DR. ORBÁN VIKTOR
DR. ORBÁN VIKTOR
DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Magyarországon ma külföldiek földtulajdont nem szerezhetnek. Ezt szabatos megfogalmazásban az 1994. évi LV., a magyar termőföldről szóló törvény ma még kizárja.
A Ház asztalán egy módosító indítvány fekszik, ezt a kormány terjesztette be. Ez a módosító indítvány lehetővé teszi azt, hogy Magyarországon külföldiek termőföldtulajdont szerezzenek. Sokan nem értik a magyar polgárok közül, hogy vajon miért robbant ki - és miért éppen most robbant ki - egy vita a külföldiek földtulajdonszerzéséről, miért kezdeményezett az ellenzék népszavazást ebben a kérdésben.
A válasz erre a kérdésre úgy hangzik, hogy az ellenzék azért kezdeményezett most népszavazást, mert egész eddig a külföldiek földtulajdonszerzése előtt szigorú jogi korlátok álltak, s ezeket a jogi korlátokat éppen most, ezzel a törvénymódosítási javaslattal kívánja a kormány lebontani. Ilyen értelemben ennek a politikai és szakmai küzdelemnek a helyszínét, módját és időpontját nem az ellenzék választotta meg, hanem önök, tisztelt kormánypárti képviselők, illetve az önök kormánya.
Ilyen körülmények között méltánytalan az ellenzéket azzal vádolni, hogy kampánycélokból vette elő ezt a kérdést, hiszen nyilvánvaló, hogy önök kényszerítették ki, hogy éppen most és éppen ebben az ügyben csapjanak össze a különböző vélemények.
Azt is mondhatnám, hogy az ellenzék megtehetné, hogy visszafordítja az önök vádját, és azt mondja, hogy azért került sor erre a vitára most, mert önök a saját kampánymegfontolásaik alapján éppen most akarták ezt a vitát lefolytatni.
(10.50)
Hogyan teszi lehetővé a külföldiek földtulajdonszerzését az előttünk fekvő módosító javaslat?
Örömmel hallottam a miniszter úr előterjesztését, aki lényegében véve bevallotta - és én ezt a javaslat korrekt, pontos értelmezésének tartom -, hogy Magyarországon külföldiek úgy szerezhetnek tulajdont, hogy Magyarországon bejegyzett cégekben tulajdont szereznek.
Köszönjük az őszinte beszédet, mert az őszinte beszéd egyébként szemben áll azokkal a nyilatkozatokkal, amelyeket eddig a miniszterelnök úr tett, aki azt állította, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat semmilyen formában sem teszi lehetővé külföldiek földtulajdonszerzését. Ez az állítás tehát nem bizonyult igaznak. Ebben a kérdésben a miniszter úrnak van igaza: valóban, a Magyarországon bejegyzett külföldi cégekben szerzett tulajdonrészeken vagy teljes tulajdonon keresztül magyar termőföldtulajdonhoz is juthatnak a külföldiek.
Ezt a kérdést egyébként nemcsak az ellenzék, nem csupán az ellenzéki pártok által támogatott magángazdák, hanem olyan szervezetek is hasonlóképpen látják, amely szervezetekbe tömörült szövetkezetek, jogi személyiségű társaságok érdekeit önök állítólag ezzel az előterjesztéssel védeni kívánják. Szeretnék idézni a Mezőgazdasági Gazdasági Társaságok Szövetségének nyilatkozatából egy mondatot, amely így hangzik: "Vitathatatlan tény, hogy a belföldi jogi személyek termőföld-tulajdonlásának törvényi engedélyezése esetén lehetővé válik az is, hogy általuk a külföldiek is közvetve termőföldtulajdonhoz juthassanak."
Föl kell tennünk a kérdést, hogy van-e különbség aközött, hogyha egy külföldi magánszemélyként, esetleg külföldön bejegyzett jogi személy tulajdonosaként vagy Magyarországon bejegyzett jogi személy tulajdonosaként szerez földet.
Az kell mondanom, hogy ha a jogszabályokat nézzük, akkor kétségtelen, hogy ez két különböző jogi helyzet. Ha azonban a valós életet nézzük, akkor egy magyar falu élete szempontjából semmifajta különbség nincs aközött, hogy a termőfölddel egy külföldi magánszemély közvetlenül vagy egy Magyarországon bejegyzett társaság tulajdonlásán keresztül rendelkezik. Ez a föld feletti rendelkezés, a föld haszna feletti rendelkezés és a falu életének befolyásolására való képesség szempontjából semmifajta különbséget nem mutat.
