DR. TROMBITÁS ZOLTÁN
DR. TROMBITÁS ZOLTÁN
DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Négy javaslat vitája zajlik egyszerre. Megpróbálok kevéssé ugrálni a javaslatok között, és inkább az összefüggések szerint menni.
(11.50)
Megmondom őszintén, én elsősorban a választójoggal kapcsolatos kérdésekkel kívánok foglalkozni, itt ugyanis jelentősebbek voltak a viták és az eltérések a pártok képviselői között az előzetes tárgyalások során is az elmúlt másfél évben minden népszavazással kapcsolatos rendelkezésekkel kapcsolatban. Hiszen, mint ezt Bihari Mihály képviselőtársam előzetesen már el is mondta, az alkotmány-előkészítő bizottság tárgyalásain az kiderült, hogy a pártok közötti nézetkülönbségek lényegesen kisebbek, illetve gyakorlatilag egy nevezőre voltak hozhatók a pártok álláspontjai a népszavazással kapcsolatban. Ezt megerősítette a Belügyminisztériummal folytatott augusztus végi kétszeri tárgyalássorozat is, ahol a népszavazással kapcsolatban végül is, ha nem is azt mondom, hogy száz százalékos egyetértéssel, de úgy gondolom, hogy gyakorlatilag a döntő és jelentős kérdésekben a jelen lévő pártok meg tudtak egymással egyezni. Éppen ezért én itt most elsősorban a választásokkal kapcsolatos kérdéskörre szeretnék kitérni.
Az első problémánk a választójogi törvény módosításával kapcsolatban az, hogy későn van. Nagyon későn van már, hiszen a választások a jövő év májusában fognak lezajlani, ha valós a miniszterelnök úrnak az a bejelentése - és miért kételkedjünk benne -, hogy azt tervezi, hogy jövő májusban megtartják a választások mindkét fordulóját. Ez azt jelenti, hogy legkésőbb már hat hónapon belül elkezdődik a választási kampány, tehát ehhez képest, hogy ma kezdjük el tárgyalni a választójogi törvényt, mi egy kissé későnek érezzük ezt az időpontot. Természetesen ettől még lehet róla tárgyalni csak az egyik felszólalásban elhangzott az a vélemény is - vagy talán pont az expozéban említette a belügyminiszter úr -, hogy a most elfogadandó választási eljárási kódex nemsokára, esetleg még az ősszel újabb módosításon mehet keresztül, és egyes részeit ismét módosítani kell. Tehát már most úgy tárgyalunk egy kódexről - amiben viszonylag széles körű megegyezés van annak többségével kapcsolatban -, hogy már tudjuk azt, hogy nemsokára valamilyen módon újabb előterjesztések kerülnek elő azoknak a módosítására.
Tudni kell azt, hogy minél közelebb van a választás időpontja, annál inkább aktuálpolitikai kérdések határozzák meg azokat a kérdésköröket, amelyekről tárgyalni fogunk, legyen ez bármilyen mázzal leöntve és bármilyen módon benyújtva a parlament elé. Nem felejthetjük el azt, hogy a választások közeledtével ezek mindig is azok érdekeit fogják szolgálni, akik bírnak azzal a többséggel, hogy a választási törvényt módosítsák. Én nagyon ez ellen vagyok, azt gondolom, ki kell azt mondanunk, hogy ezt a törvénymódosítást nem követheti több választójogitörvény-módosítás ebben a parlamenti időszakban. Tehát le kell zárni ezt a szakaszt.
Ha nem tudta ez a parlament már eddig, több mint három évet lepörgetve az idejéből, módosítani a törvényt, akkor ez az utolsó kísérlet az, amikor meg kell tenni ezeket a módosításokat, és ne módosítgassuk tovább. Bízzuk azt a következő parlamentre, és ebben egyetértek azzal az előterjesztéssel vagy javaslattal, amit Hack Péter képviselőtársam fogalmazott meg, hogy valóban nagyon hamar kell megtenni bármilyen választójogitörvény-módosítást, lehetőleg a ciklus első időszakában, annak is az első évében kell ilyet tenni, hiszen akkor a képviselők még kevésbé érzik a kampány közeledtét, azt, hogy akarnak-e indulni vagy sem, kevésbé érzik a székük bizonytalanságát, és ez jótékonyan hathat egy választójogi törvény módosításakor.
