DR. ROZGONYI JÓZSEF
DR. ROZGONYI JÓZSEF
DR. ROZGONYI JÓZSEF, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés önkormányzati és rendészeti bizottsága 1996. december 4-i ülésén vitatta meg az előttünk fekvő H/3483. számú, a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről szóló - hosszú című - határozati javaslatot. S hogy a kedélyeket nagyon ne csigázzam fel, rögtön az elején elmondom, hogy többségi szavazással általános vitára alkalmasnak ítélte.
Azt a megtisztelő felhatalmazást kaptam a bizottságtól, hogy mind a többségi, mind a kisebbségi véleményeket ismertessem. Ez egy kicsit furcsa helyzetet teremt, de megpróbálok megfelelni ennek, s előre elnézést kérek, ha a kisebbségi véleményt nálunk is kifejtő Balsay képviselő úr néhány gondolatát kénytelen leszek megismételni.
Tisztelt Ház! A vitában a kormány képviselőjén kívül öt kormánypárti és egy ellenzéki képviselő vett részt. Ketten két ízben is szóltak a közel egyórás eszmecserében. A vita helyenként nem volt mentes a szenvedélyektől sem, hiszen olyan témáról van szó, amely valamilyen módon minden területet érint, de mindvégig igyekeztünk tárgyszerűek maradni, és az egész vita - én úgy érzem - a területfejlesztés érdekében folyt. Helyenként talán az ajánlás kereteit meg is haladta.
Megpróbálom az álláspontokat korrektül közölni. A kormány képviselője természetesen az előterjesztés érdemeit taglalta. Erre most már a vitában hallottunk példákat. Így például azt, hogy a területfejlesztésről szóló törvény felhatalmazása alapján készült ez a határozat, azzal összhangban van; illetve nagyon hiányzik az országos koncepció, illetve a megyei koncepciók megléte, amellyel szintén összhangban kell lennie.
(17.50)
Erényként konstatáltuk, hogy a javaslat az Európai Unió elveit követi, vagyis egyfelől a decentralizálásra tesz törekvést, másrészt az állami források hatékonyabb felosztására, felhasználására, harmadrészt pedig a sokat emlegetett programfinanszírozásra.
A korábbiakhoz képest komoly változásokat hoz a javaslat mind a területfejlesztési célelőirányzat, mind pedig a kiegyenlítő támogatások rendszerében. Az előbbi elsősorban a gazdaság megerősítését szolgálja, az utóbbi viszont az önkormányzatokat próbálja infrastrukturális tekintetben helyzetbe hozni.
Fontos eleme a javaslatnak, hogy a decentralizált keretek felosztásában a területi, megyei egy főre jutó GDP mint szintetikus mutató játszik döntő szerepet. Ugyanakkor a fejlesztési célelőirányzat fele a központi körben marad, amely többcélúan kerül felhasználásra, részben az EU-hoz való csatlakozás programjait támogatja, másrészt az olyan fejlesztéseket, amelyek meghaladják egy-egy terület, egy-egy megye erejét, harmadrészt pedig a területfejlesztési nagyobb programok finanszírozását, előkészítését szolgálja.
Jelentős változásnak ítélhetjük meg azt is, hogy a legsúlyosabb társadalmi-gazdasági helyzetben lévő térségek fokozottabb támogatást kapjanak, amely támogatásnak részben a már említett GDP szintje adja meg a mértékét, másrészt pedig a támogatott szervezetek jellege, hogy tudniillik önkormányzati, nonprofit szervezetről van-e szó, avagy vállalkozás jellegű szervezetről.
Úgyszintén újszerű és rendszerszerű - és megítélésem szerint az EU-konformitásnak megfelelő -, hogy a kedvezményezett térségek körét négy szempont szerint - a tartós munkanélküliség, a társadalmi-gazdasági szempontból való elmaradottság, az ipari szerkezetátalakítás, illetve az agrárvidék-fejlesztés - különbözteti meg.
Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! A vitában felszólaló kormánypárti képviselők támogatták a határozattervezetet. Balsay István, Fidesz-Magyar Polgári Párt, képviselő úr kétségeinek és kérdéseinek adott hangot az általános vitára való alkalmasság tekintetében. Nemcsak az udvariasság okán, hanem azt hiszem, a korrektség is úgy diktálja, hogy először ezeket a kétségeket próbáljam összefoglalni. Amit részletesebben kifejtett, azt most rövidebben fogom elmondani.
Kérdése merült fel az előterjesztés formáját illetően, hogy miért országgyűlési határozat, és miért nem törvény szabályozza a területfejlesztési támogatásokat, amikor az önkormányzatok működési alapját az önkormányzati törvény adja meg.
Ugyancsak kérdésként vetődött fel a különböző tárcák közötti hatáskör, valamint az EU-konformitás kérdése, amelyet a képviselő úr itt is fejtegetett. Ez utóbbi tekintetében Balsay képviselő úr kétségbe vonta például a javaslatban foglalt rendszer decentralizált jellegét, így megkérdőjelezte ennek EU-konformitását is.
