CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a Fidesz-frakció részéről tovább fűzzem a gondolatokat, a véleményeket a jövő évi költségvetés tervezetéről, de egyben az én véleményem útján a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség álláspontját is ismertessem. Nos, véleményem szerint a következő évi költségvetés vitája valóban kiemelt jelentőségű, hiszen e parlamenti ciklus utolsó költségvetéséről van szó, utolsó beterjesztett költségvetéséről.
(12.30)
És ez nyilván a politikai pártoknak, a hozzászólóknak arra ad módot, hogy itt a ciklus végén egy kicsit az egész ciklust értékeljük, és nyilvánvalóan kitekintsünk az új ciklusra. Tehát bizonyos időszakok értékelése történik meg ebben a vitában, és a mai napon elhangzottak is ezt mutatják, hiszen a gondolatok nagyon sokszor már egész régi időkben járnak, a nyolcvanas években, vagy talán még korábban.
Az én véleményem szerint az a beállítás, mely szerint itt a javuló gazdasági helyzet lényege az, hogy ebben a ciklusban megtörtént egy stabilizáció, amelynek fő eseménye volt a Bokros-csomag beterjesztése és elfogadása, és ez megalapozta a kibontakozás feltételeit, és íme, most abban a helyzetben vagyunk, hogy már élvezhetjük ennek a gyümölcseit; úgy vélem, ez a beállítás nagyon erős szimplifikáció, és semmiképpen nem üti meg azt a mértéket, amelynek tulajdonképpen itt érvényesülnie kellene. Ezért én itt röviden fölvetem azt, hogy ezekből a megközelítésekből nagyon is hiányzik a történelmi lépték, sokkal szélesebben kellene korszakolni. Itt is szeretnék utalni arra, ha már előttem is utalások történtek jóval korábbi évekre, hogy bizony körülbelül 1950-től napjainkig terjedő korszakról beszélhetünk, amelyen belül nyilván a törésvonalat a '90. év képezi. Véleményem szerint az '50-90-es időszak óriási hibái okozták mindazt a gondot, vergődést, ahogy itt fogalmaztak, amelynek még mindig tanúi vagyunk.
Tehát közösen, kormánypártok, ellenzék, egy hajóban evezünk, a fő gond onnan származik, és szerintem még onnan fog származni az elkövetkezendő parlamenti ciklusokban is. Ezt a történelmi léptéket nem lehet figyelmen kívül hagyni ennél a költségvetési vitánál sem.
Ha már korszakolunk, a következő korszakolásnak annak kellene lennie - van ez a széles korszak -, hogy a '90-től, tehát a történelmi határtól napjainkig terjedő korszakot is egyben kellene szemlélni. Hiszen az előző ciklus, ezzel az előbb általam említett örökséggel küszködve - és világgazdaságilag is sokkal kedvezőtlenebb körülmények között -, meg kellett, hogy birkózzon a szerkezetváltás első nehézségeivel, azzal a megrázkódtatással, hogy összeomlottak azok a gazdasági körülmények, amelyek között olyan sokáig éltünk. Tehát egészen mások voltak az előző ciklus körülményei, mint most, amikor az előző ciklus eredményeire is lehetett építeni, nemcsak jogilag, a jogi formációk megalkotásában, hanem gazdaságpolitikailag is.
Ennek az együttszemlélésére is fölhívnám a figyelmet. De ha már különbontjuk az elmúlt ciklust, akkor erről is engedjenek meg egyetlen gondolatot. Itt előttem megfogalmazták azt, hogy a fő probléma onnan ered, hogy a '90-94 közötti években bekövetkezett és nyilván a nagy korszakváltásból is eredő GDP-csökkenést nem kísérte megfelelő jövedelemcsökkenés, és ezt kellett helyrehozni ebben a ciklusban. Ez itt előttem elhangzott.
Ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy megjegyezzem: akkor, abban a ciklusban, amikor én is résztvevője voltam a parlamenti vitáknak, az az ellenzék, amely most kormányozza az országot, állandóan arról beszélt, hogy szociális érzéketlenség tapasztalható a kormány részéről. Tehát éppenséggel kifogásolták azt, hogy a lakosság jövedelmei, tehát mindazok a szociális körülmények, amelyek befolyásolják, nem javulnak. Úgy gondolom, ez is hozzátartozik ahhoz az általános értékeléshez, amit, ha tárgyilagosak akarunk lenni, nem szabad elfelednünk.
