DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Őszintén meg kell vallanom, nem tartom szerencsésnek ennek a négy törvényjavaslatnak az együttes tárgyalását. Azért nem tartom szerencsésnek, mert ezek között van olyan törvényjavaslat - és ilyen az úgynevezett eljárásjogi kódex -, amely nagyon régi igényt elégít ki, és amelyről szakmai szempontok alapján igen jó lenne vitatkozni. Van ebben a csomagban olyan javaslat is - a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló -, amely az alkotmányos berendezkedés egyik alappilléről szól, a közvetlen részvételt kívánja biztosítani a hatalomgyakorlásban. Azonban e törvényjavaslat jelenlegi tárgyalásának politikai színezetet ad - és kénytelen leszek majd ezzel foglalkozni -, hogy már folyamatban van egy népszavazási kezdeményezés, amelyet a Magyar Demokrata Fórum és több párt kezdeményezett, ennek a kezdeményezésnek a tükrében viszont a beterjesztett törvényjavaslat bizonyos szabályai, bizony, elgondolkodtatnak engem. Sajnos, van olyan törvényjavaslat is - ez az országgyűlési képviselők választásáról szóló -, amely kifejezetten aktuálpolitikai célú.
Nagyon szűk az időkeret, jó lenne vitatkozni az eddig elhangzottakkal is, de erre, azt hiszem, majd csak a későbbiekben lesz mód.
Az alkotmány módosítására, bár moratóriumot hirdettek a kormányzópártok, és született írásbeli megállapodás, ismételten sor fog kerülni. Nagyon sajnálom, hogy nem egy új alkotmány elfogadására kerül sor, mert ha sikerült volna elfogadtatnunk egy új alkotmányt, akkor számos olyan kérdés, amelyet most a különféle politikai pártok a zászlajukra tűznek, és érvként arra hivatkoznak, hogy ez elvi alapjuknak egyik kiindulópontja, ebben a vitában már fel sem merülhetne. Nem így történt, nincs új alkotmány, ennek a konzekvenciáit viszont a különféle törvényjavaslatok módosítása során le kell vonnunk.
A Magyar Demokrata Fórum egyetért azzal, és támogatja, hogy meghatározott hónapban legyenek az országgyűlési és az önkormányzati választások. Ez stabilitást biztosít az ország működése szempontjából. Azzal azonban szarkasztikusan kell vitatkoznom, hogy a Magyar Szocialista Párt május 1-jét figyelmen kívül hagyva érvel a május hónap alkalmassága mellett. Úgy látszik, Toller képviselőtársam nem volt tagja annak a kormánykoalíciónak, amelyik július 15-én tette le az esküt ebben a Házban, amely igazából nem tudta befolyásolni a '95-ös költségvetést, és amely kénytelen-kelletlen, de a képviselőket elküldte másfél hónapra szabadságra, mert nem tudott mit kezdeni, hisz nem volt felkészülve a kormányzásra. Az ország stabilitása amellett szól, hogy a választások olyan időben történjenek meg, amikor az új kormány kellő időben áttekintést tudjon nyerni a feladatokról, és az ennek megfelelő törvény-előkészítési munkát valóban saját maga tudja irányítani.
Az egyik napilapban olvastam arról, képviselőtársaim, hogy a Magyar Szocialista Párt azért kardoskodik, hogy ne áprilisban legyen az országgyűlési választások állandó időpontja, mert - úgymond - tekintettel van arra, hogy áprilisban egyházi ünnepek vannak. Megmondom, mosolyogtam, mert azért én még átéltem azt, amikor a Magyar Szocialista Párt jogelődje által vezetett kormányok nem engedélyezték a körmeneteket, szűkítették a vallásgyakorlás lehetőségét, és most elértük azt az időt, hogy ma a vallásos emberek érzületeit akarják figyelembe venni. Ameddig az egyházak nem tiltakoznak ez ellen, én azt hiszem, nekünk sem kell tiltakozni és feledjük el azt, hogy május 1-én egy sörsátorban Horn Gyula miniszterelnök úr kedélyesen az MSZOSZ pénzéből fedezett ingyen virslit tudja osztogatni a választópolgároknak (Dr. Toller László: Fizetni kell érte!), és ezt követően menjenek el majd május hónapban szavazni a választópolgárok, hanem a május 1-jei ünnepséget hagyjuk meg annak, amilyen, hagyjuk meg egy társadalmi eseménynek, és a pártok ne használják fel ezt kampányolásra!
