DR. KIS GYULA JÓZSEF
DR. KIS GYULA JÓZSEF
DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm a figyelmet. Tisztelt Ház! Nos, hölgyeim és uraim, egy nehézkes című törvényjavaslat gyér részvétel melletti vitája ne fedje el senki előtt azt a tényt, hogy ez egy igen fontos választóvonal a magyar polgári demokrácia történetében. Ennek a választóvonalnak az átlépésével a kormányon lévő pártok átlépik a Rubicont, és átlépik a magyarázható és a védhetetlen közti határt, hiszen eddig bármit léptek, lehetett hivatkozni valamiféle más, fontosabb érdekre, a nemzet, a jövő, az államraison érdekére, arra, hogy egy új társadalmi rendszert, piacgazdaságot építenek, és ennek bizony ára van. Lehetett hivatkozni, mert mindig volt gazdasági kényszer, pénzügyi egyensúly, külföldi, belföldi fizetési mérleghiány, ami felmentette saját lelkiismerete előtt a képviselőt, ha ezek érdekében alárendelte a ma élő generációk életkörülményeit ezeknek a távlatosnak tartott céloknak.
Végső érvként mindig ott volt, amikor többen sértettként tiltakoztunk az ellen, hogy a nemzeti jövedelem egyre nagyobb hányada kerül a tőketulajdonosokhoz az értéket megtermelőktől. Mindig ott volt, hogy ez az eredeti tőkefelhalmozás, és kapitalizmust építeni tőke nélkül lehetetlen. Ezt az érvet látszólag még a történelem is igazolta, hiszen az angol eredeti tőkefelhalmozódásból mára csak az maradt, hogy Anglia ennek árán a világ első ipari, sőt, átmenetileg vezető politikai nagyhatalma lett. S elfelejtették a 10 éves walesi bányászgyerekeket, akik 12 óra munka után már képtelenek voltak felmászni a létrán, hogy legalább havonta egyszer napra jussanak, és lent aludtak a bányában a két műszak között. A történelem igazolta ezt az eljárást. Tehát mindenki önmaga előtt igazolhatta a gazdasági kényszerrel mindazt, ami történt.
Azonban most nem erről van szó! Nem gazdasági kényszer hatására, nem valamiféle elvont ideológiai cél vagy tényleges reális jövőbeli cél érdekében akarnak hozzányúlni a polgári demokrácia, parlamenti demokrácia, sőt, a demokrácia egyik alapintézményéhez, az önkormányzatisághoz.
A társadalombiztosítási önkormányzatok ugyanolyan parlamentek, mint amilyennek a tagjai itt ülnek. Ugyanúgy alapvetően és kizárólag politikai felelősséggel tartoznak választóiknak, tehát a politikai felelősségük csak választás útján lemérhető. Ha ezt egy delegált képviseleti rendszerrel kívánják felcserélni - ami azt jelenti, hogy a delegált képviselő visszahívható, mint ahogy a törvényjavaslat szövegében szerepel is -, abban a pillanatban elveszti a delegált képviselő ezt az alapvető képviselői jogát, azt, hogy kizárólag a választóinak érdekében és a választóinak felelve kell hogy eljárjon ténykedése során.
(11.50)
Hogy ez nem rémkép, arra már itt hallottunk példát. Hiszen Bamberger Máriát, a felügyelőbizottság elnökét - abban a pillanatban, amikor az Állami Számvevőszék és a parlament akkor alakult vizsgálóbizottságával egyidejűleg elkezdték a felügyelőbizottság tagjai vizsgálni a társadalombiztosítás egészségbiztosítási ágát, illetve az egészségbiztosítási pénztár működését -, abban a pillanatban visszahívták, és nem lett, nem lehetett a továbbiakban a felügyelőbizottság elnöke.
Nos, tehát a delegált és a választott képviselők között alapvető különbség van, mint ahogy a választott, illetve a - hogy is mondjam - komisszárként odaküldött közéleti szereplők között mindig is alapvető különbség volt. (Bauer Tamás ingatja a fejét.) Kérem, Bauer Tamás képviselő úr, ne ingassa a fejét... (Bauer Tamás: Szólásszabadság van!) ez a testület, amit fölállítanak, már volt Magyarországon egyszer, 1950-ben Gerő Ernő... (Bauer Tamás: Ne hülyéskedj már!) a tb államosításakor hozta létre, és úgy hívták, hogy szakszervezeti társadalombiztosítási tanács; ahol ugyanígy az akkor már állami szakszervezetek és néhány társadalmi szervezet delegált, mint ahogy most a szakszervezetek, illetve négy nyugdíjast a két nyugdíjas szervezet delegál.
