DR. TOLLER LÁSZLÓ
DR. TOLLER LÁSZLÓ
DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy érdeklődéssel hallgattam ezt a vitát, amely arról szólt, hogy vajon önkormányzatiság keretei között kibontakoztatható-e egy szerv autonómiája, önállósága, illetve a társadalombiztosítási önkormányzatok valós önkormányzatok-e.
Két kritikai elemet tudtam kiszűrni a vitából: az egyik az, hogy a társadalombiztosítási önkormányzat Bauer Tamás szerint nem valós önkormányzat, mert az önkormányzatiság és a delegátusos elv valahol hibrid módon jelenik meg a jogi megoldásban; a másik álláspont pedig az, hogy meg kell tagadni az önkormányzatiságot, ne önkormányzatként működjenek a társadalombiztosítási szervek, akkor viszont kellene helyette más - erre a "helyette másra" nem nagyon volt megoldás a vitában, hacsak nem egy tiszta delegátusos vagy egy tiszta parlamenthez kötődő elvet nem tekintek annak, ami szintén elhangzott ebben a vitában.
Mind a két - két és fél - álláspontnak van egy gyengéje. Egyik oldalról az, hogy felülről nézi ezt az egész önkormányzatiságot, nem történelmi hagyományait és nem funkcióját tekintve, ahol másról nincsen szó, mint egy közösségről, amely törvények által meghatározott módon, kötelező jelleggel történő befizetések alapján, de valamiféle vagyongazdálkodást folytat, egy olyan vagyongazdálkodást, amelynek eredményéből biztosítania kell a kiadásait. Ez mindenképp közös a funkciót tekintve a társadalombiztosítás tekintetében - és akkor most hagyjuk az önkormányzatiságot!
A kérdés az, hogy létrehozható-e egy olyan szervezet, amely valahogy átfogja a befizetőknek - a befizetőknek - a teljes vertikumát, a felett a vagyon felett dönteni képes, és ha képes dönteni a vagyon felett, akkor a döntéseinek a kontrollját is meg tudja-e teremteni valaki - és felejtsük el egy pillanatra ennek a szervezetnek az országgyűlési és a költségvetési függőségét!
Álláspontom szerint... (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Elnézést kérek, elnök úr, mindjárt befejezem, és talán a kétperces vállalása volt felelőtlenség, hisz a vitában amúgy is kérhettem volna hosszabb időt. De én azt mondom, hogy most, mivel szabályozási kényszerben vagyunk, teljesen világos: nem tudunk hiteles megoldást adni, figyelemmel a költségvetési kapcsolatokra, az autonómiára és a kontrolling feladatok ellátatlanságára... (Az elnök csengője ismételt megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Befejezem, elnök úr...
