SZÖLLŐSI ISTVÁNNÉ
SZÖLLŐSI ISTVÁNNÉ
SZÖLLŐSI ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy mielőtt elmondanám véleményemet a Magyar Köztársaság 1998-as költségvetési törvény tervezetéről, reagáljak a Dávid Ibolya képviselő asszony által az imént elmondottakra!
Nyilván elkerülte a képviselő asszony figyelmét néhány, a finanszírozással kapcsolatos korábbi tapasztalat. 1990-ben, amikor az akkori kormány önkormányzati tulajdonba adta az intézményeket, vele együtt a hosszú távon látható gyermeklétszám-csökkenéshez kötötte - merthogy gyermekalapúvá tette - a finanszírozást. (Dr. Boross Péter: A parlament...) Igen, igaza van önnek, Boross Péter képviselő úr, valóban a parlament, de egy másik többségű parlament. Úgy gondolom tehát, hogy ez az egyszerű tény hosszú időre determinálta az ön által egyébként jogosan féltett, a családban alanyi jogon is jogokkal rendelkező gyermek helyét. Ehhez számítsuk hozzá azt, hogy ugyancsak az akkori parlament három évig - pedig ugyancsak inflációs időszak volt az is - elfelejtette emelni ezt a gyermekalapúvá tett normatív támogatást, ezek az évek: 1994, '93 és '92 voltak.
Ezen túlmenően, tisztelt képviselő asszony, azt is szeretném elmondani - nem mintha magamnak nem lennének kifogásaim, s ezeket is el fogom mondani, csak a történeti hűség kedvéért -, hogy "természetesen" az akkori parlament idejében semmilyen étkezési támogatás nem volt a gyerekek számára, sem az óvodában, sem az iskolában, sem a középfokon, mindezt a családok megkülönböztetett támogatása értékén elég nehéz értelmezni. Magam is azt mondom: kevés ez a normatíva, de tavalytól legalább van napközis normatíva, van étkezési normatíva - tavalyig, illetve eddig az esztendőig ilyen sem volt.
Ezek után engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy, a Medgyessy Péter pénzügyminiszter úr expozéjában elmondottakból vett idézettel kezdjem, folytassam a felszólalásomat! Ez az idézet a következőképpen szól: "Nem kívánok komolyan foglalkozni az utóbbi hetekben időről időre ismétlődő ellenvetéssel, amely választási költségvetésről beszél." Vagyis az 1998-as költségvetési törvény tervezete nem kampányköltségvetés és ezzel a megállapítással én a magam részéről teljes mértékben egyetértek - sajnos, nem az. Nézzük ez után, hogy mivel lehet ezt tényszerűen igazolni, vagyis azt, hogy a tervezet nem a választási időszaknak szól!
A költségvetési törvény tervezete és a pénzügyminiszter úr is az expozéjában prioritásokat sorolt, sorol, régi adósságok törlesztéséről beszél. A mai vitában többször elhangzott már, én is első helyre teszem a közrend, a közbiztonság előirányzatainak a fejlesztését, mint ami egy nagyon fontos eszköze a feketegazdaság elleni küzdelemnek.
Ennek következtében kerül megjelölésre és említésre például az a létszámfejlesztés, amely előtt most a rendőrség áll - mintegy 1200 fővel - vagy a mintegy 3,5 milliárd forintos, úgynevezett örsprogram folytatása. Ez kétségtelenül nagyon jó dolog. Ugyancsak mint rendkívül jó és megnyugtató eredményt említi ez a tervezet a szolgálati törvény hatálya alá tartozó hivatásos állomány átlagosan 20 százalék körüli személyijuttatás-növekedését is. Valószínű, hogy ezek a számok jók, ha nem is nagyon jók, mindenképpen jobbak, mint 1996-ban, pláne mint 1995-ben voltak.
