HORN GYULA
HORN GYULA
HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm, tisztelt elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a magyar kormány szomszédsági politikájának időszerű kérdéseiről szóljak.
Azt hiszem, köztudott, hogy ez a térség rendkívül érzékeny. A közép-kelet-európai térségben gyakorlatilag ezekben az években eldől az egyes népek és nemzetek sorsa.
(15.10)
Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy aggasztó jelenségek vannak térségünkben. A sok évtizedes súlyos örökség többek között abban is kifejezésre jut, hogy több helyütt folyamatosan megsértik az emberi jogokat. Ugyanakkor az is tény, hogy az átalakulás óriási megpróbáltatásai és nehézségei feszültségeket keltenek Közép-Kelet-Európa valamennyi országában. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy ilyen körülmények között a térség egyes országainak államai, szervezetei, hatóságai, kormányai miként viszonyulnak egymáshoz, s miként viszonyulnak a saját belső bajaik, gondjaik megoldásához.
Hangsúlyozni szeretném, a Magyar Köztársaság Kormánya tudatában van felelősségének, és e felelősség tudatában védjük a határon túl élő magyarság jogait, hiszen ez egyfelől alkotmányos kötelezettségünk, másfelől a kormány szívügye is. De ugyanakkor rögtön szeretném hozzátenni, hogy a határon túli magyarság érdekeinek helytelen képviselete nagyon komoly zavarokat is okozhat az államközi kapcsolatokban.
A kormány felelősségérzetét mutatja, hogy 1994 nyarától mindent megtett annak érdekében, hogy előmozdítsa a szomszédos országokkal a történelmi megbékélést, hogy a múltbeli sérelmeket kiiktassuk a politikából. Arra törekedtünk kezdettől fogva, hogy jószomszédi kapcsolatokat teremtsünk mindazon államokkal, amelyek erre készek.
Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy ez a kormány programjának elkészítése és megalakulása első pillanatától kezdve felelősségének érvényesítéséért munkálkodott. Azért is tettük, helyeztük külpolitikánk középpontjába a jószomszédi viszony megteremtését, mert meggyőződésünk: enélkül nem lehet biztonságos ez a térség, nem teremthetjük meg az együttműködés lehetőségét, a felzárkózás, a csatlakozás esélyeit a fejlett államok közösségéhez. Egyébként nem hiszem, hogy ebben az országban akad tisztességes ember, aki ne akarna békében élni a szomszédaival.
Mi tettük a dolgunkat a több mint hároméves kormányzás alatt, abban a reményben, hogy megértésre és támogatásra találunk valamennyi parlamenti párt, az ellenzék részéről is. Hangsúlyozni szeretném: lehet vitatkozni az alkalmazott módszerek helyességéről, de az alapvető kérdésekben egyetértésre van szükség a hat parlamenti párt között.
Az én alkotmányos felelősségem nem engedi meg, hogy most felsoroljam azokat a politikai hibákat, amelyeket egyes ellenzéki pártok vagy képviselők az elmúlt években elkövettek. (Zaj, közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Halljuk!) Viszont azt sem tehetem meg, hogy ne foglalkozzam egyes ellenzéki pártok parlamenti képviselőinek szomszédos országokban tett kijelentéseivel.
Tudniillik arról van szó, hogy a kijelentéseik nyomán keltett feszültségeket végső soron a kormánynak kell kezelni. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Egy évvel ezelőtt ez a kormánykoalíció, a szocialista-liberális kormány tető alá hozta a magyar-román alapszerződést. (Dr. Varga István: Ez a tragédia!) Úgy teremtett jó viszonyt Romániával, hogy eközben a romániai magyarság egyenjogúsága és boldogulása feltételeinek megteremtését is lehetővé tette. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Nos, Magyarországnak talán az első ilyen kormánya van a mi kormányunk személyében. Ez a jó viszony Romániával nagy reményekre és - meg kell mondanom - egyetértésre talált mind a két ország társadalmában, és ugyanakkor nagy elismerésre talált nemzetközi partnereink körében.
