KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Három fontos kérdésről szeretnék mindenképpen szólni. Több képviselőtársam érintette mind a három kérdést.
Az egyik a demográfiai helyzet. Többen - Varga Mihály képviselő úr, Kádár Béla, Dávid Ibolya és most legutóbb Pálfi képviselőtársam is - utaltak arra, hogy mennyire kedvezőtlen a születések számának alakulása Magyarországon. Való igaz, az alacsony születési és a magas halálozási arány miatt az ország lélekszáma csökkent. Ez igaz, és bár nem vigasztal bennünket, de az is igaz, hogy ez a csökkenés az európai átlaghoz hasonlóan alakul.
A lakosság korösszetételére a gyermekek számának fokozatos csökkenése, az idősek számának növekedése a jellemző. Azonban a hazai demográfiai helyzet értékelésekor ma már számos kedvező jelenséggel is találkozhatunk, és erről is kell beszélnünk. A halálozási viszonyok a negyedik egymás után következő évben javulnak Magyarországon. 1997 első hét hónapjában ezer lakosra 13,9 halálozás jutott, míg ez a szám 1993-ban 14,6 volt. A születéskor várható élettartam 1996-ban először haladta meg a kritikus 70 évet, pontosan 70,3 év volt. A férfiak várható élettartama az 1993. év 64,6 százalékáról 1996-ra 66,1 százalékra, a nőké 73,8-ről 74,7-re emelkedett.
Először fordul elő az is, hogy a csecsemőhalandóság 10 ezrelék alá süllyed. 1997 első hét hónapjában 1000 élve születettre 9,8 csecsemőhalálozás jutott. Ennek a ténynek a jelentőségét nem lehet túlbecsülni. Másképpen fogalmazva ez azt jelenti, hogy a csecsemőknek kevesebb, mint 1 százalékát veszítjük el, és azok nagy része is kis súllyal született, koraszülött. A halandóság konstrukciójában bekövetkezett kedvező változások - nevezetesen: a középkorú férfiak életesélyeinek javulása - amellett szólnak, hogy a halandóság csökkenése, a várható élettartam növekedése minden bizonnyal nem átmeneti jelenség, hanem egy régóta várt, kedvező alapirányzat kezdete.
A legutóbbi évek javuló halálozási viszonyai természetesen nem jelentik azt, hogy jó a népesség egészségi állapota. A jelenre nézve is igaz, hogy Magyarországon népegészségügyi válság van, hogy néhány fontos vonatkozásban továbbra is megvan minden okunk az elégedetlenségre de az is igaz azonban, hogy Magyarország népességének halálozási viszonyai nemzetközi összehasonlításban az egész XX. század folyamán mindvégig kedvezőtlenek voltak. Éppen ezért van óriási jelentősége annak, hogy a parlament tárgyalja az egészségügyről szóló törvényt, tárgyalja a nemdohányzók védelméről szóló törvényt, hiszen ezekben a törvényekben olyan fontos deklarációk történnek, amelyek, reményeink szerint azokat a kedvezőtlen folyamatokat meg fogják állítani, illetve azokat a kedvezőnek induló folyamatokat föl tudják majd erősíteni az elkövetkezendő időszakban.
A második kérdés, amiről szeretnék szólni, a lakáskérdés. Sajnos, akik a lakástámogatásról szóltak - különösen Gyimóthy képviselőtársam - nem teljesen a tényekből indultak ki. Magyarországon 3 millió 292 ezer lakás van, ami 1990-hez képest 138 ezres gyarapodást jelent. A lakásépítések száma az utóbbi években, összefüggésben az állami lakásépítések csökkenésével és a rendszerváltást követő gazdasági visszaeséssel, a lakosság anyagi helyzetének romlásával, jelentősen csökkent. Az állami támogatás eredményének értékelhető, hogy 1995-ben megállt a lakásépítés csökkenési tendenciája, 1996-ban már meghaladta az új építés a 28 ezret, és reményeink szerint '97-'98-ban meghaladja a 30 ezret.