Amikor mi leültünk tárgyalni a választójogi törvény módosításáról, egyetértettünk azzal, hogy külön választási eljárási kódex szülessen. Logikusnak tűnt számunkra, hogy a külön törvényekben szabályozott - és itt legalább három törvényről van szó - eljárási kérdések egy közös kódexben szülessenek meg, ami jó abból a szempontból is, hogy egyrészt segíti a választópolgárt is az eligazodásban, segíti a választási szerveket is abban, hogy egy egységes eljárás szerint járjanak el, hiszen nem jó az, ha a különbözően szabályozott törvényekben egyes kérdések párhuzamos szabályozással vagy egymással ellentétes szabályozással bírnak a választási eljárás tekintetében. Ez a jogbiztonságot és a választások rendjét is jól szolgálja, úgyhogy erről a kezdetektől fogva azon a véleményen voltunk, hogy egy ilyen eljárási törvényre szükség van.
Ez az első anyag is, amit ezzel kapcsolatban egyébként a Belügyminisztérium választási irodája előkészített, szerintünk egy megfelelően előkészített és jó anyag volt. Természetesen nem értettünk egyet annak minden részével, de arra szolgáltak a többpárti egyeztetések, hogy megpróbáljunk ezen csiszolni, és a mi véleményünk szerint jó irányban történtek ezek a csiszolások. Tehát egy elfogadható eljárási törvény születhet meg, amivel nem mondom azt, hogy száz százalékosan egyetértünk, de annak döntő többségével egyet lehet érteni.
A legfontosabb céljaink a következők voltak. A Fidesz-Magyar Polgári Párt a következő preferenciákat tűzte ki, amikor másfél évvel ezelőtt megkezdődtek a választójoggal kapcsolatos tárgyalások. Kettő ezek közül olyan volt, amelyet már megalakulásunk óta a programunkban is, illetve a nemzeti kerekasztal tárgyalásokon 1989-ben is képviseltünk. Ez a kettő pedig a kis létszámú, lehetőleg 200 fő körül lévő parlament létrehozásának a szándéka, a másik pedig egy igazságosabban létrehozott parlament.
A másik két ilyen kérdés tulajdonképpen később merült fel, már a parlamentáris demokrácia kialakulása és működése során, ez pedig a már előbb említett választási eljárási kódex és az ezzel kapcsolatos kérdéskörök, illetve a választási kampánynak a rövidítése, korlátozása, az ott elkölthető pénzösszegek limitálása. Engedjék meg, hogy talán e két utóbbi területtel kezdjem a mondanivalómat!
Az eljárási kódexre már utaltam, mellyel elvileg egyetértünk. Problémát ezzel kapcsolatban egy kérdés okoz, amely az alkotmány-módosítással is összefügg: mégpedig az, hogy mi szerettük volna, ha az alkotmány rögzíti is egyben a választások időpontját. Az előzetes tárgyalásokon abban egyetértés volt, hogy április és október hónapban tartsák meg általában a választásokat, kivéve az 1998-as választást, amely május hónapban kerülne sorra, arra való tekintettel, hogy már rövid a határidő májusig. Azonban a Szocialista Párt sajnálatosan megváltoztatta az előzetes tárgyalásokon alkotott véleményét, és így nem tudtuk az alkotmányra vonatkozólag ezt a javaslatot elfogadni, hanem az a megoldás született, hogy külön törvény, méghozzá a választási törvény szabályozza majd a választások időpontját, mert a Szocialista Párt álláspontja szerint az országgyűlési választásokat májusban kell megtartani, a többi párt inkább az áprilisra szavazott volna.
