GYIMÓTHY GÉZA
GYIMÓTHY GÉZA
GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Pénzügyminisztériumi Államtitkár Úr! Külön köszöntöm Akar László államtitkár urat, mert valóban nagy türelemmel viseli évek óta megszokottan, enyhe mosollyal a költségvetési vitanapok hetekig tartó vitáját. És valóban minden évben a költségvetés általános vitája során a felszólalások jellemzik az egyes pártok ideológiáját. Tudniillik a legjobban a költségvetési vita tárgyalása során jelennek meg markánsan a pártok ideológiai elképzelései, hisz a jövő év nemcsak egy egyszerű év. Jelen esetben a jövő évre, 1998-ra a kormány által előterjesztett törvényjavaslatban nem egyszerűen csak 2800 milliárd forintról döntünk, mintha otthon egy háztartásban eldöntenénk, hogy a rendelkezésre álló pénzből mit veszünk, hanem a nemzet jövőjét hosszú évekre meghatározó gazdaságpolitikai elképzelésekről és a jövőt meghatározó kérdésekről döntünk.
A Független Kisgazdapárt, amely keresztény elkötelezettségű, nemzeti érdekeket, értékeket különösen hangsúlyozottan fölvállaló, történelmi múltú párt, a jelszónkban is, az "Isten, haza, család" jeligével mi valóban erre a hármas egységre gondolunk. És amikor fontos kérdésekben döntünk, jelen esetben a jövő évi költségvetésről, ami mindig az egyik legfontosabb törvény a parlamentben, akkor is ezeket az elképzeléseket próbálnánk megkeresni, és mint kis létszámú, jelenleg kis létszámú ellenzéki párt, természetesen a magunk elképzelései odáig jutnak, hogy a kormány által előterjesztett, jelen esetben a T/4832. számú törvényjavaslathoz elmondjuk a mi kritikai észrevételeinket.
Egyetértek azzal, hogy nyilván csak azt lehet elosztani, ami megterem. Hisz mindig tudjuk, hogy mielőtt a birkát megnyírnánk, előtte meg kell etetni és természetesen ahhoz, hogy eloszthassunk, a termelés megfelelő javait le kell tenni az asztalra, és csak abból lehet részfeladatokra az elosztórendszerbe adni. Viszont azt nem tudjuk elfogadni, hogy amikor a 2800 milliárd forint elosztásáról, felhasználásáról döntünk, a kormánypárti képviselők - elsősorban Bauer képviselő úr, aki nagyon erős kritikai észrevételekkel illette a korábbi ellenzéki vezérszónokokat - úgy fogják fel, hogy csak a makrogazdasági szempontok, szűk közgazdasági szempontok figyelembevételével azt mondják, erre van pénz, próbáljunk még húzni egy kicsit, és a következő kormány, amelynek optimizmusuk szerint ők újra részesei lesznek... Gyakorlatilag ők azért nem próbálnak most többet adni az egyes részfeladatokra, mert ők a jövő érdekét, a magyar nemzet jövőjét nézik.
(13.20)
Igen ám, de ha azt mondjuk, hogy Magyarországon a 10 millió lakosból valóban 4 millió él szegény sorsban, és a többiek is inkább szerény életvitellel, és közben van egy szűk, kedvezményezett kör, akkor viszont ki kell mondani: kinek volt lehetősége, hogy ebbe a szűk kedvezményezetti körbe kerüljön? A mi ideológiánk természetesen - mint ahogy az előbb már említettem -, arra terjed ki, hogy a társadalom minél szélesebb körét próbáljuk beemelni a "kedvezményezett" körbe, tehát akik többek között ebből a 2800 milliárd forintból is részesednek.
A prioritásokat valóban ki kell emelni. A miniszterelnök úr és a kormány több tagja hónapok óta mondja, hogy a jövő évi költségvetési törvényben prioritásokat a közbiztonság - az ország és az egyes állampolgárok biztonsága - és az agrárágazat, a mezőgazdaság kap.
