POZSGAI BALÁZS
POZSGAI BALÁZS
POZSGAI BALÁZS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Azért szándékozom pár gondolatot szólni a vidéki, a helyi televíziók helyzetéről, azért adtam a "fohász" címet ennek a hozzászólásnak, hogy ne kelljen a nyári időszakban rekviemet mondani a helyi televíziózásról.
Tény, hogy a napokban az ország figyelme inkább az új kereskedelmi televíziók pályáztatására irányul, azonban a szorgalmas újságírók az elmúlt napokban egy új, a médiatörvény megvalósulásával kapcsolatos problémáról olvashattak. A várhatóan fellángolóban lévő vita hátterében az áll, hogy a tavaly életbe lépett törvény kapcsán az Országos Rádió és Televízió Testület 57/1997. számú, március 27-én kelt állásfoglalása most már vissza nem fordítható folyamatként kimondja, hogy a helyi televíziók nagy többsége elveszítette frekvenciaengedélyét, ezért várhatóan júniusban újra pályázniuk kell.
Ma már bizonyossággal nem állapítható meg, hogy a törvény megalkotásával és megszavazásával valóban az volt-e a szándékunk, hogy ellehetetlenítsük az éppen 10 évesnek mondható helyi televíziókat. Mondhatom ezt azért, mert a törvény vegyes rendelkezései között a 146. § (1) bekezdése pontosan arról szól - idézem -: "A törvény hatálybalépése előtt kiadott, dátumszerűen meghatározott ideig szóló stúdióengedélyek jogosultjai 1996. március 31-éig jelenthetik be a testületnél engedélyük műsor-szolgáltatási szerződéssé való átalakítására vonatkozó igényüket. A (2) bekezdés szerint a testület megköti az eredeti engedélyben foglalt stúdióengedély időtartamáig - és az abban foglalt vételkörzetre - a szerződést a műsor-szolgáltatási díj megállapításával, ha a kérelmező a stúdióengedélyben foglaltak szerint működik."
Eddig a dolog rendben is lenne, azonban pórul járt mindenki, aki itt abbahagyta a törvény pontos és kimerítő tanulmányozását, egyes cikkeinek gondos összeollózását. Hiszen négy bekezdéssel lejjebb, a (6) bekezdésben már további feltételeket támaszt a törvény, hivatkozva a 86. § (3) bekezdésére, amely azt taglalja, hogy kik nem lehetnek műsorszolgáltatásra jogosult szervezetek. Ebben pedig az önkormányzatot mint közigazgatási szervet is kizárja abból a körből, amely végezheti azt a tevékenységet, amire az 1993-ban kiadott engedélyek egyébként feljogosítják. Nyilvánvalóan most sem a hely, sem az idő nem alkalmas arra, hogy jogalkalmazási vitában elemezzük az említett vegyes rendelkezésekben foglaltakat. Ennek lényege, hogy az e törvény hatálybalépésekor működő vállalkozásokkal a testület azzal a feltétellel köthet szerződést, hogy azok 1996. december 31-éig kötelesek tevékenységüket módosítani, vagy vállalkozásukat átalakítani. Pontosan ez a bekezdés indította el az önkormányzati tulajdonú intézmények átalakulási dömpingjét közalapítványokba, részvénytársaságokba, közhasznú társaságokba.
Miután az ORTT az egyes televíziók, önkormányzatok és a képviseletükben eljáró helyi televíziók egyesületének állásfoglalási kérelmére nem válaszolt, az egyik érdekelt önkormányzat jegyzője állásfoglalási kérelemmel fordult a Belügyminisztériumhoz. Innen azt a választ kapták, hogy kötelező az átalakulás, és az új formának a közhasznú társaságot jelölték meg. Természetesen ez az irat futótűzként terjedt szét az érdekelt önkormányzatokhoz, illetve televíziókhoz. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy Győr városa - amely városban élő képviselő vagyok - a birtokomban lévő irat alapján 1996. március 4-én jelentette be a törvényi elvárásoknak megfelelően a szerződés átalakítására vonatkozó igényét. Ebben az iratban - melyet a város polgármestere és a televízió főszerkesztő igazgatója jegyzett - pontosan meghatározták, hogy a Győri Városi Televíziót közhasznú társasággá kívánják átalakítani úgy, hogy az önkormányzat tulajdonában minimum 51 százalék tulajdoni hányad marad.
