SZENTKUTI KÁROLY
SZENTKUTI KÁROLY
SZENTKUTI KÁROLY (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Parlament! A bizottsági előadók a bizottságok különböző véleményeiben nagyon sok lényeges kérdésre kitértek a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett területek besorolásáról és feltételrendszeréről szóló határozati javaslat kapcsán.
A bizottsági előadók véleményének kifejtése során is megerősödött bennem az a vélemény, hogy ennek a határozati javaslatnak nagyon sok eleme jó, nagyon sok eleme használható, ugyanakkor vannak olyan elemei, amelyek nagyon erősen vitathatók. Miniszter úr is jelezte a miniszteri expozéjában, hogy nyilván ez az a kérdés, a területfejlesztés kérdése, amiben nagyon nehezen lehet széles körű konszenzust teremteni, hiszen ki hol lakik - Nyugat-Magyarországon vagy Kelet-Magyarországon -, ki milyen szempontokat tart fontosnak, nyilvánvalóan olyan formában ítéli meg a területfejlesztéssel kapcsolatos irányelveket.
Másrészt pedig - ez is említésre került, és szeretném megerősíteni, hogy - nem olyan régi a területfejlesztési és területrendezési törvény, nagyon kevés a tapasztalat arról az intézményrendszerről, amelyet a törvénnyel kialakítottunk; nagyon kevés a tapasztalat, tulajdonképpen egyéves tapasztalat van, és a pénzek felhasználásának a lehetőségeiről még ennyi tapasztalati idő sincsen, hiszen nagyon gyorsan kellett végrehajtani. Tehát ezeknek a tapasztalatoknak a figyelembevételével - bizonyos mértékig hiányában is - azt gondolom, nagyon nehéz ma egy pontos és jó határozati javaslatot ebben a kérdésben megfogalmazni.
Az biztos, hogy abban nincs vita, hogy szükség van erre az országgyűlési határozatra, önkormányzati oldalról is mondhatom ezt, hiszen az önkormányzatok - amelyek a megyei területfejlesztési tanácsokban nagyon jelentős súllyal vesznek részt - várják ezeknek a pénzügyi eszközöknek a leosztási szisztémáját, hogy ezeknek a felhasználására minél gyorsabban kerülhessen sor.
Ugyanakkor tényleg nagyon bizonytalan környezetben kell ezeket az irányelveket megfogalmazni. Többször elhangzott, hogy nincs meg az országos területfejlesztési koncepció, sőt, ezzel kapcsolatosan nagyon komoly viták folynak, nagyon komoly ellenvélemények is vannak, tehát egy országos területfejlesztési koncepció hiányában az irányelveket is nagyon nehéz pontosan meghatározni. Azt is hozzátehetném, hogy megyéje válogatja, most vannak elkészülőben a megyei területfejlesztési koncepciók, amelyeknek természetesen ugyanakkor igazodni kell az országos területfejlesztési koncepciókhoz. Vagy az intézményrendszer tekintetében a megyei területfejlesztési tanácsok kialakultak, az Országos Területfejlesztési Tanács felállt, de a két kijelölt, kötelezően létrehozandó régió még nem, illetve most vannak szervezés alatt a megyékből álló regionális fejlesztési tanácsok, amelyekben szintén nagyon komoly vita van, hogy ezek hogyan álljanak fel.
Ugyanakkor bizonytalanítja az irányelveknek és a szempontsoroknak a megfogalmazását az is, hogy nem pontosan alakult még ki, nincs megfelelő gyakorlat a területi, regionális pénzek elosztásának, felhasználásának és az államháztartási rendszerben lévő területfejlesztési pénzeszközök felhasználásának szinkronjára. Azt gondolom, ezen a területen is nagyon sok a hiány. Ami a legfontosabb - és ezt külön szeretném hangsúlyozni -, hogy az anyagban nagyon sokszor elhangzik, hogy programfinanszírozásról van szó a területfejlesztés területén, tehát programokat, projekteket kellene finanszírozni, amelyeknek nyilván meg kell hogy legyen a háttéranyaga, meg kell hogy legyenek a gazdasági mutatói, a megvalósulási haszna. Ilyen programokra ugyanakkor még nagyon kevés helyen lehet támaszkodni, nagyon kevés helyen lehet számítani; és bevallja az előterjesztés is - talán az általános indoklásban -, hogy éppen ezért ezek az irányelvek egy fokozatos átmenetet jelentenek a programfinanszírozás felé.
Ennyi bizonytalanság közepette nyilván nagyon nehéz megfogalmazni a normativitás szempontját, ami nagyon fontos. Éppen ezért erre miniszter úr is utalást tett, egyrészt arra, hogy három évre érdemes meghatározni ezeket a célokat - ha valami beindul, akkor annak azért legyen egyfajta kifutása -, ugyanakkor viszont az országos területfejlesztési koncepció elfogadása során valóban lehetőséget kell - és ez a szabaddemokraták véleménye - teremteni arra, hogy bizonyos mértékig ezekben az irányelvekben, ezekben a szempontsorokban korrekciót lehessen végrehajtani, hiszen most egy változó környezetben alakulnak ki az irányelvek. Tehát a három évre történő meghatározást csak úgy tudjuk elfogadni, hogyha lehetőséget teremtünk a határozati javaslatban arra, hogy ennek a korrekciója adott esetben megvalósulhat.
