DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS
DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS
DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A költségvetési vitában egy olyan, általában nagy indulatokat nem kiváltó résszel szeretnék foglalkozni, amely a XVIII. fejezethez, a Külügyminisztérium által átfogott területet tápláló költségvetési részhez kapcsolódik.
Első gondolatmenetem pedig pontosan a költségvetés és a külügyek kapcsolatáról kell hogy szóljon. Nevezetesen pedig abból az okból, mert érdekes számomra mint a külügyi bizottság tagja számára, hogy talán jó is, hogy árnyékban marad a külügyek költségvetési része, ugyanakkor az elmúlt évben elmondott hasonló felszólalásom kapcsán újabb tapasztalattal volt alkalmam gazdagodni. Most kihasználom ezt az alkalmat, hogy vitatkozzam azokkal, akik a Házon kívül megkerestek véleményükkel, és azt állították, hogy az örvendetesen már az elmúlt évben is korrekcióra méltatott külügyi költségvetés, nevezetesen az akkor már elkezdődött emelkedés talán nem volna szükséges.
Azt hiszem, ez az éles kritika sajátos módon abból fakad, hogy a külügy - miután a tevékenysége a minisztérium Magyarországon élő apparátusán túl külföldhöz kötődik - kevésbé látható az emberek által. Ugyanakkor azt hiszem: egyértelművé tehetjük azt, hogy a külügy szerteágazó tevékenysége nagyon fontos eleme az ország irányítása egész rendszerének. A külügy - mondták valamikor a turizmusra vonatkoztatva, én most ezt a hasonlatot alkalmaznám a külügyre - valamiféle füstmentes, füst nélküli iparként is kezelhető. Hiszen ki utasítaná vissza azt, hogy a külügyi síkon végzett munka nagyon fontos kapcsolatokat hozhat Magyarország egészének, hogy ezeken a kapcsolatokon keresztül épülhet a gazdaság, a kultúra, a társadalmi kapcsolatok egész sora egészen a népi diplomáciáig. Természetesen ki merné elvitatni annak a szerteágazó hasznát, ha mindennek a tevékenységnek köszönhetően végül is az ország úgynevezett arculata, image-e - idegen szóval, fogalommal élve - jó.
Az, hogy egy országot külföldi partnerei vagy a világ miként ítél meg, nemcsak valamiféle lélektani emelkedettséggel mérhető, hanem teljes egyértelműséggel pozitív gazdasági haszonnal, ha úgy tetszik, pengő forintokra váltható dolog.
Nem tartom véletlennek azt, hogy a jó országkép, amely itthon persze nem tartozik a legfontosabb, választási eredményt pozitívan növelő tényezők közé, mégis akkor, amikor a költségvetés és a külügyi munka összefonódásáról, kapcsolatairól beszélünk, erősen hangsúlyozandó. Azt hiszem, hogy természetesen amikor tudjuk azt, hogy egy országról alkotott kép sok-sok tényező együttes hatásaként formálódik, mégis hozzátehetjük, hogy mindazok az emberek, akik szaktudásukkal, kemény munkájukkal hazánkon kívül dolgoznak azon, hogy elfogadottságunk mind magasabb szinten, mind nagyobb aprópénzre váltható eredménnyel valósuljon meg, köszönetet érdemelnek.
(13.50)
E pulpitusról tehát hadd mondjak köszönetet minden, a diplomáciában dolgozó magyar állampolgárnak azért, hogy az a kép, amely 1997-ben egyértelműen jónak minősíthető, olyan, amilyennek mondottam.
A következő gondolatmenetem, pontosan ezt folytatva most már nagyon konkrét. Az 1998-as költségvetés idevonatkozó részének teljes összege 22,853 milliárd forint. Nagy összeg? - nagy összeg. Ebből a bevételi oldalon 4,5 milliárd, az állami támogatás összege 18,4 milliárd forint. Abból sem szabad titkot csinálni, hogy az 1997. évi költségvetésben megkezdődött emelkedés tovább folytatódik, és a Pénzügyminisztériummal közös megállapodás értelmében ez az 5,7 milliárdos emelkedés 45 százalékkal fejezhető ki. Én azt hiszem, az előbb általános gondolatmenetben kifejezettek mellett számos más oka is van annak, hogy az idén ismét emelkedett az az összeg, amelyből a külügyi munka forrásai biztosíthatók.
Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy a külügyi munka az a sajátos politikaszelet is, amelyben a főbb kérdések tekintetében a mai napig is, merem remélni, létezik a parlamenti pártok egyetértése, konszenzusa. A három pillér, amelyen az elmúlt három évben és jövőre is a magyar külpolitika áll, azt hiszem, örvendetesen gyarapodott tevékenységi feladatait tekintve. Így az első pillér, az euro-atlanti integráció, azt hiszem, egyértelműen, könnyen belátható módon szaporította ezeket a feladatokat. Ilyen az, hogy meghívást kaptunk a NATO-ba, hogy hamarosan az Európai Unió részéről is hasonló meghívást várunk, hogy ezzel kapcsolatban komoly plusz tevékenység, feladat keletkezik a külügyi vonalon. Nem véletlen, az elmúlt napokban hallhatták, hogy nagyköveti szintre emelkedett a NATO-nál Magyarország képviselete. Meg kell erősíteni mindazokat a csapatokat, amelyek részt vesznek a NATO-val folytatott csatlakozási tárgyalásokban. Ugyanakkor el kell mondani azt is, hogy létrejött az Euro-atlanti Partnerségi Tanács, amelyben szintén biztosítani kell jelenlétünket. De a Partnerség a Békéért című együttműködésben is további feladataink vannak.
Az európai uniós integrációs folyamatban a csatlakozási tárgyalások elkezdésére számíthatunk a következő év első felében. És azt hiszem, akkor, amikor elmondhatjuk azt, hogy az elmúlt évben létrejött integrációs államtitkárság és a mellette működő kabinet jó, hogy van, nyilván könnyen beláthatjuk, hogy a következő évben szintén nagyon meg fognak nőni feladati terhei.
Hadd mondjam csak el azt, hogy képzési programokkal is próbáljuk segíteni, hogy megfelelő felkészültséggel rendelkező és számos szakember segítse a nemzetközi politika színterein a Magyar Köztársaság érdekérvényesítésének mind magasabb szintű megvalósítását.
Megjegyzem itt azt is ugyanakkor, hogy természetesen az úgynevezett 35. fejezetben, az integrációs fejezetben is van olyan plusz forrás, amely mindezekhez a feladatokhoz rendelhető. Végül hasonlóan említeném azt, hogy az OECD-be való felvételünkkel is járnak pluszfeladatok.
A második pillér a szomszédságpolitika. Szomszédságpolitikánkban is természetesen éppen a szerződéses rendszer által nyújtott lehetőségek jobb kihasználása az, amely elsődlegesen plusz feladatokat ró ránk. Azt hiszem, külön említésre méltó az a tény, hogy e politika keretében milyen módon készülünk föl arra, hogy például a NATO-bővítés első köréből kimaradottak megfelelő módon legyenek részünkről kezelve. De ugyanezen a szomszédságpolitikán egy kicsit túllépve, a régiós, a közép-európai régiós politika is fontos feladatokat ró ránk a jövőben. Gondoljunk csak a CEFTA bővítésére, amelynek lehetővé tevő paragrafusát éppen a tegnapi napon hirdette ki a tisztelt Ház. De hasonlóan említhetném ugyane politikai cselekvéssor egyik jelentős fórumát, a Közép-európai Kezdeményezést.
A következő természetesen az, hogy a '98. évben is fordít forrásokat a határainkon túl élő magyarokkal való kapcsolat tartására ez a költségvetési forráshely, természetesen a Határon Túli Magyarok Hivatalával együttműködve.
Hadd mondjam el azt, hogy mindezek mellett a '98. évben egyre szebben rajzolódik ki - a sok lábon állás lehetőségének elvét érvényesítve a visszaesés után - ázsiai jelenlétünk megerősödése. Azt hiszem, ha azt mondom, hogy kik honnan érkeznek beruházva, munkahelyet teremtve Magyarországra, akkor azt kell mondjam, az ázsiai tőkeerős államokra való figyelemfordítás mindenféleképpen megint csak a jó befektetések kategóriájába tartozhat. Így mondhatom el, hogy hamarosan - merem remélni, hogy igaz lesz -, mind Hongkongban, mind Sanghajban képviseletünk fog nyílni.
A külügyi munka belső integrációja, szerkezeti átalakítása is folyamatban van. Ennek egyik elemét, az integrációt szervező csapat létrehozását az elmúlt évben megfigyelhettük, de megfigyelhettünk egy másik jelentős ilyen átalakulást is. Nevezetesen: a volt külkereskedelmi kirendeltségek két tárca közös fellépésével történő átalakítását, amely az ITT Hungary létrehozását eredményezte, a másik oldalon pedig az úgynevezett külgazdasági attasék rendszerének megteremtését. Ebben a pillanatban e rendszerből 95 új munkatársa keletkezett a külügynek, a világban szerte pedig, a szeptemberi adatok szerint 51 külgazdasági attasé látja el a gazdasági kapcsolatok szervezését külképviseleteinken, nagykövetségeinken.
