DR. RASKÓ GYÖRGY
DR. RASKÓ GYÖRGY
DR. RASKÓ GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Lassan több mint két órája folyik a vita egy valóban nagyon fontos kérdésről, amely elsősorban politikai kérdés, úgy tűnik, de úgy gondolom, hogy legalább ennyire gazdasági kérdés is. Néhány ellenzéki képviselőtársam, Orbán Viktor és Medgyasszay László nagyon egyértelműen vázolta azt, hogy ezzel a törvénnyel kapcsolatban milyen veszélyek vannak, és azt hiszem, hogy józan megfogalmazásuk, felhívásuk arra, hogy milyen veszélyek rejtőznek ebben a törvénymódosításban, eléggé elgondolkodtató, és valószínű, hogy akik ma hallgatják vagy nézik azt, ami itt az ülésteremben zajlik, biztosan sokkal árnyaltabban tudnak majd a földkérdésről állást foglalni és később dönteni.
De miután előttem Nacsa János egészen másról beszélt, legkevésbé egyébként a szóban forgó törvényjavaslatról, neki szeretnék néhány dolgot mondani. Úgy tűnik, abszolút nem érti, hogy miről van szó, annak ellenére, hogy itt ült az ülésteremben két órán keresztül. Először is, kedves képviselőtársam, az ön cselédekre tett megjegyzése abszolút nem helytálló, ugyanis amennyiben ezt a törvényt elfogadja a parlament ebben a formában, úgy azok a külföldi befektetők, akik Magyarországon gazdasági társaságokat hoznak létre, illetve belépnek egy olyan gazdasági társaságba, amely földdel rendelkezik, illetve törvény által lehetősége van a földvásárláshoz, pontosan ők fogják azt a technológiai váltást megtenni, amely valóban a magyar falun élő emberek tízezreit, esetleg százezreit teszi feleslegessé. Tehát történik egy olyan technológiai fejlesztés... (Dr. Orosz István: És ez rossz? Menjünk vissza a múlt századba!), amelynek következtében sokkal kevesebb ember élhet meg a mezőgazdaságból, mint amennyit az Antall-Boross kormány mezőgazdasággal kapcsolatos törvénykezései lehetővé tennének. (Dr. Orosz István: Ez nem igaz! Őrület!)
Nem arról van szó, hogy a magyar állampolgárok, a magyar nép nem tonnákban és literekben gondolkodik, csak - ezt is Nacsa Jánosnak üzenem - egy mezőgazdaság nem attól fejlett, hogy hány számosállat van egy hektárra vetítve, hogy hány tonna a termésátlag, hanem attól fejlett, hogy milyen versenyképesen dolgozik, hogy egy adott világgazdasági, agrárgazdasági helyzetben nyereségesen tud-e termelni, családokat el tudnak-e tartani a tevékenység által, vagy pedig, mint a régi időben történt, állami támogatásokkal újra és újra szanálnak olyan nagyüzemeket, amelyek egyébként kiváló terméseredményeket értek el, csak éppen azon egy fillér haszon nem volt. Azt hiszem, hogy a mezőgazdasági termelés csökkenése, amit ön úgy gondol, hogy az előző kormány hibája, az egyben egy piaci válságnak a következménye, a KGST megszűnésének a következménye és a hazai fogyasztás csökkenésének a következménye. Ha ez nem így lenne, akkor 1994 óta nagyon komoly fejlődésnek kellett volna történnie, például az ön által említett állatállománynak, mondjuk, a sertésállománynak újra 10 millió darabra kellett volna növekednie. Most éppen az augusztusi állatszámlálás bizonyítja azt, hogy ezen a téren semmiféle előrelépés nem történt, ugyanis a vágósertés-állomány kevesebb, mint 1994 márciusában volt - tessék a KSH legutóbbi jelentését megnézni! A mezőgazdasági termelés a piacgazdaságban a kereslet-kínálat függvényében alakul, ha van kereslet, és ez a kereslet fizetőképes, akkor nő az állatállomány, ha versenyképes a termelés, kellő hatékonysággal történik az, akkor a külföldi piacok is megnyílnak számunkra, tehát a kettőt ne keverjük össze.
