HORN GYULA
HORN GYULA
HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! A múlt hétfői napirend előttin, amikor szóba került a hágai bíróság döntése, abban állapodtunk meg - én legalábbis úgy értettem -, hogy ma, 29-én térünk vissza a kérdésre, hiszen azóta megszületett a bíróság ítélete. Nos, az ítélettel kapcsolatban - hogy mire építette a nemzetközi testület a maga döntését - a következőt szeretném elmondani.
1990. április 7-én Brüsszelben a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság megállapodást kötött a bős-nagymarosi tervvel kapcsolatos vitának a Hágai Nemzetközi Bíróság elé történő terjesztéséről. Ennek a kormányközi megállapodásnak a lényege a következő.
Először: volt-e joga a Magyar Köztársaságnak 1989-ben felfüggeszteni, majd azt követően felhagyni a nagymarosi tervvel, valamint a bősi terv azon munkálataival, amelyekért a Magyar Köztársaság volt felelős?
Másodszor: volt-e joga a Csehszlovák Köztársaságnak arra, hogy 1991 novemberében megkezdje az ideiglenes megoldás megvalósítását, vagyis - mint ismeretes - a "C" variáns megvalósítását?
Harmadszor: a bíróság állapítsa meg az ítéletében azt, hogy milyen jogok, kötelezettségek hárulnak a két félre.
Negyedszer: a felek, tehát a magyar és a szlovák fél vállalta a megállapodásban, hogy a bíróság ítéletét véglegesnek, magukra nézve kötelezőnek ismerik el, s azt teljes egészében és jóhiszeműen kötelesek végrehajtani továbbá azt is vállalta a két fél, hogy amint megkapják a bíróság ítéletét, azonnal tárgyalásokat kezdenek annak végrehajtása módozatairól.
Végül ide, a kormányközi megállapodás lényegéhez tartozik, hogy amennyiben a két fél hat hónapon belül nem tud megállapodásra jutni, bármelyik fél kérheti a bíróságot: kiegészítő ítéletben határozza meg az ítélet végrehajtásának módozatait.
A történelmi hűség kedvéért meg kívánom említeni a következőt: 1992. március 24-én az Országgyűlés határozatot hozott, amelynek lényege, hogy tudomásul veszi a kormány szándékát az 1977-es államközi szerződés megszüntetéséről. A kormány erről a döntést ezt követően '92. május 25-én hozta meg. Csak meg kívánom jegyezni, hogy ezt az országgyűlési határozatot az akkori ellenzék döntő többsége nem szavazta meg. 1994 májusában került beadásra a perirat, majd azt követően több szakaszban újabb periratok, de ami a lényege, hogy 1994 májusát követően a jelenlegi kormánynak lehetősége sem volt, hogy ezen a stratégián, a beadott periraton bármit is változtasson. Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy a kormány képviseletében Hágában tárgyalt delegáció rendkívül aktívan és széles körű érvekkel védelmezte, képviselte a magyar álláspontot.
Tehát most, múlt hét csütörtökön a nemzetközi bíróság meghozta a maga ítéletét.
(15.00)
Mi a lényege ennek az ítéletnek - mindenekelőtt a parlament, a kormányzat szempontjából?
Először: a bíróság jogellenesnek minősítette a nagymarosi és a dunakiliti munkálatok felfüggesztését, abbahagyását, valamint az 1977-es szerződés felmondását. A testület kimondta azt is, hogy érvényben lévőnek tekinti az 1977-es szerződést.
Másodszor: a bíróság akceptálta ugyan a környezetkárosodásra vonatkozó magyar érvek fontosságát, de elutasította, hogy az erőműrendszer megvalósulása környezeti katasztrófát okozna. A bíróság azzal is foglalkozott és megfogalmazta, hogy érhetetlennek tartotta azt, hogy a magyar fél az általa hangoztatott környezetvédelmi érvek védelmében miért a szerződés felmondását határozta el; hiszen éppen a dunakiliti és a nagymarosi műveken keresztül lett volna megakadályozható a környezetvédelmi üzemeltetés. (Sic!)