Szeretném, ha a kormánypárti képviselők szembenéznének ezzel a ténnyel, és nem mentegetnék magukat azzal, hogy ez a jogászi szempontból valóban meglévő különbség egyúttal megoldja azt a problémát, hogy bizony, a falvak életére döntő befolyást fognak szerezni a külföldiek. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Így van! - Taps az ellenzéki padsorokban.) Azon állítás abszurditása, hogy a két jogi helyzet között a valós életben is lenne különbség, annál is inkább nyilvánvaló, mert ez egy olyan kijelentés, mintha azt mondaná a mostani magyar kormány, hogy Magyarországon a privatizáció során semmit sem adtak el külföldieknek, mert a privatizált vagyonokat a külföldiek szinte kivétel nélkül hazai bejegyzésű cégeken keresztül tulajdonolják. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Úgy van!)
Miért nem elegendőek azok a korlátozások, amelyekkel a kormány - tegyük föl: jóhiszeműen - megpróbálja a külföldieket kirekeszteni a földtulajdonszerzésből? Milyen feltételeket is javasol a kormány?
Először: a szóban forgó cég Magyarországon legyen nyilvántartásba véve, öt éve folytasson mezőgazdasági tevékenységet, telephelyén vásároljon földet és alkalmazzon bizonyos képesítéssel rendelkező mezőgazdasági szakembert.
Első látásra is nyilvánvaló, hogy a föltételek közül több könnyen teljesíthető. Egy olyan korlát van, amelyről érdemes hosszabban beszélnünk és megvizsgálnunk, hogy valóban korlátot jelent-e. Ez pedig úgy hangzik, hogy öt éve mezőgazdasági tevékenységet kell folytatnia.
Szeretném önöknek elmondani, hogy ez a feltétel is könnyen teljesíthető. Szeretném önöknek idézni az önök kormányának mezőgazdasági államtitkárát, aki a következő nyilatkozatot tette: "Ha ez a törvényjavaslat, amit a kormány beterjesztett, a parlamentben elfogadásra kerül, akkor még idén, az 1997-es esztendőben 600 ezer hektár kerülhet úgy külföldi tulajdonba, hogy a külföldiek csak azokat a cégeket vásárolják meg, amelyek egyébként már most jogosultak arra, hogy külföldiek benne tulajdont szerezzenek, mert eleget tesznek az önök módosítási indítványa által megszabott követelményeknek." Tehát már most, 1997-ben 600 ezer hektár termőföld kerülhet külföldi kézbe; az önök által javasolt ötéves korlát jól láthatóan kijátszható.
Örömmel láttuk, hogy a kormánypárti képviselők tettek kísérletet arra, hogy megpróbálkozzanak azzal, hogy módosító indítványok révén további korlátokat építsenek be a külföldiek földtulajdonszerzése elé. A szándékot méltányoljuk, az eredményt azonban nem tartjuk kielégítőnek, mert ugyan további korlátokat sikerült beépíteni, de egyik korlát sem tűnik alkalmasnak arra, hogy teljes egészében megoldja azt a problémát, hogy külföldi Magyarországon ne szerezhessen termőföldet.
Egyetlen világos példát szeretnék idézni az önök számára, hogy az ötéves korlát miképpen játszható ki a legkönnyebben. Ha egy külföldi céget alapít Magyarországon, akkor a földet eladni kívánó magyar magánszeméllyel egyszerre két szerződést köt: köt egy bérleti szerződést, és kér egy halasztott hatályú, opciós adásvételi szerződést. Öt év elteltével automatikusan a tulajdonába megy át a föld, ami pedig azt jelenti, hogy ilyen szerződési háttér mellett már a szerződés megkötésének pillanatától lényegében úgy tud bánni a földdel és az abból fakadó hatalmi befolyásával az adott falusi közösségben, mintha a föld már a tulajdonában lenne.
Szeretném, ha belátnák, hogy ezekkel a megoldásokkal - még egyszer ismétlem - az önök által talán jóhiszeműen javasolt korlátok könnyedén megkerülhetők, kijátszhatók, az önök által javasolt korlátok nem oldják meg azt a problémát, amelyről beszélünk.