Természetesen az is rendkívül fontos, hogy a csatlakozási tárgyalásokkal párhuzamosan figyelembe kellett venni mindazokat a politikai, társadalmi, gazdasági teljesítménnyel összefüggő kérdéseket is, amelyek nélkül Magyarország nem került volna be az euro-atlanti csatlakozási tárgyalások első körébe.
Emlékeztetném a tisztelt Országgyűlést és a közvéleményt, hogy egy évvel ezelőtt, 1996-ban az ellenzék nem támogatta a magyar-román alapszerződés megkötését, sőt, támadásokat folytatott ellene, és ezekből a támadásokból a mai napig sem vonta le a megfelelő következtetéseket. Most ugyanazok a politikusok - akár Erdélyből, akár itthon - próbálnak fellépni a magyar-román viszony ellen, a magyar-román jó viszony rendezése, megteremtése ellen.
Miért károsak ezek a fellépések? Mindenekelőtt azért, mert a román vezetés késhegyig menő harcot folytat a demokráciáért és a reformokért, azzal az RMDSZ-szel karöltve, amely az egyik nagyon fontos elemét jelenti a koalíciós erőknek. (Dr. Szabad György közbeszól.) Más szóval fogalmazva: a romániai magyarság boldogulása sok tekintetben a jelenlegi kormány sikerétől függ. Ezért megítélésem szerint súlyos felelőtlenség, hogy egyesek vélt pártpolitikai érdekeknek próbálják alárendelni a magyar-román szomszédság ügyét.
Szeretném hozzátenni: határainkon túl is vannak olyan nacionalista erők, amelyek örömmel fogadnak minden kijelentést itthon, illetve örömmel értenek félre nem egyértelmű nyilatkozatokat. Sőt, gyakran merül fel bennünk, a kormányban az a kérdés: vajon nem arról van-e szó itthon is és külföldön is, a határon túl, hogy megnehezítsék Magyarország csatlakozását a NATO-hoz és az Európai Unióhoz.
Valahogy az a régi mondás jut eszembe ezeknek a megnyilatkozásoknak a kapcsán: nem baj, ha pusztul a saját tehenünk, lényeg, hogy a szomszéd tehene is pusztuljon el. (Dr. Trombitás Zoltán: Ezt ti hoztátok be!)
(15.20)
Hangsúlyozni szeretném: a hazai demokratikus erők, a nemzetközi partnereink, politikai pártok és politikusok biztatnak bennünket arra, hogy ne torpanjunk meg, és ne lépjünk le, ne távolodjunk el attól az úttól, amelyre 1996-ban határozottan ráléptünk. Biztosítok mindenkit itthon és külföldön, hogy nem változik a kormány szomszédsági politikájának lényege, tartalma és fő iránya (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Nagy baj!); nem térünk le a történelmi megbékélés, az alapszerződések által kijelölt útról; nem hagyjuk befolyásolni magunkat és a kormánypolitikát, egyes ellenzéki képviselők kalandor, felelőtlen magatartásától. (Taps az MSZP soraiból.) Biztosítani kívánunk mindenkit itthon és külföldön, hogy továbbra is építjük a jószomszédi együttműködést, az arra kész államot.
Ami a magyar-szlovák viszonyt illeti, ez ellentmondásosan alakul, hiszen eredményeinek komolyak: az alapszerződés megkötése, gazdasági kapcsolatok, határ menti együttműködés, katonai kapcsolatok élénkülése és jórészt rendezése. Ugyanakkor az is tény, hogy három év óta nincs előrelépés, sőt, romlott a szlovákiai magyarság jogai érvényesítésének lehetősége. (Dr. Trombitás Zoltán: Ez is az ellenzék aknamunkája?!) Ez is tény. Ezt tettem szóvá augusztus 15-én Győrben, s ez feszíti a viszonyainkat.