Harmadszor: a bíróság az ítéletében szétválasztotta az ideiglenes megoldás megvalósítását - vagyis a "C" variánst - és működését. Ezek szerint a szlovák félnek jogában állt az ideiglenes megoldáshoz folyamodni, de nem volt joga Magyarország nélkül azt üzembe helyezni.
Negyedszer: a bíróság úgy határozott, hogy Magyarországnak kártalanítania kell Szlovákiát, Szlovákiának pedig Magyarországot. Ugyanakkor a bíróság a zéró szaldós megoldást tartja kívánatosnak, tehát hogy egyik félnek se legyen kártérítési követelése a másik féllel szemben.
Ötödször: az ítélet kimondja, hogy a feleknek jóhiszeműen kell tárgyalniuk, mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy az 1977-es szerződést valósítsák meg. Természetesen annak nem minden betűjét, de azt alapul véve, annak keretében állapodjanak meg. Ezzel összefüggésben azt is kimondta, hogy felesleges Nagymaros felépítésével foglalkozni, egyáltalán Nagymaros ügye mára már feleslegessé vált, és nincs is értelme ezt a tárgyalások keretében vitatni. Ugyanakkor azt is leszögezte: biztosítani kell azt, hogy a Dunacsíny-csúnnyal kapcsolatban (Közbeszólások: Dunacsíny? - Enyhe derültség.) megfelelő elhatározás történjen.
Hangsúlyozni kívánom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a bíróság döntése mindenképpen új helyzetet teremtett számunkra. És ahogy a magyar-szlovák kormányközi megállapodás és maga a hágai ítélet is hangsúlyozza: mindent el kell követni a megállapodás elérése érdekében.
Megítélésem szerint tehát ennek az új helyzetnek megfelelően semmi értelme pártpolitikai vitákat folytatni. Tulajdonképpen ezt erősítette meg a pénteki, szeptember 26-ai hatpárti megbeszélés.
Ezt azért is tartom fontosnak, hiszen tudjuk, hogy az egész Bős-Nagymaros ügye milyen nagy teret kapott az elmúlt hosszú évek során a magyar politikai közéletben. Tudjuk azt, hogy egy nagyon szűk pártvezetés döntése alapján született a '77-es szerződés - az akkori akadémiai vezetés egyetértésével -, és '77 után mindent elkövettek annak érdekében, hogy a szakmai érvek a létesítménnyel szemben ne kapjanak nyilvánosságot.
Viszont az is tény, hogy a '80-as évek második felében - de még a '90-es évek elején is - a pártpolitikai szempontok meglehetősen nagy körben átitatták az egész ügyet, és végső soron megakadályozták a megfelelő kompromisszumok keresését. Tudjuk jól, hogy olyan vélemények is erőteljesen hangot kaptak egyes politikai pártok - akkori pártok - megnyilatkozásaiban, hogy tulajdonképpen mindazok, akik a Bős-Nagymaros-ügy komplex kezelését, komplex érvanyagok kimunkálását és felhasználását kívánták, azokat gyakran rendszerellenesnek is minősítették.
(15.10)
Sajnos, ilyen egyoldalúság a későbbi időszakban is megjelent. Emlékezhetünk arra, milyen megnyilatkozások voltak a "C" variáns realitásáról, hogy az papírtigris, hogy úgy sem lesz a másik félnek pénze a finanszírozásra, hogy a világ mellettünk lesz, és majd kifizetik helyettünk a kártérítéseket és így tovább. Még ez év elején is olyan vélemények jelentek meg széles körben, hogy ezerszázalékosan biztos, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság egyértelműen Magyarország igényei mellett fog dönteni.