Ugyancsak vitatta a számbavételi technikát, amely a kedvezményezettség meghatározásánál a megyei jogú várost a statisztikai vonzáskörzetből kiemeli. Most egy kicsit meglepett, mert ez némiképp ellentmondott a másik bizottságban kifejtett véleményével. Az azonban egybecseng az előbb mondottakkal, miszerint nemcsak helytelennek, hanem diszkriminatívnak is tartja, hogy a megyei jogú városokat, amelyek - úgymond - az innováció központjai, elszakítsák, kiszakítsák környezetükből.
Ugyancsak kifogásolta, hogy sem a határozattervezet, sem más törvények nem követik végig a központi és helyi források nyomán keletkező közvagyon mozgását. Ezt a magam részéről én is határozottan problematikusnak tartom, és nagyon fontosnak tartom erre felhívni a figyelmet.
Végezetül a kisebbségi vélemény túlsúlyosnak ítélte a kedvezményezett területek besorolásánál a hátrányos helyzetű területeknek juttatott előnyöket. Úgy ítélte meg, hogy az utóbbi időben nem annyira egy beruházási-fejlesztési szemléletű, sokkal inkább egy - úgymond -, az egész köztársaságot kedvezőtlen helyzetbe hozó szemlélet uralkodott el. Mindezt egy Ogy-határozattal nem látja megoldhatónak.
Ezek után, tisztelt Ház, engedjék meg, hogy a többségi álláspontokat kifejtsem. Többen - Csiha András, Miakich Gábor és jómagam is - azt hangsúlyoztuk, hogy az államnak igenis megvan a kiemelt szerepe és felelőssége abban, hogy az országon belül kétségtelenül meglévő fejlettségi különbségeket rendszerszerűen kezelje. Erre a területfejlesztésről szóló törvény is felhatalmazza, sőt, kötelezi is a jogalkotót, és ez összhangban van az európai követelményekkel és a saját elképzeléseinkkel is.
A területfejlesztési törvény kezdeti tapasztalatai - ahogy előttem már többen utaltak rá - további normatívaszabályozás szükségességét vetik fel, sürgetik a fejlesztés és a működés tekintetében egyaránt. Végül remény lehet arra, hogy egy egymásra épülő integratív rendszer alakuljon ki, amelyre a miniszter úr az expozéjában utalt.
Jómagam azt az álláspontot fejtettem ki a vitában, hogy ma Magyarországon az egyik legerősebb - ha nem a legerősebb - társadalmi differenciáló tényező a lakóhely, vagyis az, hogy ki hová, milyen településre születik. A területi különbségeket mind ez idáig egyedi módon különböző kormánylátogatásokkal, kihelyezett kormányülésekkel próbálták kezelgetni. Ezek hatásait ismerjük. A tendenciák sajnos évről évre - az elmúlt évtizedben - nagyobb differenciákat mutattak a különböző területek között.
A tavaly elfogadott törvény és a mostani határozat először próbálja normatív módon, rendszerszerűen levezetni a kialakult feszültségeket. Ez adhat esélyt arra, hogy a mára igencsak elburjánzott kijárásos vagy elvtelen lobbyrendszert valamilyen módon visszafejlesszük. A bizottsági többségi vélemények elfogadják az egy főre jutó GDP-t mint szintetikus mutatót a fejlesztésekhez nyújtható támogatások felső határának megítéléséhez. Nemcsak azért, mert ez a mutató Európa-szerte használatos, hanem azért, mert a közvetlen termelésen túl kifejezi az úgynevezett tercierszektor, a szolgáltatások, az infrastruktúra fejlettségi szintjét is.
A bizottságban vita bontakozott ki arról, hogy a területfejlesztési célelőirányzat megyénkénti decentralizálását segítő mutatók kellőképpen normatív elosztást tesznek-e majd lehetővé. E tekintetben Szász Domokos fejtette ki abbéli aggályait, hogy bármilyen, úgynevezett képzett mutató magában hordozza a veszélyt, hogy manipulálni lehessen vele, és ezzel elvesszen annak normatív jellege. Fontos tehát, hogy a számítás módja korrekt, áttekinthető legyen matematikailag, statisztikailag egyaránt, és a normativitás feltételét hordozza.
Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nyilván sok vitatnivaló van ezen a javaslaton, a pontosítások elkerülhetetlenek lesznek, így vitatkozni kell - lehet - a mutatószám-rendszerek súlyarányain vagy a megyei jogú városok kiemelésének kétségtelenül torzító hatásain. Egy dolog azonban elkerülhetetlen lesz: a fejlesztési és kiegyenlítési támogatások normatív, rendszerszerű elosztásának kialakítása. Megítélésem szerint ez a határozat ezt szolgálja. Ezt tükrözte a bizottság végső állásfoglalása, amely az általános vitára bocsátás tekintetében 13 igen, 3 nem és 2 tartózkodás mellett a javaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.
Köszönöm a szíves figyelmüket. (Taps.)
