DR. BAJA FERENC
DR. BAJA FERENC
DR. BAJA FERENC környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Elnézést kérek, közben beszélgettünk egy más témáról.
Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy néhány reflexiót az eddigi vitához hozzáfűzzek, már csak azért is, hogy a részletes vita kapcsán világos legyen az álláspontom.
A következőket szeretném mondani: Kósa úrnak szeretném jelezni, hogy én elvileg egyetértek vele, be fogjuk mutatni az áttekintést, hogy mire fordítottak az elmúlt időszakban területfejlesztési forrásokat. Azzal is egyetértek, hogy az elmúlt négy esztendőben a kihelyezett kormányüléseken keresztül és elsősorban olyan típusú, inkább a lakossági közműfejlesztéshez kötődő területfejlesztés folyt, amelyik nem váltotta be területfejlesztési szempontból a hozzá fűzött reményeket.
(19.30)
Más kérdés, hogy mivel állampolgárokhoz jutott ez a forrás és végül is olyan típusú kommunális szférát szolgált, amelynek az én véleményem szerint hosszú távon van értelme, ezért én ezt nem szoktam jelentősen bírálni, de mindenképpen azt mondom - amit egyébként az általam beterjesztett parlamenti határozat egyértelműen tartalmaz is -, hogy ma a területfejlesztésnek a munkahelyteremtésre és a munkahelyi infrastruktúra-fejlesztésre kell vonatkoznia. Ebben az értelemben azt tudom mondani, hogy miközben - még egyszer mondom - elismerem Kósa úr ez irányú kritikáját, mi nem a múltból indulunk ki, hanem egy jövőorientált parlamenti határozati tervezetet terjesztettünk elő. A jövőorientáció pedig azt jelenti, hogy ha ebben az országban nem tudjuk megfelelően kezelni a területi kiegyenlítést azokkal a problémákkal, amelyekről itt beszéltünk, akkor a későbbiekben a fejlődő térségeknek is rendkívüli fontosságú problémával kell szembenézniük, hiszen olyan mértékű - például - lakossági elvándorlás indul be, aminek a kezelése a közköltségek szempontjából akár a fejlett régiókban, akár az állam oldaláról tekintve jóval jelentősebb forrásokat fog lekötni, mint a területi kiegyenlítő mechanizmusokkal való kezelés.
Azon kívül pedig, nem vitatva azt, hogy például jelentős gázfejlesztések voltak az elmaradott térségi területeken és hogy ezekre a helyekre jutottak források, azért felhívom a figyelmet arra, hogy ugyanezen időszakban ha kiszámolom például a betelepülő, jelentős konszernekhez kötődő adókedvezményeket, akkor bizony az a helyzet, hogy ezeken a területeken, ahova egyébként ezek a konszernek települtek - és azzal egyetértek, hogy nem lehetett volna őket átirányítani mondjuk Szabolcsba vagy Borsodba, de mindenesetre -, az ottani adókedvezmény, amit a cégek kaptak, nagyon jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy ezek egyáltalán ott vannak, munkahelyet telepítettek; és ezzel a magyar kormányzat és azok az adófizetők, akik egyébként Szabolcs-Szatmár-Beregben élnek, hozzájárultak, hogy az Audi igenis odatelepüljön, ne Csehországba települjön, ne máshová menjen, hiszen az ország ebben az értelemben is versenyhelyzetben van, de bizony ott lemondtunk - méghozzá ezeknél az eseteknél hosszú távra - arról, hogy megfelelő adófizetéssel rendelkezzen adott ideig.
Ez tehát azt jelenti, hogy nagyon sokféle eszköz- és finanszírozási rendszer van ma Magyarországon, aminek csak egyik eleme a területfejlesztés, amiről most beszélünk. Ezért akkor, amikor a progresszió oldaláról támadjuk ezt az eszközrendszert, akkor vegyük figyelembe, hogy más helyeken viszont más területeket priorizáltunk, ami itt ki is derült a vitában, például - hogy csak egy dolgot mondjak -: a belterületi földingatlanhoz juttatás a privatizációs bevételtől teljesen eltérő településstruktúrát priorizál, mint például a területfejlesztési eszközrendszer, amit én nem kifogásolok, csak jelzem: nem arról van szó, hogy más területek más formában, más erőforrásokból ne kapnának jelentős pénzeket.