A rendelkezésemre álló idő nagy részében természetesen majd az agrárgazdaságról szeretnék beszélni, de mint keresztény ember, az előbb említett "Isten, haza, család" jeligét hangoztató párt képviselőjeként azt tudom mondani, hogy bennünket, ellenzéki képviselőket, keresztény-keresztyén embereket nagy megdöbbenéssel töltött el, hogy a kormány most például azokat a közel 1 milliárd forint hitoktatói jövedelmeket, javadalmakat, bérezéseket, amelyekért azok az egyszerű emberek, lelkészek, plébánosok vagy világi hitoktatók megdolgoztak, és érdekes módon az előző években még a szociálliberális kormány is eltűrte, ki akarja venni. Most a jövő évi költségvetésből ez ki van véve, és az egyes történelmi egyházak hitéleti fejezetébe van téve.
Barátaim, természetesen, amikor egy adott egyháznak választani kell például, mert az egyházak nagyon sok közvetett állami szerepet, állami feladatot is átvállalnak azzal, hogy egészségügyi otthonokat, gyermekotthonokat, egészségügyi, oktatási intézményeket - hisz ma már nagyon sok egyetem, főiskola, középiskola, általános iskola van az egyházak tulajdonában, kezelésében -, akkor most majd nem lehet az egyes állampolgárokat akár csak arra a szerintünk eléggé elítélhető módra kényszeríteni, hogy akkor válasszanak: egészségügyi, oktatási intézményre adom vagy magára az adott egyházi gyülekezeti célra.
Kérem, mivel itt az állam Szent István óta a keresztény Európához kötötte az ország sorsát - és érdekes módon maguk az ateista pártemberek és pártemberekből lett mostani vezetők is, a kormány tagjai is, amikor pápalátogatás vagy bármilyen egyházi esemény van, nagyon szívesen tolonganak a damaszkuszi úton. Bizony, a Saulból lett Pállá változást ma nagyon gyakran megéljük, tisztelt képviselőtársak és tényleg azt kell látni, hogy ma Magyarországon majdnem jobb dolog Saulból Pállá lenni azoknak az embereknek - és ezt már a költségvetés tárgyalása során is megkaptuk - , mint azoknak az embereknek, akik ők maguk vagy szüleik megszenvedték akár a keresztényi tanok hirdetését vagy a hűséget egy adott dologhoz. Sajnos, ez nemcsak az egyházra vonatkozik, ez a politikai hűségre is vonatkozik, tisztelt képviselőtársak.
Amikor tehát agrármérnök létemre szóba hoztam az egyházi élet szándékos sorvasztását - mert a kormány széttárja a kezét, a pluralizmus kimondja, hogy az egyházak, a történelmi egyházak is élhetnek, virulhatnak, virágozzék száz virág, minden lehet, de közben a vért kiszívják, a 3-4 liter vért apránként elszívják az emberből, és akkor előbb-utóbb meghal természetesen a test. Az egyházra természetesen nem vonatkozik, mert az nemcsak világi szervezet, hanem Istentől elrendelt olyan szervezet, amelynek nagyon sokan vagyunk a tagjai. De ezt csak példaként hoztam fel, hogy az adott költségvetési törvényben ilyen problémákat is látunk, hogy amikor a tisztelt kormányzat megjelölte a feladatokat a költségvetési törvény elkészítése során, bizony nagyon kemény mellbevágásokat is bizonyos szervezeteknek, társadalmi rétegeknek idézett. Természetesen itt minden politikai párt nemcsak a párttagságot képviseli, hanem azt a szavazóbázist, amely bejuttatta őt ide, a parlamentbe, és szerintem markánsan meg is kell fogalmazni azokat az érdekeket.
Természetesen mi azt mondjuk, hogy prioritást elsősorban a jövő nemzedéke kell hogy kapjon, és ha nem tudunk az ifjúságunkon segíteni, akkor nem várható, hogy a fogyó nemzetből legalább szinten tartó nemzet legyen, tehát a lakosság fogyása tovább ne nőjön. Sajnos, azt kell mondani, hogy amikor a gyermekgondozási díjat megszüntették, amikor a családi pótléknál az egy-két gyermekeseknél a gyermeknevelés számára ezt a valóban kissé lealacsonyító, méltatlan módot vezették be, hogy igazolásokat hurcolásszon, és a feketegazdaság elleni küzdelembe tették, akárcsak a családi pótlék jogosulatlan igénybevételének a lehetőségét, és itt, a kisembereknél próbál az adott hatalom nagyon kemény eszközökkel föllépni, közben a feketegazdaságban részt vevő nagy halak virágozhatnak és futhatnak.