Mint annyi sok beadványra, levélre, kérelemre, hosszú ideig erre sem érkezett válasz, csak a szintén birtokomban lévő levél, amelynek keltezése 1997. január 9., amikor is tudvalevőleg már lejárt a törvényben meghatározott átalakulási határidő. Nem szeretném részletesen taglalni az ORTT több, más területen is tapasztalható késedelmes magatartását, elmarasztalható viselkedését, hiszen a törvény hatálybalépése után bőven lett volna lehetősége és ideje a már említett - minap kiadott - állásfoglalását elkészíteni és kibocsátani. Ezen állásfoglalás 12. pontja hozta a végveszélyt a helyi televíziókra. Természetesen az ORTT mindezt a törvény messzemenő értelmezésével és betartásával teheti.
Működése történetében először emeli ki, hogy a törvény nem engedi a stúdióengedély más személyre vagy szervezetre történő átruházását. Az állásfoglalás 14. pontjában pedig - idézem - "ezen törvényi rendelkezések következtében a testület nem köthet műsor-szolgáltatási szerződést azon stúdióengedélyek jogosultjaival, ahol a stúdióalapítók helyi, területi önkormányzatok voltak". A médiatörvény 146. § (3) bekezdése értelmében ezért ezen stúdióengedélyek érvényének elvesztése folytán felszabaduló frekvenciára a testület legkésőbb 1997. június 1-jéig pályázatot ír ki.
Az önkormányzatiság demokráciánk egyik alappillére. Az önkormányzatoknak pedig ma az egyik legfontosabb helyi kommunikációs eszköze a televízió. Meg kell hogy kérdezzem: az volt-e a szándékunk a törvény ezen pontjainak megfogalmazásával, hogy megfosszuk az önkormányzatainkat a televízió segítségével folytatott kétirányú kapcsolattartás lehetőségétől?
(18.40)
Valószínűnek tartom, hogy sokunk a törvény elfogadásakor nem volt tisztában ezzel a veszéllyel. Az 1986 óta tartó televízióalapításokért az egykori tanácsok és utódaik, az önkormányzatok sok 10 és 100 millió forintot áldoztak azért, hogy megteremtsék saját kis televíziós birodalmukat.
A törvény eredeti célként megfogalmazott gondolata a humánusság jegyében fogant, hiszen nem akarta az 1993-ban határozott időre működési engedélyhez jutott önkormányzati televíziókat visszamenőlegesen megfosztani a megszerzett jogaiktól. Erre csak a médiatörvény bonyolult összeollózásából keletkezhetett az az említett - ki kell mondani - jogfosztó állásfoglalás, amelynek természetesen minden szava a törvény paragrafusaira támaszkodik, ezért szinte megtámadhatatlan.
Mi lesz tehát a sorsa azoknak a helyi televízióknak, amelyek az ORTT határidőn belül elhalasztott állásfoglalása miatt, a Belügyminisztérium kiadott állásfoglalása okán, az általunk elfogadott médiatörvény jóhiszeműségére apellálva átalakultak, és most elveszítik - vagy már el is veszítették - a jogosultságukat a műsorszolgáltatásra? Mi lesz azoknak a súlyos 10 és 100 milliókból beruházott berendezéseknek a sorsa, amelyeket talán örök elhallgattatásra ítéltünk? Természetesen mint mindenki másnak, jogunk lesz - joguk lesz - a felszabaduló frekvenciákra pályázni. Némi biztatást jelenthet a veszteseknek az ORTT állásfoglalásának 4. pontja, amely szerint - idézem -: "Az azonos frekvencián korábban stúdióengedély alapján műsorszolgáltatásra jogosult - illetve jogosult esetén az általa szabályosan alapított vállalkozás - korábbi működése a pályázat során kiemelt szempontként lesz értékelve."