Egyetértünk azokkal a nemzetközi partnereink által megfogalmazott véleményekkel, hogy a szlovák kormány kisebbségi politikája nem felel meg az európai normáknak és az általa vállalt nemzetközi kötelezettségeknek. Augusztus 15-én Győrben mi azt igényeltük a szlovák féltől, amit évek óta ígérnek, annak a teljesítését, beleértve a kisebbségi nyelvtörvényt és a többit. Félreértés ne essék: ezt nemcsak a magyar kormány igényli, hanem a nemzetközi partnereink is, beleértve az EBESZ-t, az Európa Tanácsot, az Európai Uniót és a NATO-t. Sőt, hozzá szeretném tenni, gyakorlatilag nincs haladó erő a világon, amely támogatná a mai szlovákiai nemzetiségi politikát. (Moraj, zaj. - Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Viselkedjetek! - Nem tudnak!) Meggyőződésünk szerint változatlanul érvényes az minden térségbeli ország számára - így Szlovákia számára is -, hogy nincs más út a kisebbségi problémák rendezésében, mint az Európához vezető út; mint azoknak a normáknak a teljesítése. Erre kell összpontosítani a figyelmünket.
Nagyon nagy hiba lenne, ha ezt szem elől tévesztené bárki is. Hangsúlyozni szeretném: nem bizonytalanítanak el bennünket, a kormányt azok a kijelentések, rágalmak vagy fenyegetések, amelyek odaát Szlovákiában megfogalmazódnak. Azt is meg kell mondanom, hogy valóban mélységes megdöbbenéssel fogadtam azt a bizonyos gondolatot a lakossági cseréről még ha tudjuk is, hogy soha nem következhet el ilyen gondolat megvalósításának az ideje. Ezért is mondottam Győrben, hogy miniszterelnök úr - mármint Meiar úr -, örökre felejtse el ezt a javaslatot. (Varga Mihály: Nem felejtette el!) Akkor tudomásul vette, és többet nem hozta szóba. Hangsúlyozni szeretném - ezt tanácsolom önöknek is, magunknak is -, hogy felejtsük el örökre ezt a javaslatot, mert van éppen elég feszültség az egyes országok és Szlovákiával fennálló viszonyban.
Viszont az alapszerződés él, hatályban van. Elhangzottak már itt az Országgyűlésben is olyan vélemények, hogy igen, létezik, de úgysem tartják be az alapszerződést. Ha viszont nem lenne alapszerződés, akkor nem lenne mit betartani. Ez az az alap, amire hivatkozni lehet kétoldalú és nemzetközi kapcsolatokban.
Azt is szeretném aláhúzni, hogy mi teljesítjük az augusztus 15-én Győrben átadott emlékeztetőben vállalt kötelezettségeket, vagyis mindent megteszünk annak érdekében, hogy december 31-éig megteremtődjön a magyarországi szlovákság és más nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletének törvényi feltétele; hogy javítani kívánjuk a szlovákiai és más kisebbség magyarországi működésének feltételeit. Azt is teljesíteni fogjuk, hogy szeptember 30-ig átadjuk a szlovák kormánynak a magyarországi szlovákság helyzetének elemzéséről készült anyagokat. Készek vagyunk arra is - ahogy az emlékeztetőben megfogalmaztuk -, hogy a bősi vízlépcső és a Duna közös hasznosításáról megkezdjük a hágai döntést követően a tárgyalásokat. Készek vagyunk arra is, hogy megegyezést kössön a két kormány a katonai bizalomerősítő intézkedésekről.
