DR. ROZGONYI JÓZSEF
DR. ROZGONYI JÓZSEF
DR. ROZGONYI JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Juhász Pál képviselő úr hozzászólása inspirált arra, hogy elmondjam a gondolataimat azzal kapcsolatban: teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a humán tőkébe történő befektetés kétségtelenül az egyének, a családok számára hoz többlethasznot. Ezt el kell fogadni, és ezért nyilvánvalóan erőteljesebben igényli ez az egyének és a családok hozzájárulását is, hiszen túlnyomórészt ők realizálják ezt a hasznot.
Ugyanakkor hadd hivatkozzak itt arra - ha már szakmai vitába bonyolódtunk -, hogy a szakirodalom pozitív extern hatásnak nevezi azt a társadalmi többletet, amit az egyéni hasznon túl a társadalom számára a kiművelt emberfők sokasága jelent - Széchenyi nyomán. (Juhász Pál közbeszól.) Tehát a társadalomnak nyilvánvalóan nem egészen önzetlenül kellene vagy kell ezekhez a költségekhez hozzájárulnia, hiszen a kiművelt emberfők társadalmi haszna az egyéni hasznot nyilvánvalóan meghaladja, következésképp a költségvállalásban is rá kell erre tennie a társadalomnak. Tehát az esélyközelítés ebben a tekintetben elengedhetetlen.
Én a dolog nehézségét abban látom, hogy hol van az a határ, amikortól és ameddig erőteljesebben kell támogatni. Hadd mondjak erre egy egészen közönséges példát: egyetemisták, főiskolások körében ma is tapasztalható például a szociális támogatások odaítélésénél egy abszolút egyenlősdi szemlélet, amikor nyilvánvalóan kirívóan eltérő helyzetű, gazdag, kifejezetten gazdag, jómódú társaikat igen magas összegekkel támogatják, és egész egyszerűen nem vesznek tudomást ezekről a dolgokról.
(15.50)
Tehát a dolog nehézségét az adja meg technikailag, hogy hol húzom meg a jövedelmi határt, amikor a jövedelembevallások köztudottan hamisak, amikor egyszerűen egyenlősdire vannak beállítva sokszor az emberek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