A KSH 1997-es első félévi adatai szerint azonban legfőbb ideje az ezen juttatások és létszám növekedésének, növelésének, hiszen a bűnözés is növekedett: a '97-es első félévi adatok szerint a bűncselekmények száma 13,6 százalékkal, a bűnelkövetőké 7,8 százalékkal nőtt az egy évvel korábbi időszakhoz képest. Tehát feladatnövekedés van, ha beszélünk erről, ha nem - ez a szó ma még nem hangzott el -, feladatnövekedés van, és az ezzel a feladatnövekedéssel birkózó ember javadalmazása nincs összhangban a rábízott feladatok súlyával.
Az euro-atlanti integrációval összefüggő előkészületek támogatása a honvédségnél a '98-as tervben többszöröse az 1997-esnek. Ha azonban ezt a végrehajtó ember javadalmazásával állítjuk párba, akkor azt tapasztaljuk, hogy itt is messze elmarad az általa végzett tevékenység annak a jelentőségétől. Mire vélnénk különben a hivatásos állomány demonstrációját?
De más összefüggésekben is folytatódik az integráció előkészítése: a köztisztviselők részére képzési program készült, hiszen a közvélemény felkészítését célzó kommunikációs stratégiát nekik kell végrehajtaniuk, ugyanakkor a köztisztviselők illetményalapja mindössze 26 ezer forintra növekszik a terv szerint - vagyis a köztisztviselőktől elvárt minőségi munkát itt sem kíséri megfelelő anyagi elismerés.
Hasonló eredményre jutunk akkor is, ha a közalkalmazottak bérét elemezzük. A 16 százalékos átlagos közalkalmazotti tábla szerinti illetménynövekedés jogi garanciát jelent és jogi garanciát biztosít, de nem világos - számomra legalábbis egyáltalán nem, a mai napig sem -, hogy mi ennek a forrása, és különösen nem tiszta ez a helyi települési önkormányzatok összefüggésében. A nyugdíjazásokkal átlagosan kétszázalékos létszámcsökkenésből származó bér, amivel a Pénzügyminisztérium számol, ugyanis településenként és szakmánként vagylagos, tehát igazából nem is lehet vele számolni. A 16 százalékos átlagos bérnövekedés tehát forrásoldalról bizonytalan, legalábbis esetleges, kifizetése ugyanakkor a törvény szerint - és ez nagyon egyértelmű - kötelező. Nem ellentmondásos ez egy kicsit?
Nézzük meg, cserébe milyen pluszteljesítményt vár el a kormány, a szaktárca a közalkalmazottak legnagyobb csoportjától, a pedagógusoktól! A nemzeti alaptanterv bevezetését, fegyelmezett végrehajtását várja tőlük, miközben ő maga - mármint a kormány, de leginkább a Művelődési és Közoktatási Minisztérium - az 1996-os módosított közoktatási törvényben foglaltaknak nem tett, nem tesz eleget. Nem tett eleget a közoktatási törvény vonatkozó paragrafusának, miszerint 1996 végéig - tehát ennek már majdnem egy éve - el kellett volna készíteni a minőségi tevékenységet és a pedagógusok továbbképzését is kezelni képes bérrendszert. Ezt a minőségi munkát elismerő, keresetkiegészítést szolgáló elemet az első tervekben összesen 1 százalékban láttuk megjelölve - illetve nem láttuk megjelölve, hiszen természetesen ennek az 1, azaz egy százaléknak a forrását sem tudta megmutatni az előterjesztés elkészítője.
(14.30)
Ez a néhány példa, gondolom, érzékletesen bizonyítja, hogy a társadalomban zajló átalakulási folyamat, az euro-atlanti csatlakozás jogosan vár minőségi munkát a közszolgálat munkavállalóitól. Úgy várja tőle a minőségi munkát, hogy azt sem minőségi alapbérrel, sem minőségi pótlékrendszerrel, sem minőségi differenciálásra alkalmas elkülönített forrással nem kívánja honorálni. Így van ez annak ellenére, hogy tudjuk: az európai uniós csatlakozáshoz többek között érzékelhetően javítani szükséges a magyar munkavállalók bérhelyzetét, hiszen 4-4,5-5-szörös a bérelmaradásunk.