Nyilvánvalóan a fókuszban a '94-es váltás szerepel, amikor is a jelenlegi kormány, amelyik most azt mondja magáról, hogy ő aztán most kivezette, kivezeti az országot a válságból - múlt időben még nyilván nem lehet beszélni -, a '94-es év kerül fókuszba az általános értékelésnél, tehát a gazdasági helyzet általános értékelésénél.
Én úgy vélem, hogy az 1994. évi fizetésimérleg-hiány és az 1995 tavaszán jelentkező pénzügyi válságjelenségek a '90-től '93-ig tartó GDP-visszaesés késleltetett és átmeneti következményei voltak. Az 1994. évben már megindult növekedés egy-másfél év alatt mindenképpen fizetésimérleg-javulást hozott volna. Tehát a fizetési mérleg javulását mi is igen fontosnak tartjuk, nem lehet ettől függetlenül gazdasági növekedésre törekedni.
Ugyanakkor a kormány véleményünk szerint a '94. évi fizetésimérleg-hiányt túlreagálta, a növekedést évekre elfojtotta, és súlyos, hosszú távú károkat okozott oktatási, egészségügyi, szociális rendszerekben, családpolitikában, a nyugdíjasok helyzetében. A '94-es váltásnál óriási elvárás volt az új kormánnyal szemben. Mitológiai hasonlattal élve: a mitológiában Pallasz Athéné teljes fegyverzetben robbant ki Zeusz homlokából. Sokan - és nyilván, akik oda szavaztak - azt gondolták, itt azonnal megindul egy óriási váltás, és az előzőleg szociálisan érzéketlen kormány helyett most színre lép egy szociálisan érzékeny kormány, és nagyon gyorsan javulni fognak az életkörülmények. Legalábbis ezt a várakozást keltették a választókban.
Ezzel szemben mi történt? '94-ben minden bizonnyal állíthatjuk, hogy leültek a gazdaságilag is szükséges intézkedések megtételének a lehetőségei, kezdeményezések nem voltak. A privatizáció teljesen leült, a privatizációs szervezetet is csak egyéves késéssel állította fel ez a kormány, holott nyilvánvalóan a privatizáció amellett, hogy a gazdasági szerkezet változásában óriási szerepet játszik, egyben képezi még ma is azt a bevételt, ami alapján valóban gazdasági javulásról beszélhetünk.
Tehát én azt állítom, hogy sajnos a '94-es váltás nem úgy következett be, ahogyan a várakozásokat keltették, és tulajdonképpen ezért is került sor arra a Bokros-csomagra, amely ezt a ciklust megrázta, és máig hatóan jellemzi. A Bokros-csomagnak véleményem szerint voltak pozitív részei, csak összességében mégsem így értékelhetjük mindazt, ami történt. Akkor, amikor visszatekintünk, ezekről se feledkezzünk el.
Véleményem szerint a beterjesztett költségvetés gazdaságpolitikai koncepciója mellett kellene tartalmaznia társadalompolitikai koncepciót is, s erről a helyről is felvetem minden jövendő kormány számára is, hogy a költségvetésnek társadalompolitikai koncepciót is kellene tartalmaznia.
Felhívom arra is a figyelmet, hogy a fejlett gazdaságokban a GDP-t nem a növekedés egyetlen részeként jellemzik, hanem egy sokkal összetettebb mutatóval számolnak, az életminőség alakulásával. Erről is beszélni kell, és gondolni kell rá a mostani költségvetési vitában. Ezért is föl kell vetnem azt, hogy ennek a ciklusnak legnagyobb problémája az - és ez a gazdaságpolitikával összefüggő probléma -, hogy a szegénység olyan mértékben elterjedt, úgy eltorzultak a társadalom jövedelmi viszonyai, hogy akkor, amikor a ciklus végén bizonyos bizonyítványról beszél a kormány és gondolkoznak az emberek, akkor véleményem szerint ez a tényező esik legjobban latba. Tudniillik, föltételezve azt, hogy nem lehet mást csinálni, nincs több forrás, csak a meglévő források elosztása a téma, akkor bizony el kell mondanunk azt a súlyos kritikát, hogy sajnos ez a társadalomszerkezet, jövedelmi szerkezet eltorzult, és így megyünk tovább a következő esztendőben is.
(12.40)
(Szili Sándor helyét a jegyzői székben Boros László foglalja el.)
Ennek a költségvetési tervezetnek eme probléma megoldására nincsen igazi receptje, és nem is nagyon foglalkozik ez így ezzel a kérdéssel.
