DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! 1997 számomra úgy vonul be a XX. századvégi fiatal magyar demokrácia történetébe, mint a termőföldről szóló ezeréves pör folytatásának esztendeje. Még be sem fejeződött a gazdasági rendszerváltozás egyik legnehezebb és legtöbb indulatot kiváltó tulajdonrendezése, a termőföldtulajdon-rendezés, még hiányos a telekkönyvi nyilvántartás, máris újabb zűrzavar, erőszakos kormányzati beavatkozás, viták, iszapbirkózás nehezíti e téren a tisztánlátást és a további szerves fejlődést.
A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosítására benyújtott T/4749. számú törvényjavaslat 12 paragrafusból áll, de a legnagyobb vitát az 1. § váltotta és váltja ki. Mai felszólalásomban a számomra biztosított időkeretben magam is elsősorban erről a kérdésről fejtem ki a Magyar Demokrata Fórum véleményét, amely természetszerűen sokban összecseng az eddig elhangzott ellenzéki álláspontokkal.
Ez az 1. § a hatályos földtörvény 6. §-ának módosítását javasolja. Lényege, hogy a hatályos törvényben meghatározott, egyébként vitatható körű jogi személyeken kívül további belföldi jogi személy és jogi személynek nem tekinthető egyéb szervezetek számára is lehetővé kívánja tenni a föld tulajdonjogának megszerzését. A hatályos földtörvény a termőföld tulajdonjogának megszerzését korlátozza. Egyrészt úgy, hogy a belföldi természetes személyek számára is csak korlátozott mértéket enged meg - ezen is vitatkozhatunk, hogy ez a mérték kicsi vagy nagy -, másrészt a belföldi személyek, jogi személyek nagy körét, valamint a külföldi természetes és jogi személyeket kizárja a tulajdonszerzésből.
Azzal kapcsolatban, hogy jelenleg miért lenne káros általában a jogi személyek, de különösen a külföldiek bármilyen formában történő földtulajdonszerzése, nagyon sok érvet hallottunk már ma is, és nagyon sok érvet lehet még felsorolni.
Én szeretném felidézni ezen érvek igazolásául az Alkotmánybíróság 35/1994. (VI. hó 24.) számú határozatából a következő megállapításokat: "A földtulajdon sajátos természete és vagyoni jellemzői, nevezetesen a föld véges jószágvolta - a föld ugyanis mint természeti tárgy korlátozott mértékben áll rendelkezésre és nem szaporítható, mással nem helyettesíthető -, nélkülözhetetlensége, megújulóképessége, különösen különleges kockázatérzékenysége és alacsony nyereséghozama a földtulajdon különös szociális kötöttségét testesítik meg. Ezek a körülmények indokolhatják a tulajdonosi jogokkal szemben a közérdek érvényesítését. A külföldi földárakat és tőkeerőt tekintve a külföldiekkel szemben szigorúbb védelem tárgyilagos megítélés szerint ésszerűen indokolt. A szinte teljes kizárás ésszerű indokoltságának megszűnési ideje előre nem határozható meg pontosan. A belföldi jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet kizárása a termőföldre vonatkozó tulajdonjogszerzésből a szerzési tilalmak kijátszásának megelőzését szolgálja. A jogi személyek és a jogi személyiség nélküli más szervezeten keresztül ugyanis a belföldi magánszemély a birtokmaximumot, a külföldi magánszemély és jogi személy pedig a szerzési tilalmat tudná megkerülni." Eddig szól az idézet.
Úgy gondolom, hogy az elmúlt három évben sajnos nem történt a mezőgazdaságban olyan pozitív irányú elmozdulás, fejlődés, amely az idézett alkotmánybírósági döntés, illetve érvelés időszerűségét megkérdőjelezhetné.
Mivel a törvényes lehetőségek nullával egyenlőek, a külföldiek, amint már erről hallottunk, úgynevezett zsebszerződésekkel szerezték meg és szerzik meg napjainkban is a földet. E zsebszerződések lényege, hogy a felek a törvényi előírások ellenére adásvételi és annak legalizálására használati szerződést is kötnek. Ezekben a szerződésekben - bízva, sajnos, egyre reményteljesebben a mai naptól rájuk nézve kedvező törvényi változásokban - elővásárlási s a többi jogokat kötnek. Természetesen az a tény, hogy ezek a jogilag semmis szerződések jelenleg nem jegyezhetők be semmilyen formában a telekkönyvbe, önmagában nem megnyugtató. Az így megszerzett és a külföldiek által használt földterületek a Dunántúlon, például Győr-Moson-Sopron megyében, már ma is sok helyen komoly hátrányt jelentenek a helyi magángazdáknak és szövetkezeteknek.
