DR. BOROSS PÉTER
DR. BOROSS PÉTER
DR. BOROSS PÉTER (MDF): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tapasztalhattuk - az elmúlt napokban különösen -, hogy némely kormány-előterjesztés óriási viharokat váltott ki, rengeteg ellenérvet, dühöt, tiltakozást vagy indokoltnál hevesebb helyeslést, és itt, a parlamentben bizony ez meghatározott hangulatot teremtett.
Azt kell mondanom, most nem ilyen törvénytervezetet tárgyalunk. Egy jól szerkesztett, jól előkészített, a jogalkotás általános erényeit magában foglaló, helyzetismeretből kiinduló törvényjavaslatról tárgyalunk, amely általánosságban megfelel mindazoknak a kötelezettségeknek, szerkesztési és egyéb tartalmi követelményeknek, amelyeket egy törvénnyel szemben támasztani lehet. Zárójelben jegyzem csak meg: sajnos ma napirendre kerül majd olyan törvény is, amely ezek elemeinek sem felel meg, ezért külön fontosnak tartom hangsúlyozni, ha olyan törvényjavaslattal nézünk szembe, amelyik nívójában, színvonalában - még egyszer hangsúlyozom -, szerkesztési elveiben és módszereiben a jogalkotás kényesebb ízlésű bírálóit is kielégíti.
Felmerült a tárgykörrel kapcsolatban a késés. Hat éve merült fel a késés. A '90-es parlamenti választások óta állandóan napirenden volt, hol ilyen, hol amolyan kommentálásokkal, de mindenképpen pressziókat érvényesítve, hogy hol van a menekültügyi törvény. Nekem az a véleményem, tisztelt Ház, hogy ez a törvény nem késett. Ennek a törvénynek az előterjesztésére most érett meg az idő. Valóban volt olyan időszak, amikor szembe kellett néznünk menekülthullámmal, szembe kellett néznünk annál nagyobb veszélyekkel, nem tudtuk pontosan, hogy mi mivel jár. Itt a '90-es évek elejére gondolok, amikor is - valljuk be - jelentett némi előnyt, hogy korlátok nélkül, adott helyzethez alkalmazkodva, egy valóban ebben nem járatos apparátus mellett teljesítsük azokat a feladatokat, amelyek humanitárius és minden egyéb szempontból ránk hárulnak.
Úgy hiszem, hogy e törvény megszületéséig Magyarország úgy tett eleget ebbéli kötelezettségének, hogy általános nemzetközi elismerést is kiváltott. Ezért a sokat emlegetett területi korlátozás feloldása akkor viharokat kiváltó, nem tudni milyen következményekkel járó lett volna. Úgy hiszem, mára kialakultak azok a viszonyok, nemzetközi vonatkozásban is kialakultak azok a viszonyok, amikor annak a jogos igénynek most már eleget lehet tenni, mely a területi korlátozás feloldására irányul, hisz Európában valójában Magyarország ebben kivétel volt; de azt kell mondanom, az elmúlt években Magyarország geopolitikai helyzete és a körülötte kialakult viszonyok sem voltak átlagosak vagy hasonlóak Európa más országaihoz.
(9.40)
Így tehát én ezt nem tekintem késésnek. Én egyetértek azzal, hogy most került előterjesztésre, és azzal is, hogy nagyon sok olyan elem szerepel benne, amely kapcsolatban van azokkal a követelményekkel és kapcsolatban van egyidejűleg a tapasztalatokkal is, amelyeket az erre hivatott szervezetek ez alatt az idő alatt szereztek.
Mikor ezt hangsúlyozom, meg kell jegyeznem, én jelentős mértékben egyetértek az előttem szóló képviselőtársammal. Valóban vannak megfontolásra érdemes elemei; valóban vannak olyan kérdések, amelyekkel kapcsolatban módosító javaslat felmerülhet, de a törvény egészének értékei, én azt hiszem, mégiscsak szükséges, hogy elismerést nyerjenek.
