DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nehéz dolog Torgyán József után felszólalni, aki, azt hiszem, ma alulmúlta önmagát. (Dr. Torgyán József: Lépjél vissza!) Olyan ember, aki teljes felelőtlenséggel nyilatkozik ebben az ügyben, az ország sorsát meghatározó ügyben. (Dr. Szabó Zoltán: Úgy van! - Taps a kormánypártok padsoraiban.) Gyakorlatilag azt várjuk el egy magyar parlamenti párttól, hogy az ügyhöz méltó komolysággal és hozzáértéssel nyilatkozzon, mert sajnos ez nem történt meg. De azt hiszem, több szót kár vesztegetni Torgyán József iménti felszólalására. (Dr. Szabó Zoltán: Ennyit is kár volt.)
Tisztelt Országgyűlés! Megszületett a hágai döntés, klasszikus kompromisszumos döntés született. Mégsem lennénk őszinték, ha azt mondanánk, hogy maradéktalanul elégedettek vagyunk ezzel a döntéssel. Nem vagyunk maradéktalanul elégedettek, mert sokan reménykedtünk e teremben abban, hogy a XX. század végén a környezetvédelem szempontjai nagyobb, meghatározóbb szerepet fognak játszani az ítélet megalkotásában. De tudnunk kell, hogy ma ez az ítélet teremti meg a kereteket, ez hozza létre a tárgyalási pozíciót mindenkinek, aki felelősségteljesen akar viselkedni ebben a helyzetben, ehhez kell alkalmazkodnia. Nincs értelme a felelősök hosszas keresgélésének, de azért egy rövid visszatekintés nem árt.
Tudjuk, hogy az ügy előzményei az ötvenes évekre nyúlnak vissza. Tudjuk, hogy a vízi erőmű tervezését elsősorban politikai és nem szakmai szempontok határozták meg. Azt is tudjuk, hogy 1977-ben egy rossz döntés született. Politikai döntés született, de elsősorban nem Magyarország érdekei, hanem külső, nem is a térségben közvetlenül érintett ország érdekei határozták meg ezt a döntést. Ezt tehát jól tudjuk. Azt is tudjuk, hogy ez az erőmű olyan szakmai alapokon nyugodott, olyan megközelítésen, amelyet ma már nem tekinthetünk korszerűnek, és azok a szakértők, szakemberek, akik ma foglalkoznak a vízügy, a környezetvédelem problémáival, számos hibáját fel tudják sorolni ennek a '77-es egyezménynek. De természetesen ez a tényeken nem változtat. Az alapvető felelősséget az ügyért a Lázár-kormány és a Grósz-kormány viseli.
Minden, ami azóta történik, egy kényszerpályán mozgás. Kényszerpályán mozgott már Németh Miklós kormánya és az azt követő valamennyi kormány, beleértve a miénket is. A miénkre az jellemző, hogy a józan realitásokat tudomásul veszi, tudomásul veszi azt, ami ebből az ítéletből is következik, de természetesen az a célkitűzése, hogy a következményekben Magyarország számára a legkedvezőbb megoldást módolja ki, és a tárgyalások során ezt érje el.
Amikor a Duna ügyéről beszélünk, nem feledkezhetünk meg a Duna-mozgalomról sem, és én most elsősorban arra a mozgalomra gondolok, mely a nyolcvanas években nagyon pozitív szerepet játszott a rendszerváltás folyamatának előrevitelében, és nagyon fontos szerepet játszott abban, hogy Magyarországon felhívja a figyelmet a környezetvédelem addig elhanyagolt, semmibe vett szempontjaira. (Taps az SZDSZ padsoraiból.) Ezt a szerepet nem homályosíthatja el az sem, ha a kilencvenes évek elején - ma már tudjuk - tévesen ítélték meg a helyzetet a mozgalom képviselői, nem adtak jó tanácsokat az akkori kormányok vezetőinek, de valójában az igazi felelősséget nem rajtuk kell keresnünk.
Bős-Nagymaros egy jelkép volt sokunk számára ebben a teremben, a pazarló, gigantikus, szocialista nagyberuházások jelképe, annak az országnak, annak a vezetésnek a jelképe, amely nem törődött és közömbös volt a környezet értékeivel, közömbös volt az alapvető nemzeti érdekek védelmével szemben. Ez tehát az az örökség, amit most kezelnünk kell, és amelyről a hágai bíróság az ítéletét meghozta. Az ítélet kompromisszumos volt, mint mondtam, számos fontos kérdésben elutasították a magyar álláspontot, de vannak nagyon pozitív és előremutató oldalai is ennek az ítéletnek. Amikor azt mondtuk, hogy nem adott prioritást a környezetvédelemnek, akkor azért nem állítottuk, hogy nem jelezte a környezetvédelem fontosságát ez az ítélet.
Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy az ítélet indoklásának néhány pontjára felhívjam a figyelmet, azokra a pontokra, amelyek a mi véleményünk szerint meg kell határozzák majd a magyar tárgyalódelegáció álláspontját is.
Fontosnak tekintjük a 135. pontját ennek az ítéletnek, amely kimondja - s erre miniszterelnök úr is utalt az imént - a környezetvédelem egyenrangúságát az energiatermelés, a hajózhatóság és az árvízvédelem szintén fontos szempontjai mellett. Tehát a környezetvédelmet azonos - ha nem is megelőző, de azonos - értékű szempontnak tekinti.
A 140. pontjában ez az ítélet kimondja azt, hogy figyelembe kell venni a megoldás megkeresése során az 1977 óta keletkezett új környezetvédelmi normákat, tehát azokat a normákat, amelyeket akkor figyelembe sem vehettek volna azok, akik ezt a szerződést aláírták, vagy ennek a tervezésében részt vettek. S ugyanez a pont kimondja azt is, hogy megfelelő mennyiségű vizet kell juttatni a régi Duna-mederbe, illetve az oldalágakba.
Fontosnak tekintjük mi, szabaddemokraták az ítélet 133. pontját is, amely kimondja azt, hogy nem várja el a bíróság az eredeti, 1977-es szerződés maradéktalan megvalósítását. Annak céljai megvalósítását előírja, de figyelembe veszi azt a tényt, hogy mindkét fél egyoldalú lépésekkel eltért már attól a szerződéstől, annak az eredeti formában történő megvalósítása nem várható el tőlük. Kimondja azt is - miniszterelnök úr erre szintén utalt mint fontos elemre -, hogy Nagymarost már nincs értelme megépíteni, hiszen mindkét fél több alkalommal úgy nyilatkozott, hogy a csúcsrajáratást nem tartja célszerűnek. Tehát a Nagymaros melletti vagy a dunakanyari második vízlépcső melletti érvek elesnek.
S végezetül nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy a 152. és a 153. pont azt ajánlja a felek számára, hogy kölcsönösen vonják vissza kártérítési igényeiket, tehát ne támasszanak egymással szemben igényeket.
Ezek tehát pozitív és fontos elemek ebben az ítéletben, amelyben feltétlenül hivatkoznunk kell, a tárgyalások során érvényesítenünk kell.
(15.40)
Egyetértünk azzal, és nagyon pozitívan fogadtuk a miniszterelnök úrnak azt a javaslatát, hogy hatpárti delegáció készítse elő a magyar tárgyalási mandátumot, és folyamatosan konzultáljon, figyelje, kísérje figyelemmel, kövesse a tárgyalások folyamatát, és a maga részéről járuljon hozzá a sikeres megoldás kereséséhez.
A mi véleményünk szerint most a politikusoknak és a szakértőknek közösen az a feladata, hogy a nemzeti érdeket közös erőfeszítéssel juttassák kifejezésre. Keressük az egyetértést ebben a kérdésben, hiszen csak akkor leszünk eredményesek, ha sorainkban nincs viszály, nincs széthúzás, nincs ellentmondás. Ezért is találtam különösen veszélyesnek, károsnak és ártalmasnak azt, amit Torgyán József az imént elmondott, hiszen ez éppen a viszály magvát hinti el, éppen az ellentéteket kívánja fölszítani.
Tehát nemzeti érdek az, hogy most már érzelmektől mentesen, az illúzióktól megszabadulva, közösen készüljünk fel a lehető legkedvezőbb megoldás kimunkálására és elérésére. Nincs garanciánk arra, hogy meg tudunk állapodni Szlovákiával, de a mi magatartásunkat az kell hogy jellemezze, hogy törekszünk a megállapodás elérésére. Csak akkor van esélyünk arra, hogy egy esetleges tárgyalási kudarc után a Nemzetközi Bíróság méltányolja az általunk tett erőfeszítéseket, és elismerje, hogy Magyarország minden tőle telhetőt megtett a jó megoldás érdekében.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