Igen Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmány rögzíteni kívánja a népszavazások és a népi kezdeményezések aláírásgyűjtésének az időtartamát, ami önmagában helyes és üdvözlendő előírás. Összevetvén azonban a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló törvény előírásaival, úgy tűnik, hogy az Országgyűlés bizonyos értelemben a nép részvételét korlátozni fogja a közvetlen hatalomgyakorlásban. Korlátozza a nem pontos szabályok megfogalmazásával. Meg vagyok győződve arról, hogy módosító javaslatokkal e tekintetben a törvényjavaslat kiegészíthető, és megteremthetők azok az alkotmányossági garanciák, amelyek biztosítják, hogy egy kezdeményezést ne lehessen az ellenkezőjére fordítani.
Ugyanis jelenleg mi történik ebben az országban? Az ellenzék - a Magyar Demokrata Fórum, a Fidesz-Magyar Polgári Párt, Független Kisgazdapárt, Kereszténydemokrata Néppárt - és öt társadalmi szervezet bejelentette, hogy népszavazásra kíván bocsátani egy kérdést, és aláírásgyűjtésbe kezdett. A bejelentést követően, amikor kiderült, hogy igen sikeres ez a kezdeményezés, tíz- és tízezrek aláírják az ívet, ugyanabban a tárgykörben a kormány, elébe akarván menni az eseményeknek, bejelentette, hogy ő is népszavazást akar és fel kíván tenni két kérdést. Hangsúlyoznám: a kezdeményezés bejelentése megtörtént, az aláírásgyűjtés megkezdődött.
A kormány országgyűlési többsége birtokában természetesen el tudja érni, hogy az általa megfogalmazott kérdéseket az Országgyűlés népszavazásra bocsássa. Azonban fel kell tennem a kérdést - és most a pillanatnyi aktuálpolitikai helyzettől vonatkoztassunk el -: ér-e valamit egy olyan népszavazásról, népi kezdeményezésről szóló törvényjavaslat, amely nem tartalmaz garanciákat arra, hogy egy olyan kezdeményezésnek, amelyről egy bizonyos határidő eltelte után úgyis kiderül, hogy eredményes-e, mert vagy megkapja a kellő aláírást, vagy sem, ne lehessen gátat vetni azáltal, hogy a kormány saját maga vagy országgyűlési képviselők meghatározott többsége abban a tárgykörben népszavazást kíván kezdeményezni, és ezzel - jóindulatúan mondjam - kifogja a szelet a népszavazás-kezdeményezőknek a vitorlájából.
Amikor a Magyar Demokrata Fórum azt mondta, hogy véleménye szerint alkotmányellenes a kormánynak ez a tevékenysége, akkor arra kívánt hivatkozni, hogy jogállami keretek között a demokrácia jogintézményeinek az egyik megnyilvánulási formája a népszavazási kezdeményezés, és az nem üresedhet ki olyan kormányzati politika mellett, amely mindenkor, minden kormányzat esetében eljárásjogilag lehetővé tenné a kezdeményezés kiüresítését. Ezért nekünk határozott véleményünk, hogy bár most nincs a kormány által beterjesztett törvényjavaslatban ilyen gátló szabály, és bár ezt le lehet vezetni alkotmányossági elvek alapján, okvetlenül ki kellene egészíteni a törvényjavaslatot, hogy bejelentett és megkezdett kezdeményezést követően, ameddig a határidő nem telik le, és nem derül ki, hogy megvan-e a kellő számú aláírás - nyomatékosan hangsúlyozom: ügydöntő népszavazás esetében - moratóriumot kellene elrendelni.
(12.30)
Moratóriumot kellene elrendelni, hogy ne lehessen konkurálni ugyanabban a kérdésben a kormánynak vagy akár a kezdeményezőknek is. Ellenkező esetben nagyon nehéz helyzetbe kerülne ennek a jogintézménynek valódi tartalommal történő megtöltése. Pedig ez igen fontos, és erről nagyon sokat vitatkoztunk az új alkotmány koncepciójának a kibontása során.
