SZÖLLŐSI ISTVÁNNÉ
SZÖLLŐSI ISTVÁNNÉ
SZÖLLŐSI ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Nem lep meg engem az ön fejtegetése, nyilván önt sem lepte meg az enyém (Juhász Pál: Persze!) e tekintetben, tehát az a kellemes helyzet van, hogy nemigen tudunk egymásnak újat mondani. Én azonban mégis azt gondolom, hogy az ön által elmondott utolsó mondat lenne a megfelelő kulcs minden zárhoz: mi is az állam feladata? És e tekintetben, biztos vagyok abban, hogy egy csomó dolgot nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Ön az Egyesült Államokban meglévőhöz hasonlította a Magyarországon foglalkoztatott pedagóguslétszám-arányt, én pedig úgy gondolom, hogy van egy sajátos dolog, amit figyelembe kell venni, bár soha nem beszélünk róla - legalábbis én a képviselő úrtól nem hallottam róla, mástól sem nagyon -: ez a struktúraváltás és annak hatása azokra, akik azt elszenvedik. És most nem a pedagógusokról beszélek, hanem a gyerekekről. Valóban drámaian csökken a gyermeklétszám, és nem igaz, hogy ez a rendszerváltással függ össze, sokkal régebb óta csökken.
Az viszont tény és elvitathatatlan, hogy az ország településszerkezete, képviselő úr, nem tűri azt, hogy a gyerekek ingázzanak, merthogy sugaras ez a településszerkezet: ha 10 helyről utaztatjuk a gyerekeket, lehet, hogy az adott intézményben valóban kevesebb tantermet kell fűteni, világítani, de a busz, amelyet leginkább gépkocsivezetők vezetnek, és leginkább benzinnel jár, sokkal többe kerül, mint amennyi az ön által említett megtakarítás lehetne.
A háttérszámítások, nem csak az állami feladatok felsorolása, a háttérszámítások, a "mi mennyibe kerül?" hiányzik egyrészt másrészt tán csak nem bűn, ha Magyarországon annak idején, mondjuk, 10 évvel ezelőtt tényleg több pedagógust képeztek, mint amennyi a ma társadalmának a természetes szükséglete. Nosza, át lehet őket képezni! Hol van az átképzés iránya, forrása, ütemezése (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), időbeosztása?
Köszönöm szépen, elnök úr.