Ezért legalább azokon a területeken, ahol ezt szaktörvény írja elő, mint például a ma hatályos közoktatási törvény, és amely területeken az európai uniós értékelés ugyancsak elmarasztalt bennünket, mint például a pedagógusok bérhelyzete, elvárható lenne, hogy az ágazati minisztérium, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium végre elkészítse és benyújtsa a költségvetési törvényhez módosító indítványként a minőségi munka elismerését tartalmazó új bérrendszert, de legalábbis annak egyes elemeit.
Elvárható, hogy ne keressen kibúvót azzal a hamis érvrendszerrel, miszerint a minőségi munka, a többletmunka elismerésének a közalkalmazotti bértábla, a közalkalmazottiság mint jogállás az akadálya. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény ugyanis ma is lehetővé teszi, hogy a kiemelkedő munkát elismerje a munkáltató, mégpedig többféleképpen. Ezek a következők: vagy határozott, esetleg határozatlan idejű béremeléssel; vagy a feljebb sorolási, várakozási idő csökkentésével; vagy címek és velük együtt címpótlékok adományozásával; vagy jutalmazással. Természetesen ezeket a plusz juttatásokat plusz forrásból, központi költségvetési pénzügyi garanciákkal kell és lehet megoldani, és semmiképpen sem más közalkalmazottak rovására. Ilyen, a plusz munkáért plusz juttatás jár elvet azonban nem találunk ebben a költségvetési törvénytervezetben.
Tisztelt Ház! Külön vizsgálódást érdemel az önkormányzati támogatások helyzete, és ezen belül a közoktatási normatíváké, hiszen ha a normatív állami hozzájárulást 100 százaléknak vesszük, a közoktatási célokra fordítható állami támogatás, a 180,3 milliárd forint az össznormatívának mintegy 65,3 százalékát teszi ki. Ha mindannyian az átlag bűvöletében élnénk, akkor akár elégedettek is lehetünk vagy lehetnénk, hiszen 1997-hez képest az 1998-as évben az előirányzatok 12,3 százalékkal, tehát közel az inflációval azonos mértékben növekszenek.
De ha a dolog mélyére nézünk, akkor azt látjuk, hogy ezen belül igen nagy a szóródás: a közoktatás jogcímeihez kapcsolódó növekedés 6,7 százalék és 27,5 százalék között mozog, a szakképzés és a különleges gondozás pedig még ennél is jóval nagyobb, magasabb arányú növekedést mutat. Ez rendkívül örömteli dolog. Csakhogy, tisztelt Ház, a települések zöme nem tart fenn szakképző intézményt, és nem folytat különleges gondozást. Viszont alapfokú nevelési-oktatási intézményt, óvodát, általános iskolát fenntart. Itt viszont a normatívák növekedése mélyen a 10 százalék alatt van. Ez a növekedés tehát - nyugodtan mondhatjuk - reálértékben romlik.
A kistelepülési kiegészítő normatívák, amelyek korrigálhatnák a hiányt, csökkenthetnék a lemaradást a 3000, illetve a 3500 lélekszám alatti településeken, nominálisan, sajnos, nem változnak. Itt tehát a várható értékromlás 13-14 százalék. Vagyis éppen ott, ahol a legnagyobb szükség lenne rá, nincs megfelelő támogatási rendszer.
A társulások minden áron való erőltetése csupán számszaki eredményeket hoz, senki nem vizsgálta - miért is vizsgálta volna? -, hogy a pénzügyi alapon kreált struktúraváltás hogyan hatott és hat vissza az oktatás színvonalára, a tanulók személyiségének fejlődésére. Ajánlom tisztelt képviselőtársaim figyelmébe Gazsó Ferenc tanár úr e tárgyban készült tanulmányát.