De térjünk vissza a törvényre! Ez a törvényjavaslat már az indoklásában, az 1. § indoklásában óriási ellentmondást fogalmaz meg, miután azt állítja a törvényjavaslat előterjesztése, hogy ez a paragrafus a spekulációs célú földvásárlást teljes mértékben kizárja.
(12.00)
Nem ismétlem meg, mert elmondták előttem többen meggyőzően és egyértelműen: nem zárja ki a spekulációs célú földvásárlást.
A Magyar Demokrata Néppártnak ezen túlmenően az is fontos, hogy természetesen ne csak a külföldiek spekulációjáról beszéljünk, magyar természetes személyek, magyar gazdasági társaságok ugyanolyan spekulációs célú földvásárlást megvalósíthatnak, amennyiben ezt a törvényjavaslatot a parlament elfogadja. Mi tehát nem teszünk különbséget külföldi és belföldi között, mi egészen mást hangsúlyozunk. Azt mondjuk, hogy amikor politikai csatározások tárgya lesz a termőföld, talán az Országgyűlésnek jobban kellene koncentrálnia arra, hogy ezzel a törvénnyel kiknek az érdekeit szolgálja, és valóban azok érdekeit szolgálja-e, akiket a különböző politikai szlogenekben ilyen céllal megjelölünk.
Úgy gondoljuk, hogy ez a törvény nem szolgálja a mezőgazdaságból főhivatásszerűen főfoglalkozást végző családi vállalkozásokat, egyéni vállalkozókat és a termelőszövetkezeti tagok érdekeit. A termelőszövetkezetekkel és tagjaikkal kapcsolatban a kormány előszeretettel hivatkozik arra, hogy lám, most teljesíti azt az ígéretét, amit 1994-ben a választási hadjárat során tett, majd kormányprogram része is lett, vagyis újra helyzetbe hozza a termelőszövetkezeteket. Úgy gondoljuk, hogy ezzel újra helyzetbe hozza a termelőszövetkezetek szűk menedzsmentjét, azokat, akik valóban egy ilyen gazdasági társaságot uralnak és működtetnek, és legkevésbé hozza helyzetbe a termelőszövetkezet tagjait. A termelőszövetkezet tagjait a kormány ma is helyzetbe hozhatná azzal, ha például a földvásárlásukat támogatná akár hosszú lejáratú hitellel, akár közvetlen állami támogatással.
A Magyar Demokrata Néppárt nincs ellene, hogy termelőszövetkezeti tagok is vásárolhassanak annyi földet, amit aztán saját belátásuk szerint közösen művelnek, kötnek erre - a törvényjavaslat egy másik paragrafusa nagyon helyesen mondja - akár 40 éves hosszú távú bérleti szerződést, ami megadja azt a biztonságot, amit önök annyira hiányolnak. De úgy gondoljuk, hogy önök a magyar termelőszövetkezeti tagságot dedósoknak tekintik, olyanoknak, akik a saját érdekeiket nem képesek egyáltalán felismerni, nem képesek ennek megfelelően dönteni, ezért hogyan lehetne őket megkérni ilyenre, hogy földet vásároljanak, majd azt a termelőszövetkezet megteszi. Történt már egy ilyen kezdeményezést a hatvanas években - emlékszünk a földmegváltásra. Ez azt eredményezte, hogy a termelőszövetkezet tagjai elidegenedtek a saját termelőszövetkezetüktől, és ez volt a bérmunkássá váló folyamat egyik fő indítéka, a termelőszövetkezeti tagok cselédsorba kényszerítése. Mert ne mondják nekem azt, hogy abban a termelőszövetkezetben, ahol az "egy tag - egy szavazat" elve ma is érvényesül, az a tag, akinek se földje, se szaktudása nincsen, hasonló jogokkal rendelkezik a szövetkezet gazdasági döntései vonatkozásában, mint mondjuk, a szövetkezet vezetője! (Francz Rezső: De van jövedelme!)
Úgy gondoljuk, az lenne a helyes lépés, ha a szövetkezet valóban az eredeti szövetkezeti elvek szerinti demokratikus vállalkozás lenne mellérendelt személyekkel, mellérendelt, Nagy Tamás által megfogalmazott kis egzisztenciákkal, akik úgy gondolják, hogy piacgazdaságban közösen előbbre jutnak, és ezért szövetkeznek akár termelésre, akár feldolgozásra, kereskedelemre vagy beszerzésre. Ezt mindegyik ellenzéki párt támogatja, el tudja fogadni - de álszövetkezeteket semmiképp sem! Akkor legyen tiszta a kép, legyen gazdasági társaság, ahol az erő, a tőkeerő dönt, és annak függvényében történnek különböző gazdasági döntések.
