DR. PÁLFI DÉNES
DR. PÁLFI DÉNES
DR. PÁLFI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Eltérő élményanyaggal lépünk e pulpitusra, amely meghatározza vagy legalábbis befolyásolja a mondanivalónkat. Itt ma délelőtt körülbelül ezt mondta Kádár Béla képviselőtársunk.
Én is így léptem erre a pulpitusra a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciójából és a Kereszténydemokrata Szövetség nevében, egyéni körzetben megválasztott képviselőként, 102 önkormányzattal rendelkező választókörzetből. Engedjék meg képviselőtársaim, hogy az 1998. évi költségvetési tervezetet az önkormányzatok oldaláról boncolgassam, nézzem.
Elsőként azt kell bevallanom, kedves államtitkár úr, hogy nekem személy szerint csalódást okozott ez a költségvetés. Csalódást, mert 1996-tól azzal vigasztaltam az önkormányzatokat, hogy majd '97-től fog javulni a pénzügyi pozíciójuk, de '98-ra, a választások évére biztosan. Ezért csalódtam, mert ez nem lett egy választási költségvetés az önkormányzatok számára (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.), pedig igazán szerettem volna, ha az lett volna, hogy legalább már egyszer részesüljenek az önkormányzatok valami több támogatásban a feladataik ellátásához.
Az önkormányzatokon keresztül természetesen a vidék helyzetéről, illetve fejlesztéséről is szeretnék szólni, illetve ezt érinteni. Azt hiszem, e helyről is az elmúlt hét évben nagyon sokszor hangzott el, hogy az önkormányzatok munkája, tevékenysége sikerágazat. Azonban azt hiszem, reálisan megállapíthatjuk, hogy ez a siker már nem az a siker, ami az előző négy évben vagy akár e ciklus elején volt. Természetesen ennek nemcsak pénzügyi okai vannak, hála istennek, az is oka, hogy sok mindent megtettek már a területükön az önkormányzatok, tehát ebben már nem lehetett újat tenni, és abban is, hogy bizonyos értelemben a kezdeti lendület is alábbhagyott. De természetesen abban az értelemben sem sikerágazat, hogy ma már a megvalósítandó feladataikhoz - nem elsősorban a törvényi kötelezettségekre gondolok most, az alapellátásra, az alaptevékenységekre, hanem a fejlesztésekre - sokkal több pénz kellene. Ennek egyrészt nincs meg az állami forrása; aminek megvan, ott pedig nagyon sok önkormányzatnak nincs meg az önrésze.
Mint említettem, 102 önkormányzat van a választókörzetemben. Itt ma több képviselőtársam értékelte vagy legalábbis érintette az ország kettészakadását, egy keletire és egy nyugatira. Én most a nyugati részből vagyok, ahol a helyzet - úgymond - jobb. De ha közelebbről megnézzük, egy megyén belül, egy térségen belül és természetes településtípusokon belül is rendkívül eltérő a helyzet. Szeretném Kertész Istvánnak megköszönni a távollétében is azt a részletes analízist, amellyel bemutatta ezeket a különbségeket. Így ezt nekem nem kell most bemutatnom, legfeljebb csak ismételten figyelmébe ajánlanom képviselőtársaimnak. A makacs számok, tények: ettől nem tudunk elvonatkoztatni ahhoz, hogy a helyi önkormányzati költségvetés egésze a tervezet szerint 12 százalékkal nő, az önkormányzati szabályozott források 18 százalékkal, de kisebb ütemben, mint a költségvetési szervek kiadásai, ami 23 százalékkal, illetve az elkülönített alapok kiadásai 21 százalékkal. Számok, átlagok. De hogy településtípusonként, önkormányzatonként ezek hogyan vetülnek, és milyen helyzetbe hozzák az önkormányzatokat a gazdálkodás szempontjából, ez rendkívül színes térségen, megyén belül, de országon belül még inkább: választókörzetemben a 36 lélekszámú településtől a 8 ezres településig - e között minden.
