DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Közelednek a választások - közeledik az igazság pillanata. Mindannyiunknak érdemes szembenéznie azzal, hogy mit ígértünk három évvel ezelőtt, mit tettünk, és mit értünk el. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból: Helyes! Mit értetek el?) Engedjék meg, hogy röviden erről beszéljek. (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.)
1994-ben ez a kormány, e kormánynak mindkét pártja - már a választási kampány során - azt ígérte, hogy minden tőle telhetőt megtesz a kapcsolatok javításáért a szomszédos országokban, s minden tőle telhetőt megtesz az ott élő magyarság jogainak megerősítéséért, jogainak biztosításáért. (Dr. Torgyán József: Szóba se állnak veletek!) Ez volt az ígéretünk, kedves barátaim. És mit tettünk? Ennek érdekében következetesen, higgadtan, józan kompromisszumokra törekvően, de elvi politikát folytattunk, amelynek egyértelmű és látható sikerei vannak. Ezek a sikerek mind Magyarország nemzetközi megítélésében, mind pedig némely ország belső átalakulásában tökéletesen megfigyelhetők.
Ezek tehát már az eredményeink is, tisztelt képviselőtársaim! Mert mi kezdettől fogva saját politikánkat nem a vágyainknak rendeltük alá, és főleg nem az ábrándjainknak és az illúzióinknak, hanem a valóságnak, a tényleges lehetőségeknek. Csak azt teljesíthettük, amire lehetőségünk adatott ebben a térségben - azt viszont teljesítettük is, tisztelt képviselőtársaim. Itt tehát ténylegesen eltért a kormánypártok és az ellenzéki pártok politikája. Mert 1990-ben nem az volt a legfontosabb változás, hogy Magyarországon a külpolitikában csak a szomszédsági és kisebbségi kérdések kerültek előtérbe, hanem a legfontosabb változás az volt, hogy törekedtünk a nemzeti szuverenitás kiteljesítésére, Magyarország európai felzárkózására, a sikeres nemzetek közé való beilleszkedésre annak érdekében, hogy ezzel más céljainkat is elősegítsük.
Bizton megállapíthatom, tisztelt képviselőtársaim, nemcsak a magam nevében, nemcsak a kormánypártok nevében, hanem független politikai elemzők, nemzetközi szaktekintélyek nevében is, hogy ezen az úton a magyar kormány nagyon komoly eredményeket ért el. Ez nem öndicséret, ez csak annyi, hogy tényeket szükséges megállapítanunk és leszögeznünk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Fölmerült itt egy ellenzéki pártvezető néhány nyilatkozata; nem véletlenül, és érthető, hogy Pokorni Zoltán reagált is erre - hiszen Orbán Viktor olyan nyilatkozatokat tett, amelyeket tőle a legkevésbé sem vártunk volna. Orbán Viktor és a Fidesz 1990 és '94 között igen józan, higgadt módon, értelmesen bírálta az akkori kormány külpolitikáját. Azt állította az akkori kormány külpolitikájáról, hogy szimbolikus politikát folytat, hogy nem a realitásokhoz alkalmazkodik, hanem a vágyképekhez és a szimbólumokhoz. Bírálta a kormány akkori első emberét, miniszterelnökét azért, mert 15 millió magyar miniszterelnökének nevezte magát lélekben. (Dr. Szabó Zoltán: Így van!) Ezt nem árt elfelejteni, tisztelt képviselőtársaim! Ugyanakkor Orbán Viktor néhány héttel ezelőtt bírálta a magyar miniszterelnököt, Horn Gyulát, hogy nem nevezi magát lélekben ilyen miniszterelnöknek. Vajon melyik Orbán Viktornak hihetünk ezek után, tisztelt képviselőtársaim? (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Szabó Zoltán: Egyiknek sem! - Derültség.)
Fontosnak tartjuk azt, hogy a külpolitikában visszatérjen a józan megértés és a higgadt egymásra figyelés. A magyar kormány az elmúlt időszakban nagyon sokat tett azért, hogy az ellenzéki pártokkal, a határon túli magyar szervezetekkel ezt a józan együttműködést kimunkálja. Önök sorozatosan elutasították ezt, tisztelt képviselőtársaim! Bár mi látjuk a fokozatokat: másképp utasítja el Torgyán József, és másképpen az ellenzék más tagjai, de érezhetően nem kívánnak élni azzal a lehetőséggel, amely nem a kormány számára kedvező, hanem az ország számára kedvező lehetőség: hogy közösen, együttesen léphessünk föl a számunkra fontos célok elérése érdekében.
Ennek az országnak az egy tőkéje volt - és én merem remélni, hogy marad is -, hogy a legfontosabb külpolitikai célkitűzésekben az egyetértés fennállt, legalábbis az euro-atlanti integráció tekintetében. Nagyon nagy baj, hogy pártpolitikai célokból önök ezt kockára tették, tisztelt képviselőtársaim! És nemcsak azért nagy baj, mert ez árt az országnak, de engedjék meg, hogy azt mondjam, ez árt önöknek is. Ha önök figyelték az elmúlt években a közvélemény-kutatásokban a kormány külpolitikájának megítélését és a legfontosabb külpolitikai célokkal való egyetértést, akkor kénytelenek megállapítani, hogy a magyar nép túlnyomó többsége egyetért azzal a külpolitikával, amelyet ez a kormány folytat (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás az FKGP soraiból: Honnan tudod?), ellentétben azzal, amit az előző kormány folytatott, és amit önök folytatnak. (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.)
Én sajnálattal látom azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy az ellenzéki képviselők közül sokan semmit nem tanultak; de az még fájdalmasabb, hogy sokan nagyon sokat felejtettek.
Köszönöm szépen. (Derültség és nagy taps a kormánypártok soraiban.)