Ebben a törvényjavaslatban azért szükségszerűnek tartanánk mindenképpen szabályozni azt, hogy amikor a hitelesítés kapcsán a Országos Választási Bizottság döntése ellen az Alkotmánybírósághoz lehet fordulni, akkor az Alkotmánybíróság döntésére határidőt szabjunk. Ebben az esetben ugyanis az Alkotmánybíróság valójában egy rendes bíróságnak a hatáskörét gyakorolja, egy jogvitában mond ki határozatot. A kezdeményezőket nem lehet hosszú ideig bizonytalanságban tartani, és nem lehet az Alkotmánybíróság egyébkénti jogkörét összetéveszteni ezzel a konkrét és speciális - éppen az Alkotmánybíróság magas szintű szerepe miatt a számára biztosított - elbírálási funkcióval.
Ebben a törvényjavaslatban kritikusnak tartjuk azt is, hogy "határidőn belül", tehát amikor a jogszabály rögzíti, hogy mennyi határidő van az aláírásgyűjtésre, ne lehessen részenként is az aláírásokat benyújtani. Ez egyrészt megnehezíti magát az ellenőrzést is. A folyamatos ellenőrzés ugyanis folyamatos benyújtás esetén megvalósítható, és akkor az aláírásgyűjtő szervezet nincs kitéve annak, hogy a határidő végéig mindenképpen kitartson, és csak akkor nyújtsa be az aláírásokat, ezáltal adott esetben későbbi időpontra kerüljön maga az aláírásgyűjtés.
Ennek a törvénynek a hatályával pedig az a problémám, hogy azokra a népszavazási kezdeményezésekre is kiterjed, amelyek jelenleg is folynak az országban, mert ezeket még nem rendelték el. Ha kiterjed, akkor az aláírásgyűjtőknek a hitelesítésétől kezdve sok egyéb tekintetben felveti ezt a problémát, hogy a szervezők a jogszabály hiányában még nem tudták, hogy ez rájuk is fog vonatkozni. Még egyszer mondom, nem vagyunk érintve ebben a dologban, mert maga a Magyar Demokrata Fórum már több mint százezer aláírást összegyűjtött. Ennek ellenére a jogállamiság szempontjából egy alapintézményt szabályozó törvény esetében a hatályba léptetésnél talán gondosabban kellene eljárni.
Igen tisztelt Országgyűlés! Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény módosítása kapcsán nem kívánok nagyon élesen politikai vitákba bonyolódni, de azért az ország közvéleményének tudnia kell, hogy ennek a törvénynek a módosítása valóban jogértelmező jellegű abban az értelemben, hogy sem az 1990. évi, sem az 1994. évi választásokon ilyen értelmezési problémák, amelyek a módosítani javasolt szakaszokhoz kapcsolódnának, nem merültek fel. Nem voltak olyan leendő pártszövetségek vagy törekvések, amelyek felvetették volna, hogy az eredeti törvény megfogalmazása pontatlan.
Viszont azt el kell mondani, hogy az az értelmezés, amelyet a kormány által benyújtott javaslat tartalmaz, egyértelműen a pártok közötti összefogást kívánja - nem megakadályozni, hanem - nehezebbé tenni. Erre lehet mondani azt, hogy finom, úri gesztus a kormánypártok részéről, hogy nem lehetetlenné akarják tenni az együttműködést, csak nehezítik, de azért el kell mondani, hogy néhány hónappal, 6-7 hónappal a választások előtt ezt talán kormányzati többségük birtokában nem illene megtenni. Nem illene megtenni, mert a közös jelöltállítás és az önálló jelöltállítás, valamint a területi listák és országos listák állításánál figyelembe veendő konzekvenciája nagyon komolyan kihat a jelenlegi ellenzéki pártok közötti szövetségi tárgyalásokra.
