POZSGAI BALÁZS
POZSGAI BALÁZS
POZSGAI BALÁZS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A területfejlesztéssel kapcsolatban 1996 márciusában hoztuk meg törvényünket, amely törvény végrehajtásának a második évét éljük, és most készítjük elő a következő évek elosztási feltételeit ebben az országgyűlési határozati vitában.
(19.20)
A tapasztalataink tehát nagyon rövid időt ölelnek át, azonban ez a rövid időszak is megmutatja eredeti elképzeléseink pozitív és negatív oldalát. A pozitív oldal elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a résztvevők látják, hogy alapvető érdekük a közös együttműködés kialakítása, valamint az, hogy a rendelkezésre álló források jól kerüljenek felosztásra. Világossá vált az is, hogy az önkormányzatoknak, magángazdaságoknak, vállalkozóknak vannak projektekben gondolkodó alanyai, megmozdult a kistérségi gondolkodás - átlépve a statisztikai vonzáskörzetek területét -, de megindult a regionális gondolkodás is.
Az sem elhanyagolható, hogy a múlt évi pályázatok nem kis része az európai gyakorlatoknak is megfelelt volna, ha lehetett volna lehetőségünk pályázni EU-pénzekre. Tanulság, hogy a helyi gazdasági lehetőségekkel szinkronban kell a pályázati rendszert továbbfejleszteni, jobban bevonni a vállalkozói tőkét, összhangban a helyi piac, a helyi gazdálkodás feltételeivel.
Számunkra elfogadható, hogy helyes az a rendszer, ami felé megyünk, az, hogy nem önmagában kell a fejlesztési intézményrendszerben meglévő forrásokat az egész országra vonatkozó generális szabályban rögzíteni, mert ez egyfelől azt jelentené, hogy nem lesznek megfelelő pályázatok a helyi gazdasági feltételek hiányában, míg a másik oldalon kevesebb állami támogatás mellett lehetne hozzájárulni a helyi gazdasági élénkítéshez.
Ezek miatt különbséget kell tenni az alaphelyzetekben, természetesen a jelenlegi rendszerben meglévő normativitás mellett. Emellett az is nyilvánvaló, hogy az elosztási rendszeren folyamatosan vitatkozunk. A vita nem személyeskedő, hanem tárgyszerű, mert mutatórendszerhez kötődő. Azon aztán már lehet vitatkozni, hogy e mutatórendszer egyaránt kedvez-e minden térségnek, és mi az, amit még figyelembe kellene venni. Ebben a múlt évben sem voltunk és az idén sem vagyunk egységesek.
Képviselői körzetünktől és nem pártállásunktól függően éljük meg a területfejlesztést és a területi kiegyenlítést szolgáló pénzeszközök felosztásának előkészítő, jelenlegi időszakát. Győr-Moson-Sopron megyei képviselőként a felosztással kapcsolatban első reakcióm mindig a tiltakozás az egyenlőtlen, a központi forrásokból kevesebbet juttató elosztási rendszer ellen, mert a megyén, de választókörzetemen belül is igen nagyok az adottságbeli eltérések. Ha azonban az egész országot nézem, szükségesek az igazságos feltételek melletti különbségtételek. Kiemelem, hogy egyik oldalról sem akarjuk szembeállítani az ország különböző térségeit, és nem akarunk a térségek vagy a városok között valamiféle vándorlást megindítani.
A térségi lehatárolások különbségtételének alapja a KSH statisztikai adatain alapul. Az egyes térségtípusok meghatározása többletváltozós matematikai-statisztikai módszerrel, illetve lehetőség szerint az Európai Unió tagországaiban használatos mutatók figyelembevételével történik. Megjegyzem, hogy ebbe "a vezetékes gázellátásba bekapcsolt települések aránya" mutató is beletartozik, de ugyanakkor az allokációs képletben és az infrastrukturális mutatóban ez nem jelentkezik, az ezt nem tartalmazza. Tehát én is kiemelem annak fontosságát, hogy a területi kiegyenlítés érdekében e mutatót jobban be kell vonni a törvénybe.
Nem elemezve az egész mutatósort, csak példaként két dolgot szeretnék megemlíteni az óriási különbségekből: így például a megyék közötti egy lakosra jutó kommunális beruházások terén több mint 12-szeres különbségek figyelhetők meg, de az építéssel összefüggő beruházások területén is nagyok az eltérések. Ha Budapestet kiemelem, az 60 milliárd forint volt, ugyanakkor a megyék között is több mint háromszoros eltéréseket lehet tapasztalni.
A törvény alkalmazása során jelenleg a tanulás időszakát éljük. Hazánkban a különböző területfejlesztési beavatkozási szintek, illetve az azokhoz rendelhető tartalmak és funkciók ma még kialakulatlanok. A területfejlesztési törvény kijelölte kereteinket, de bevezetésükhöz megfelelő és eurokonform intézményrendszerre, programokra, információs és monitoring-rendszerre, a nemzeti területfejlesztési koncepcióban meghatározott prioritások további területi bontására van szükség.
Az előttünk fekvő határozati javaslat érdeme, hogy európai szabványok figyelembevételével, komplex mutatók szerint és az EU-elhatárolási szabályok alkalmazásával lettek meghatározva a rövid távú, sürgős beavatkozást igénylő, elsősorban a jelentős és akut területi válságot mutató kistérségek csoportjai.
Tisztelt Ház! A források szűkös volta egy dolgot mindenképpen jelez: azt, hogy kompromisszumokat kell majd mindenképpen kötni a régiókban, de a megyéken belül is az egyes térségek elképzeléseinek megvalósításához, majd ahhoz is, hogy - éppen az előzőek fejlődése miatt - a későbbi, úgynevezett várakozó térségek fejlődhessenek. Ezt, sajnos megköveteli a pénzeszközök szűkössége miatti koncentrálás igénye.
Egy biztos, hogy azok fognak jól járni, akik képesek lesznek egy finanszírozható, minél nagyobb integrációt lefedő programot az adott forrásból a leghatékonyabban kialakítani. Tehát nagyon fontos, hogy legyen az adott területnek elfogadott fejlesztési koncepciója. Ennek felismerése feltétele a hatékony területfejlesztésnek.
Tisztelt Ház! Az országgyűlési határozattervezetet én a meglévő hiányosságai mellett, azok kijavításával elfogadásra ajánlom.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