A pénzügyi kormányzat szerint a területi kiegyenlítést jól szolgálja többek között a személyijövedelemadó-kiegészítés jelentős emelése. Úgy gondolom, mindenképpen célszerű lenne azonban erről és a feladatellátási kötelezettségek teljesíthetőségéről még a költségvetési vita általános szakaszában dűlőre jutni az intézményfenntartó önkormányzatokkal, mert az ő számításaik bizony - és erről a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsának legutóbbi ülésén hosszan beszéltek - mást mutatnak. A számháború nem célszerű az államháztartás második legnagyobb alrendszere és a költségvetés között.
Tisztelt Ház! Az európai uniós tagsághoz való felkészülés során lényegesen át kell formálni - és ezzel magam is egyetértek - az állami költségvetési támogatási rendszert; a programokhoz igazodó tervezést, a regionalitást kell előtérbe állítani.
Örvendetes, hogy a közel 4 milliárd forintos közvetlen költségvetési támogatás mellé a privatizációs bevételekből 7 milliárd forint kerül területfejlesztési támogatásra. Ezen kívül az Európai Unió Phare-programja is támogat regionális feladatokat, mintegy 3 milliárd forintnyi összeggel.
Jó lenne azonban, ha Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék mellé ismét felkerülhetne a felzárkóztatási program listájára Békés megye, hiszen a néhány évvel ezelőtti Alföld-program nem valósult meg minden elemében, és mintha ma elfeledkeztek volna erről a tervezetkészítők. E tekintetben példaértékűnek tartom, hogy a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium milyen erőfeszítéseket tesz. Prognosztizálható ugyanis a problémahalmaz, amely a Dél-Alföldön fog jelentkezni vizes problémák formájában, árvíz, belvíz, szennyvíz kérdéskörben. A beruházási célprogramok keretében gondolt a Vízügyi Minisztérium a Békés megyében nagyon is jelen levő, sajnálatosan jelen levő vízkárelhárításra, ezen belül az elsőrendű árvízvédelmi művek fejlesztésére és rekonstrukciójára.
Nyilván tovább fogja majd folytatni azon töltési szakaszok, védvonalak fejlesztését, megerősítését, amelyek védelmi biztonsága sajnos mára már egyáltalán nem megfelelő, például a Kettős-Körös mentén. Az igen költséges műtárgyak rekonstrukciója szintén tovább folytatódik '98-ban, akár a békésszentandrási nagy műtárgyra gondolhatunk. A síkvidéki vízrendezési művek védképességének javítása érdekében a Körös Vidéki Vízügyi Igazgatóság szivattyútelepeinek munkálatait elengedhetetlenül szükségesnek tartom folytatni, és örülök, hogy erre utal a költségvetési törvény tervezete.
Eddigi szokásaimtól eltérően meg kell köszönjem a parlament környezetvédelmi bizottságának, a kormány minden érintett tárcájának, ezen belül elsősorban a Környezetvédelmi Minisztériumnak, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumnak, hogy nem kallódott el az a javaslatom, amelyért tavaly ilyenkor olyan keveset adtam volna: ez a magyarországi holtágak megmentésére vonatkozó elgondolás volt.
Az elmúlt évtizedekben - mint önök előtt ismert - a Duna, a Tisza, de főleg a Körös holtágainak kezelését elhanyagolták, a vízminőség romlott, és most örömmel látom, hogy a költségvetési törvény tervezetében javasolt százmillió forint elindíthatja végre ezen holtágak vízminőségének javítását, a mederkotrást, a vízszintszabályozást, a hal- és vadállomány megtartását, és nem utolsósorban a turizmus helyzetének javítását.
(14.40)
Egy másik, ugyancsak a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium feladatkörébe tartozó kérdésről is szeretnék szólni. Az Alföld és ezen belül Békés megye közlekedése, útjainak minősége legendásan rossz; nemcsak Magyarországon, hanem a határon kívül is tudják ezt. Természetesen nemcsak azért kellene utakat építeni, mert különben nem jön a hőn áhított befektető, hanem azért is, mert az alföldi városok főútvonalainak forgalma kétségbeejtően zajos, igen nagy a rezgésártalom, és a gyalogátkelőhelyek életveszélyesek. Ezért véleményem szerint nemcsak Gyula, hanem valamennyi főútvonal mentén érintett Békés megyei város és Szarvas közlekedésének helyzetét is érdemes lenne - ha nagy erőfeszítés árán is - megkezdeni javítani.