A mi véleményünk az, hogy az áprilisi választások lehetővé tennék a strandkormányok megalakulását, míg a májusi választások bebiztosítják, hogy mindig strandkormányok alakulnak négyévente. Bizonyítják ezt a '94. évi választások is, amikor július 14-15-én zajlott a kormányprogram vitája a parlamentben. Azt hiszem, nem a legjobb időpont július közepén kormányt alakítani, és ezt mindig bebetonozni, hogy a kormányalakítás július közepén történjen. Tehát praktikus szempontokból egy áprilisi választás legalább egy június közepi lehetőséget teremtene arra, hogy a kormány megalakuljon, ami a mi véleményünk szerint mindenképpen jobb. Természetesen itt egy politikai szándék húzódik meg, ezért mondom, hogy minél közelebb van a választások időpontja, annál inkább előrejönnek a politikai szempontok. De itt ez ebben az esetben nem áll meg, ez egy hosszú távú szocialista gondolkodás. Május 1-je után jobb választásokat tartani a posztkommunisták számára, mint előtte, én ezt természetesen megértem, úgyhogy itt ez volt a fő indok.
A másik terület a választási kampány rövidítése és korlátozása. A mi javaslatunk ezzel kapcsolatban a következő volt: Magyarországon ez a 90 napos választási kampányidőszak elképesztően hosszú. Összehasonlítva - Hack Péter képviselőtársam is említette - a brit választási kampánnyal, ott valóban általában 21 napos szokott lenni, a francia alkotmány szerint pedig 20-40 nap között kell tartani a választási kampánynak. A mi javaslatunk a hétpárti tárgyalássorozat elején az volt, hogy 45 napra kellene ezt lerövidíteni, tehát a felére. Ez nyugat-európai mértékkel még mindig nem számít rövidnek, de a felére lehozta volna. Sajnos, erre túl nagy nyitottságot a tárgyalások során nem sikerült találni.
A választási pénzekkel kapcsolatos kérdéskörről. Azt hiszem, persze egy kicsit túl van ragozva a közvéleményben ez a kérdés, hogy a pártok mekkora összegeket költenek a választásokra. Természetesen helyes, ha ez korlátozva és szabályozva van, azonban a jelenlegi összegre - amit megjelöl az új törvényi szabályozás, ami összességében mintegy 386 millió forintot tenne lehetővé a választásokkor elkölteni - mondhatjuk azt is, hogy magas összeg, mondhatjuk azt is, hogy nem magas összeg, de azt gondolom, hogy ha egy magára valamit adó mosóporgyár egy új terméket dob piacra, akkor ennél jóval nagyobb összeget fog elkölteni annak reklámozására.
(12.00)
Tehát ez az összeg semmiképpen sem mondható túlzottan magasnak, de mi azt gondoljuk, hogy ez így megfelelő. Viszont ennek ellenőrzése egy kicsit problémákat okoz, méghozzá abból a szempontból, hogy akik jóhiszeműen betartják a törvényt, nem lehetnek biztosak abban, hogy mások, akik nem tartják be, és különböző egyéb csatornákon keresztül pénzekhez jutnak, mivel ennek az ellenőrzése nem a legmegfelelőbb, így tulajdonképpen hátrányt szenvedhetnek a választási kampányban.
Mi ezért javasoltuk nemcsak a kimeneti szabályozást, tehát hogy jelöltenkénti 1 millió forintban maximáljuk a kampányköltséget, hanem a bemeneti szabályozást is. Tehát akár azt, hogy melyik személy mennyi pénzt kaphat a választási kampányára, esetleg különböző gazdálkodó szervezetek milyen összegekkel támogathatnak maximálisan egy-egy kampányt. Valamint egy nagyon érdekes kérdés az, hogy a külföldről érkező választási pénzekkel mi történjen. Ennek akár a teljes tilalmát is el lehetne rendelni, hiszen azt sosem tudhatjuk, hogy ezek külföldről honnan érkezhetnek és milyen párthoz. Én el tudom képzelni azt, hogy akár külföldi kormányok, akár ennél sötétebb szervezetek is... (Kuncze Gábor nevet.) támogathatnak bizonyos pártokat céljaik érdekében. Ezt sem tartom szerencsésnek egyébként.