Hangsúlyozni szeretném, hogy nem kételkedem a környezetvédők, a zöld mozgalmak többségének jóhiszeműségében, jóakaratában. De azt mindenképpen tanulságosnak tekintem, ha a nem környezetvédők szűk pártpolitikai érdekek szolgálatára kívánják használni ezt az ügyet. Csak emlékeztetni kívánok a Szigetköz problémájának rendezésére: többen attól sem riadtak vissza, hogy a vízpótlás helyett egy kiszáradt medret, egy elpusztult növényzetet mutassanak fel csak azért, hogy - úgymond - ezzel meggyőzzük a külső világot. Ma már, azt hiszem, nem kell bizonygatni, hogy a fenékküszöb megépítése, telepítése végül is valóban a Szigetköz javát szolgálta.
Nagyon fontosnak tartom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ne az érzelmek homályosítsák el a látásunkat. Én a Magyar Szocialista Párt és a kormány nevében tudom azt mondani, hogy semmi, de semmi értelme most lamentálni, bűnbakot keresni és újból politikai vitát folytatni, olyan politikai vitát, amely nem veszi figyelembe a szakmai szempontokat és az ország érdekeit. Semmi értelme ilyen vitát folytatni.
Arról van szó, hogy az ország politikusainak, tudósainak, környezetvédőinek most valóban össze kellene fogniuk, hogy megvalósítsuk az ország érdekével összhangban álló javaslatokat. Én úgy ítélem meg, hogy az ország valódi érdekeit, a helyzet rendezését kell az egyedüli járható úrnak tekinteni, és ne kényszerítsenek senkit - legfőképpen a kormányt vagy engem - arra, hogy letérjünk erről az útról.
Ezeknek a jegyében is kezdeményeztem az említett hatpárti megállapodást, hatpárti egyeztetést, és örülök annak, hogy ebben is egyetértünk. Én a kormány nevében ezúton is kijelentem, hogy tudomásul vesszük a Hágai Nemzetközi Bíróság ítéletét. Készek vagyunk az ítéletben foglaltak szerint a szlovák kormánnyal megkezdeni a tárgyalásokat.
A mai napon az alábbi levelet küldtem Vladimir Meiar úrnak, a Szlovák Köztársaság miniszterelnökének. Engedjék meg, hogy ismertessem a levelet, hogy ne maradjon semmiféle kétely a levél tartalmával kapcsolatban. (Zaj, közbeszólások az ellenzéki padsorokból.)
"Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Az Egyesült Nemzetek Hágai Nemzetközi Bírósága 1997. szeptember 25-én ítéletet hozott a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében. Kinyilvánítom, hogy a Magyar Köztársaság Kormánya teljes egészében elfogadja a hágai ítéletet, azt magára nézve kötelezőnek ismeri el. A magyar kormány az ítéletben és az 1993. április 7-én kelt magyar-szlovák kormányközi megállapodásban foglaltaknak megfelelően kész azonnal tárgyalásokat kezdeni kormányuk képviselőivel az ítélet végrehajtásának módozatairól.
Javasolom, hogy a két kormány megbízottai legkésőbb 1997. október végéig kezdjék meg a tárgyalásokat. Biztosítom önt, hogy a magunk részéről jóhiszemű és érdemi tárgyalásokat kívánunk folytatni. Arra törekszünk, hogy kölcsönösen elfogadható megállapodásra jussunk.
Közös feladatunk a két országot összekötő Duna függőben levő ügyeinek rendezése. Ehhez a hágai ítélet most megfelelő alapot szolgáltat. Rögzítette, hogy a Nemzetek Közössége mit tart mérvadónak a vitás kérdések rendezésében. Közös érdekünk olyan megoldást találni, hogy legyen megfelelő a vizek és a környezet védelme, a hajózás biztonsága, és meg tudjuk akadályozni az árvizek, a jég pusztítását.
A hágai ítélet az esztergom-párkányi Duna-híd építése ügyében is egyértelmű helyzetet teremtett. Ezek után nem látom érdemi akadályát az ezzel kapcsolatos megbeszélések eredményes befejezésének.