A negatív tartalmú kormányjavaslat azt akarja elérni, hogy a jelenlegi kormánytöbbség kedvezőbb starthelyzetből induljon a választásokon - vagy véli ő, hogy kedvezőbb starthelyzetből indulna a választásokon. Ezért ezt a törvényjavaslatot nem tudja a Magyar Demokrata Fórum támogatni.
(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
Rövid idő maradt a szívemhez igen közel álló törvényjavaslattal kapcsolatos néhány gondolat kifejtésére. Azért használtam ezt az érzelmi töltetű mellékmondatot, mert három választás során is részt vettem választási szervek munkájában, és tudom, hogy igen nagy nehézséget jelentett korábban is, és jelentene a következő választásokon, ha az eljárási szabályokat nem egy egységes kódex tartalmazná. A választási eljárás szabályainak a szétszórt volta, több esetben inkonzisztens volta megnehezítette a választási szervek munkáját. Üdvözlendő tehát az a törekvés, hogy ez egységes szerkezetbe kerül. Ezen belül nem mindegyik részletszabállyal lehet egyetérteni.
A Magyar Demokrata Fórumnak kezdettől fogva állhatatos törekvése volt, hogy azt az alkotmányos visszásságot, amelyet időlegesen egy alkotmánymódosítással, de azért többé-kevésbé az alkotmány szellemével ellentétesen oldottak meg - nevezetesen, hogy a választás napján külföldön tartózkodó, választójoggal rendelkező magyar állampolgárok a választójoguk gyakorlásában akadályoztatva vannak -, megoldja. Úgy tűnt, hogy ehhez van támogatás a parlamenti pártok részéről, mert az új alkotmány koncepciója során ebben a kérdésben mindegyik párt egyetértett; tehát azok, akik a választás napján külföldön tartózkodnak - de választójoggal rendelkeznek -, valami módon a választójogukat gyakorolhassák. Létszámát tekintve nem akkora körről van szó, amely befolyásolni tudná a választás végeredményét, de a jelenlegi technikai körülmények közepette - igen tisztelt képviselőtársaim, ne vegyék rossz néven - nevetségesnek tűnik, hogy nem tudja az ország megoldani, hogy akik külföldön tartózkodnak, leadhassák a szavazatukat.
Erre volt az eredeti összejövetel során a belügyminiszter úrnak egy javaslata: a postai úton történő szavazás. Ez lehetővé tette volna, hogy akik egyébként Magyarországon vannak, csak Magyarországon nem az állandó lakóhelyükön tartózkodnak, adott esetben mindenfajta átjelentkezés nélkül az eredeti lakóhelyükön szavazhassanak, akik pedig tartósan mozgásukban gátolva vannak, kórházakban vannak, szeretetotthonokban vannak, ne a mozgóurnás módszerrel szavazzanak - mégsem nyerte el sajnos az összes pártának a tetszését, és így kimaradt.
Így kimaradt, és az 1998. évi választások esetében sajnos, ismét olyan választójoggal rendelkező magyar állampolgárok lesznek, akik külföldön tartózkodván nem tudják ezt az alapvető alkotmányos jogukat gyakorolni, amely jog gyakorlására rendes körülmények között négyévente egyszer van lehetőségük. Most ne is szóljak azokról a létszámukban viszont jóval jelentősebb csoportokról, akik magyar állampolgárok, elvileg választójoggal rendelkezhetnének, de nincs állandó lakóhelyük Magyarországon, és ennek következtében eleve ki vannak rekesztve ebből a lehetőségből, el vannak zárva ettől a lehetőségtől.
Ebben a kódexben egyetlenegy, de nagyon nagy veszélyre találtam; ez a jogorvoslattal kapcsolatos.
(12.40)
Tisztelt Miniszter Úr! Ha a jogorvoslatok tekintetében csak egyfórumú bíróság dönt, és megsemmisítheti a választás eredményét vagy újabb választást rendelhet el, akkor nagyon nagy veszélynek vagyunk kitéve. A polgári eljárások, a büntetőeljárások mindenhol kétfokozatú (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) bírósági felülvizsgálatot engednek meg.
E tekintetben nagyon kérem a kormányt, hogy tegye lehetővé a kétfokú bírói felülvizsgálatot, mert így lesz megnyugtató a választások eredményének megállapítása.
Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
