DÖGEI IMRE
DÖGEI IMRE
DÖGEI IMRE (FKGP): Igen tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Rádióhallgatók! Eme késő esti órában mindenképpen szólnom kell az áldozatok személyiségi jogának védelméről. E fontos és lényegre törő szavak után mindenképpen tisztázni kellene szinte az egész magyar vidék helyzetét, amikor is ki vannak téve különböző atrocitásoknak, bűnözőknek, akik kihasználják védtelen helyzetüket, mert egy kis vidéki településen élnek valahol, a falu szélén vagy egy elhagyott tanyában töltik egész életük után - úgymond - nyugalmas napjaikat. Ezen helyzeteket a bűnözők egész sora - különböző módon és fondorlattal - lovagolja meg, mert tudják, hogy ezek a védtelenek kiszolgáltatottak, ezek az egyének nem mennek panaszkodni, mert akkor még jobban pórul járnak. Ezek az úgynevezett hívatlan vendégek azonnal tudomásukra is hozzák az áldozatoknak, hogy ha szólni mernek, nagyon meg fogják bánni; s nem egyet, nem kettőt nagyon is komolyan megfenyegettek és tettlegességgel is bántalmaztak.
A magyar büntető törvénykönyv több fejezetben tárgyalja az áldozatok, illetve a magyar állampolgár jogvédelmét. A jelenlegi körülmények azonban mindennek az ellenkezőjét igazolják. És az ezen a vidéken, valamint nagyvárosban is elhagyatottan, magányosan élő magyar állampolgárok ki vannak szolgáltatva mindazon személyeknek, akik tisztességtelenül, aljas és előre megfontolt szándékkal akarják elvenni mindezen személyektől az anyagiakat, pénzüket és mindazon értékeiket, amelyeket értékesíteni tudnak. A vidéken élő személyek mind jobban és jobban hangot adnak elkeseredettségüknek, amikor is szinte most már a nevüket is felfedve, aláírásukkal, címüket is elárulva fordulnak az illetékes hatóságokhoz, polgármesterekhez, rendőrségi szervekhez, országgyűlési képviselőkhöz, de minden lehetőségbe belekapaszkodnak, hogy a rendkívüli helyzetüket valaki orvosolni próbálja.
Így volt ez a Jász-Nagykun-Szolnok megyéből, Fegyvernek községből érkező panaszlevélből is kiderítve: hogy közel száz aláírással juttatták el panaszukat a polgármester úrhoz és hozzám is, mint Jász-Nagykun-Szolnok megye egyik országgyűlési képviselőjéhez. A megdöbbenés hangja hallatszott abból a pár szóból, ami az aláírást megelőzte, hogy Fegyvernek településen és a környező tanyákon élő magányos személyek, a tanyák lakói mennyire ki vannak szolgáltatva azoknak a személyeknek, akik ezt a rendkívül hátrányos körülményt kihasználják. Megtámadják és megfenyegetik őket, úgyannyira, hogy nem átallják még azt is kinyilvánítani, hogy még arra is képesek, hogy tettlegességig fajuljon az ő kiszolgáltatott helyzetük.
Ha a büntető törvénykönyv nem rendelkezik olyan paragrafussal, melyet az áldozatok védelmére fel lehetne használni, akkor a Magyar Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának, de valamennyi országgyűlési és önkormányzati képviselőnek, valamint polgármestereknek, de minden hatósági szervnek elsőrendű feladata, hogy felemelje szavát és tenni akarását ezen kiszolgáltatott embereknek a védelmében. Tudom, hogy az akarat még kevés, az akaratot tett kell hogy kövesse, hisz a magyar vidék amúgy is hátrányos helyzetben van, hisz a munkanélküliség vidékenként egyre nagyobb és nagyobb, és valószínűleg ennek következtében jöhettek ezek a bűnözők által elkövetett durva, kegyetlen fellépések. Természetesen ez senkinek nem ad arra okot, hogy ezeknek a sok mindent beképzelő bűnözőknek az agyában ilyenek szülessenek meg, hogy védtelen emberek tehetetlenségét kihasználva fosztogassanak és garázdálkodhassanak.
A belügyminiszter úr kijelentése alapján az ország közvéleménye tudomást szerzett arról, hogy a közeljövőben közel kétezer rendőrt indítanak a rend szolgálatába, és a vidéki tehetetlen ember - akikről itt szó van - úgy gondolja, hogy ezekből a derék rendőrökből ide is fog kerülni, és megvédik őket ezektől a durva atrocitásoktól. Erélyt kell szerezni azoknak az intézkedéseknek, amik ezeket a durva beavatkozásokat megakadályozzák. Az emberi jog alapvető követelménye, hogy mindenféle erőszakos beavatkozás ellenében mindenki megtegye a megfelelő intézkedést, hogy az ember becsülni tudja elsősorban saját magát. Én tudom, hogy ez a feladat a magyar gazdasági feszültségek következtében nem egyszerű. De a Belügyminisztériumnak mindenképpen meg kell tennie azt a lépést, amelyet a magyar társadalom mint az egyik legfelsőbb szervtől és Magyarország nyugalmát őrző testülettől ezen intézkedéseket elvárja, hogy megtegye. Tehát: aki az egész napi munka után lefekszik, az reggel nyugodtan ébredjen, hogy a napi munkáját és annak eredményét továbbra is magának tudhassa. Ne rettegve menjen ki a saját lakása ajtaján, hogy valaki talán még életveszélyesen is megfenyegeti!
Én mint Jász-Nagykun-Szolnok megye egyik országgyűlési képviselője, határozottan, de tisztelettel kérem a belügyminiszter urat és az Igazságügyi Minisztérium valamennyi munkatársát, hogy ezen rendkívül durva megsértéseket az emberi magatartásnak és méltóságnak megfelelően kezelje. Az illetékes bizottság - ha még nincs - hozzon olyan intézkedéseket, hogy ezek a fékezetlen bűnözők meghátráljanak a törvénytől.
(19.00)
Hisz a vidéket járva mindenki szeme láttára tapasztalni fogja a vidék ellehetetlenülését úgy anyagi, mint erkölcsi vonatkozásban. Tűrhetetlen állapot az, hogy ezek a területek - amelyek kiterjednek egész Magyarországra, nemcsak Szolnok megyére vonatkoztatva -, ezek az emberek ki legyenek téve annak a veszélynek, hogy létbizonytalanságban éljenek, rettegéssel keljenek, és félve térjenek nyugovóra.
Ismételten kérem a törvényalkotókat, akik a büntető törvénykönyvet módosítják, hogy olyan szabályzatokkal tűzdeljék teli, hogy az áldozatok védelméről is legyen benne szó. És azok olyanok legyenek, hogy a bűnözők többször is meggondolják magukat, hogy érdemes-e olyan csúnyán és aljasul fellépni a munkájukat végző magyar állampolgárok ellen.
Ezt követeli tőlünk ezen kiszolgáltatott emberek tömege, de ezt kívánja tőlünk az egész magyar társadalom, akik élénken figyelik az Országgyűlésben zajló vitát, és várják az emberi sors jobbra fordulását. Mindent meg kell tenni a jelenlegi kormánynak, de bárkinek, aki a hatalom gyakorlásában részt vesz, hogy ebben az országban nyugalom, rend, szorongástól mentes élet legyen és alakuljon ki. Köszönöm szíves türelmüket, az ügy fontosságára való tekintettel, hogy meghallgattak.