Ezek után engedjék meg, hogy azzal a kérdéssel foglalkozzam: vajon helyes dolog-e magyar polgárokat megakadályozni abban, hogy a tulajdonukban lévő földet akár külföldieknek is eladják? Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy ezzel a korlátozással, mármint hogy magyar magánszemélyek földjüket külföldieknek nem adhatják el, eddig önök is egyetértettek, hiszen az elmúlt három évben nem tettek indítványt arra nézve, hogy ezt az állapotot számoljuk föl. (Vancsik Zoltán: Most is egyetértünk!)
Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy a föld mint vagyontárgy, természetéből fakadóan különbözik minden más vagyontárgytól, ezért van az, hogy minden jogrendszerben - legalábbis Európában, s így Magyarországon is - más, speciális szabályok vonatkoznak a földtulajdonszerzésre, mint mondjuk, az értékpapírok, a nemesfémek vagy vállalkozói társaságok üzletrészeire vonatkozó vagyonszerzési szabályokra. Ez a különbség azért van, mert a föld speciális vagyontárgy. Ki kell mondanunk, hogy a földtulajdonok összessége lényegében nem más, mint maga az ország, ha úgy tetszik: a hazánk, a polgárok otthona. (Dr. Kövér László: Akinek van!) És akik nem földtulajdonosok, de az adott nemzethez, országhoz tartoznak, bár közvetlenül nem földtulajdonosok, mégis az a föld az övék is. Szeretném önöket arra is emlékeztetni, hogy vannak országok - például Izrael, tisztelt hölgyeim és uraim -, ahol ezt az eszmei tulajdont törvényben szabályozzák. Ez létezik, ezt a jogot deklarálják. Ha Magyarországon ilyen szabályozás ma nincs is, az izraeli szabályozás mögött meghúzódó szellemi, lelki indítékokat talán illenék nekünk is figyelembe venni és létezésüket elismerni.
Azt kell tehát mondanom önöknek, hogy az európai kultúrkörben, jogfejlődésben az a körülmény, hogy a földet speciális vagyontárgyként, szigorú korlátozások mellett lehet csak megszerezni, bevett megoldás.
Engedjék meg, hogy ezek után néhány perc erejéig egy másik vádra irányítsam az önök figyelmét. A kibontakozó népszavazási kampányban sajnálatos módon elhangzott - inkább a kisebbik, kevésbé a nagyobbik kormányzópárt részéről - az idegengyűlölet vádja. Veszélyes fegyver ez, kéretik óvatosabban bánni vele! Kéretik emlékezni arra, hogy negyven évvel ezelőtt Magyarország lakosságának fele még mezőgazdaságból élt. Ezért a mai magyar családok nagy része is valamifajta speciális lelki viszonnyal gondol és speciális lelki viszonnyal illeszkedik a magyar föld kérdéséhez. Ma is 740 ezer háztartás van, amely valamilyen formában mezőgazdasági tevékenységet folytat. Ráadásul itt van mögöttünk a XX. század teljes történelme, a magyarok veszélyeztetettségének kézzelfogható, napi élményeivel. Ilyen körülmények között kérem, fogadják el, hogy a magyar polgárok erős érzelmi szálakkal, megítélésem szerint egészséges életösztönöket kifejező szálakkal kötődnek a földhöz.
(11.00)
Ez adottság: igaz, hogy nem gazdasági, hanem lelki adottság, de ettől még figyelembe veendő. Szerintünk a földhöz a népszavazási kampány során is megnyilvánuló ragaszkodás természetes, a történelem teljes egészében érthetővé teszi; ez helyes ragaszkodás, és szerintünk ápolandó, nem keverendő össze az idegengyűlölettel. (Szórványos taps, közbeszólás az ellenzéki pártok padsoraiból: Úgy van!) Ugyanis ez a ragaszkodás nem az idegenek ellen irányul, nem valaki ellen fogalmazódik meg, hanem saját magunk megtartására irányul, és történelmi tapasztalatokból táplálkozik.
