DR. RASKÓ GYÖRGY
DR. RASKÓ GYÖRGY
DR. RASKÓ GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Országgyűlés! Az ország második legnagyobb kereskedelmi bankjának sorsa nem lehet magánügy, és valószínűleg nem is az; legalábbis az az érdeklődés, ami a Postabank körül alakuló botrányt és egyéb híreszteléseket illeti. Bizony mindenki aggódva figyeli azt, hogy mi lesz a sorsa ennek a banknak.
Vesztesei már vannak ennek az akciónak: a lakosság, a kisbetétesek a februári roham idején körülbelül 1,5 milliárd forint kamatveszteséget voltak kénytelen elszenvedni azáltal, hogy lekötött betétjeiket idő előtt kivették, felmondták, és ezáltal ezek után nem kaptak kamatot. Hasonlóan nagy és komoly érdeklődéssel figyelik az ország pénzügyi szakértői - és persze a lakosság is -, hogy az Arthur Andersen-féle könyvvizsgáló-jelentésnek mi lesz a konkrét tartalma. Ezzel kapcsolatban egyre több a hír, hogy bizony súlyos veszteségeket állapított meg az auditor, és valószínűsíthető, hogy a Postabank a jegyzett tőkéjét teljes mértékben elveszítette.
A kormány - érezve a bajt és jogosan - alárendelt kölcsön nyújtásával segíteni kíván ezen a bankon. Az alárendelt kölcsönnek azonban van egy óriási hibája: az, hogy tőkeként viselkedik. Ha tehát a Postabanknak további veszteségei halmozódnak fel, esetleg ez az alárendelt kölcsön is mint tőke teljes mértékben elveszik. Miután közel 20 milliárd forintról van szó, azt hiszem, nem mindegy, hogy az adófizetők pénze hogyan használódik fel a Postabank konszolidációja során.
Jelen pillanatban a Postabank üzleti értéke jelképes 1 forinttal egyenlő, vagyis miután eltűnt a jegyzett tőke, a mostani tulajdonosoknak nincs valós tulajdonunk ebben a bankban. Az alárendelt kölcsöntőkével azonban a tulajdonosi összetétel maradna a jelenlegi formájában, ami nem igazán megnyugtató. Ezért a Magyar Demokrata Néppárt úgy gondolja, hogy a kormánynak Magyarországon is ugyanazt a lépést kellene megtennie - és biztos, hogy a parlament ehhez támogatását adná -, amit a nyugat-európai fejlett demokráciákban és piacgazdaságokban szokás. Például azt, hogy ilyen esetben a jegybank felszólítja a Postabank tulajdonosait, hogy záros határidőn belül - így például az Egyesült Királyságban egy hónap alatt - tegyék meg azt a tőkeemelést, ami a bankot megfelelő pénzügyi pozícióba hozza tőkemegfeleltségi mutató és likviditás szempontjából is.
A Magyar Demokrata Néppárt ezt javasolja a kormánynak: tehát egy valódi bankkonszolidációt, ahol ez a tőkeemelés megtörténik vagy a mostani tulajdonosok által, vagy ha ők nincsenek ebben a helyzetben, akkor a magyar államnak igenis a Postabank segítségére kell sietnie.
Közel kétmillió magyar állampolgárnak van betétje ebben a bankban. Nem hiszem, hogy valakinek is érdeke lennek az, hogy ez a döntés elhúzódjon, esetleg további újabb súlyos pénzügyi nehézségek merüljenek föl. A bankot tehát konszolidálni kell, és egészen biztosak vagyunk abban, hogy ez esetben a kisbefektetőknek semmitől nem kell félniük, az állam konszolidációs lépése során a kisbefektetők, a betétesek a Postabankban most elhelyezett pénzüket egészen biztosan 100 százalékban megkapják annak kamataival együtt.
Az állam tulajdona egyben garanciát is ad arra, hogy a Postabanknak végre legyen valódi tulajdonosa. Az az osztott tulajdon, ami ma jellemző a bankra, nem igazán teszi lehetővé a menedzsment fölötti megfelelő kontrollt; így fordulhatott elő az, hogy a Postabank bizonyos szempontból igen erősen költekezett. Tavaly például 2 milliárd forintot fordított csak reklámköltségre, de ezen kívül médiabirodalmat épített föl, amely nagyrészt veszteséges, és egyéb más vállalkozásai szintén nem erősítették a bank tőkéjét és pénzügyi helyzetét.
Befejezésül tehát: azt hiszem - és ezzel ellenzéki és kormánypárti képviselőtársaim is egyetértenek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) -, hogy a Postabank konszolidálására szükség van, és valószínűleg az állam az egyetlen olyan potenciális jelölt, aki, ami (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ezt a konszolidációt meg tudja tenni. (Taps az MDNP padsoraiban.)