A területfejlesztési törvény tárgyalása során is és nyilván a határozati javaslat tárgyalása során is elkerülhetetlen arról a kérdésről beszélni, hogy a hátrányos helyzetű térségek fejlesztési programjainak támogatása - ami egyenlő a területfejlesztéssel, erre az anyag utal - megállja-e a helyét, és valójában végig van-e gondolva az a probléma, hogy ezeken a hátrányos helyzetű térségeken megteremthetők-e olyan életképes programok finanszírozásai, amelyek nem - elnézést a szóhasználatért - olyanok, mint a bedobált pénz, ami nem hasznosul, hanem ezek a pénzek, amelyek ezekbe a hátrányos helyzetű térségekbe kerülnek, valóban nem időlegesen küszöbölnek ki egy problémát, hanem hosszabb távon oldják meg annak a térségnek a fejlesztéseit.
(18.10)
Ilyen szempontból valóságos ellentmondás van, azt gondolom, hogy nem történik-e meg túlságosan ebben a határozatijavaslat-tervezetben a hátrányos helyzetű térségek túlpreferálása akkor, amikor a programfinanszírozás még nem alakult ki teljes mértékben; s vajon a fejlettebb régiók, amelyeknél azért a gazdaság nyilván egy magasabb színvonalon pörög, megfelelő mértékben részesednek-e a területfejlesztési pénzekből. A határozati javaslat nyilván abból indul ki, hogy nem, hiszen egyrészt az egy főre jutó GDP-t veszi alapul, és ehhez igazítja a különböző számításokat, ami nagyjából azt jelenti, hogy a területfejlesztési céleszközök 80 százaléka jut a hátrányos helyzetű térségekbe és 20 százaléka terítve az ország különböző térségeire, tehát elég jelentős különbség van.
Ugyanakkor az is érdekes, hogy ha megnézzük: Szabolcs-Szatmár megye az átlaghoz képest - ha jól emlékszem - 56 százalékon áll a GDP-számításban, Győr-Moson-Sopron megye 106 százalékon, Vas megye 105 százalékon, a főváros 170 százalékon áll; a számítási módok alapján pedig, mondjuk, a Szabolcs-Szatmár megye és Győr-Moson-Sopron megye közötti különbség az összegek leosztásában akár tizenötszörös különbséget is jelenthet. Erre mondom én tehát azt, hogy talán nagyon sarkított és nagyon kemény ez a választóvonal, amin érdemes elgondolkozni és adott esetben valamilyen formában puhítani.
A normativitással kapcsolatosan már elhangzott - Rozgonyi képviselőtársam, bizottsági előadó elmondta -, hogy a kiszámított mutató szempontjából valóban látunk egy szubjektív beavatkozási lehetőséget a minisztérium részéről, ennek kiküszöbölésére nekünk konkrét módosító javaslatunk lesz, azt gondolom, a módosító javaslat kapcsán ezt nyilván meg lehet beszélni a szaktárcával, hiszen a miniszter úr is hangsúlyozta, hogy a normativitás az alapkövetelmény, tehát minden olyan javaslat, ami ebbe az irányba viszi a határozati javaslatot, jó javaslat.
Végezetül még egy kérdésre szeretnék kitérni, amely szintén említésre került, de Győr-Moson-Sopron megyeiként is, meg Vas megyeiként is meg kell említenem. Az infrastrukturális mutatók között valójában nem szerepel a gázellátottság mértéke. Ebben az esetben Szabolcs-Szatmár megyét hozom példának - bár természetesen semmi köze nincs a miniszter úrhoz, csak így lehet jól bemutatni -: valójában ott megtörténtek a gázfejlesztések, a gázberuházások, a gázbekötések állami támogatási pénzekből. Győr-Moson-Sopron megyében vagy Vas megyében ezek most történnek meg, nagyon jelentős lakossági hozzájárulással, 50, illetve 90 ezer forint közötti lakossági hozzájárulással. Na most, ha a gázellátottság színvonala nincsen benne az infrastrukturális mutatókban, akkor azt gondolom, a kép torz. Tehát mindenképpen javasolni fogjuk, hogy az infrastrukturális mutatókba a gázellátottság mértéke is kerüljön bele, úgy, ahogy a szennyvízcsatorna-ellátottság vagy a telefonellátottság, hiszen nincs igazából miért kimaradnia.
A Szabad Demokraták Szövetsége részéről tehát ezeknek az elemeknek a javítási szándékával támogatjuk az országgyűlési határozati javaslatot, elsősorban valóban a normativitás miatt, másodsorban pedig azért, hogy legyen idő a különböző területfejlesztési tanácsok számára ezeknek a pénzeszközöknek a hasznos elköltésére. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