A költségvetésben nyilván a prioritások merülnek fel. Értékelve a kormány által meghatározott prioritásokat - mert azokra a területekre is gondolni kell -, de véleményem szerint mindenfajta prioritást meg kellene előznie a családpolitikai prioritásnak, legalábbis annak, amit egy költségvetés tehet a több gyermeket nevelő családokért. Az ország demográfiai helyzete ezt indokolja. Ennek kellene lenni az első prioritásnak, beleértve a lakáspolitikát is. Én üdvözlöm azt, hogy az MSZP és az SZDSZ részéről is, tehát a kormánypártok részéről is itt a mai napon is elhangzott olyan törekvés, hogy a beterjesztett költségvetésben lévő előterjesztéssel szemben még növelni kívánják a családi pótlék összegét. Ha már nincs családi típusú jövedelemadózás, akkor valóban ez lenne az egyetlen út, hogy segítsünk ezen a téren.
Ki kell emelnem még egy-két olyan témát, amit rendkívül fontosnak tartunk. Ez a versenyképesség növelése, a kutatásfejlesztés, az innováció. Úgy véljük, hogy ha a tartós növekedésre akarunk berendezkedni - és nyilván mindenkinek ez a célja és óhaja -, akkor ennek a költségvetésnek ezt a területet is jobban kellene kezelnie.
Az államháztartási hiánnyal kapcsolatban aggódásunkat fejezzük ki, hogy bizony a tb-költségvetések hiányának a jelenlegi alakulása is odamutat - és nem vagyunk benne biztosak, hogy sikerül ezt a jövő évben úgy megoldani, hogy jövő évben ilyenkor ne ismét erről beszéljünk -, hogy bizony a tb-költségvetési hiányok torzítólag hatnak az államháztartási hiányra, tehát nemcsak ennek a beterjesztett költségvetésnek a hiányára kell gondolni.
Azt mi is üdvözöljük, hogy az adósságteher végre csökken, hiszen az összmérlegben, az össz-államháztartási mérlegben ez jelentős szerepet játszik, beleértve a kamatterheket. Emlékeztetek rá, hogy a privatizációs bevételek egy részének erre a célra történő felhasználását tulajdonképpen az ellenzék szavazatai tették lehetővé, tehát ez ilyenformán ennek a parlamentnek közös cselekedete volt, és ezt is tegyük bele a mérlegbe.
Mi is kifogásoljuk, hogy ebben a költségvetésben a garanciavállalások túlzottak, hiszen ez is ronthatja a következő éveknek a mérlegeit.
Kifogásoljuk azt, hogy az elkülönített állami pénzalapoknál, amelyekkel kapcsolatban a múlt évi zárszámadásnál is problémát kellett jeleznünk az Állami Számvevőszékkel együtt, itt ebben a költségvetésben sincs megnyugtató módon alátámasztva mindaz a kiadás, amit a jövő évben ezek az elkülönített állami pénzalapok fel fognak használni. Tulajdonképpen ez is a közpénzek felhasználása, és ez is az érzékeny területek közé tartozik.
Pénzügyminiszter úr expozéjában azt mondta, hogy íme, eme kiegyensúlyozott költségvetés alapján Magyarországon jövőre már további keresetszűkítéssel nem kell számolni. Ez így önmagában üdvözlendő. Azonban fölvetem azt az igen súlyos dolgot, hogy ha - tegyük fel - így lesz, és bízzunk benne, akkor ha ez változatlan társadalomszerkezetben következik be, akkor ezzel mégsem oldódik meg azoknak az egyre elszegényedő rétegeknek a súlyos gondja, amely igenis gazdaságpolitikai kérdés. Tehát változatlan társadalomszerkezet, változatlan jövedelemszerkezet mellett arról beszélni, hogy nem lesz keresetszűkítés, tulajdonképpen azt jelenti, hogy továbbvisszük mindazt a társadalmi problémát, amelyben jelenleg is vergődünk.
Ezzel szemben mi azt mondjuk, hogy ennek a költségvetésnek is már, és az előzőeknek is és remélhetőleg a jövőeknek is, a jövő költségvetési tervezeteknek is tartalmazniuk kell társadalom-politikai koncepciót, együtt kell élni az országgal, a költségvetés elfogadása vagy nem elfogadása nem pusztán gazdasági kérdés, hanem a társadalom égető bajainak orvoslása kell hogy megjelenjen egy költségvetésben. Sajnos, ebben az irányban komoly lépéseket nem tapasztalunk ennek a költségvetésnek a tervezetében, és ez az a pont, ez a leginkább fájó pont, amely miatt ezt a költségvetést nem tudjuk elfogadni.
Köszönöm türelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)