Ha a törvényalkotási folyamatot tekintem: az állampolgársági, az idegenrendészeti, a menekültügyi törvény, és az azokon végighúzódó szellemiséget, akkor úgy hiszem, megfelel ez a törvény annak a követelménynek, ami a magyar nemzetiségűekkel kapcsolatban természetes előnyhelyzetet teremt. Nagyon lényeges - hisz más országok példájából is tapasztalhatunk ilyet az elmúlt évtizedekben vagy jelenleg is -, hogy természetes kötelezettsége a parlamentnek, majd a végrehajtás során a kormánynak, hogy a magyar nemzetiségűek ügyeinek kezelése itt is más módon történjen. Nem mindegy, hogy idejön valaki kényszerből, és nem mindegy, ha hazajön valaki kényszerből. Úgy hiszem, hogy ez a vonulat szerepel a törvényalkotási felfogásban, nem tört meg, a jelenlegi törvény is megfelelő módon alkalmazza.
Felhívom azonban a figyelmet arra, hogy a törvény szerkesztési módszereinek és egyáltalán mint törvény értékeinek elismerése mellett van egy nagyon lényeges tényező, ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, ez pedig a végrehajtás. Tipikusan olyan törvényről van szó, ahol emberi viszonyok, különböző árnyalatok kerülnek különböző hivatalos döntések előtt mérlegelésre. Szemléletmód, következetesség, megfelelő irányítás, egyértelműség szükséges itt. Ebből a szempontból egy centrális döntési elemzés mindenképpen előnyös, de akkor előnyös, ha korunk különböző eszmeáramlatainak vegyülete nem jelenik meg ezekben a döntésekben, hanem annak az egyértelmű végrehajtására koncentrál, amit a törvény sugároz, megfelelő és azonos elbírálási elvek szerint az ezzel a kérdéssel foglalkozó szervezet. Én azt hiszem, hogy virágnyelven még rengeteg mondatot lehetne itt mondani, de talán ez egyértelmű és világos.
Mindig problémát okoz, úgyszólván minden országban, hogyha a közvéleményben olyan hírek terjednek el, hogy ide mindenki bejöhet. Ez reakciót vált ki, politikai nyugtalanságot, de a magam részéről személyes emlékem is, hogy különböző embercsoportok nagyszámú betelepülésének rémhíreivel voltam kénytelen annak idején egy másik funkcióban hadakozni - elképesztően könnyen terjedő hírek, a köznyugalmat zavaró hírek terjednek el! Ezért kell egyértelműnek lenni ebben és kijelenteni, hogy azért, mert Magyarország mégiscsak - talán még ma is kissé - első befogadó ország és a környezetünk jellemzően kibocsátó vagy átutaztató, mi sokkal nagyobb mértékben befogadók és kisebb mértékben átutaztatók vagyunk, kellő szigor érvényesül az elbírálásánál. Magyarország nem lehet kevésbé határozott ebben a kérdésben, mint ahogy nem lehet kevésbé méltányos ebben a kérdésben, mint azok az országok, amelyek megfelelő elvek érvényesítése mellett egy jelentős szigort képviselnek. Azt hiszem, nagy demokráciákat lehetne példának felhozni, hogy bizony egy menekültügyi eljárás korántsem egyszerű művelet ott.
Én arra biztatom a kormányt és az ezzel foglalkozókat, hogy ebben legyen nagyon határozott egyértelműség - és nemcsak ebben. Úgy hiszem, talán zárójelben e törvény kapcsán is megjegyezhetem, hogy az idegenrendészeti törvény végrehajtási kereteiben, úgy érzem, nem érvényesül az a következetesség és szigor, aminek érvényesülnie kellene. Nem kívánok én ezzel e törvény kapcsán foglalkozni, de az államtitkár úr figyelmét felhívom, hogy ez általános vélemény is, de talán ennél közvetlenebb tapasztalatokat is lehet ebből a szempontból nagyon udvarias, nagyon árnyalt, nagyon méltányos kifogásként megemlíteni e törvény kapcsán.