Tehát ezt az ellentmondást nem tudja a Független Kisgazdapárt elviselni, hogy most, a költségvetési törvényben is mindig a kisemberekben, a szegény sorsba süllyedt milliókon akar a kormány, a tisztelt kormányzat spórolni.
És bizony, tegyük hozzá: érdekes módon, amikor a Miniszterelnöki Hivatal jelentős összeggel felemelt plusz kiadásai összegét vagy bármelyik mást, az államháztartási reformot, még végre nem hajtott reformnál lévő intézmények támogatását nézzük: bizony ordító az az ellentét, ahogy egyfelől spórolni akar; Bauer képviselő úr és más kormánypárti képviselők további tisztességes helytállásra biztatják az embereket "tartsatok ki" jeligével, és közben a mérhetetlen pazarlást látjuk. Sajnos, a mérhetetlen pazarlást például ott is látjuk, hogy a privatizációs plusz bevételek, amelyek '95-ben és '96-ban is még az ország, a kormány asztalára kerültek, ezek a privatizációs bevételek hova kerültek.
A Független Kisgazdapárt elnöke, frakcióvezetője a frakció nevében több országgyűlési határozati javaslatot terjesztett be, amelyben véleményünk szerint valóban prioritást élvezett volna a lakásépítés. Ma, Magyarországon épp azért van a fogyó nemzet, mert nem tudnak a fiatalok lakáshoz jutni.
Sajnos, nem tudnak lakáshoz jutni, és most, e költségvetési törvénytervezetben is pont a lakástámogatások csökkennek reálértékben, nincsenek meg azok a lehetőségek, amelyek akár 15-20 éve megvoltak, és sajnos azt kell mondani, hogy önöknek, kormányzatnak a lakástámogatásnál vissza kéne vonni a 25 százalékos áfakötelezettséget, mert addig nem lesz lehetőségük azoknak a kis keresetből élő fiatal családoknak, hogy egyáltalán saját fedél kerüljön a fejük fölé - és nem lesz. Másik lehetőség persze lenne, hogy a kihasználatlan lakásállományból olyan programokat, koncepciókat készítsenek, amelyek szintén nincsen benne a költségvetés tervezetében, hisz nagyon sok üres lakás is van, és nagyon sok fiatal család kényszerül albérletekbe. Ezeken kellene segíteni.
Rátérve - mert fogy az idő - az agrárágazatra: a kormány dicsekszik, a sikerpropaganda egyik része, hogy a jövő évben közel plusz 20 milliárd forinttal szeretné növelni az agrárágazat támogatását. Tegnap már többen elmondtuk, hogy Magyarországon az agrárágazat még mindig nettó befizető, hisz a legtöbb országban valóban úgy támogatják az agrárágazatot, hogy kevesebb az elvonás az agrárágazatból, mint amit kap. Magyarország - egy-két országgal a világban - azok közé tartozik, ahol a különböző adóelvonások még mindig többek, mint a közvetlen agrártámogatás.
Igen, és még azon belül is az elosztással vannak a problémáink. Továbbra sem értjük, hogy az idén is ez az 50 milliárd forint, amelyre most, szeptember hónapban voltak a pályázatok elbírálásai, és nemsokára megkezdődnek a folyósítások, ez az 50 milliárd forint tőkepótló hitel, amelyet a tisztelt kormányzat a jövő évben is szeretne előszeretettel folytatni és alkalmazni, ezek nem szektorsemlegesen folytak eddig. Felelősségem tudatában merem állítani: pár százalékot kaptak a családi magángazdaságok, amelyeknek 90-95 százalékát kellene hogy kapják, és sajnos 90 százalék fölött kapták az integrátorok és a jogi személyek.