Azt hiszem, ezekből a megnövekedett feladatokból egyértelműen következik: örvendetes, hogy hosszú idő után először növekedik a külügyben dolgozók száma is. 1998-ban ez a szám valahol 1700-on fog megállni, a jelenlegi 1559-cel szemben. Ugyanakkor a munka anyagi feltételeinek, körülményeinek javítására is gondolnunk kell. Így nagykövetségeinket ott, ahol kell és lehet, megpróbáljuk rendbe hozni, hiszen nagyon fontos, hogy ezek a darab Magyarországok valahol kint, külföldön minden odalátogatót a kapcsolatok tartása idején megfelelő, rendes környezettel tudjanak fogadni. Így azt hiszem, egyértelműen üdvözölhetjük, hogy mind Tel-Avivban, Varsóban, Washingtonban, Delhiben, Párizsban sor kerül ilyen rekonstrukcióra, hogy reményeink szerint több tárca összefogásával a Magyar Párizsi Intézet sorsa '98-ban rendeződni tud. De hasonlóképpen örömmel üdvözölhetjük a főkonzulátusok sorában azt, hogy '98-ban - reményeink szerint forrásoldalról legalábbis ez a lehetőség megvan - a kolozsvári főkonzulátus is elnyerheti végleges elhelyezését, amely minden szempontból kielégítheti az ott ügyeiket intézni kívánó polgárok igényeit.
Mindenesetre szeretném elmondani, hogy új nagykövetségeket is nyitottunk, így Rijadban és Szarajevóban. Ezek mellett hat volt kereskedelmi kirendeltséget tudtunk úgynevezett nagykövetségi szintre emelni munkavégzése során. A 72 nagykövetség, a 18 főkonzulátus és 9, úgynevezett egyéb képviselet - ENSZ-, EU- vagy EBESZ-képviseletre tessék ilyenkor gondolni -, összesen 99 intézmény az, amelyet el kell látni, és természetesen 99 intézmény az, ahol az ott dolgozó - bizony, azt kell mondjam - szociális helyzetén is illik javítani.
(14.00)
Hiszen sokféle igény hangzik el e Ház falai között, és azt kell mondjam, hogy bizony a magyar diplomácia munkásai is kemény áldozatokat vállaltak akkor, amikor mindenki megtette - vagy legalábbis azt hiszem, abban egyetértünk, hogy a nemzet tagjainak túlnyomó többsége megtette - ezt az elmúlt években. Éppen ezért a külügyi munkában dolgozók számíthatnak arra, hogy iskoláztatási költségeikben nagyobb támogatással rendelkezhetnek jövőre, mint eddig. Vagy például a helyettesítési elismerés is magasabb szintre kerül, mint eddig volt. A múlt évben is, most is megemlítem, hogy a gépkocsipark is meglehetősen elavult, és ennek cseréjét is tovább lehet folytatni.
Én azt hiszem, befejezésül meg kell említenünk, hogy ez a munka, ami csak ritkán kerül reflektorfénybe, mindenféleképpen érdemes arra, hogy a Magyar Köztársaság forrásoldalról is a helyén kezelje. Ennek ideje elérkezett, és ha vannak itt is még takarékosságra késztető hiányok, én azt hiszem, hogy igazából ma a külügy első évben mondhatja el azt, hogy egyértelműen a lehetőségeken belül elismertetik a kormányzat egésze részéről az, hogy mily fontos munkát jelent az ország arculatának a külföldön dolgozók által is történő formálása.
Én azt hiszem, hogy végezetül egyértelműen azt is meg kell említenem, hogy a Külügyminisztérium gazdasági vezetése is fontos szerepet játszik az összhang megteremtődésében, és éppen ezért e helyen engedjék meg, hogy köszönetet mondjak Havasi Béla helyettes államtitkár és csapata áldozatos gazdasági vezetői munkájáért.
Én merem remélni, hogy a külügyi költségvetés különösebb vitákat nem fog kiváltani e Ház falai között, és remélem, hogy egyre nagyobb lesz azoknak a tábora is, akik értik, igenlik azt, hogy ez a fontos munka forrásoldalról mindenkor biztosítva kell hogy legyen.
Megköszönve megtisztelő figyelmüket, kérem önöket, hogy e részét mindenképpen támogassák a költségvetésnek. Köszönöm még egyszer. (Szórványos taps a bal oldalon.)