Ennek az utóbbi években felerősödött folyamatoknak kellene gátat vetni, visszaszorítani, ahelyett, hogy nagykaput nyitnánk a további külföldi termőföldtulajdon-szerzésnek. (Taps az MDF padsoraiban.)
(11.30)
A kormány és képviselői folyamatosan hangoztatják, hogy megvédik a magyar termőföldet a külföldi tőkétől, nem engedik, hogy a Nyugat-Európához képest olcsó magyar termőföldet felvásárolják gazdasági erőfölényük birtokában. Azt ismételgetik komoly, értelmes politikusok, hogy telekkönyvi bejegyzésre csak belföldi gazdasági szervezet kerülhet termőföld-tulajdonosként. Szerintük ez nem számít külföldi tulajdonnak akkor sem, ha a társaság tulajdonosa külföldi.
Tisztelt Képviselőtársaim! Csak az óvodás gyerek vagy aki nem akarja, az nem érti, hogy akié a társaság, azé a föld. A tulajdonosi jogok gyakorlása szempontjából teljesen mindegy, hogy X. Y. külföldi állampolgár nevén vagy az X. Y. tulajdonában lévő gazdasági szervezet, kft., rt. nevén kerül telekkönyvi bejegyzésre a megszerzett termőföld.
A kormányoldal egy másik érve, egyik fő érve: azért kell lehetővé tenni a társas gazdaságok, szövetkezetek földtulajdonszerzését, mert csak így lehet biztosítani a gazdálkodás biztonságát. Természetesen ez az állítás vitatható, de ettől eltekintve a fő probléma az - mint ahogy erről már itt hallottunk -, hogy nem lehet megkülönböztetést és kivételt tenni földszerzés szempontjából társaság és társaság vagy szövetkezet és egyéb gazdálkodó szervezet között aszerint, hogy ki a tagja, ki a tulajdonosa.
A javaslatba beiktatott úgynevezett fékek könnyen kijátszhatóak. Melyek ezek az úgynevezett tiltások? A tervezet szerint a földszerzés a már legalább öt éve mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó jogi személyek számára válna lehetővé, amelyeknek mezőgazdasági szakképesítéssel rendelkező tagjuk vagy alkalmazottjuk van. Az ötéves korlátozás nem ér semmit, legfeljebb felértékeli azokat a cégeket, amelyek ennyi időt már eltöltöttek a mezőgazdaságban, legföljebb alvó állapotban vannak, és most a pénz majd felébreszti őket. Tehát aki földet akar venni, az először vesz egy céget is. Kínálat van bőven, maguk a szövetkezetek szép számmal alakítottak különféle kft.-ket. Ezeket a törvény elfogadása esetén bizony jó áron lehet értékesíteni. Telephelyet viszont bárhol lehet létesíteni. A szakember alkalmazása - abban, azt hiszem, egyetértünk - nem probléma.
Mindez nem holmi ellenzéki politikusi rémálom. Jól látják ezt azok a gazdasági társaságok is, amelyekre Orbán Viktor már előttem utalt. A Mezőgazdasági Gazdasági Társaságok Szövetségébe, a Metászba tömörült mintegy száz gazdasági társaság (Zaj és közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: Tizenegy!) augusztus 28-án nyilvánosságra hozott nyilatkozatukban a már idézetteken kívül a következőkre hívják fel a figyelmet. A külföldi természetes és jogi személyek mezőgazdasági tulajdonhoz jutását hazánkban jelenleg is több száz különböző feladatkörű szervezet, intézet intézi és segíti. Például a busás jutalékért közvetítő nemzetközi brókercégek, ügyvédi irodák, ingatlanvállalatok, illetve a közvetve hasznot húzó intézmények, alapítványok s a többi. Tevékenységük eredményeként is napjainkra a külföldiek mezőgazdasági ingatlanbirtoklása - például állattenyésztő telep, kikészítő üzem, magtár s a többi - máris igen nagy mértékű, az illegális földszerzés pedig elképesztő méreteket öltött.
