TOKÁR ISTVÁN
TOKÁR ISTVÁN
TOKÁR ISTVÁN, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság 1996. december 11-én tárgyalta a H/3483. szám alatt benyújtott országgyűlési határozati javaslatot, amely a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveiről, valamint a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről szól. A bizottság 1 ellenszavazattal a határozati javaslatot általános vitára alkalmasnak találta.
A bizottsági ülésen megállapítottuk, hogy az előterjesztés négy témában próbál eligazítást nyújtani. Elsőként az elkülönített állami pénzalapok, valamint az egyéb pénzeszközök összehangolását próbálta megteremteni, a területfejlesztési támogatás átfogó elveit próbálja kialakítani; második célkitűzése, hogy tisztázza a decentralizáció elveit, vagyis hogy a területi célelőirányzatok, a gazdaságfejlesztés, illetve az infrastruktúra mely szintre kerüljön decentralizálásra; a határozati javaslat harmadik célkitűzése, hogy tisztázza a támogatandó célokat; míg negyedikként a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszerét igyekszik szabályozni.
Mint a miniszter úr az ajánlásában elmondta, ez a törvénytervezet nem minden előzmény nélküli, hiszen miniszteri határozatokkal, kormányrendelettel az 1996. év során ez a rendszer többé-kevésbé már működött.
A gazdasági bizottsági ülésen egy érdekes jelenséget lehetett megfigyelni amellett, hogy egy ellenszavazat volt, a többi jelen lévő bizottsági tag támogatta az előterjesztést; mégis a hozzászólók inkább a kételyeiket és az előterjesztés gyenge pontjait emelték ki és szóltak hozzá.
Egyesek úgy ítélték meg, hogy ez a határozati javaslat túl ambiciózus, és az anyag részletekbe menő szabályozási szándékából úgy tűnik ki - és ezt a miniszter úr meg is erősítette -, hogy a végrehajtó hatalom saját mozgási terét kívánja szűkíteni, míg mások pont ezt a szándékot tartják a határozati javaslat erényének.
A túl részletekbe menő szabályozás tette talán, de megfogalmazásában a kelleténél nehézkesebbnek tűnik az anyag, hosszabb és talán bonyolultabb az előterjesztés a szükségesnél. Fölmerült ellentmondás, hogy a decentralizáció szintjének a megyei szintet, ezen belül a megyei területfejlesztési tanácsot emeli ki az anyag. Az ellentmondás ott látszik, hogy az Európai Unióval való tárgyalások során a csatlakozás után a tárgyalási szint a régió. Itt a régiót az anyag a megyei területfejlesztési tanácsok saját hatáskörébe rendeli. A hozzászólásban az a kétség merült föl, hogyan lehet majd azokat a Phare-támogatásokat összhangba hozni a megyei területfejlesztési tanácsok rendelkezésre álló forrásaival.
Pozitívumként azt a törekvését emelték ki a bizottsági hozzászólók, hogy az elosztási rendszert objektív alapra próbálja hozni, és a lehető legkisebbre szűkítené a szubjektív döntéseket. Olyan vélemény is elhangzott, hogy az előterjesztés azt sugallja, hogy részletekbe menő képletekre alapozó előterjesztés és határozat olyan látszatot teremt, mintha már ha megvan a pénz, nincs más dolog, mint ebbe a végösszeget behelyettesíteni, a programot végigfuttatni, és mindenki tudja, hogy adott végösszegből számára mennyi pénz fog jutni.
Említették a hozzászólók, tekintettel arra, hogy itt egy koordinációs feladatot is célul tűzött ki a határozati javaslat, hogy hiányzik egy melléklet, amely magába foglalná azokat, a költségvetésben a tárcáknál elkülönített forrásokat, amelyek tulajdonképpen az elfogadás után ennek a rendeletnek a hatáskörébe kerülnek.
Nem pótolhatatlan, és valószínűleg a részletes vita során a hozzászólók ezt még kiegészíthetik, hiányolták a működő kisvállalkozások támogatását, tekintettel arra, hogy a térségi foglalkoztatásnál jelentős szerepet töltenek be, és az ő támogatásuk külön soron is elismerve kell hogy szerepeljen.
(17.20)
Szintén előnyként hangzott el a bizottság ülésén, hogy a finanszírozás jövőjeként a programfinanszírozást tekinti, és a pénzügyi alapok összehangolásával együtt próbálja megvalósítani.
A IV. fejezetben szereplő statisztikai kistérségek kialakításával kapcsolatban is - vagyis, hogy a kedvezményezett térségek besorolása hogyan történjen - sok észrevétel hangzott el. Én magam is egyetértek azzal, hogy rengeteg veszélye van annak, hogyha térségeket a statisztikai átlagok alapján próbálunk megítélni. Különösen veszélyes ez azoknál a kistelepüléseknél, amelyek nagyobb városok, iparilag fejlettebb városok vonzáskörében helyezkednek el, mert ezeknek a hátrányos helyzetét felemeli az átlag, és ezzel kivonja azoknak a köréből, amelyek feltétlen támogatandók a határozati javaslat által.
A gazdasági bizottság ülésén elhangzottakból is látszik, hogy egy objektivitásra törekvő, jó szándékú előterjesztés, amely a területfejlesztésre szánt alapok elosztását akarja szabályozni, mennyi ellentmondást és kételyt vet föl.
Remélem, az általános vitában elhangzó vélemények és a módosító indítványok ezeket az észrevételeket szűkítik, és majd az elfogadásra kerülő határozati javaslat valóban egy objektív támogatási rendszert tud kialakítani. Köszönöm szíves figyelmüket. (Szórványos taps a kormányzó pártok soraiban.)
