VARGA JÓZSEF
VARGA JÓZSEF
VARGA JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy Szász Domokos képviselő úr után már sokkal rövidebb lehetek, hiszen én magam is szerettem volna reagálni azokra a Kávássy képviselő úrtól elhangzottakra, amelyek egy másik olvasatát mutatták ugyanannak a műnek, ami előttünk fekszik. Hiszen meg vagyok győződve arról, hogy nagyon könnyen bebizonyítható, tételesen átnézve ezt a tervezetet, hogy itt egyértelműen adó- és illetékkedvezményekről van szó, nem pedig további szigorításokról, adóprésről.
Nem akarok külön foglalkozni azzal a kérdéssel, amit a magánpénztárakkal kapcsolatosan Szász Domokos képviselőtársam már kifejtett. Tudni kell azt, bizonyára tudja képviselőtársam is, ha az eredeti jogosult megkapta volna a járadékát a magánpénztárból, az egy adóköteles jövedelem lett volna, ami után adót kellene fizetnie, így az örökös - örökösödési illeték helyett - ezt az itt megállapított illetékhányadot fizeti.
Igazából ez valóban kedvezménynek minősül. Ráadásul azzal, hogy amennyiben pénztártagként működik tovább, vagy pedig a saját pénztárába átviszi ezt az összeget - mert meg is mozdíthatja, tehát nem kell feltétlenül ugyanabban a pénztárban hagyni -, akkor is jogosult lesz arra az illetékmentességre, amit ez a törvény biztosít a számára.
(20.30)
Úgy gondolom, hogy jól illeszkedik ez a javaslat éppen ezért a kormányzat azon törekvéseibe, amelyekben megfogalmazta, hogy lehetőleg minél kevesebb helyen változtasson a jogszabályokon, és a terhek csökkentését jelentsék általában a változtatások.
Csak kiegészítésképpen szeretném mondani azt, amit képviselőtársam hozzászólásában nem hallhattunk, hogy a jövőben nem kell például illetéket fizetni akkor sem, ha a személyi igazolványban megszüntetett anyakönyvi adatok igazolásához kell valakinek kivonatot kérnie. Ezen elég gyorsan átszaladt képviselőtársam.
Ugyanakkor nem volt még szó arról, hogy kedvezményes illeték fizetésére lesznek kötelezettek azok is, akik az ingatlan mellett járműlízingeléssel foglalkoznak, mert eddig csak az ingatlanlízingeléssel foglalkozókat illette meg ez a kedvezmény.
Úgy gondolom, hogy az illetékekről összességében elég ennyi, mert amit hallhattunk, annak egy jó része valóban olyan illetékhez nyúlt hozzá, ami a magyar állampolgárok többségét a normál életkörülmények között nem érinti.
A helyiadó-törvényről talán egy kicsit többet, mert ennek van egy olyan vonatkozása, amely számomra azt jelenti, hogy nem teljeskörűen rendeztük azokat a gondokat, problémákat, amelyeket az élet az iparűzési adó területén felvetett. Az egyik ilyen - ezt mondanám először -, amivel nem foglalkozik ez a tervezet, hogy Magyarországon megvalósultak adófizetők pénzeiből olyan nagy beruházások, amelyek a lakóhelyen lévőknek elég jelentős bevételt jelenthetnek, illetve az ott működő települési önkormányzatoknak. Ezt úgy teszik, hogy szinte az egész országban vagy nagyobb régiókban fizetjük meg azt az iparűzési adót, amit aztán később a településen felhasználhatnak, tekintettel arra, hogy az iparűzési adó az árba beépül, és a termék szolgáltatási árán keresztül megfizetjük mindannyian.
Úgy gondolom, hogy ilyen helyeken célszerű lenne odafigyelni arra, hogy ezt az adót valamilyen más elosztási szabályok szerint használjuk fel, hiszen - mint említettem - adófizetők forintjaiból épültek legtöbbször ezek a nagyberuházások. Úgy gondolom, az lenne az igazságos, ha ezt az adófizetők egyaránt hasznosíthatnák akár a régióban megosztva ezt a bevételt, akár úgy, hogy országosan újraosztva bizonyos hányadát. Ezzel talán elkerülhetők lennének azok a problémák, amelyek felmerültek az utóbbi időben - például Algyővel kapcsolatban vagy sorolhatnám a többi települést, amelyek korábban önállósodásra törekedtek, éppen azért, hogy ehhez a nagyobb iparűzési adóhoz hozzájuthassanak -, és talán ezt a települési szétválást meg tudnánk előzni akkor, ha az általam most javasoltak egy következő módosításnál bekerülnének az iparűzési adó szabályai közé.
A következő kérdés, hogy a most működő iparűzési adó mennyire igazságos, mennyire egyformán osztja szét a terheket a különböző vállalkozók között. Szász Domokos képviselőtársam szólt arról, hogy kezdetben ez egy árbevételadónak indult, és a nettó árbevételből fokozatosan levontunk különböző helyeken különböző tételeket: az eladott áru beszerzési értékét - ez igazából a kereskedőket hozta jobb pozícióba -, később a fizetett kamatokat, illetve a kifizetett károkat - ez értelemszerűen a pénzintézeteket, a biztosítótársaságokat hozta jobb pozícióba. Maradtak a termelő vállalkozások, akiknél igazán lényeges csökkenés nem következhetett be.
Ezzel a mostani szabályunkkal azt szeretnénk elérni, hogy az ő terheiket is csökkenthessék az önkormányzatok, legyenek olyan szabályok, új lehetőségek, amelyek az önkormányzatok működési terét szélesítik, hiszen mi csak lehetőséget adunk az önkormányzatoknak, nem pedig egy kötelezvényt arra, hogy ezt az adót be is kell vezetniük.