Azt kell mondanom, hogy ebben az érzésben a magyar családok túlnyomó többsége - talán kivétel nélkül mindegyike - osztozik. Az ő nevükben is szeretnénk visszautasítani, hogy a magyar földhöz való ragaszkodásukat valamely pártok, politikai erők idegengyűlöletként fordítsák le. Volt már olyan idő Magyarországon, amikor állítólag 10 millió fasiszta élt ebben az országban; nem szeretnénk, ha azért, mert ragaszkodunk a magyar földhöz, önök ránk sütnék, hogy 10 millió idegengyűlölő él ebben az országban. (Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
Ezek után engedjék meg, hogy felsoroljam azokat az érveinket, amelyek alapján úgy gondoljuk, hogy nem lenne szerencsés, ha külföldiek Magyarországon földtulajdont szerezhetnének. Elöljáróban szeretném önöknek elmondani, hogy a külföldi beruházásokat támogatjuk. Külföldi beruházásokra a mezőgazdaságban is szükség van. Azonban téves a többek által korábban már itt elmondott összefüggés felvázolása, amely úgy hangzik, hogy a föld tulajdonlása és a beruházás szorosan, az önök által elmondott mértékig függ össze egymással. Emlékeztetni szeretném önöket, hogy az 1994-ben bevezetett, a mai törvényi szabályozás által létrehozott tilalom óta nem csökkentek a beruházások a mezőgazdaságban. 1997-ben az összes nemzetgazdasági ágazat közül legerőteljesebben - egyébként 39 százalékkal - éppen a mezőgazdaságban eszközölt beruházások nőttek, anélkül, hogy a földtulajdont meg lehetett volna szerezni. (Moraj az SZDSZ padsoraiból. - Taps a Fidesz padsoraiból.)
Szeretném azt is az önök emlékezetébe idézni, hogy az állami gazdaságok privatizációja ez idáig jól haladt előre. Lehetőség volt értelmes áron, értelmes feltételek mellett úgy privatizálni az állami gazdaságokat, hogy közben az állami gazdaságok tulajdonában lévő termőföldet nem adtuk oda külföldieknek. Az álláspontunk tehát az, hogy a beruházásokat támogatjuk, a külföldiek beruházását is támogatjuk, a külföldiek földvásárlását azonban nem.
Elegendő talán arra emlékeztetnem - még egy további érv erejéig -, hogy teljesen más dolog az, ha egy külföldi Magyarországon gyárat épít, esetleg bankot alapít, vagy bármilyen termelő üzemet hoz létre. Itt legalább az elvi esélye megmarad annak, hogy a magyar polgárok egykor velük azonos erőt képviselő versenytársakká váljanak. A földnél nem ez a helyzet, a föld ugyanis korlátozott mértékben áll rendelkezésre. Ha azt egyszer mások vették meg, másnak nem lesz módja földterülethez jutni, ki fognak szorulni a magyar gazdák a saját földjeikről.
Kétségtelen, hogy a föld esetében, szemben más ágazatokkal - bár ez ott is felvet jó néhány nehéz kérdést -, a külföldiek pillanatnyi erőfölénye hosszú távú és végzetes következményekkel járhat: a magyar gazdák ki fognak szorulni a földjeikről, ami azt jelenti - bár lehet, hogy ebben nem értünk egyet, és önök ezt nem tartják kívánatosnak -, hogy elakad majd a vidék polgárosodása. Csökkenni fog a száma azoknak, akár majd el is tűnnek azok a gazdák, akik saját vagyonnal gazdálkodnak, kockázatot és felelősséget vállalnak, közösségeiket fenntartják, ha úgy tetszik, parasztpolgárként képzelik el a jövőjüket. A parasztpolgárok helyett ennek a törvényjavaslatnak a következtében szükségszerűen megjelennek majd egyfelől a munkanélküliek, másfelől pedig a külföldiek nagybirtokán dolgozó alkalmazottak. (Juhász Pál közbeszól.)
Mielőtt önök bekiabálásokkal próbálnák a rendelkezésemre álló időt kurtítani, szeretném... (Derültség a kormányzó pártok padsoraiban.) az önök figyelmébe ajánlani a Mezőgazdasági Gazdasági Társaságok Szövetségének nyilatkozatát, annak 2. pontját - idézek. Még egyszer: olyan társaságokról van szó, amelyeknek az érdekeit az önök által benyújtott törvényjavaslat állítólag szolgálni kívánja. Mit mondanak az önök által szolgáltak? "A külföldiek termőföld-tulajdonlási lehetőségének megteremtése esetén ma még korlátlanul érvényesülhetne óriási erőfölényük az agrárgazdaság teljes vertikumában, ami a hazai gazdálkodók kiszorulását és tömeges tönkremenetelét eredményezheti minden szektorban. Mindenekelőtt a magas jövedelmet és a jó exportlehetőséget biztosító ágazatokban várható a külföldiek rohamos előretörése." (Juhász Pál: Jó lenne, ha rendbe tennék!)