Az alkalommal élve megerősítem, hogy Magyarországot Szlovákia iránt a tisztelet és a jó szándék vezérli. Örvendetes, hogy jó ütemben fejlődnek a kereskedelmi kapcsolatok, a közös gazdasági, beruházási vállalkozások, erősödik a határ menti és a katonai együttműködés.
A magyar kormány korrekt partner kíván lenni a vitás kérdések rendezésében. A szerveződő új Európa közepén nem fogadhatjuk el, hogy megoldatlan ügyek feszültségeket okozzanak kapcsolatainkban. Biztosítani kell a magyarországi szlovákság és a szlovákiai magyarság kisebbségi jogait. Meg vagyok győződve arról, hogy a megoldatlan ügyek rendezése mindkét nép számára alapvető fontosságú.
A magyar kormány készen áll arra, hogy a feladatok ráeső részét eredményesen végezze el. Abban a reményben, hogy ön is hasonló szellemben vélekedik az előttünk álló teendőkről, fogadja őszinte jókívánságaimat, tisztelettel."
Hangsúlyozni kívánom, tisztelt képviselőtársaim, önöknek is és az ország közvéleményének is a következőket:
A hágai döntést nem tekintjük kudarcnak. Nem tekintjük, mert hosszú évek óta megteremti a jogi lehetőséget a Duna ügyének rendezéséhez. Számunkra ugyan több kedvezőtlen elemet tartalmaz, de megalapozza annak lehetőségét, hogy korrekt megállapodásra jussunk. Az, hogy érvényben van az 1975-ös szerződés, és ennek alapján kell megoldást keresni, védelmet jelent mindkét fél számára az egyoldalú lépésekkel szemben, tudniillik az 1977-es szerződés minden tekintetben a közös működtetést irányozza elő.
Nagymaros a múlté. Viszont Nagymaros elhagyása feltételezi a "C" variáns fennmaradásának közös működtetés melletti legalizálását. A bíróság is komplex megközelítést igényel, vagyis a hajózási feltételek javítása, az árvíz, a jégzajlás elleni védekezés, a természeti környezet védelme egyaránt fontos, és egyiknek sincs elsőbbsége a másikkal szemben. Közösen kell megtalálnunk tehát a megegyezés lehetőségeit, a megegyezést a Duna visszatereléséről, a megegyezést a Duna hajózhatóságának biztosításáról - és ez nemcsak magyar és szlovák érdek, hanem köztudottan igen nagy nemzetközi érdek is, ha másért nem, a Duna-Rajna-Majna csatorna nagy európai jelentőségére tekintettel, figyelembe véve azt, hogy a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig egy olyan hosszú vízi út teremthető meg, amely mentesíti a közutakat is.
Ugyancsak meg kell állapodni a Dunába ömlő szennyvizek tisztításáról, hiszen európai uniós követelmény, hogy 2004-ig ki kell építeni a Duna mentén a szennyvíztisztító rendszereket. Közös érdek a Duna vízszintjének emelése, a környezetvédelmi problémák megoldása, a vízmegosztás rendezése, az árvízvédelem stb. elleni védekezés - elnézést, árvízvédelem biztosítása és nem az elleni védekezés -, a Duna által termelt vízi energiából a részesedésünk biztosítása és a nullszaldós megoldás elérése a kártérítési kérdésekben. Mindezeknek a céloknak az elérése meggyőződésem szerint mindenkitől, aki az üggyel foglalkozik, új gondolkodást és legfőképpen olyan új megközelítést igényel, ami értelmes cselekvéshez vezet.
(15.20)
Tehát hangsúlyozni szeretném: szó sincs arról, hogy a környezetvédelmi szempontok háttérbe szorulnának. Sőt, a monitoring rendszer, a monitoring rendszer adta adatok feldolgozása - ami már beindult - ugyancsak segíti ennek a szempontnak az érvényesülését.
Ugyanúgy, mint ahogy más gazdaságossági, hajózhatósági és egyéb szempontokat is szem előtt kell tartanunk.