A Magyar Demokrata Néppárt azonban azon a véleményen van, hogy a föld, teljesen függetlenül attól, hogy ezt a törvényt most a parlament elfogadja, függetlenül attól, hogy a népszavazásnak milyen lesz az eredménye, továbbra is spekuláció tárgya marad, egészen addig, amíg a magyar földárak egy olyan szintre nem emelkednek, amely a spekulációt kizárja.
Miért nincs Nyugat-Európában spekulációs célú földvásárlás? Azért, mert a földárak magyar pénzre átszámítva 2-3 millió forint között vannak. Valószínűleg ezek olyan magas földárak, amelyek későbbi spekulációs nyereséget az értékesítésből már nem tesznek lehetővé, ebből adódóan szabad a földpiac. Való igaz, hogy elő vannak írva bizonyos korlátok - Dániában különösen -, de egyébként az Unión belül bármelyik uniós állampolgár bármelyik országban vásárolhat földet. Nincs semmiféle kizáró ok, tehát szabad földforgalom van ebből a szempontból, állampolgárság szerint nem lehet megkülönböztetni a vevőket, a befektetőket. Pontosan azért, mert egy szerves fejlődés eredményeképp létrejött földpiac működik, ahol ilyen spekulációs vásárlásra már minimális lehetőség van, ennek a kérdésnek a kezelése közgazdasági eszközökkel is elegendő, nem okoz különösebb politikai, társadalmi traumát.
Magyarországon azonban - mint hallottuk - más a helyzet. Ha csak a képviselői körzetemet említem - ez a VI. számú választókörzet Győr-Sopron-Moson megyében -, körülbelül tizenöt falu az osztrák határ mellett terül el. Zsira községnek a határától körülbelül 500 méterre van Locsmánd nevezetű, ma burgenlandi osztrák falu, ahol a földárak forintra átszámolva 1,6-1,8 millió forint között vannak; Zsirán, 500 méterrel arrébb pedig 200-250 ezer forint között. Amíg ez az árkülönbség meglesz, és amíg Magyarország nem lesz az Unió tagja, egészen biztos, hogy a spekulációs célú befektetéseknek magyar termőföldben az attraktivitása óriási lesz. Ez nem zárható ki.
Viszont azt sem lehet tenni, hogy a földpiacot teljesen leállítjuk, ezért a Magyar Demokrata Néppárt azt mondja, hogy helyzetbe kell hozni azokat, akiket a magyar társadalom ezen a területen valóban segíteni akar, akár gazdasági megfontolásból, mert azt akarja, hogy a magyar mezőgazdaság az uniós csatlakozás után versenyképes legyen. Ezért kell a segítség azoknak, akik később ebből a tevékenységből kívánnak megélni. Ha ezt az elvet elfogadjuk, akkor a parlamentnek, az országnak, a kormánynak olyan programokat kell kidolgoznia, illetve elfogadnia, amelyek ezt a fejlődést segítik. Legyen versenyképes a termelőszövetkezet, legyen versenyképes a magyar magánvállalkozó is, a gazda is, függetlenül attól, hogy vállalkozása milyen formában történik.
Azt gondoljuk, hogy a földtörvény módosítása pontosan azokat a magyar állampolgárokat érinti, akiknek ebből a tevékenységből kellene megélni - méghozzá nem úgy, hogy egyik napról a másikra torz vállalkozási szerkezettel, elhanyagolt, illetve elavult technológiával dolgoznak -, és amikor jön az uniós csatlakozás, akkor ezeket a termelőket fogják legelőbb kiütni a piacról. Ennek veszélye óriási, ezért a földpiacot fokozatosan kellene felépíteni, helyzetbe hozva ezt a vállalkozói réteget.
Ezt az elképzelésünket fogalmaztuk meg májusban az Országgyűlésnek benyújtott életképes birtokfejlesztési programunkban.