Ez azzal a veszéllyel jár, tisztelt képviselőtársak, hogy a magyar mezőgazdaság épp nem tud eurokonformmá válni, hisz mindenki az európai unióba ácsingózik, ott pedig a termelés döntő többsége - ezt mindenki tudja - családi magángazdaságban van. Nálunk még mindig egy korszerűtlen, rossz formát próbálnak önök támogatni, az adófizetők pénzét arra használni - és itt jön a mi problémánk, hogy ez sajnos, megint rossz beruházás lesz. Hisz, mondjuk a beruházásokat az ideihez képest a jövő évben 35 százalékkal szeretné növelni a tisztelt kormányzat, de attól félünk, hogy az a közel 30 milliárd forint tervezett mezőgazdasági beruházás sem azt az célt szolgálja, mint amit az előbb említettem, hogy Európai Unió-konformmá váljunk, hanem sajnos, a mostani meglévő struktúrát.
(13.30)
Ezért mondjuk mi, hogy választási költségvetésnek is lehetne nevezni az önök által letett költségvetési törvényjavaslatot, mert sajnos, egy szűk, kedvezményezett körnek szeretnék önök a korábban, '94-ben tett választási ígéreteiket betartani.
Sajnos, az a 432 milliárdos hiány, amely a GDP közel 5 százalékát, pontosan 4,9 százalékát határozza meg, elmondhatjuk erről a '98. éves költségvetésről, erről a tervezett 432 milliárdos hiányról, hogy ez nemhogy közeledne, hanem jelentős mértékben távolodik az európai komformitástól.
A Bokros Lajos nevével fémjelzett, kissé terrorisztikus költségvetési program, ami társadalmi feszültséget okozott, és megrázta a magyar társadalmat - '95. március 12-én itt jelentette be Bokros Lajos akkori pénzügyminiszter -, ennek következtében, tehát a megszorító költségvetési program következtében a GDP 3,2 százalékára szorult vissza a költségvetési hiány.
Gyakorlatilag most, amikor - mint ahogy itt elhangzott - a jövő évi költségvetési tervben a kiadások reálértéke nő az egyes adott ágazatok lobbyzása folytán, ami a mi megítélésünk szerint természetes igény, hiszen három év alatt jelentősen csökkentek az egyes ágazatok reálértékei a kiadási oldalon, a költségvetési kiadások, ezért szükséges ahhoz, hogy valahogy helyrehozza.
De feltesszük, tisztelt képviselőtársaink, a kérdést, hogy az energiaipar és a más, alapvető ágazatok privatizációjából, amely Magyarországon az elmúlt három évben valósult meg, származó plusz bevételt a kormány most sikerpropagandaként éli meg, hogy kérem, csökkent a külföldi adósságállományunk, tehát ezt ők tudták elérni - de miből, tisztelt képviselőtársak? Elsősorban nem a gazdaság szerves fejlődéséből, hanem az eladott, nagyon-nagyon sokszor áron alul eladott magyar állami javakból és gyakorlatilag ebből csökkent ez a külső államadósság.
Hagyok időt a kétperces reagálásokra, hiszen nekem most már csak húsz perc jutott, ezért mindenképpen szeretnék hagyni a kétperces reagálásra időt, ha lesz rá lehetőségem.
Összefoglalva: a Független Kisgazdapárt azt mondhatja, hogy ez a '98. évi, a kormány által beterjesztett költségvetési törvényjavaslat folytatja az előző három év gyakorlatát. Semmi újat nem mond természetesen az, hogy a legtöbb helyen a kiadások reálértéke nő az egyes ágazatoknál, jelenthet egy bizonyos hangulatjavulást a korábbi társadalmi feszültségeknél, de annyit mondhatunk, hogy sajnos, a társadalmi feszültségek egyáltalán nem fognak csökkenni, hiszen nemcsak a katonák, a rendőrség, az agrárágazatban dolgozó rétegek, az oktatók, az egészségügyben dolgozók, hanem az egész társadalom hatalmas feszültségben van.
Önök valóban tudnak látszatra hangulatjavító intézkedéseket tenni, de pontosan az, hogy a feladatokat, a magyar nemzet jövője szempontjából nagyon fontos feladatokat megjelölték volna és ahhoz rendelték volna az egyes költségvetési főösszegeket, ez nem történt meg, ezért a Független Kisgazdapárt nem tudja elfogadni ezt a költségvetési törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)