Mindez lényegében egy starthelyzetnek tekinthető. Hasonló esetekre az európai gyakorlat az, hogy a kormányok nem becsülik le, hanem minden erővel megvédik állampolgáraik gazdasági érdekeit. Így nyilvánvaló, hogy a mezőgazdaság modernizációjára, a szükséges tőkebevonásra, valamint a földügyi problémák rendezésére más utakat kell keresni.
Hogy melyek ezek a más utak? Meg kell vizsgálni akár a Metász által javasolt nemzeti földalap intézményének a létesítését és ennek a lehetőségét. De Kurucz Mihály földjogi szakértő a Magyar Hírlap '97. június 30-ai számában már egy olyan ötletet elmondott, ami részben tudomásom szerint sok helyen gyakorlat is. "A jelenlegi szabályozás is lehetővé teszi, hogy a szövetkezetek kedvezmények nyújtásával földet vegyenek tagjaiknak. Ehhez azonban a szövetkezetek menedzsmentjének meg kellene bíznia saját tagjaiban." Nem én mondtam. (Taps az MDF soraiban.)
A külföldi tőke startkészültségéről árulkodik az a Somogy megyében földtulajdonosoknak küldött felhívás (Felmutatja.) - ország-világ láthatja -, amely szerint egy keszthelyi székhelyű kft. 5000 forintot kínál aranykoronánként például Somogyapáti, Somogyviszló, Csertő község földtulajdonosainak. Bár a céget magyar állampolgár jegyzi, a felügyelőbizottság tagjai osztrák állampolgárok. Azt hiszem, ez mindent elárul. De idézhetném a Süddeutsche Zeitung április 20-ai számában megjelent hirdetést is, abból egy passzust például, ahol 325 hektár, vadászatra és lótartásra ideális magyar termőföldet kínálnak megvásárlásra a lap olvasóinak. De Torgyán József is említette, utalhatnék az angliai legfrissebb hirdetésre, amely mind azt mutatja, hogy a startnál elhelyezkedők csak a startpisztoly eldördülésére várnak.
Ezek után nem csoda, hogy az állampolgárok nagy egyetértéssel és támogatással fogadták azt a népszavazási kezdeményezést, amelyet három paraszt-érdekképviselet és négy ellenzéki parlamenti párt indított útjára. A 72 százalékos parlamenti többséggel rendelkező kormánykoalícióval szemben nincs más lehetőségünk, mint szembeállítani egy több mint 72 százalékos társadalmi többséget annak érdekében, hogy a külföldiek termőföldtulajdon-szerzésének teljes körét, minden formáját megakadályozzuk. Hiszen az akadályozás mint cél mindenkinek célja, csak a lényeg, amiről beszéltünk, az a különbség közöttünk, hogy mi valóban őszintén is gondoljuk ezt. Ezt a társadalmi akaratot, amely kitapintható, nem lehet okosnak és ravasznak tűnő kormányzati ellenlépéssel lesöpörni.
Elhangzott, de meg kell ismételnem - hogy mindenkiben tudatosuljon -, hogy az Agrárszövetség-Nemzeti Agrárpárt, amely egyébként nagyon tisztességesen megírja egy hozzánk küldött levelében, hogy nem ért egyet sem a kormánykoalíció, sem az ellenzék tulajdonjoggal kapcsolatos elképzeléseivel - ezt majd ki fogják bizonyára fejteni a következő agrárkerekasztal-ülésen -, és egyértelműen voksolnak a szövetkezetek földtulajdon-problémájának megoldása mellett, és tulajdonképpen még nem döntötte el ez az agrárpárt, hogy az ellenzéki oldalon kíván-e politizálni vagy esetleg a kormányoldallal kíván választási szövetséget kötni. Mégis, ennek ellenére ez a lelkiismeretes agrárértelmiségiekből álló párt ezt nyilatkozza: "Pártunk - ahogy azt már hangoztatta - a leghatározottabban tiltakozik az ellen, hogy a külföldiek Magyarországon bármely formában földtulajdont szerezhessenek. Az Agrárszövetség-Nemzeti Agrárpárt - ahogy már közleményben is tájékoztatta a közvéleményt - úgy véli, hogy a kormány által a földügyben népszavazásra javasolt kérdések félrevezetőek." Egyetértünk. (Taps az MDF padsoraiban.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem kívántam eredetileg beszélni arról a gyakran elhangzó vádról, amelyet miniszter úr úgy fogalmazott meg - legalábbis a sajtóból így értesültem -, hogy 1994-ig milyen sok termőföld került külföldi tulajdonba, és számoljon el az MDF 50 ezer hektárról.