Magyarországon a lakásprobléma természete alapjaiban megváltozott. A kormány 1996-ban elfogadott lakáspolitikai koncepciója tükrözi a lakáspolitika váltásának szükségességét.
(15.20)
Ennek következtében született meg a lakás-takarékpénztár, és indult el a kísérleti nonprofit lakásépítési program a hátrányos helyzetűek számára. További lépések szükségesek az önkormányzatok ösztönzésében az olcsó bérlakások kialakításához, illetve a lakásállomány szükséges felújításának támogatásában.
Az államháztartási reformhoz illeszkedő átalakulásnak a hatása csak hosszabb távon bontakozhat ki, de az első eredmények, én úgy gondolom, dokumentáltan jelentkeznek, így növekedik a lakáscélú előtakarékosság, és 15 évi állandó csökkenést követően a lakásépítés mennyisége is növekedésnek indult.
Míg az előző években a kiadások nagyobbik része a múltból örökölt elkötelezettség, 1997-ben az előirányzott kiadások közel 60 százaléka, az 1998-as évben ez az arány már csak 44 százalék, és a lakáscélú kiadások 56 százaléka már a jövőt szolgálja. Ez az egyik oka annak, hogy azonos kiadási összeg a teljesítmények növekedését hozza létre. Az önkormányzatok az úgynevezett szociális normatíva részeként 12,7 milliárd forint hozzájárulásban részesülnek 1997-ben a lakásépítés és -fenntartás támogatásának céljára, saját eszközeik kiegészítéseként. 1997-ben, csak szeretném emlékeztetni tisztelt képviselőtársaimat, hogy a költségvetés összes lakáscélú kiadása 76 milliárd forint, és ha Gyimóthy képviselő úr megnézi a '98-as költségvetést, akkor ez a szám a '98-as költségvetésben összesen 83,2 milliárd forint. Tehát szó sincs arról a tendenciáról, amelyre képviselőtársam utalt.
A harmadik kérdéskör a családtámogatásoknak a kérdése. Dávid Ibolya képviselő asszony utalt arra, hogy bizony milyen nagymértékű volt a GDP-hez viszonyítva a családtámogatásokra kifizetett összeg. Igen, de azt nem mondta el, hogy milyen mértékű volt akkor, amikor ő visszaidézte, a GDP csökkenése. Egy jelentősen csökkenő GDP-hez egy változatlan kiadás nyilván azt eredményezi, hogy az relatíve magasnak tűnik.
Ugyanakkor képviselő asszony azt sem mondta el, hogy számos más kiadási előirányzat szolgálja a családok támogatását, amiről sajnos - vagy azért, mert nem volt ideje elolvasni a költségvetési törvényt, vagy más okok miatt, de - egyszerűen elhallgatta azt, hogy elfogadtuk és november 1-jétől életbe lép a gyermekvédelmi törvény, amelynek a következményeként a jövő évi költségvetésben több mint 18 milliárd forint kerül beállításra. Tehát ha szélesebb értelemben értelmezzük a családot, és nemcsak a gyermekes családokról beszélünk, hanem az inaktív családokról is, akkor teljesen értelemszerűen beszélnünk kell arról, hogy ebben az évben megállt, sőt növekedett a nyugdíjaknak az értéke, és jövőre, itt a Házban többször elhangzott a mai napi vitában is, hogy jelentősen növekszik a nyugdíjaknak reálértékben is az értéke. És akkor még nem beszéltünk az időskorúak járadékáról, ami szintén része a jövő évi költségvetésnek. Én úgy gondolom, hogy célszerű és praktikus lenne ellenzéki képviselők részéről sokkal árnyaltabban, sokkal mélyrehatóbban kifejteni a családtámogatásoknak a rendszerét. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)
Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a bal oldalon.)