De nézzük, miről is van szó! Az Országos Rádió és Televízió Testület 1996. augusztus 31-én a Művelődési Közlönyben tette közzé az általános pályázati feltételeket - ahogy azt azóta hívják: az ÁPF-et. Ennek a 7. címe mintegy öt oldalon, két hasábon, az 56. pontban taglalja a pályázati felhívásra benyújtott ajánlatnak a tartalmát. Aki nem sajnálja az időt és fáradságot, bátran nekifoghat, és tanulmányozhatja ezt a dolgozatot, hiszen ezt nem elég elolvasni és értelmezni, hanem ha mindez megtörtént, akkor jön csak a java: a pályázat kidolgozása. A meg nem kérdőjelezhető adatszolgáltatásokon, műszaki berendezések felsorolásán, műsorterv bemutatásán, elfogadott üzleti terv benyújtásán kívül jönnek az igazi csemegék: ilyen például a cash flow előrejelzés a műsorszolgáltatás teljes időtartamára, előrejelzés, hogy várhatóan mennyien lesznek képesek valamilyen módon fogni az adást; háttérszámításokat, hatásmechanizmus-vizsgálatokat s úgynevezett érzékenységi teszteket kell végezni. Emellett meg kell határozni a teljes televíziós, nettó magyarországi reklámbevételt, és ennek feltételezett éves növekedési ütemét - ezen belül a pályázó éves nettó reklámbevételének arányát, figyelemmel a reklámokkal finanszírozott műsorok arányára a műsorszolgáltatáson belül. Az adatok közléséhez a kiíró pontosan meghatározza, hogy melyiket kell rögzített áron, illetve a fogyasztói vagy a termelői árindex figyelembevételével közölni.
Mindez csak szemelvény volt abból a halmazból, mely útját állhatja annak, hogy a ma jól működő helyi televíziók továbbra is működhessenek. De ez még mind semmi ahhoz képest, hogy - idézem -: "banki igazolást kell benyújtani olyan nagyságú összegnek elkülönített bankszámlán való elhelyezéséről, mely a műsorszolgáltató teljes reklámbevételek nélkül számított működési költségeit fedezi, a működés első 3 hónapjára". Ezzel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy az átalakult helyi televíziók többsége szerződéseket kötött a fenntartó önkormányzatokkal, melyek értelmében az éves műsorkészítési díjat havi bontásban utalják a televízióknak. Ez a rendelkezés Győrben körülbelül 10 millió forint váratlan kiadást kell hogy jelentsen az önkormányzat büdzséjének, egy olyan témakörben, mely egyébként immáron 11. éve rendezetten működik a városunkban.
Természetesen az idézett általános pályázati feltételek kemény megfogalmazásait remélhetőleg követi az idén június 1-jére ígért pályázat, amelynek kiírása előtt az ORTT köteles meghallgatást tartani. A nagy kérdés természetesen csak az, hogy a meghallgatáson jelen lévő hivatalnokok mennyire lesznek nyitottak, hogy megértsék a meghallgatáson várhatóan nagy létszámban megjelenő érdekeltek problémáit.
Kérdés továbbá az is, hogy megfelelően felkészült-e az ORTT a saját maga által támasztott elvárásokra. Kérdezem én ezt, mert az ORTT elnökének január 9-én, városunk polgármesteréhez írt levelében 1997. március 1-jéig ígérte közölni nemcsak a bekért nyilatkozatok és dokumentumok ellenőrzésének az eredményét, hanem a műsor-szolgáltatási díj összegét tartalmazó ajánlatot is. Mondanom sem kell, hogy információim szerint nemcsak Győrben, hanem a többi érdekelt városban sem kaptak kézhez ilyen vagy hasonló tartalmú levelet.
Ha a pályázati feltételek kiírásában az ORTT nem kívánja orvosolni a törvényben rejtőző hibákat, a saját eredménytelen működéséből eredő és az általuk okozott károkat, akkor előfordulhat az az eset - idézek a Helyi Televíziók Országos Egyesületének vezetőségi beszámolójából -: "Harminc helyi televízió, mely korábban 2000-ig szóló, határozott idejű stúdióengedéllyel rendelkezett, s az az önkormányzat volt a stúdióengedélyes, elveszíti engedélyét, és a jövőben kiírandó pályázat során szerezheti azt vissza, melyet az 1996-ban elfogadott általános pályázati feltételek alapján hirdetnek meg." Bizonyára sokan ismerik ezt a dokumentumot, mely bizony nagyon komoly pénzügyi és szakmai kritériumot fogalmaz meg. Elképzelhető, hogy néhány jelenleg működő helyi televízió ezen a pályázaton el sem tud indulni.