Ezek után engedjék meg: milyen további érveink vannak, amelyek arra késztetnek bennünket, hogy ne támogassuk az önök előterjesztését. Nyilvánvaló, hogy Magyarországon ma a külföldiek spekulációs célból szeretnének először földet venni, ami teljesen érthető, hiszen a magyar termőföld ára körülbelül egytizede az Európai Unió földátlagárának. Nem kétséges, ha az Európai Unióhoz sikerül csatlakoznunk, ennek a földnek az értéke akár tízszeresére is növekedhet; érthető, ha az óriási profit vonzza a külföldi befektetőket. Önök azzal érvelnek - s ebben van igazság -, hogy a föld ára nem fog növekedni abban az esetben, hogyha a mezőgazdasági tevékenység megfelelő nyereség reményében nem lesz folytatható, ha nem lesz földpiac - ez igaz. De nem mindegy, tisztelt szocialista és szabaddemokrata képviselő hölgyek, urak, hogy milyen módon nő a föld ára. Úgy nő-e, mint az elmúlt esztendőkben? Lassan, az önök gazdaságpolitikája által egyébként megszabott és lehetővé tett mértékben, a maga természetes módján, vagy egy hirtelen tulajdoni beavatkozással, gyorsan, többszörösére? Ez nagy különbség!
A városban élők számára is nagy különbség, hiszen nyilvánvaló, hogy ha az önök javaslata keresztülmegy és a föld ára jelentősen, rövid idő alatt megnövekszik, nem a maga természetes módján, hanem egy mesterséges beavatkozás eredményeképpen, akkor bizony a mezőgazdasági termékek ára a városok piacain is megugrik majd.
Kell beszélnem egy gondolat erejéig a zsebszerződésekről. Többen elmondták előttem, hogy ez a törvényjavaslat a törvénysértő módon létrejött zsebszerződéseket fogja törvényesíteni. Nem fecsérelnék én erre több időt, csak az előttem szóló MSZP-s képviselő egy olyan logikát vázolt fel előttünk, amelyet alkotmányos szempontból is aggályosnak tartok. Azt mondta ugyanis, hogy ha zsebszerződések vannak, ez már önmagában elegendő, hogy a külföldiek földtulajdonszerzését lehetővé tegyük, vagy pontosabban fogalmazva: a termőföld mostani tulajdonlásának jogi szabályait megváltoztassuk. Ez egy olyan megjegyzés, mintha valaki azt mondaná, hogy miután Magyarországon rendszeresen követnek el emberöléseket, módosítsuk a Btk. emberölésre vonatkozó passzusait. Ez nyilvánvaló képtelenség! Egy állam nem engedheti meg magának azt, hogy jogsértő magatartás kényszerítse ki, hogy ő a jogsértő magatartást utólag törvényesítse. Ez nem mezőgazdasági kérdés innentől kezdve, hanem az állami joghatalomnak a kérdése. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
Kell még egy szót szólnom a falusi népesség problémájáról is, ugyanis ezt, vagyis a földtulajdon kérdését nem lehet a falusi népesség kérdésétől elszakítva vizsgálni. Félünk attól, hogy ha nagymértékben a külföldiek szereznek földtulajdont a falvakban, akkor a fiatalok el fogják hagyni a falvakat, és elindulnak a városokba. Ez nemkívánatos dolog! Szeretném önöknek jelezni, hogy az Európai Unió éppen azért nem engedi meg a nagybirtokrendszer kialakulását az Európai Unió területén - mert nem engedi meg; önök tévednek, amikor optimális gazdasági méretű birtokokról beszélnek, az unióban nincsen gazdaságilag optimális méretű birtok -, azért nem engednek a gazdasági optimális birtokszerkezetnek, hanem helyette a társadalmi optimumot keresik, mert tudják, hogy ha nagybirtokok jönnének létre az Európai Unióban, az Európai Unió polgárai bezúdulnának a városokba.
Amiről önök beszélnek, és közben Európára hivatkoznak, kérem, az Európában nem létezik! Éppen azért akarják a külföldiek a magyar földet megvásárolni, hogy a Nyugaton számukra megtiltott nagybirtokrendszert itt építsék ki Magyarországon. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) Azt is mondhatnám egy képes beszéddel, hogy a nyugatiak ide hozták a veszélyes hulladékaikat, mi ezt buta módon eltűrtük, most pedig a saját maguk társadalomfejlődéséből fakadó társadalmi veszélyes hulladékot is Magyarországon kívánják megtelepíteni. Kérdésem: miért engedjük ezt, miniszter úr?
