verseny kiszélesítését. Örömmel látom, hogy a fogyasztókat nemcsak az üzletszabályzat és a hírközlési hatóságok, hanem a jövőben a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség is segíti. Más törvényjavaslatban is láttuk már - és itt megjelenik - az egységes műszaki fejlődés érdekében bevezetendő európai minőségtanúsítási rendszer.
A közcélú szolgáltatók hálózatlétesítési problémáit oldja meg a használati jog megteremtésével a szűkös területeken az a javaslat, amely pontosan az ott lévő monopolszolgáltatók erőfölényének letörését jelenti anélkül, hogy bármilyen alkotmányos jog sérülne.
Tisztelt Országgyűlés! Minden törvényjavaslatban lehetnek kisebb félreértések vagy magyarázatra szoruló szövegek. Álláspontom szerint ezek módosító indítványokkal rendezhetőek. Nem tudom elfogadni azonban, hogy a távközlésről szóló törvényjavaslat kapcsán itt meg nem oldható vagy ide nem tartozó kérdéseket tárgyaljunk. Szó sincs arról például, hogy a törvényjavaslat záró rendelkezései között szereplő ártörvény módosítása a jövőben több vagy más szabályozási lehetőséget adna a miniszternek. A telefonszolgáltatás és a műsorszórás hatósági ára azonban fenntartandó és szükséges, amellett, hogy az ágazati miniszter és a pénzügyminiszter együttesen évről évre elvégzik a szükséges korrekciókat.
Kérem képviselőtársaimat, hogy az előterjesztett távközlésről szóló törvényjavaslatot az általam elmondottak figyelembevételével szíveskedjenek tanulmányozni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