1. 50 ezer hektár a megművelt termőföldnek - ami több mint 6 millió hektár - nem éri el az 1 százalékát. Ez mondjuk, már maga jelzi, hogy miről van szó.
(11.40)
2. Kik ezek a külföldiek, akik a kárpótlással földtulajdont szereztek? Mert az egy dolog, hogy valóban volt - bár engedélyezési eljárással megterhelve - lehetőség külföldiek földtulajdonszerzésére '94-ig. De maga Kis Zoltán államtitkár úr nyilatkozta épp egy újságban, hogy ennek nem volt jelentősége, mert nem volt földpiac. Mire a földpiac beindult, megszületett a tiltó törvény. Azt pedig, hogy kárpótlással úgynevezett külföldiek kezébe került termőföld, ezt vállaljuk. (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból.) Kérem, én nem hiszem, hogy az etnikai alapon történt tisztogatás áldozatai és utódai ne kaphattak volna földet. Nem vagyok Torgyán József, Medgyasszay László vagyok, de ezek tények. Az Izrael államban élő, a holocaust áldozatainak utódai potom hétezer aranykoronát kaptak. Hát ez probléma? Az elüldözött svábok utódai problémák? Vagy a nem tudom, nem akarom felsorolni, hány országban élő, az ÁVO-sokból pufajkásokká átvedlettektől félő állampolgárok, akik '56-ban elmentek, s utódaik visszajöttek a szülőföldre földért - ez probléma? Ezek ellen keltünk hangulatot? (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Ezzel vádoljuk az előző kormányt, személy szerint sokszor engem is? Kérem, ezt vállaljuk! Azt gondolom, tisztességes dolog volt a Magyarországról az elmúlt hatvan év diktatúrái által bármilyen módon elüldözött és emigrációba kényszerült embereknek a földkárpótlásba való bevonása. (Taps az MDF, a Fidesz és az MDNP padsoraiban.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én személy szerint mindig híve voltam a különféle problémák megoldása, az ellentétes érdekek feloldása érdekében tárgyalóasztalhoz ülni. Az egymás melletti elbeszélés, az iszapbirkózás, a zavarkeltés helyett a kormány belátásától függ a közmegegyezés lehetősége. Ez a megegyezés azt jelentené, hogy a kormány és parlamenti többsége felfüggeszti - legalább felfüggeszti, ha nem is vonja vissza, ami természetesen számunkra a legjobb megoldás lenne - a jelen törvényjavaslat tárgyalását a népszavazásig. És népszavazásra természetesen véleményem szerint azt a kérdést kell feltenni, amit a négy ellenzéki párt és a három paraszt-érdekképviselet feltett, és amire az aláírásokat gyűjtjük.
Természetesen ezt a kérdést akkor lehet feltenni, ha a szükséges számú aláírás összegyűlt. Kérem, afelől ne legyen senkinek kétsége, hogy a szükséges szám elérése csak idő kérdése, és ez egy rövid idő lesz.
Végül megkockáztatom, hogy felszólalásom zárógondolata talán lekicsinylő vagy gúnyos mosolyt csaljon az úgynevezett racionálisan gondolkodó, érzelemmentesen politizáló képviselőtársaim arcára. A külföldiek magyar termőföldtulajdon-szerzése elleni tiltakozásnak az egyes emberekben nem csak racionális okai vannak. Nem kell szégyellnünk érzelmi kötődésünket a szülőföldhöz! (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Így van!)
A Győr-Moson-Sopron megyei családi napilap, a Kisalföld augusztus 25-ei számában olvastam egy riportot, amelyet a megyei önkormányzat "Szülőföldünk"-pályázatán kiemelt díjazásban részesült Stoller Istvánnal készítettek. A nyugdíjas agrárszakember pályaművéről a riport végén a következőket mondja: "Ennyit tudtam szerény tehetségem szerint összegyűjteni és átadni emlékezésül. Azért, hogy sose feledjük: ne engedjen senki egy talpalatnyi földet elherdálni, idegen kézre juttatni. Szent nekünk ez a föld, hiszen anyánk térde nyomát viseli, eleink keserves munkájukkal, könnyel, izzadsággal áztatták, szerezték; örökre a miénk." Ezt Stoller István nyugdíjas agrárszakember mondta.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Hosszú taps az MDF, a Fidesz és az MDNP padsoraiban. - Kisgazdapárti képviselő nem tartózkodik az ülésteremben.)