(12.10)
A Magyar Demokrata Néppárt úgy gondolja, hogy teljesen mindegy, hogy a magyar mezőgazdaság milyen törvényi keretek között fogja megérni az uniós csatlakozást, ha nagyüzemei és családi vállalkozásai egyaránt versenyképtelenek. Tehát az elkövetkezendő időben pontosan erre kellene koncentrálni, ezzel a törvényjavaslattal a földpiac felszabadítása viszont azt eredményezné - amit szavakban egyébként mindannyian szeretnénk: ezt a vállalkozói réteget megerősíteni -, hogy pontosan a tőkehiányuk, a hitelfelvevés akadálya miatt igenis ők kerülnének hátrányos helyzetbe.
Képviselőtársaim szóltak arról a veszélyről is, ami nem gazdasági, hanem társadalmi veszély: ez a vidék elszegényedése. Bizonyítható, hogy azokban az országokban, ahol szabad földpiac van, korlátozás nélküli földszerzés, ott nagybirtokok jöttek létre, mert a tőke a jól felszerelt nagybirtokban fantáziát lát. Termelékenyek, versenyképesek ezek az üzemek, de általában nem vagy nagyon minimálisan foglalkoztatnak munkaerőt, s a vidékről a lakosság kénytelen a nagyvárosokba elvándorolni. Ez a dél-amerikai modell Európában ismeretlen, és semmiképpen sem támogatásra ajánlott itt Magyarországon. (Közbeszólások balról: Angliában, Dániában...) Angliában - hallottam a példát - az átlag birtokméret még mindig körülbelül 100 hektár körül van, vagy 100 hektár... (Közbeszólás balról: Magyarországon is.) - igen, de rögtön hozzáteszem, hogy átszámítva ezer hektárnál nagyobb birtok Angliában is elvétve akad. Ma Magyarországon többezer üzem gazdálkodik ezer hektárnál nagyobb területen.(Közbeszólás balról: Mert még nem sikerült szétvernetek.)
Azt gondoljuk, hogy amennyiben ez a földtörvény-módosítás megtörténik, akkor birtokos is lesz az illető, meg fogják neki hitelezni, még ha egyébként a csőd szélén álló szövetkezetről is van szó. A lényeg: a hitelező bank azt fogja nézni, hogy helyzetbe kerül-e a földvásárlást illetően. Ha igen, meg fogja finanszírozni ezt a földvásárlást azért, mert mindenki tudja, hogy ennek a földnek az ára most ennyi, ennyiért lehet megvenni, s majd 10 év múlva, ha éppen tízéves futamidejű hitelt kap a vállalkozás, biztos, hogy megtérül, ha másképp nem, úgy, hogy a föld a bank tulajdonába megy át, s akkor a bank értékesíteni. Tehát vegyük észre azt, hogy a gazdasági társaságok, a termelőszövetkezetek - beleértve a külföldi és a belföldi befektetőket egyaránt - sokkal előnyösebb helyzetbe kerülnek most, és kiszorul az a réteg, amelyet legalábbis az ellenzéki pártok mindegyike szeretne a vidéken megerősíteni, ez pedig az a fajta családi vállalkozás, amelyik kellően életképes - tehát nem minibirtokokról, hanem főfoglalkozású, árutermelő, családi és társas vállalkozásokról beszélünk, ha úgy tetszik: magyar vállalkozásokról. Azt hiszem, hogy minden társadalomnak és a parlamentnek is kötelessége, hogy ezen vállalkozói réteg számára ezt az esélyegyenlőséget megadja. Azt hiszem, hogy ez nem ellentétes az Európai Unió agrárpolitikájával, sőt annak pontosan megfelelő, ahol - mint hallottuk - nemcsak gazdasági, hanem szociális, környezetvédelmi szempontok is érvényesülnek akkor, amikor az agrárpolitikát megfogalmazzák. Azt hiszem, hogy ezt nyugodtan követhetjük mi is, mert ez az agrárpolitika 2000 után is az Európai Unióban érvényes fog maradni. (Az elnök a poharát megkocogtatva jelzi az idő leteltét.)
Ezért - az ellenzéki pártokhoz hasonlóan - ezt a törvényjavaslatot, annak 1. §-át a Magyar Demokrata Néppárt nem tudja elfogadni, nemmel fog rá szavazni. (Taps a jobb oldalon.)
