DEUTSCH TAMÁS
DEUTSCH TAMÁS
DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! "Az elmúlt időszakban olyan jelenség harapózott el a magyar közéletben, amely joggal háborítja fel a magyar közvéleményt. Ahogy a választások közelednek, egyre több közhivatalban, egyre több állami többségű vállalatnál kötnek meg olyan szerződéseket a vezetőkkel - szeretném hangsúlyozni, hogy nem szakértő vezetőkkel, hanem inkább a kormányhoz vagy a kormánypártokhoz lojális vezetőkről van szó -, amely szerződéseket több évre kötik, hatalmas összegű végkielégítések megállapításával. Ahogy ezt a rendszert a magyar nép elnevezte, igyekeznek ezeket az embereket bebetonozni állásukba. Úgy érzem, indokolt, hogy ez a jelenség fölháborítja a közvéleményt. Kérem képviselőtársaimat, gondoljanak arra, hogy több százezer munkanélküli döbbenten olvassa az újságokban, hogy egyes vezetők, akik elhagyják állásaikat, milliós nagyságrendű összegeket tesznek zsebre."
Tisztelt Képviselőtársaim! Jól láthatóan és hallhatóan különösebb meglepetést nem okoznak ezek a szavak sem kormánypárti, sem ellenzéki képviselőtársaim körében. Sajnos ezek a gondolatok rendkívül aktuálisak, pedig az előbb idézett szavak nem a saját fejemből pattantak ki; az MSZP-SZDSZ-kormány egyik államtitkárának alig három és fél évvel ezelőtt elmondott gondolatait idéztem most önöknek.
Az elmúlt három és fél esztendőben, tisztelt képviselőtársaim, a végkielégítések ügye bosszantó örökzöld témává vált. Semmiképpen sem szeretném azzal tölteni az időt - mert erre már többször volt módunk -, hogy az önök emlékezetébe próbáljam idézni azokat a választási ígéreteket, amelyeket a Magyar Szocialista Párt, annak országgyűlési képviselőjelöltjei, a Szabad Demokraták Szövetsége, annak országgyűlési képviselőjelöltjei 1993-ban és 1994-ben megfogalmaztak. Az akkor éppen önök által kárhoztatott gyakorlatot minden változtatás nélkül átvették az elmúlt három és fél esztendőben. A mondat egyébként pontatlan fogalmazás, ugyanis nem minden változtatás nélkül, mert azok az összegek, amelyeket 1993-94-ben, az előző kormány idején kifizettek, sokkal kisebbek, mint az önök országlása idején kifizetett összegek, ilyen értelemben tehát van egy rendkívül komoly változás: az összegek nőttek.
Sokszor idéztek ebben a Házban kormánytisztviselők 1,5-2-2,5 milliós végkielégítéseket. Nyugodtan emlékezetünkbe idézhetünk egy azóta már hivatalát elhagyott pénzügyminisztert, aki 16 milliós végkielégítést kapott, az ő munkatársa ugyancsak több milliós végkielégítést kapott, a kormány hibájából jogszerűtlenül elbocsátott, állami tulajdonnal működő bank vezetőjét, aki végül is pernyertesként 45 milliós végkielégítést kapott.
Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, a végkielégítésekről több év óta beszélve talán nem árt azt visszaidézni, hogy milyen szándék vezérelte néhány esztendővel ezelőtt a jogalkotót, amikor meghatározta ezt a jogintézményt. Ez a jogintézmény arra szolgál, hogy ha valamely magyar munkavállaló önhibáján kívül elveszti a munkahelyét, elveszti az állását, akkor az újabb reménybeli, minél hamarabbi elhelyezkedéséig az átmenetet könnyítse a végkielégítés. Nem arra szolgál a végkielégítés, hogy akár gazdasági, akár politikai lojalitást ezzel jutalmazzanak különböző kormányzati erők, különböző kormányzati szervek.
Mindezt pusztán csak azért kell újra elmondani - még egyszer mondom, nem azzal a szándékkal, hogy önöket újra a választási ígéretekkel szembesítsük -, mert az elmúlt néhány hónapban fordulatot - mondhatnánk: újabb lendületet - vett a végkielégítések rendszere. Közismert a piaci szférából, a versenyszférából a menedzserszerződések rendszere, amelyben határozott idejű munkaszerződést kötnek különböző magas beosztású vezetőkkel, amely munkaszerződések ha a határozott idő előtt szűnnek meg, akkor rendkívül magas kvázi végkielégítést kapnak ezek a munkavállalók. Mindez azonban tökéletesen elfogadhatatlan, ha a választópolgárok adóforintjaival, közpénzzel gazdálkodó közintézmények vezető beosztású tisztségviselőiről van szó.
Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, kellő tisztelettel szeretném felhívni valamennyi képviselőtársam, de különös tekintettel kormánypárti képviselőtársaim, valamint a kormány igen tisztelt képviselőinek a figyelmét arra, hogy lehetőleg mindent tegyenek meg a kormányzat irányítása és felügyelete alá tartozó, közpénzekkel gazdálkodó szervezeteknél az ilyen menedzserszerződések megkötése ellen. Gondolják végig, hogy az eddig halogatott jogszabály-módosítások hogyan pótolhatók még a választási ciklus hátralévő idejében, és amennyiben jogellenes, már létező jogszabályokba ütköző kifizetések vannak, akkor a legszigorúbban alkalmazzák a jog erejét, és lépjenek fel a polgárokat joggal felháborító jelenség ellen.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)
