DR. SZOLNOKI ANDREA
DR. SZOLNOKI ANDREA
DR. SZOLNOKI ANDREA (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! 1993-ban választások voltak Magyarországon. Az állampolgárok a társadalombiztosítási önkormányzatokba, az Egészségbiztosítási és Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatba választottak képviselőket. Az eredeti választási törvény értelmében a társadalombiztosítási önkormányzatokba a képviselők felét a munkaadók delegálhatták; a munkavállalók képviselőire, illetve szakszervezetekre adhatták le voksaikat az állampolgárok.
Sokak megdöbbenésére a választásokon kellő számban jelentek meg az állampolgárok, így a választás érvényes lett. Elkezdték négyéves működésüket a társadalombiztosítási önkormányzatok képviselő-testületei. A közgyűlések megválasztották elnökeiket, alelnökeiket, valamint megalakították elnökségeiket. Ezt követően megalkották saját szervezeti és működési szabályzatukat, és rendszeresen tartottak közgyűléseket.
Az önkormányzatok kezdeti lépései között már jelentkeztek bizonyos anomáliák, amelyek felhívhatták volna a figyelmünket a később halmozottan megjelenő problémákra. Gondolok itt elsősorban arra, hogy a képviselő-testületek szinte első döntései között volt költségtérítéseik és tiszteletdíjaik megállapítása. Már akkor sem tetszett több önkormányzati képviselőnek, hogy az elnökséghez kerültek olyan döntési jogkörök, amelyek a közgyűlésnél kellett volna hogy maradjanak, vagy az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt illették volna meg.
Az első egy-két év botránymentesen, mondhatni csendben telt el, szinte észre sem lehetett venni az önkormányzatok működését. A harmadik évtől folyamatosan robbantak a botrányok, főleg az Egészségbiztosítási Önkormányzat és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár háza táján. Gondoljunk itt csak - és szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat - a CM-Klinikák ügyére, amikor egy nem működő egészségügyi magánintézményt előfinanszírozott 150 millió forinttal az Országos Egészségbiztosítási Pénztár úgy, hogy az még a mai napig nem működik.
(10.20)
Most büntetőeljárás van folyamatban az egészségbiztosító pénztár magas köztisztviselője ellen, holott köztudott, hogy az elnökség többször döntött a CM-Klinikák finanszírozásában, és az igazi döntést az elnökség hozta meg, a felelősségre vonás mégsem az elnökséghez tartozik most. Vagy gondoljunk a magán-mentőszolgálatok finanszírozási anomáliáira, amikor több olyan magán-mentőszolgálatot finanszírozott az Országos Egészségbiztosítási Pénztár - megintcsak elnökségi felhatalmazás alapján -, amikor felesleges kilométereket fizettek ki. Vagy a legutóbbi időben kirobbant OVER-botrányra, amely a vényellenőrzési rendszerre költött 250 millió forintot úgy, hogy az a mai napig is működőképtelen és egyes szakértők szerint alkalmatlan is az országos vényellenőrzésre. S ha mindezt megtoldjuk azzal, ami az utóbbi időben jutott tudomásomra - és remélem, hogy nem igaz, de újságban olvastam -, hogy az Országos Egészségbiztosító Pénztár 25 millió forinttal finanszírozta, vagy járult hozzá a közszolgálati televízióban "Hello, doki!" címen menő tévésorozathoz, ez felháborító akkor, amikor az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak nincs pénze táppénzek kifizetésére, gyógyszerszámlák rendezésére, vagy akár az egészségügyi dolgozók béremelésének a véghezvitelére.
Egyre többünkben fogalmazódott meg a kétség, hogy jól döntöttünk-e 1991-ben, amikor a tb-önkormányzatokat létrehoztuk azzal a nemes céllal, hogy a járulékbefizetők több mint ezer milliárdos költségvetése avatott és felelős kezekbe kerüljön. Az élet, sajnos, nem ezt igazolta, s ezért több parlamenti képviselőben is felmerült az az igény, hogy ez így nem mehet tovább. Közben, ahogy az évek múltak, s a tb-önkormányzatok mandátuma 1997 - tehát ez év - nyarán lejár, szükséges volt egy törvényjavaslat beterjesztése, mely érdemben elrendezi a társadalombiztosítási önkormányzatok jövőbeli sorsát.
Több alternatíva között választhatott a beterjesztő kormány. Vagy nem terjeszt be semmilyen törvénymódosítást, s ezzel hagyja, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok mandátuma automatikusan lejárjon, s ezzel a feladat a kormányra háruljon. Ezt a megoldást senki nem akarta, nem is kezdeményezték, de nem is lett volna jó megoldás. A másik lehetőség ismételt önkormányzati választások kiírása volt. Ezt az idő rövidsége miatt, valamint hatalmas költségigénye miatt nem lehetett már kivitelezni. Maradt a harmadik megoldás, hogy ne választással álljanak fel a társadalombiztosítási önkormányzatok képviselő-testületei, hanem ugyanúgy, ahogy a munkaadók, a munkavállalók képviselői is, delegálással jussanak mandátumhoz.