Ha őszintén beszélgetünk a polgármester urakkal és hölgyekkel, akkor azok a települési önkormányzati vezetők, akiknek nincs vagy alig van intézményük, legfeljebb egy szociális napköziotthon, tehát idősek napköziotthona, ők vannak a "legkényelmesebb" helyzetben, hiszen a kétmillió forint és a normatív támogatás intézményhálózati fenntartási kötelezettség nélkül egy kényelmes gazdálkodást tesz lehetővé. Ha azonban ezen települések jelenét, de még inkább a jövőjét nézzük: ahhoz, hogy ez a 2 millió forint az újraélesztéshez kellene, ahhoz, hogy legyen olyan infrastruktúra, hogy legyen valami olyan vonzó környezet, közeg, amely részben a lakosságmegtartást vagy bővülést, tehát betelepülést tesz lehetővé, akkor bizony ezeknek az önkormányzatoknak sem olyan kényelmes a helyzet, mint ahogy ezt a gazdálkodásukból adódóan el lehetne várni.
Sokkal nehezebb azonban azon önkormányzatok sorsa, helyzete, amelyek az úgynevezett kis- vagy középvárosi kategóriába tartoznak, 20-30 ezres létszámmal, lélekszámmal, sok intézménnyel és olyan vonzáskörzettel, hogy most ne nyugatról, hanem keletről vagy középről hozzak egy példát: Kiskunhalas a 31 ezer lélekszámával és 150 ezres vonzáskörzetével; ebből a vonzáskörzetből adódó ellátási feladatokkal, oktatás, egészségügy, több esetben szociális dolgok kezelésében is.
(15.10)
Tisztelt Képviselőtársaim! A '98. évi költségvetésnek komoly előrelépései vannak. Többen szóltak előttem képviselők a prioritásokról. Nem hagyhatom ezt én sem megemlítés nélkül akár a nyugdíjak emelését, akár a közrendet, közbiztonságot, akár a mezőgazdasági támogatás növelését. Abban viszont nincs előrelépés sajnos, hogy az önkormányzatok eltérő típusaira finomított költségvetési normatíva lenne, amivel azokon az önkormányzatokon tudnánk segíteni, melyeknek térségi ellátási kötelezettségei is vannak - gondolok a megyei önkormányzatra is természetesen, a városi egyéb önkormányzatok mellett.
Mert ha ebben nem lesz előrelépés, akkor kelet-nyugat leszakadása vagy szétválása mellett egyre inkább marginalizálódik a települési önkormányzatok eltérő lehetőségeiből, adottságaiból adódó különbség, leszakadás is egy olyan időszakban, képviselőtársaim, amiről részben Dávid Ibolya képviselőtársnőnk szólt, hogy évente 35-40 ezer fővel csökken ennek az országnak a lélekszáma. Nem ennek a kormánynak a nyakába akarom én varrni természetesen ezt a tendenciát. Azt viszont már meg kell említeni kritikaként, hogy a megállításában sem tudtunk, sajnos, vagy tudott előrelépni a kormány, a csökkentésében még kevésbé.
Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Szöllősiné képviselőtársnőnk kimondottan az ő szakterületén belül, de önkormányzatokat közvetlenül érintő kérdésekkel foglalkozott. Most sem tudtunk érdemben előrelépni a költségvetési tervezetben a törvényileg adott, kapott feladatok finanszírozásában. Tipikus példa a béremelések vagy bérek ügye, amit odatettünk az önkormányzat asztalára, mert egy része központi forrásból fedezett, finanszírozott, de az a hiány - legyen az csak 1 százalék is - már ott csapódik le az önkormányzat asztalánál és az eltérő adottságú önkormányzatoknál természetesen eltérő gondot okoz, és a szembenállást közalkalmazottal, köztisztviselővel olyan időben, amikor ez a szembenállás nemcsak hogy nemkívánatos, hanem valóban, az euro-atlanti csatlakozáshoz egy minél jobban felkészült (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) közalkalmazotti, köztisztviselői gárda kellene, akik természetesen tisztességesen meg is vannak fizetve.
Tisztelt Ház! Kedves képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt módosító javaslataival tudja támogatni ezt a költségvetési tervezetet. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
