POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A mezőgazdasági kistermelők ügye is jól mutatja, hogy adót fizetni sosem jó, társadalombiztosítási járulékot leróni sem kedves egyikünknek sem. Lassan most már a második évben vár ránk egy igen viharos február, amikor a polgárok sokszor indokoltan érzik úgy, hogy a hivatal packázik velük. Ebben az évben a szokásos bonyolult adóbevallások sorát egy további lehetőség gyarapította - ezt a lehetőségét lehetőségként tekintjük -, ebben az évben, '97-ben a polgárok maguk választhatják meg, hogy személyi jövedelemadójuk 1 százalékának ki a kedvezményezettje.
Erről a törvényről ebben a Házban hosszú, kimerítő vita folyt, a Fidesz-Magyar Polgári Párt ítélete végül is egyértelmű volt: ez egy jó technika, ám rossz törvénybe csomagoltatott, rossz törvényben szabályoztatott. Ennek ellenére azt a pozitívumot valószínűleg el fogja érni, hogy a polgárok személyi jövedelemadójuk 1 százalékát iskoláknak, óvodáknak, helyi egyesületeknek fogják átadni, tehát olyan intézményeknek, amelyeknek sorsát személyesen is kontrollálni tudják, képet tudnak alkotni arról, hogy az jól működik-e vagy rosszul.
Rengeteg iskola, oktatási intézmény hirdet nap mint nap a Népszabadságban, a Magyar Hírlapban, és közli az adószámát, felhíva az egykori, a mostani tanítványok, illetve szüleik figyelmét erre a lehetőségre, és várják azt a bizonyos 1 százalékos személyi jövedelemadó-átutalást. Várakozásaikban az intézmények, iskolai, óvodai alapítványok nagy része csalódni fog, ugyanis nem fogják megkapni ezt a bizonyos 1 százalékot. Nyáron ugyanis az történt, hogy a Pénzügyminisztérium felügyelete alá tartozó APEH átrendezte az adószámokat, az alapítványok adószámát megváltoztatta, úgymond körzetbe sorolta - ha az én információim pontosak vagy más ok miatt -, mindenesetre megváltoztak az adószámok. Ez '96 nyarán történt.
Az elmúlt fél év azonban nem volt elegendő az APEH-nek arra, hogy tájékoztassa erről az alapítványokat, csak azokat tájékoztatták, amelyek tavaly adót fizettek, adóköteles tevékenységet folytattak, és ezért be is fizették az adóelőlegeket. Az alapítványok nagy része nem művel ilyet, általában segélyeket osztanak, vagy valamilyen más karitatív tevékenységet folytatnak, de kicsi azoknak az alapítványoknak a száma, amelyek kifejezetten munkásokat vagy alkalmazottakat foglalkoztatnak. Több ilyen iskolai alapítvány került lehetetlen helyzetbe, ők fel is hívták az APEH - gondolom - helyi illetékesét, megkérdezték, hogy mit tanácsolnak, mi legyen itt az eljárásmód. Az APEH helyi irodavezetői megnyugtatták az alapítványok vezetőit, hogy nem lesz semmi baj, meg fogják kapni ezt a bizonyos 1 százalékot. Ekkor kérték a sokkal tapasztaltabb emberek, hogy akkor ezt most írják le egy darab papírra, erre viszont már senki sem volt hajlandó az APEH-ből ezek után.
Több kérdés vetődik fel. Február 15-e, az egyéni vállalkozók adóbevallásának ideje elmúlt, nem is olyan régen, néhány nappal ezelőtt. Éppen ezért azt gondolom, hogy sürgős és lehetőleg hathatós intézkedésre van szükség ez ügyben. Két kérdés vetődik fel. Az egyik: terheli-e valamilyen kártérítési kötelezettség az APEH-et azért, mert elmulasztotta ezt a tájékoztatást, és lehetetlen helyzetbe hozott sok alapítványt, amelyek nem nagy, de az alapítványok esetében azért megterhelő hirdetési költségekbe verték magukat itt az 1 százalékos törvény kapcsán.
A másik kérdés, ami joggal felvetődik, hogy akár az államtitkár úr - szerencsésebb lenne, ha a pénzügyminiszter úr - tud-e garanciát adni arra vonatkozóan, hogy az APEH hibájából téves adószámra utalt filléreket megkapják-e majd a kedvezményezettek. A legegyszerűbb lenne, hogyha ezt itt az államtitkár úr valamennyiünk színe előtt kijelentené, hogy ez így lesz, hiszen nem hiszem, hogy túlságosan bonyolult dolog lenne egy téves adószámot azonosítani az újjal. De az az ember, akit a kígyó megcsípett, már fél a gyíktól is, az emberek nyilvános garanciát követelnek, tehát egy olyasfajta intézkedést vagy intézkedéssort - és erről tájékoztatva az érintetteket -, amelyik ezt a dolgot a lehető legsürgősebben helyrehozza, orvosolja.
Köszönöm a figyelmüket, és várjuk ezt a bizonyos intézkedést, nemcsak itt, a parlamentben, hanem azok az alapítványok is (Az elnök a csengő megkocogtatásával figyelmeztet az idő leteltére.), amelyek nem ok nélkül adtak közre hirdetéseket a napilapokban. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