Balsay képviselő úrnak hadd mondjak annyit, hogy én nem tartom megalapozottnak az alkotmányossági aggályt. A képviselő úr - néhány kollégájával együtt, élve képviselői és állampolgári jogával - az Alkotmánybírósághoz fordult a területfejlesztésről és -rendezésről szóló törvény néhány paragrafusa ügyében; az Alkotmánybíróság nemcsak ezeket a paragrafusokat tekintette át, hanem a törvény egészét, és a törvény megadja azt a felhatalmazást, nevezetesen hogy ebben az ügyben parlamenti határozat döntsön. Ebben az értelemben én ezt a jogi formát megfelelőnek tartom, és ebben az esetben mi a törvény betűjéből indultunk ki, mi nem terjeszthetünk be mást, mint parlamenti határozatot, hiszen erről szólt az a törvény, amelyet a tisztelt Házban megszavaztak. Én tehát azt mondom, hogy ez természetesen egy vitakérdés, de jogilag abszolút megalapozott a parlamenti határozat kérdése - egyrészt azért, mert a területfejlesztési törvény ezt határozza meg, másrészt azért, mert az Alkotmánybíróság nem kifogásolta azt, hogy parlamenti határozatban rögzítsük ezeket a kedvezményeket. Én egyébként természetesen nyitott vagyok, ha van értelme ezt törvényben rögzíteni, és a többség ezt mondja, legyen, de nekünk erre nem volt lehetőségünk, és személyes véleményként azt mondom, hogy nem is indokolt törvényben rögzíteni.
Úgy látom, az sem megalapozott, legalábbis úgy gondolom: egyéni véleményként elfogadható, de semmiképpen nem támogatható, hogy ez a törvénytervezet, illetve parlamenti határozat nem EU-konform. Ezt azért merem állítani, mert ezeket az anyagainkat az Európai Unió szakértői tekintik át, és maga Hans Beck úr is kifejezetten példaértékűnek tartja a magyar területfejlesztési politikát, a parlamenti határozattervezettel is foglalkozott, és az EU-szakértők ismerik ezt. Azon kívül természetesen mi is ismerjük az Európai Unió szabályozásait. Én felelősen állítom azt, hogy ez a szabályozás megfelel az Európai Unió területpolitikájának és az annak megfelelő határozatoknak.
Nagyon fontosnak gondolom azt, hogy Balsay úrnak is, illetve Ivanics Istvánnak is válaszoljak arra vonatkozóan és határozottan visszautasítsam azt a feltételezést - ez egyik esetben árnyaltabban, a másik esetben elég határozottan fogalmazódott meg, nevezetesen -, hogy a területi politika vagy a területi fejlesztéshez kötődő parlamenti határozatot bármifajta pártpolitikai sanda szándék szabályozta volna. Erre már csak annál inkább sincs nekünk lehetőségünk, mivel - még egyszer szeretném hangsúlyozni - a törvény által meghatározott szellemben dolgozunk, egyrészt; másrészt hogyha a pártpolitika szempontjait tartottuk volna szem előtt, akkor nem hoztuk volna be a területfejlesztési törvényt, nem megyei fejlesztési tanácsokat alapítottunk volna. Meg lehetett volna alkotni, akár 51 százalékkal, akár kétharmaddal olyan típusú intézményrendszereket, amelyben a koalíció határozottan önmaga vagy saját bázisa számára adott volna hasonló forrásokat. Ez nem volt célunk, és az elkövetkezendő időszakban sem célunk, elsősorban azért, mert rövid távú pártpolitikának tartanánk ilyesmit csinálni - azt gondoljuk, az a helyes, hogyha ebben a települések érdekeit nézzük.
Azt el tudom fogadni természetesen, amit Pozsgai Balázs képviselőtársam megfogalmazott, hogy a területpolitikára általában úgy nézünk, ha érintettek vagyunk, és ez nagyon helyes, akár képviselői körzetből adódóan, akár életműhöz kötődően - nem fog megharagudni, Balsay képviselő úr, ha azt mondom, hogy a megyei jogú városokhoz kötődően az ő esetében ez mindenképpen megfogalmazható, amit én nem kifogásolok, még egyszer szeretném mondani -, tehát kötődünk településtípusokhoz, a fővároshoz vagy mások esetleg egy kis faluhoz, kistelepüléshez, ezek átszövik akaratnyilvánításainkat. Ezt természetesnek tartom, de ez nem politikai kérdés. Az kétségtelen, hogy ezeken a területeken az érdekérvényesítés nagyon határozottan és markánsan fogalmazódik meg.