Az üzemméret problémája: sokan beszéltek a földtulajdon szétaprózottságáról. Ez való igaz, de szeretném jelezni, hogy az 1-2 hektáros birtokok is - különösen azok számára, akiknek másuk nincs - valamifajta hátteret mégiscsak jelentenek. Nem az a megoldás a számukra, hogy kihúzzuk a lábuk alól a földet. Az a megoldás, hogy kísérletet teszünk arra, hogy egy működőképes gazdasági rendszerbe integráljuk őket. Erről kellene szólni a vitának, és nem pedig a külföldiek... (Juhász Pál: Így van!) földtulajdonszerzéséről. (Dr. Orosz István: Ezt mondta a Torgyán is.) Úgy gondoljuk, szűk látókörű az a gondolkodásmód, amely azt gondolja, hogy a mezőgazdaságban meglévő üzemméret-problémákat tulajdonkoncentrációval kell megoldani.
(11.10)
Azt gondoljuk, léteznek más lehetőségek is, a magyar mezőgazdaság üzemméret-problémáit tulajdoni koncentráció nélkül más eszközökkel is meg lehet oldani. Erre ugyanis vannak példák az Európai Unióban, például a francia mezőgazdaságban; de vannak javaslatok, hiszen az előbb idézett szervezet már például a nemzeti földalap felállítására tett javaslatot.
Kell mondanom egy gondolatot a szövetkezetekről. Az Agrárszövetség álláspontját szeretném ismertetni. Idézek: "A kormánykoalíció a szövetkezetek háta mögött kiskaput akar nyitni a vegyes tulajdonú társaságokban működő külföldi tőke számára." Ezt azok mondják, akiknek a nevében önök ma itt beszélni próbáltak. A következő idézet ugyanebből az álláspontból: "Tiltakozunk az ellen - mondja a nyilatkozat -, hogy külföldiek Magyarországon bármely formában földtulajdont szerezhessenek", és úgy gondolja ez a nyilatkozat, hogy "a kormány által a földügyben népszavazásra javasolt kérdések félrevezetőek".
Hogyan kerültünk ebbe a helyzetbe, hogy ha Magyarországon ma valaki a jogi személlyel rendelkező társaságoknak földtulajdont akar adni, azzal szükségszerűen be kell engedni a külföldieket is? Úgy kerültünk ebbe a helyzetbe, hogy a magyar kormány rosszul tárgyalta ki és rossz formában írta alá az OECD-szerződést (Dr. Raskó György: Így van!), és fenntartás nélkül elfogadta a nemzeti elbánás elvét. Ezt nem minden ágazat esetében tette meg, de a mezőgazdaságéban igen. Ez hiba volt. És tisztelt hölgyeim és uraim, nem tudunk ebből a csapdából kivergődni addig, amíg a magyar kormány be nem ismeri, hogy olyan nemzetközi kötelezettséget vállalt, amely szükségszerűen magával hozza azt, hogy ha belföldi jogi személyeknek termőföldtulajdont akar adni, akkor külföldieknek is adnia kell!
Ebből a helyzetből ki kell szabadulnunk. A kiszabadulás egyetlen lehetséges módja, ha a kormány beismeri, hogy hibázott, és közösen kísérletet teszünk arra, hogy valamilyen módon kiemelkedjünk ebből a kátyúból. De ehhez az szükséges, hogy önök belássák (Az elnök csenget.), hogy a magyar parlament mezőgazdasági bizottságának ülésén az ott ülő képviselőket elfelejtették tájékoztatni arról - bár ilyen kérdés volt -, hogy milyen következményekkel jár majd az OECD-hez való csatlakozás a mezőgazdaságra nézve.
Nagyon sajnálom, hogy - elnök úr kényszerének engedve - be kell fejeznem hozzászólásomat. (Göndör István: Házszabály! - Dr. Szájer József: Ez a Házszabályban nincs benne, ne örülj! - Derültség az ellenzéki oldalon.) Nagyon sajnálom, hogy elnök úr kényszerének engedve - amely természetesen megállapodáson nyugszik - most itt meg kell szakítanom a hozzászólásomat, és nincs módom arra, hogy megkíséreljem eloszlatni azokat a teljes egészében félreértett, az Európai Unióra hivatkozó példákat, amelyekkel önök...