A másik két kérdéskörre rátérve, ami a tárgyalásunk alapját képezte; az egyik a kisebb létszámú parlament létrehozása. A Fidesz megalakulása óta képviselte a kisebb létszámú parlament gondolatát, amit 200 főben jelöltünk meg, és mi valóban egykamarás - tehát nem kétkamarás -, mindössze 200 fős parlamentben gondolkodtunk. Azt gondolom, ezt mindig következetesen képviseltük. Sok párt elmondja, hogy jó lenne egy kisebb létszámú parlament létrehozása, a valóságban azonban, amikor odajutunk, hogy valamilyen megoldást kellene találni, akkor a legkülönbözőbb indokok alapján valahogy angolnaként ez a kérdés kisiklik a kezünk közül, és nem sikerül olyan megoldást találni.
Ezért egész egyszerűen próbaképpen felvetettem a hétpárti tárgyalások során, hogy mi lenne, ha csak egy szimbolikus jelentőségű csökkentést hajtanánk végre, egy 10 százalékos mértékű csökkentést, ami semmilyen mértékben nem módosítaná a jelenlegi választási törvény szisztémáját, azon semmit nem kellene változtatni, ugyanez a rendszer maradna. Azonban sajnos ez sem talált elfogadásra, pedig ez tényleg csak egy szimbolikus lépés lenne. Azt hiszem, ez azt mutatja, hogy igazi szándék több párt részéről nem volt meg a valóságos csökkentésre, semmilyen mértékű csökkentésre. Sőt még lehet, hogy növelésre is sor kerül, még ezt sem tudhatjuk.
Az igazságosabb parlament - mint utolsó kérdéskör, amivel foglalkozni kívánok a választási törvények kapcsán. Tudni kell, hogy a jelenlegi választási törvényt még 1989 őszén az akkori pártállami Országgyűlés fogadta el, hozta meg, és jelenleg is ez az érvényes, ezen jelentősebb módosítások nem fognak megszületni. Azonban ez a parlament egy ördögi ravaszsággal kerülte ki az alkotmánynak egy rendelkezését ebben a választási törvényben. Ez a rendelkezés pedig úgy szólt, hogy a választópolgárok egyenlőek, egy szavazat ugyanannyit ér, mint egy másik szavazat. Ez a választójogi törvény ezt nem biztosítja; sőt, rendkívül durván szembemegy ezzel. Két fontos kérdéskör is van, ahol szembemegy ezzel.
Az egyik ilyen kérdéskör az egyéni választókerületek kérdésköre, ahol úgy kerültek a választókerületek kialakításra - az úgynevezett választási földrajz több száz éve, régről ismert esete -, vannak olyan szélsőséges példák, hogy az egyik választókerületben egy polgár szavazata 2,5-szer annyit ér, mint egy másik választókerületben lakó polgár szavazata. Az egyeztető tárgyalásokon azt is szorgalmaztuk, hogy ez nincs így jól, mert elég helytelen eljárás az, hogy milyen alapon érhetne valakinek többet a szavazata, mint más polgárnak. Sajnos ebben sem tudtunk eredményt elérni, pedig szerettünk volna. Azt gondolom, ez alapvető kérdés, a következő parlament ezzel mindenképpen kell hogy foglalkozzon ciklusának első felében, ez nem maradhat így.
A másik ilyen kérdés, amely a pártok közötti szavazatok kérdésére vonatkozik; csak egy példát figyelembe véve: 1994-ben... - és hogy véletlenül kinek kedvez ez, hiszen, mint mondtam, ezt a törvényt még az 1989-es pártállami parlament hozta -, nos, egészen véletlenül úgy alakult a helyzet, hogy 1994-ben a '89-es törvény alapján, ha megvizsgáljuk a Magyar Szocialista Pártra és a Fideszre leadott szavazatok számát és az ezt eredményező mandátumokat, akkor azt találjuk, hogy a szocialistákra szavazó választópolgárok szavazata körülbelül 2,5-szer annyit ért, mint a Fideszre szavazó állampolgárok száma. Ha ennek valaki nekem alkotmányos alapját tudja bebizonyítani és mondani, hogy miért ér valakinek a szavazata csak azért 2,5-szer annyit, mert a Szocialista Pártra szavazott és, mondjuk, nem a Fideszre; ha ennek alapját tudják adni, ez semmi más, mint az egyenlőtlenség elve, az emberek közötti egyenlőtlenség elve.