Szentkuti Károly képviselőtársamnak szeretném jelezni azt, hogy a magunk részéről természetesen nyitottak vagyunk a tekintetben, hogy a gázközmű szerepeljen ebben a rendszerben. A kistérségi társulásoknál, illetve a kistérségi statisztikai körzeteknél ez egyébként szerepel, a nagynál nem - én azt gondolom, ez megint egy olyan kérdés, amelyet módosító javaslatként a parlament el fog dönteni, azt, hogy ez így van vagy nem így van. Van olyan vélemény - a mi határozattervezetünk ezen alapszik -, amely azt mondja, hogy ez már lényegesen torzítja a feltételrendszert azon térségek javára, amelyek kicsit fejlettebbek, de még egyszer mondom: mi nyitottak vagyunk, a tisztelt Ház bölcsességére bízzuk, hogy ezt szerepelteti vagy sem; szakmai értelemben egyébként én indokoltnak tartom a javaslatot, ezt őszintén meg kell hogy mondjam.
Ugyanígy őszintén mondom azt, a magam részéről támogatom azt, hogy a megyei jogú városok ne szerepeljenek a térség GDP-jében; annak ellenére támogatom ezt egyébként, hogy ha tetszik - és itt válaszolok -, hogy ez bizony nem EU-konform, az Európai Unióban ilyen elképzelhetetlen lenne. Mégis úgy gondolom, hogy Magyarországon a városok közötti kistérségek egyelőre eléggé elmaradottak ahhoz, hogy mindaddig, amíg az Európai Unióhoz csatlakozunk, az a feltételrendszerű segítség meglegyen számukra, hogy ne kötődjenek ahhoz a helyzethez, amelyben a megyei jogú város GDP-je miatt nem kapnak támogatást. Elsősorban azért mondom ezt, mert sajnos a nagyvárosaink is eléggé befelé fordulnak egyelőre, nem érzékelhető az, hogy térségi agglomerációban gondolkodnának egyértelműen, vagy nem minden esetben érzékelhető, és azt gondolom, ezt a típusú továbblépését a megyei jogú városoknak jól segíti ez a fajta szabályozás, amely a város körüli kistérség számára forrásokat ad, ezáltal egy jobb kooperációs lehetőséget adhatunk ebben az értelemben. Én tehát támogatom ezt. Nagyon sokan kérték ezt, ebben az értelemben ez az elmúlt év tapasztalatához kötődő változtatás a szabályozásban.
(19.40)
Kovács Tibor fogalmazta meg azt, hogy a megyei fejlesztési tanácsok számára indokolt lenne visszatérítendő támogatási rendszerekkel is élni - illetve kamattámogatási rendszerrel élni -, és természetesen ehhez képest körülbelül az fogalmazódik meg ebben, hogy a megyei fejlesztési tanácsok saját kasszaként kezeljék ezeket a forráslehetőségeket. Itt valóban megint azt kell mondjam, hogy két ellentétes szemlélet küzd egymással, hiszen Balsay úr éppen az ellenkezőjét fogalmazta meg ennek, nevezetesen, hogy erre ne kerüljön sor.
Ismerve az előkészítés során ezt a két, tulajdonképpen lényegét tekintve egymást kizáró nézetet, mi ezzel úgy vagyunk, hogy döntsön a parlament; mind a kettőnek vannak előnyei. Tehát előnynek az mutatkozik Kovács Tibor felvetésének az elfogadásában, hogy a gondos gazda gondosságával gazdálkodnak jobban a megyei fejlesztési tanácsok, hiszen hogyha adott forrásuk van, ebből visszatérítendő támogatást tudnak adni, és tudják azt, hogy őhozzájuk folyik vissza, akkor erre jobban vigyáznak.
Azonban az a helyzet, hogy ha ezzel nem számolnak, akkor kevésbé fognak élni ezzel a közgazdasági lehetőséggel, és inkább a vissza nem térítendő támogatások mellett fognak dönteni, mint ahogy az ez évi tapasztalatok egyértelműen ezt is mutatják. Ez egy olyan típusú szakmapolitikai döntés, amelyről a Háznak kell döntenie.