Nyilvánvaló, hogy a költségvetési pénz, az Útalap, a Phare-segély és az önkormányzati hozzájárulás együttese adhatja meg ebben a kívánt eredményt. Szívesen látnék akár most, akár a későbbiek során ezzel kapcsolatos koncepcionális elképzelést, akár a mai, úgynevezett gördülőtervezésnek nevezett módszerrel is.
Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési törvény tervezetének tanulmányozása során számos háttéranyagot, kiegészítő anyagot is át kellett tanulmányozni. Így például, mint említettem, a KSH jelentéseit, melyet a képviselők rendszeresen megkapnak. A kiadvány 1997. évi VII. számában, az idegenforgalommal foglalkozó fejezetben olvasható néhány, részben megnyugtató, de sok összefüggésben nyugtalanító adat is. Az idegenforgalmi főszezon első hónapjában, júliusban, a kereskedelmi szálláshelyek vendégforgalma a külföldi vendégforgalom csökkenése folytán nem érte el az egy évvel korábbi szintet. A csökkenés mögött a külföldi turisták számának nagyarányú visszaesése áll. A szállástípusok közül a folyamatosan visszaszoruló szervezett fizetővendéglátás mellett jelentősen csökken a turistaszállók és a kempingek forgalma is.
A turistaforgalom visszaesésében az volt a meghatározó, hogy Oroszországból és Ukrajnából mintegy 60 százalékkal, Romániából pedig legalább 20-25 százalékkal kevesebben érkeztek, mint az előző esztendőben. Ugyanakkor - örvendetes módon - az Európai Unió országaiból már 4 százalékkal többen jöttek, mint egy évvel korábban. A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint az 1997. év első hat hónapjában 1,1 milliárd dollár devizabevétel származott a nemzetközi idegenforgalomból, és ez 30 százalékkal több, mint egy évvel korábban. Ugyanebben az időszakban a kiadások összege mintegy 558 millió dollárt tett ki, ez 24 százalékkal több a tavaly ilyenkorinál. E két összeg egyenlegeként 551 millió dollár bevételi többlet jelentkezik, ami júliusban 170 millió dollárral emelkedett. A január-júliusi idegenforgalmi aktívum így 728 millió dollárt ért el.
Miért mondom ezt el, kedves képviselőtársaim? Mert nyilvánvaló, hogy nem késlekedhet tovább egy olyan, az idegenforgalom egész kérdéskörét felölelni képes szabályozó törvény, amely a költségvetési tételek megtervezésekor az idegenforgalomra felkészülő és felkészítő oktatást, az idegenforgalom kiszolgálását biztosító szolgáltatást is szem előtt tudná tartani. Kérem az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériumot, tegyen meg a választásokig, azt követően s folyamatában mindent azért, hogy a jövő évben, amikor majd az 1999-es költségvetési törvény tárgyalását folytatja ez a Ház, addigra legyen meg, megszülessen ez a fontos, mint utaltam rá, az ország bevételeit jelentősen javítani képes szaktörvény, mint amilyen a turizmusról szóló törvény.
Tisztelt Ház! A költségvetés 1998-as tervének propagandisztikus jellegét úgy gondolom, kár lenne állítani. Akik ezzel vádolják a kormányt s a Pénzügyminisztériumot, igaztalan módon vádaskodnak - ez nyilvánvaló. Jobb ugyan ez a terv, mint az 1997-es, az idei, és sokkal jobb, mint a '96-os, a tavalyi, és sokkal jobb lehetne, ha minden alkalommal az egyén, az ember állt volna olyan fontos helyen a szempontok között, mint a közgazdasági mutatók.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