Azért helyezem én a hangsúlyt arra, hogy milyen a végrehajtás - ez egy nagyon lényeges tényező -, mert általában a gépezet az egyéni menekültkérdés elbírálására épül fel. Helyes, hogy civilesedik, ez megfelel egy általános tendenciának, és reméljük, nem kerül rá sor, de a "si vis pacem" elve alapján én úgy hiszem, van ennek egy másik változata: a tömeges. Jelentős tapasztalatokat szereztek a menekültügyi szervek a tömegessel kapcsolatban, főleg akkor, ha más kultúrából, más gondolkodásmódból érkezőknek az ügye kerül napirendre. Ez mind a telepítés, mind az elkülönítés, mind az együttkezelés szempontjából felvet olyan sajátos problémákat, amivel hál' isten most nem kell foglalkozni. De a menekültügy szervezetének mindenképpen képesnek kell lenni arra már most, hogy egy nem várt esemény újból olyan helyzetet teremthet, mint amilyet teremtett a kilencvenes évek elején, amikor is - valljuk meg - egyéni döntésekkel kellett helyzetekben kiigazodni és kiigazítást adni. Ennek belső kátéjának összeállítása, azt hiszem, akkor sem felesleges, ha meg vagyunk róla győződve - vagy reményünk legalábbis a megszokottnál erősebb -, hogy ilyenre nem kerül sor.
Hangsúlyozom még egyszer, az előttem szóló képviselőtársam által felvetett problémákon túl a törvény egyes szakaszaiban lehet polemizálni, s az majd a részletes vitában bizonyára előtérbe kerül, hogy mikor kell és mikor lehet megtagadni; hogy a beutazási és tartózkodási tilalom alatt álló esetében a "kell" vagy a "lehet" a helyes fogalmazás. Én úgy hiszem, érdemes rajta gondolkodni, s ennek megfelelően esetleg módosító javaslatot előterjeszteni.
Egy dologra azonban nagy hangsúlyt szeretnék helyezni a törvény szövegéből adódóan is - talán némileg markánsabb megfogalmazás is szükségeltetik -: ez a menedékes státus elbírálásával kapcsolatos kormányfeladat. Ami gyakorlatilag feltételezésem szerint annyit jelent, hogy a kormány jelöli ki azt az országot, ahonnét menedékest befogad, megállapít egy ilyen helyzetet, s akkor onnan menedékesek jöhetnek. Nem olyan egyszerű dolog ez, és úgy hiszem, hogy a kormánynak ez a feladatköre talán vitatható is, és nem azért, mert a súlya nem a kormány elé való, hanem mert feltételezésem szerint nem ebben a műfajban gyakorlott a kormány.
(9.50)
Ez elgondolkodtató. Nem jelent alapvető kifogást, de rendkívül felelős döntés. Ha ez kormánydöntés, akkor ez nyilvános döntés, vagy nyilvánosságra kerülő döntés, a kormány ítéletet kell hogy mondjon egy másik ország belállapotairól, ami, azt hiszem, megfontolandó abból a szempontból, hogy ez milyen kockázattal jár. A törvény ugyanis kikényszeríti ezt. Államok és kormányok, ahol ilyen állapotok kialakulnak, mindig tagadják, hogy náluk ilyen állapotok vannak, és a magyar kormánynak minősíteni kell azt. Ennek reakciói talán nem szerencsések lehetnek adott esetben.
Itt én egy újabb megfontolást javasolok, hogy kell-e ezt kormánykörben és a kormány döntési rendszerében feltétlenül ráruházni, mert egy idejekorán kimondott ilyen természetű döntés bizony okozhat ilyen vagy olyan, amolyan problémákat a nemzetközi kapcsolatokban.
Nem kívánom untatni a tisztelt Házat azzal, hogy amikor nagyhatalmak között sem volt teljes egyetértés Horvátország elismerésével kapcsolatban, akkor az nálunk és itt milyen jó volt, hogy, mondjuk, a kormánynak nem kellett ebben a kérdésben állást foglalni.
Tisztelt Ház! Én egy jól szerkesztett törvényt találtam itt, és helyeslem a törvény tendenciáját, minőségét. S ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni annyi rosszul szerkesztett, nagyon is vitatható, nívójában legalábbis erősen vitatható törvényjavaslat mellett. Ez az elismerés, úgy hiszem, az előterjesztőnek kijár.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