Hangsúlyozni szeretném a következőt: van valós esélye egy költségvetést kímélő, komplex megoldás nemzetközi részvétellel történő megvalósításának. Tudniillik a Duna ügye rendezésének és hasznosításának igen nagy nemzetközi szempontjai is vannak. Ezzel kapcsolatban hadd jegyezzek meg valamit: a bíróság az ítéletében kimondja, hogy mindkét félnek és a megegyezésnek is használna, ha úgy ítélik meg, hogy egy harmadik, semleges megfigyelőt vonnának be a tárgyalásokba. Sőt, a bíróság azt hangsúlyozza, hogy ha ezt a felek elfogadják - egy semleges fél szakértelmét -, ezt a bíróság a jóhiszemű magatartás bizonyítékaként értékeli. Így utal többek között a bíróság az Európai Közösség, ma Európai Unió szakértelmének igénybevételére.
Tisztelt Országgyűlés! Szeptember 26-án a hatpárti egyeztetésen megállapodtunk abban, hogy ha lehet, a mai nappal - ez az egyes pártokon múlik - létrehozzuk a hatpárti ad hoc bizottságot, azzal, hogy ennek tagjai minden egyes parlamenti frakció egy-egy képviselője. Ez a bizottság a Házszabály figyelmen kívül hagyásával működne, konzultációs jellegű, és a kormány részéről Nemcsók János politikai államtitkár úr az, aki a tárgyalásokat lefolytatja.
Mi ettől az ad hoc bizottságtól azt kérjük, hogy három héten belül tegyen le javaslatot az asztalra a magyar tárgyalódelegáció pozícióira vonatkozóan. Tehát ebben a kérjük a hat parlamenti párt segítségét.
A pénteki megbeszélésen az is szóba került, hogy hogyan lehet a szakértőket bevonni. Hangsúlyozni szeretném, mi szívesen vesszük, ha a tárgyalódelegáció és az egyes parlamenti pártok szakértői csoportjai között folyamatos a kapcsolat, a konzultáció. Ebben a kormány messzemenőkig készséges. Ugyanakkor, mivel a megállapodás tárgyalására a kormány a hivatott, a kormány a felelős a megállapodás sikeréért, azt kérem, hogy a kormánydelegációt tekintsék - ez az alapvető - az egész ügy bonyolítása felelősének. Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy megítélésünk szerint van esély arra - jóhiszemű és konkrét tárgyalások esetében -, hogy hat hónapon belül eredményre jutunk.
Azt is meg kívánom jegyezni, hogy a fentiek összhangban vannak az 1994. július 15-ei kormányprogrammal, amely így szól erről a kérdésről: "Számos gazdasági, közlekedéspolitikai, árvízvédelmi és külpolitikai érv szól amellett, hogy viszonylag rövid idő alatt megoldást kell találni a bős-nagymarosi vízlépcsőépítés okozta konfliktusra. A kormány alapvető célja a környezeti károk mérséklése, a vízellátási, szennyvíztisztítási gondok rendezése, a biztonságos hajózhatóság feltételeinek megteremtése. Az e célokat szolgáló kétoldalú kompromisszumos megoldást meg kell keresni." Tehát így szól a kormányprogram.
Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül csak annyit szeretnék még megjegyezni, hogy a Magyar Köztársaság megint vizsgázik abból, hogy egy ilyen nagy súlyú, hosszú évek óta húzódó problémát hogyan és miként képes rendezni. Meggyőződésem szerint a hat párttal egyeztetett kormányzati álláspont nemcsak hogy képviselhető, hanem erősítheti a Magyar Köztársaság nemzetközi tekintélyét.
Kérem a tisztelt jelenlévőktől, az Országgyűlés képviselőitől és mindazoktól, akik közreműködnek ebben az ügyben, hogy ennek megfelelően viszonyuljanak ehhez, és járjanak el felelősséggel, értelmesen, józanul és tisztességgel.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