Ezzel szemben Magyarországon 1907-ben, az 1907-es munkásbiztosítási törvényben már választott képviselőkről esett szó. 1928-ban a társadalombiztosítási törvényben, amikor egységesültek a különböző biztosítók, már egyértelműen, pontosan körülhatárolt választást, listás választást írtak elő kötelezően. S hadd ne mondjam, hogy már Thurzó bányagróf a XVI. században a bánya-társpénztárakat - noha saját pénze is benne volt - kizárólag, tehát száz százalékig a bányászok választott képviselőire bízta. Önök szerint 1907-ben feudálkapitalizmus volt, 1928-ban Horthy-fasizmus - akkor hova óhajtanak visszamenni a történelemben? A XVI. századba? És hova óhajtanak visszamenni Európa elől, mennyire délre, délkeletre vagy keletre?
Hiszen az európai közösségek normájaként szereplő társadalombiztosítási önkormányzatokról szóló... - a társadalombiztosítási szervezetek szövetsége mint szakértő testület ajánlása a következőképpen szól; engedjék meg, hogy idézzem: "A társadalombiztosítási önkormányzat törvény által alapított, olyan autonómiával rendelkező, jogképes közjogi testület, amelyben a biztosítottak, elsősorban a munkavállalók és a munkáltatók az állami garancia és részvétel mellett saját nevükben és önálló felelősségükre látják el a közjóléti törvény által rájuk bízott feladatokat; olyan testületek útján, amelynek választott tagjai díjazás nélkül látják el feladatukat." Eddig az idézet.
Én megértem, hiszen átéltem, tíz éve nem tudunk megállapodni a választás igazi módszerében, hiszen nem artikulált sem a munkaadói, sem a munkavállalói oldal. Nemcsak az előző parlament kínlódott ezzel, hanem az első szabadon választott Országgyűlés előtti Országgyűlésnek is volt egy saját külön bizottsága, a társadalombiztosítással foglalkozó bizottság, s az sem tudta megcsinálni azt a választási törvényt, amely valóban a biztosítottak érdekeit képviselő képviselőket tud bejuttatni ebbe a fél költségvetésnyi pénzzel gazdálkodó testületbe. Mi se tudtuk megoldani, '91-ben megszületett az a LXXXIV-es önkormányzati törvény, amelyet most kívánnak gyökerestől megváltoztatni, és '93-ban került sor sok-sok kompromisszum árán a választásokra. Két évig tehát volt önkormányzatiság, de nem volt önkormányzat, és most, miután az időből kiszaladtak, hiszen azt tudni lehetett elég régóta, hogy lejár a mandátumunk, az az érv, hogy az idő szorításában most csak ennyit tudtunk összehozni, nem igazán állja meg a helyét, mert az idő egyformán ketyeg, és előre látható a naptár napjainak hullása, pergése.
De hogy ma sincs ilyen megfelelően artikulált társadalombiztosítás, arra engedjék meg, hogy Pető Iván frakcióvezető urat idézzem, aki március 3-án egy napirend előtti vitában azt találta mondani, hogy az érdekképviseletek egyáltalán nem fedik le az érintettek körét. Ez természetes. Természetes az is, hogy az eddigi önkormányzat működéséről az Országgyűlés két hónappal ezelőtt elfogadott egy ellenszavazattal egy országgyűlési határozatot, amely megállapította, hogy az önkormányzat törvényeket, saját alapszabályát megsértve nem a biztosítottak érdekeinek megfelelő képviseletként járt el. Ezt önök is megszavazták két hónapja. S ezek után most azt javasolják, hogy ugyanők delegálják saját magukat újabb négy évre. Mi ez, kérem? Feledékenység? Vagy valami egészen más? Egy olyan sötét politikai alku része, hogy delegálhatják saját magukat, ennek fejében önök többségükkel elfogadják a nyugdíjreform-törvényt, és ennek fejében a szakszervezetek majd támogatják megint az egyik nagyobb kormánypártot a következő választásokon? Mi ez? Mi más magyarázata lehetne ennek az eljárásnak, amikor saját két hónappal ezelőtti szavazatukkal szemben tesznek ilyen javaslatot? Mi, milyen magyarázat van rá? Az égvilágon semmi ezen kívül, amit én nem komolyan, de azért kénytelen vagyok feltételezni.