Megerősíteni kívánom azt is, ami az emlékeztetőben szerepel, hogy mi kifejeztük együttműködési készségünket abban, hogy Szlovákia teljesítse azokat a követelményeket, amelyek lehetővé teszik számára a mielőbbi csatlakozást az euro-atlanti szervezetekhez. Másfelől pedig elvárjuk, hogy a szlovák kormány a régi és a nemzetközi ígéreteinek megfelelően biztosítsa a nemzeti kisebbségek nyelvének védelmét, kétnyelvű bizonyítványok kiadását és több más olyat, amire vállalkozott az elmúlt időszakban. Készek vagyunk bármikor tovább folytatni a tárgyalásokat akár szakértői, akár külügyminiszteri szinten, mert úgy ítéljük meg, hogy az együttműködést építeni kell Szlovákiával is, kétoldalú kapcsolatok keretében és az európai követelmények teljesítése érdekében.
Sokan féltették - megfogalmazták - Magyarország tekintélyét ezektől a tárgyalásoktól. Tekintélyét ennek az országnak a teljesítménye, a politikája határozza meg. Úgy ítélem meg, és erre kapunk biztatást, erre kapunk támogatást a fejlett országok közösségétől, hogy mindenki által követhető politikát folytassunk. Ezt tesszük a jövőben is. Nem keresünk és nem csinálunk ellenségeket nem érdekünk, hogy Szlovákia elszigetelődjön a nemzetek közösségétől, hogy kirekesztődjön az euro-atlanti egységesülés folyamatából. Arra viszont nincs eszközünk, ha Szlovákia saját magát akarja elszigetelni. Ez már az ő felelősségük.
Meggyőződésem, hölgyeim és uraim, hogy igenis eljön az az idő, amikor a szlovákokkal együtt családtagok leszünk mi az egységesülő Európában. Én egyetértést szeretnék, és párbeszédet kínálok, ajánlok az ellenzéknek ezekben a fontos kérdésekben. Bizonyára még emlékeznek, szeptember 8-án javasoltam, hogy mind a NATO-val folytatott tárgyalásokról, mind a leendő megbeszélésekről az EU-val készek vagyunk hatpárti tájékoztatást adni folyamatosan a lényegi kérdésekről. Ehhez tartottuk magunkat annak ellenére, hogy nem érkezett ellenzéki oldalról kedvező válasz erre. Ez történt, vagyis a tájékoztatás szeptember 12-én. Ma az államtitkár úr, Somogyi Ferenc újból ad a következő fordulóról tájékoztatást.
De azt mi szeretnénk - sőt, igényeljük -, hogy az ellenzék is egyeztessen a külügyi vezetéssel lényegbe vágó, a nemzetet és sorsát érintő kérdésekről. Ez különösen vonatkozik arra a parlamenti képviselőre, aki az egyik legfontosabb nemzetközi tisztséget tölti be az Országgyűlésben: az integrációs bizottság elnöki tisztjét. Őrá különösen vonatkozik, hogy egyeztessen. (Taps az MSZP soraiból.)
(15.30)
Tehát nemcsak a kormánynak van feladata a folyamatos tájékoztatással és az egyeztetéssel kapcsolatban, hanem minden jó szándékú ellenzéki képviselőnek és különösen tisztségviselőnek is ez erkölcsi kötelessége kellene hogy legyen. Felhívom a szíves figyelmét az illetőknek, hogy minden európai demokratikus országban így működik a parlament - az egyes fővárosokban -, a kormányok és az ellenzékük: egyeztetik a fontosabb nemzetközi kérdéseket.
Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül a következőt szeretném hangsúlyozni. Ez a mi kormányunk garancia lesz arra, hogy nem lesz gyűlölködés a szomszédos népekkel. Ez a kormány garancia lesz arra, hogy nem fogjuk a határon túli magyarság körébe vinni a magunk belső politikai vitáit és viszályait - mert vannak és lesznek ilyenek. Ez a kormány garancia lesz arra, hogy nem fog itthon és külföldön ellenséget keresni, politikai dologért megkülönböztetéseket és kirekesztéseket tenni. Tehát garanciát jelentünk az ország békéje, nyugalma és biztonsága számára.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
