DR. RAB KÁROLY
DR. RAB KÁROLY
DR. RAB KÁROLY (független): Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt évek során többedszer interpellálok, kérdezek a tankönyvek újrahasználata ügyében, és szeretném képviselőtársaim figyelmét felhívni egy adatra, hogy miről van szó.
1993-94-ben a minimumáras tankönyvcsomag ára összesen, 1-10 osztályra, 5381 Ft volt. Három évvel később ugyanez 28 047 Ft, tehát három év alatt 5381-ről 28 047 Ft lett a minimumáras tankönyvcsomag az 1-10 osztályra, a maximumáras 46 881 Ft.
Szeretném jelezni, hogy az Állami Számvevőszék anyaga... (Dr. Szabó Zoltánhoz fordulva.) Azt hittem, az államtitkár úr azt jelzi, hogy az adat nem jó. Nem hallja, jó.
Az elmúlt évben, tehát ismétlem, többedszer interpelláltam, kérdeztem, mindig nagyon pozitív választ kaptam, a miniszter úr és az államtitkár úr teljes mellszélességgel kiállt a dolog mellett.
A parlament az elmúlt évben megszavazta a közoktatási törvény módosítása során, hogy a tankönyvek tankönyvvé nyilvánításánál a tartósságot vizsgálni kell. Azóta eltelt 18 hónap. A minisztérium több száz NAT-os tankönyvet fogadott el azóta, de nem vizsgálta a tartósságot, mert maga a minisztérium nem jelentette meg 18 hónap alatt a rendeletet.
Ezért a minisztérium, amely egyébként egyetértett és előterjesztette ezt a törvénymódosítást, saját maga azzal, hogy nem adja ki a rendeletet, nem tartja be a törvényt. Ezzel valójában olyanok kezére játszik pénzt, akik valójában a szülők zsebeit fosztogatják. A szülők nem tudnak védekezni ellene, hiszen nem tudnak mit tenni. Az iskolák megrendelik a könyveket, a szülők pedig fizetnek.
Azt szeretném kérdezni az államtitkár úrtól, hogy mit gondol azokról az államférfiakról, akik az ígéreteiket nem tartják be - nevezetesen a miniszter úr és az államtitkár úr, hiszen mind a ketten ezt ígérték, hogy komolyan lépnek az ügyben. Elfogadhatónak tartja, hogy 18 hónappal a törvény elfogadása után a minisztérium képtelen legyen egy rendeletet megjelentetni ebben az ügyben, ahol csak egyetlen szót kellene betenni a rendeletbe, és maga a minisztérium tartja fenn a törvénnyel ellentétes helyzetet? Kinek az érdeke, hogy a szülők amúgy is üres zsebéből évente több milliárdot feleslegesen kivegyenek? Ki a felelős ezért? És az utolsó kérdésem: Mit kíván tenni azért az államtitkár úr, hogy betartsa az ígéretét? Mit kíván tenni azért, hogy - mint a világ minden normálisan gondolkozó országában - a tankönyveket ismét többször használják?
Várom válaszát. (Szórványos taps az ellenzék padsoraiból.)