Ezzel együtt ezt a problémát jelentősen oldotta volna egyébként a Szigethy-féle javaslat, amelyet az SZDSZ részéről terjesztettek elő, amit magam nem tartottam rossznak, de láttam nála jobb javaslatot is az én véleményem szerint. A Szoboszlai-féle javaslat véleményem szerint jobb javaslat volt, azonban abból sem valósult meg a tárgyalások során semmi, de a Szigethy-féle javaslat alapján is lehetett volna tárgyalni arról, hogy a választópolgárok voksai egyenlőek legyenek egymással. Szerintem ez egy alapvető kérdés, és ebből véleményem szerint nehéz engedni.
A mandátum rövidítésének oka, amiről Hack Péter képviselőtársam beszélt mint önkorlátozó lépésről - én ebben nem látok önkorlátozást. Egy választási taktikát látok benne, amit a következőképpen tudnék összegezni. A jövő évi költségvetés egy kampányköltségvetés. A kampányköltségvetés kapcsán elkezdtek számolni a Pénzügyminisztériumban. Meddig tartható? Szeptemberig nem. Ergo, a választásokat minél hamarabb meg kell rendezni, hisz itt jelentős nyugdíjemelést kell tudni produkálni, úgy kell föltüntetni, hogy ez milyen óriási mértékű; jövedelemnövekedéseket kell kimutatni, le kell nyomni az inflációt s a többi, s a többi. Ez egy ideig tartható, csak gazdaságilag a kormány elmúlt több éves munkája nem alapozza ezt meg.
Tehát az egyetlen lehetőség erre abban mutatkozik, hogy nagy gyorsasággal kell megtartani a választásokat, mert a választások után az infláció gyors bepörgetésével majd be lehet tömni a költségvetésben keletkezett lyukakat, amit a választási költségvetés okozott, ha győzne a jelenlegi kormánykoalíció. Amennyiben nem győzne a jelenlegi kormánykoalíció, abban az esetben viszont abban a pillanatban remek alkalom mutatkozik a vesztes pártok számára, hogy mutogassanak az új kormányra - mint nem szakértelemmel felvértezett kormányra -, hogy lám, ugyanarra kényszerül, amire ők is kényszerültek volna természetesen, hogy különböző szigorító intézkedéseket léptessenek életbe egy nem megalapozott költségvetés tervezése kapcsán.
Mindent összegezve tehát: a Fidesz-Magyar Polgári Párt a négy törvénytervezet kapcsán a következőket kívánja leszögezni. Támogatni tudjuk a Magyar Köztársaság alkotmányának módosítását és pontosítását ezeken a területeken. Támogatjuk az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló törvényjavaslatot; támogatjuk a törvényjavaslatot a választási eljárási kódex megalkotásáról.
Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényt azonban, amit benyújtott a kormány, nem tudjuk támogatni. Nem azért az elvért, amit Torgyán József képviselőtársam elmondott, mert szerintem az nem volt benne a kormány előterjesztésében, sőt szerintem inkább alkotmányellenes pontok vannak ebben az előterjesztésben. Konkrétan arra gondolok, hogy az egyik párt, amely teljesíti a parlamentbe jutás küszöbének lehetőségét, elvesztheti a bejutást azáltal, ha egy olyan másik párttal kapcsolná a listáját, amely önmagában nem jutna be. Szerintem ez nem egy igazán alkotmányos megoldás. Több ilyen indokunk is van, de időm nem maradt arra, hogy kifejtsem, hogy miért nem támogatjuk a választásokról szóló törvény módosításának tervezetét.
Tisztelt Képviselőtársaim! A vitában még nyilván sokféle vélemény meg fog fogalmazódni, és látom, már Toller képviselőtársam készül arra, hogy megpróbálja szétzúzni érveimet, de ez valójában valószínűleg sikertelen lesz.
Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps.)
(12.10)