Azonban a döntéshez hadd mondjak egy valamit - ez egyébként felmerült itt a vitában -, hogy mégis milyen típusúak ezek a támogatások. Az eddigi beérkezett adatok azt mutatják, hogy 43 százalék a munkahelyteremtő és -megtartó támogatás és a termelői infrastruktúrára 35,4 százalékot fordítottak; ami azt jelenti, hogy megvalósult az első évben is az a cél, amelyben elsősorban a munkahelyteremtés irányába léptek el. Még valami - csak azért, hogy nyugodtak legyünk a tekintetben, hogy semmiképpen nem döntöttünk rosszul -: nevezetesen, hogy ezen döntések eredményeként 6 milliárd támogatásból 32 milliárd forint összköltségű beruházás született, tehát megötszöröződött az állami forrás.
Én egyébként a magam részéről azzal egyetértek, hogy meglehetősen széles skálát vonultat fel a parlamenti határozat a különféle prioritási lehetőségekből, de azért mi egyértelműen letettük a voksot a munkahelyteremtő fejlesztés és a munkahelyteremtő infrastruktúrafejlesztés mellett. E tekintetben mi úgy gondoljuk, hogy ez a helyes sorrend; az eddigi gyakorlat ezt is mutatta, azonban azért szélesebb a lista, mert akadnak szituációk, amikor csak ezekkel a lehetőségekkel lehet segíteni; de a fő prioritásokkal egyetértek.
Mint ahogy egyébként abban az értelemben Balsay úrral tökéletesen egyetértek, hogy a kincstár szerepe meg kell hogy maradjon az elkövetkezendő időszakban is. Az én számomra nem képzelhető el az, hogy ne a kincstári rendszeren keresztül finanszírozzuk a megyei fejlesztési tanácsokat, és hogy ne a kincstári ellenőrzés rendszerében kapják meg ezeket a forrásokat. Más kérdés, hogy itt rugalmasabbá kell tennünk a kincstár működését, kevésbé kell hogy bürokratikus legyen a rendszer, de nem tudom azt elképzelni, hogy közvetlenül a megyei fejlesztési tanácsok alapszerűen gazdálkodjanak ezzel. Része kell hogy legyen ez a fejlesztési forrás a kincstári rendszernek, éppen azon okok miatt, amelyeket egyébként Balsay úr is említett. Sőt, az én meglátásom szerint az önkormányzati kiegyenlítő kassza esetében is nagyobb szerepet kell kapnia a kincstári ellenőrzésnek. A területfejlesztési célelőirányzatnál egy az egyben a kincstáron keresztül finanszírozunk; az önkormányzati kiegyenlítő kasszánál ez nem így van. Nagyon remélem, hogy az elkövetkezendő időszakban ott is átállhatunk erre.
Arra vonatkozóan, hogy túlsúlyos-e valamelyik intézménye a területfejlesztésnek - akár az Országos Területfejlesztési Tanács, akár a megyei fejlesztési tanács -, nekem az a válaszom, hogy ma igen, túlsúlyosak ezek az intézmények, mindaddig, ameddig a megyei fejlesztési koncepciók, megyei rendezési koncepciók el nem készülnek. Ez a túlsúlyosság addig szerepel - mert ezek intézményenként rögzítve vannak -, én ugyanakkor azt nem érzékeltem, hogy a kistérségek kiszorultak volna ebből a szabályozási rendszerből.
Befejezésül szeretném ismét leszögezni azt, hogy nyitottak vagyunk a módosító javaslatok elfogadására. Szeretném kérni a képviselőtársaimat - különösen az ellenzéki padsorokban ülő képviselőtársaimat - arra, hogy szakmai értelmű javaslatokat és szakmapolitikai értelmű javaslatokat fogalmazzanak meg. És még egyszer szeretném rögzíteni: semmilyen pártpolitikai szándék e mögött nem húzódik, és kérem a képviselőtársaimat, hogy ne fogalmazzák ezt meg. Ugyanakkor abszolút nyitott vagyok minden olyan ügyben bármilyen, területfejlesztéshez kötődő finanszírozási projekt esetében, bárkivel megvizsgálni azt, hogy vajon voltak-e a döntés mögött pártpolitikai érdekek. Itt a parlament nyilvánossága előtt mondom, hogy ez számomra teljességgel elfogadhatatlan, és ha bárhol ilyen eset van, a leghatározottabb szigorúsággal fogok eljárni. Kérem, hogyha ilyen van, azt jelezzék, de általánosságban kérem, hogy ne fogalmazzák meg ezt a vádat.
Köszönöm szépen. (Taps.)