Tudom ugyanakkor, hogy az idő szorítása, ami itt - nem az ellenzéki képviselők jóvoltából, de - kétségkívül fennáll, arra késztet, hogy azt mondjam: valóban most az önkormányzati választásoknak nincs itt az ideje, mert nem tudjuk, hogy kit jelöljenek, hogy válasszunk, egyáltalán nem tudjuk, hogy milyen célra választunk, hiszen nincs egészségügyi törvényünk, nincs társadalombiztosítási törvényünk, semmink nincs.
Akkor mit lehetne tenni? Azt lehet tenni, hogy meg kell várni, hogy lejárjon a mandátumuk, június tizen-valahanyadikáig már csak kibírjuk velük. S utána és közben is, már mától el kell kezdeni gondolkozni azon, hogy hogyan lehet egy tisztességes választási törvényt alkotni az önkormányzati választásokra, amelynek szerintem végső határideje az következő országgyűlési választás lenne, mert a legköltségkímélőbb - azzal egyidejűleg egy külön szavazólapon megoldani az önkormányzatok választását. De ezek választott önkormányzatok legyenek, kérem szépen, mert sem a szocialista internacionálé, sem a liberális internacionálé nem fogja elfogadni ezt a fajta, demokratizmusnak csúfolt akármit, amit most delegálással meg kívánnak valósítani. Egyszerűen nem fér bele. Azon kívül, hogy nagyon csúnya politikailag, még rettentő buta dolog is. Gondolják meg, Bismarck kancellár nem volt egy nagy altruista. Nem lehet róla azt mondani, hogy különösen a szívén viselte vaskancellárként a német nép sorsát - már a szociális szempontjait ennek a sorsnak. Ő a német hatalmi érdekeket képviselte. És mégis ő találta ki ezt az egészet. Vajon miért? Azért, mert rájött, hogy a társadalmat megosztó legfontosabb szociális feszültség a nyugdíj- és az egészségügyi ellátás, és ebben a kérdésben minden kormány jól jár, ha más viszi el a balhét - hogy miniszterelnök urunk egyik kifejezését használjam.
Tehát mire jó az önkormányzat? Egyrészt védi a biztosítottak befizetéseit a mindenkori kormány mindenkori mohóságával szemben, másrészt leveszi a kormány válláról azt a felelősséget, hogy nincs olyan társadalom, ami például az egészségügyi tudományos forradalom közepette képes lenne egy AIDS-es kezelésére évi kétmillió forintot fordítani, amivel pedig nemcsak tünetmentes, hanem a fertőzés veszélyétől mentes lenne.
(12.00)
Tehát az önkormányzat rendkívül fontos. De ha ezt az állami szakszervezet tagjai jelölik, ha egy jogilag nem létező testület - mert nincs törvény rá, hogy mi az az Érdekegyeztető Tanács! - működteti, jelöli, ha nem választják, hanem delegálják, ha a kormány megegyezés híján maga veheti át ezeket a feladatokat, sőt a napi gyakorlatba, az igazgatásba rendeletek útján bármikor beleszólhat, akkor önök közül senki sem mondhatja azt, hogy nem a kormány felelőssége az, hogy nincs elég pénz - pedig nincs elég pénz - az egészségügyre, hogy nincs elég pénz a nyugdíjemelésre - pedig nincs rá elég pénz; ezt mind-mind együtt kell viselnünk!
Én csak egyet kérek: ha ezt meg fogják szavazni - és megszavazzák -, ne hivatkozzanak arra, hogy a parlament döntése volt. Tessék becsülettel bevallani, hogy ez a kormánypártok szavazatán múlt! Én becsületsértésnek tartanám, ha ez ügyben rám hivatkoznának. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Inkább hivatkozzanak az önkormányzatokra - ha azok valóban önkormányzatok.
Köszönöm szépen; és elnézést az időtúllépésért. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
