HEGYI GYULA
HEGYI GYULA
HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Először is a saját módosító indítványomról szeretnék szólni néhány szót, amely az ajánlás 42. pontjában található. Egyébként Szentkuti Károly képviselőtársam a 43. pontban hasonló szellemben tett egy javaslatot, amely arra vonatkozik, hogy a műemlék tulajdonosa a törvény szerint tűrni köteles a műemlékvédelmi hatóság által elrendelt különböző felméréseket, vizsgálatokat, szemléket, kutatásokat és egyéb műemlékvédelmi tevékenységet.
Én azt a javaslatot tettem - és látom, hogy szabaddemokrata képviselőtársam is -, hogy ezt, amennyiben nem állami tulajdonosról van szó, kártalanítás mellett legyen köteles a műemlék tulajdonosa tűrni. Lehetséges persze azt mondani, hogy ha valaki műemléket birtokol, akkor eleve olyan kötelezettségeket vállal magára, amelyek más ingatlannál nincsenek; és talán elfogadom azt is, hogy a módosító indítvány a túlságosan is szűkkeblű előterjesztéshez képest túlságosan is messzire ment, de azért nyilvánvaló, ha nem is minden felmérés, nem is minden vizsgálat esetén érdemes a kártalanítás témáját felvetni, de ásatások, kutatások, falkutatások esetén legalábbis megfontolandó lenne, hogy milyen kártalanítás jár a tulajdonosnak, különösen olyan esetben... - hisz nem tudja senki eleve, hogy az említett kutatás, ásatás, falkutatás milyen eredménnyel jár. Ha semmilyen eredménnyel nem jár, csak egyszerűen egy beavatkozás történik a tulajdonos hátrányára, akkor érdemes lenne elgondolkodni valamilyen kártalanításon.
A másik kérdésről - amelyről államtitkár asszonyt meghallgatva, és természetesen elismerve, hogy alapvetően igaza van - mégis úgy gondolom, ha elhangzott Orosz István képviselőtársamtól az, amit elmondott: egy épületet magam is szeretnék mindenképpen kiemelni, abban a reményben, hogyha ebben a törvényben, ebben a szabályozásban nem is kerül megvédésre, mindenképpen műemlékként fogjuk megőrizni - ez a debreceni krematórium és köztemető ravatalozója. Orosz István képviselőtársammal szemben abban a helyzetben vagyok, hogy én nem a valóságban találkoztam vele először, hanem építészettörténeti tanulmányaim során láttam több esetben ezt az épületet - mint olyan épületet, amely valóban a XX. századi magyar építészet egyik első remeke. Talán azt is érdemes elmondani, hogy - ha jól tudom - az első magyarországi krematóriumépület volt ilyen értelemben a temetkezési kultúrában is. Persze mindenkinek a hite, világnézete, ízlése alapján kell eldönteni, hogy a hamvasztással egyetért vagy nem, de mindenképpen a magyar temetkezési kultúrában egy új, másfajta, sokak által korszerűnek nevezett módszert jelenített meg, nem Budapesten, nem az ország nyugatos fejlődésű dunántúli részein, hanem Debrecenben. Nagyon modern épület, a maga korának egyik legszebb, modern épülete. Én először építészettörténeti albumokban láttam, és sok évvel később jutottam csak el a debreceni temetőbe, amikor olvasmányaim alapján ráismertem erre az épületre, amely nagyon nagy élményt tett rám.
Márai Sándor írja a naplójában, aki nem volt debreceni, nem volt református, nem volt az Alföldről való... Amikor megjelent Arthur Rimbaud-nak 1944-ben debreceni kiadásban egy könyve, akkor azt mondta - remélem, hogy ezt a debreceniek nem értik félre -, hogy a "zsíros" Debrecen ilyen kulturális értékkel üzent az országnak. Azt hiszem, hogy ez a debreceni krematórium és köztemető, ravatalozó is ilyen egy üzenet, hogy Debrecennek vannak progresszív épületei, és vannak progresszív hagyományai is. Ha még egyszer elmegyek, akkor mindenképpen szeretném, hogy eredeti állapotában lássam, és gondolom a magyar kultúra része az, hogy megőrizzük ezt az épületet.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
