DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A sors különös szeszélye folytán ugyanarról az ügyről kívántam beszélni, mint amelyet az előbb tárgyalt a Ház. Így alkalmam lesz a miniszterelnök úr megjegyzéseire visszatérni, ugyanis a társadalmat nyugtalanító gazdasági, politikai kérdésekről kívántam szólni.
Az én megítélésem szerint mi sem nyugtalanítja jobban a társadalmat, mint az, hogy egy olyan munkarend alakuljon ki a Házban és az országban, hogy bármit kezdeményez a nép, adott esetben bármilyen álláspontra helyezkedik a nép egy részének akaratát kifejező ellenzéki párt, a Házszabály módosítása egy olyan konstrukciót teremtett, amikor is a mi felszólalásunkat követően a miniszterelnök úr még szót kaphat.
(16.10)
A legelképesztőbb valótlanságokat állíthatja a Magyar Köztársaság Országgyűlésében a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, és arra mi ne reagálhassunk, személyes érintettség címén se kaphassunk szót! Kérem, most, az előbb mondta a miniszterelnök úr! Én kénytelenek vagyok ennek - miszerint (Felmutatja a dokumentumokat.) 1992-ben más lett volna az álláspontom, mint most - a cáfolatára becsatolni a szóban forgó jegyzőkönyvet és szavazási listát.
Ezzel szemben, 1992. március 24-én az Országgyűlés 12/1992. (IV. 4.) szám alatt fogadta el a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák - elnézést, nem elolvasás, így van a határozatban - Szocialista Köztársaság között a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről kötött 1977. évi szerződést. A hozzá mellékelt szavazási lista tanúsága szerint én jelen sem voltam ezen kérdés tárgyalásakor. És be tudom csatolni ugyancsak az 1992. évben, június 9-én a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a Gabíkovo-Nagymaros vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről Budapesten 1977. szeptember 16. napján aláírt szerződést kihirdető '78. évi 17. törvényerejű rendeletet, valamint az egyéb, ezzel kapcsolatban hozott intézkedések hatályon kívül helyezését - és a szavazási lista tanúsága szerint ezt az előterjesztést sem szavazta meg, igen tisztelt miniszterelnök úr. Ha ön korrekt akart volna lenni, ha ön nem vezetné félre a közvéleményt, akkor önnek erről említést kellett volna tennie. (Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiban.)
Én úgy gondolom, ennek azért van jelentősége, mert ebben az országban ma bármit kezdeményezzen a nép, legyen az 300 ezer, 400 ezer, 500 ezer aláírás, ön félrelökheti, és utána nyilatkozhat itt a Ház előtt, amit akar! Lehessen bármilyen egyéb állásfoglalás, akkor önök a parlamenti többségükkel megakadályozhatják, hogy ténylegesen a valóságnak megfelelő tényállást ismerhessen meg a magyar nép. Én ezt rendkívül veszélyes dolognak tartom, mert hiszen az előbb tettem említést arról, hogy az egész kérdéskör mögött az a valóságos tény áll, hogy több 100 milliárd forintot elherdáltak, és önök meg akarják akadályozni, hogy a parlament felderítse, ki a felelős a több 100 milliárd forint elherdálásáért.
Ez nem demagógia, miniszterelnök úr! (Dr. Szabó Zoltán: Nem a fenét!) Ez nem ködösítés, hanem a magyar népnek az érdeke, hogy megtudja, ki a felelős, hogy az még egyszer ne állhasson elő azzal az igénnyel, hogy majd ő fogja megint vezetni az országot a következő ciklusban is. Remélem, megértette, hogy kire céloztam. (Dr. Szabó Zoltán: Magadra, nem? - Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)
Köszönöm a türelmüket. (Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiban.)