Ez a probléma akkor orvosolható, ha a kezeléséhez nem holnap, hanem ma fogunk hozzá. Nagyon kell sietni, hogy az ORTT behozza a mintegy egyéves lemaradását, és jó szándékkal, a megszólaló hangokra odafigyelve rendezze azt az ügyet, amely egyébként ugyanabban a törvényben előírt kötelessége - melynek más paragrafusai betartásával ellehetetlenítheti a helyi televíziózás ügyét. Sürget az idő azért is, mert a helyi televíziók vannak a leginkább kitéve a - kereskedelmi televíziók indulásával egyidejűleg bekövetkező - reklámháborúnak. Akik figyelik az e témakörben megjelent cikkeket, nyilatkozatokat, tudhatják, hogy a legnagyobb reklámügynökségek jószerével szeptemberig kötötték le a televízióknál a reklámkapacitásokat - kivárnak. Várják, hogy a médiatorta hogyan fog tovább szeletelődni. Ebben a versenyben kötelességünk megerősíteni a helyi televíziók helyzetét, azzal, hogy legkésőbb a nyár végére minden jogi procedúra tisztázódjon, és legitim alanyokként állhassanak a starthelyre a helyi televíziók is.
Az elmúlt időszak egyik vitát kiváltó eseménye volt, amikor is az egyik önkormányzati szövetség konzultációra hívta a televíziózásban érdekelt megyék, városok polgármestereit és képviselőit. Az ORTT részéről delegált tárgyalópartner a hivatal kabinetfőnöke volt. Ezen az óramű-rendszerűen beosztott kiscsoportos foglalkozáson osztották ki az akkor még bizalmasan kezelendőnek minősített ORTT-állásfoglalást.
(18.50)
Ezen a konzultáción hangzott el az is, hogy a pályázaton való részvétel feltétele, illetve az egész törvény szellemisége, amely a helyi televíziókra vonatkozik, feltételezi a fenntartótól való függetlenséget. Az általános pályázati feltételek 36/1. pontja szerint a helyi, területi önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni érdekeltségében álló műsorszolgáltató társaságban - amennyiben a társaság nem a helyi, területi önkormányzat egyszemélyes tulajdonú társasága - a tulajdonost megillető szavazati jogokat úgy kell kialakítani, hogy a helyi, területi önkormányzat szavazati joga legfeljebb 25 százalékot érjen el.
Ezt a gondolatot azért érzem fontosnak kiemelni, hogy nehogy ebben a szűkre szabott időben újabb kommunikációs zavar alakuljon ki a pályázatot kiíró ORTT és a pályázni kívánó helyi televíziósok között, hiszen ismereteim szerint az önkormányzatok jelentős része egyszemélyes tulajdonú társasággá alakította át az addig intézményként működő televízióját. Naivitás lenne azt képzelnünk, hogy a vagyont most elkótyavetyéli, fillérekért eladja vagy átadja más tulajdonosnak. Az érintettek nem is tudják értelmezni, hogy mennyivel jobb, ha egy televízió egy esetleges politikai lobbyhoz kötődő társaság kezében van, annál, ha a szavazati jogokat egy demokratikus úton megválasztott, független képviselő-testület gyakorolja. Természetesen lehet, hogy formailag függetlenebbnek látszik a tulajdonosi jogokat egy közalapítványba bevinni, ám amikor a működéshez szükséges pénzt az önkormányzat befizeti a közalapítványba, akkor már ugyancsak élhet vagy visszaélhet a beleszólás lehetőségével. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy ha mindenben, akkor az ORTT-nek ebben is tartania kell magát a leírtakhoz, és szeretném remélni, hogy a meglévő bonyodalmakon túl nem indukálódnak újabb problémák.
Tisztelt Ház! Nemrégiben a Népszabadság egyik cikkéből értesültem arról, hogy a Helyi Televíziók Egyesülete a Legfelsőbb Bírósághoz kíván fordulni egy jogi értelmezési kérdéssel. Akárhogy is foglaljanak állást ügyükben, nekünk, törvényalkotóknak az lenne a legfontosabb, hogy mihamarabb rendezzük a helyi televíziózás ügyét; nem a résztvevők kárára, hanem közös ügyünk szolgálata érdekében.
Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiban.)