S akkor jött a következő kérdés, hogy milyen szervezetek delegálhassanak a társadalombiztosítási önkormányzatokba. A döntés az ÉT munkavállalói oldalát képviselő szakszervezetekre esett. A törvény redukálja a társadalombiztosítási önkormányzati képviselők számát 36 főre, ami feleslegessé teszi az elnökségek létrehozását.
A törvényjavaslat gondoskodik arról is, hogy csak két egymást követő ciklusban lehessen ugyanazt a személyt delegálni a képviselő-testületekbe. Ugyanakkor nem gondoskodik a törvény arról, hogy a jelenlegi képviselők, akik meglehetősen lejáratták a társadalombiztosítási önkormányzatokat, főleg az egészségbiztosítási önkormányzatot, ne lehessenek újból társadalombiztosítási önkormányzati képviselők. Ezért csak reménykedni tudunk abban, hogy lesz annyi eszük és belátásuk a delegáló munkavállalóknak, hogy lejáratott személyeket újból nem fognak delegálni a társadalombiztosítási önkormányzatok képviselő-testületeibe.
Az SZDSZ nehezményezi, hogy a képviselő-testületekbe csak az ÉT két oldala, a munkaadók és munkavállalók delegálhatnak képviselőt, ugyanakkor az ÉT harmadik oldala, a kormány - amely szinte ugyanakkor a legnagyobb munkaadó is - nem delegálhat képviselőket a társadalombiztosítási önkormányzatokba. Ezt a kérdést újbóli átgondolásra javasoljuk a kormánynak. A települési önkormányzatok, melyek érdekképviseletei az ÉT-ben csak tanácskozási joggal vannak jelen, szintén nem delegálhatnak a törvényjavaslat szerint képviselőket a társadalombiztosítási önkormányzatokba, pedig a települési önkormányzatok tulajdonában és fenntartásában lévő oktatási, szociális, egészségügyi intézmények dolgozóinak munkaadója a települési önkormányzat. Javaslatunk szerint ezt is megfontolásra ajánljuk a kormánynak.
A beterjesztett törvényjavaslat értelmében a delegálás útján fennálló társadalombiztosítási önkormányzatok ismételten négy évre nyerik el mandátumukat. A vitában felmerült az a javaslat, hogy négy év helyett csak két évre, erre az átmeneti időre kapjanak felhatalmazást a delegált képviselő-testületek. Ez azért merült fel, mert jelen törvényt sem tartjuk teljességében alkalmasnak és kiérleltnek a kérdés végleges rendezéséhez, hiszen a társadalombiztosítási önkormányzatok legitimitását erősen megkérdőjelezi a delegálás ténye, ugyanakkor a választásra az idő már kevés. Egyébként sem volna baj, ha a parlamenti választások időpontjától lényegesen eltérne a társadalombiztosítási önkormányzati választás időpontja.
A törvényjavaslat foglalkozik a felügyelőbizottságok felállításával is. A felügyelőbizottságba már a kormány is elküldheti a képviselőit a beterjesztett törvényjavaslat szerint. A Szabad Demokraták Szövetsége szerint, mivel a felügyelőbizottság főleg a képviselő-testületek tevékenységének ellenőrzésével foglalkozik, célszerű volna a kormány képviseletét megerősíteni a felügyelőbizottságban akár úgyis, hogy a felügyelőbizottság elnökét mindig a kormány adhassa.
Összefoglalva: a Szabad Demokraták Szövetsége úgy ítéli meg, hogy a törvényjavaslat beterjesztése elkerülhetetlen volt annak ellenére, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok további létét és választási körülményeit nem tudta kellőképpen körülírni és meghatározni, ezért ezt a törvényt csak átmeneti rendelkezésként tudjuk elképzelni. A társadalombiztosítási önkormányzatok további sorsát nagyban befolyásolja és befolyásolni is fogja a készülő nyugdíj- és egészségügyi reform. Mivel a két reformot a kormány még nem terjesztette a parlament elé, ezért a társadalombiztosítási önkormányzatok sorsát véglegesen bebetonozni, meghatározni hiba volna. Ezért a Szabad Demokraták Szövetsége azt javasolja, hogy a törvényjavaslatot módosító javaslatokkal javítsuk fel úgy, hogy parlamenti elfogadásra alkalmassá váljon. Köszönöm türelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)