Két évvel ezelőtt tiltakoztunk, hogy ilyen hátrányos megkülönböztetés következett be, és ez a hátrányos megkülönböztetés gyakorlatilag egy módosító indítvánnyal került be a törvénybe egyik napról a másikra, ezért aztán most joggal gondolom úgy több társammal együtt, hogy talán nem kellene három évet várni arra, hogy az igazságosabb visszarendeződés is megtörténhessen, hanem ezt talán két esztendő alatt is megoldhatnánk. Ehhez módosító javaslatot nyújtottam be én magam is.
Úgy gondolom, elvitatkozhatnánk még egy darabig azon is, hogy a hozzáadottérték típusú adó lenne-e a célszerű vagy pedig visszatérni az eredeti formára, amikor az árbevételt adóztattuk lényegesen alacsonyabb adókulccsal. Személy szerint azt támogattam az előkészítés időszakában, hogy térjünk vissza az árbevétel adóztatásához, és lényegesen csökkentsük le az adókulcsot. Azért tartottam ezt jobbnak, mert igazából a kereskedelem és mindenki más a tevékenységével igénybe veszi az önkormányzat infrastruktúráját. Például minél több árut szállít és értékesít, annál inkább igénybe veszi azt az infrastruktúrát, amelyet az önkormányzatnak működtetnie kell. Ezért igazságosabbnak látszik véleményem szerint az árbevétel szerinti adóztatás, de kisebbségben maradtam a véleményemmel, és tudomásul vettem, hogy a hozzáadottérték típusú adó irányába indultunk el, és ennek megfelelően módosítani kell az adókulcsokat is.
Az emelés tehát nem az adó növekedést jelenti, még akkor sem, ha hangsúlyoztam, hogy az önkormányzatnak ez csak lehetőség. Módosító javaslatom erre vonatkozóan is lesz, hogy lehetőség szerint még alacsonyabbak legyenek ezek az adókulcsok, mert úgy gondolom, hogy ezzel is elérhetik az önkormányzatok azt az adóbevételt, ami nem jelent kiesést a korábbi évekhez viszonyítva, ugyanakkor szélesebb alapokon tudják szétteríteni ezt az adóterhet.
Befejezésül még néhány gondolat a gépjárműadóról. Itt is megfogalmazhatunk olyan dolgokat, amelyekre azt mondhatnánk, hogy ezek az adóprést szorítják, de meggyőződésem szerint, ha mindent összevetünk, akkor azt kell mondanunk, hogy a kedvezmények száma gyarapodott.
Mi az, ami abba az irányba hat, hogy - Kávássy képviselőtársam szavaival élve - az adóprést emlegessem? Az, hogy a katalizátoros személygépkocsiknál eddig egységesen kezeltünk mindenféle katalizátort, és tudjuk azt, hogy vannak szabályozott és nem szabályozott katalizátorok. A környezetet nem egyformán szennyezik a különböző gépjárművek, ezért célszerű különbséget tenni a kedvezmények körében is. Az eddigi kedvezmény a katalizátor típusától függetlenül 50 százalék volt. Ezt az 50 százalékos adókedvezményt mint megszerzett jogot a későbbiekben minden eddig üzembe helyezett gépkocsi esetében alkalmazni lehet. Az ezután vásárolt gépkocsiknál változna meg úgy a szabály, hogy a nem szabályozott katalizátorú gépkocsiknál az 50 helyett 25 százalék az adókedvezmény. A korszerű, modern gépkocsik viszont már szabályozott katalizátorokkal vannak felszerelve, ezeknél a támogatás, illetve az adókedvezmény mértéke változatlan, továbbra is 50 százalék lesz, tehát a már megszerzett jogokat nem érinti.
Úgy gondolom, nem lehet hátrányosnak tekinteni azt a megkülönböztetést sem, hogy a megváltozott munkaképességű vagy éppen mozgásképtelen, mozgáskorlátozott emberek járműveinél csak abban az esetben változna az adókedvezmény, ha ez nem személygépkocsi. Meggyőződésem, hogy igazából az ilyen súlyosan mozgáskorlátozott embereket személygépkocsival lehet megnyugtatóan szállítani, ezért azt hiszem, az teljesen egyértelmű, hogy tehergépkocsira ez a kedvezmény nem jár, és inkább tekinthető a szabályok kijátszása megszüntetésének, mint hátrányos intézkedésnek.
A fuvarozók terhei nem kicsik, ezt mindannyian ismerjük, ezért talán örömmel fogadják azt, hogy mindazok, akik meg tudnak felelni az európai szabványnak - tehát megfelelő, karbantartott, jó állapotú és környezetkímélő gépkocsikat tudnak üzembe helyezni, magyarul rövidítve: az euro-I és euro-II szabványnak megfelelő gépkocsikat, tehergépkocsikat üzemeltetnek -, jelentős adókedvezményt érhetnek el.
(20.40)
Így például ha az euro-I-nek megfelel, akkor 25 százalékos kedvezményben részesülnek mindazok, akik felépítménnyel rendelkező gépjárművet közlekedtetnek, illetve 80 százalékos kedvezményben részesülnek azok, akik ugyanilyen típusú nyerges vontatót működtetnek, amely megfelel az euro-I szabványának. Az euro-II-nek megfelelők esetében pedig a kedvezmény mértéke a felépítménnyel rendelkező tehergépkocsiknál 50 százalékos, a nyerges pótkocsiknál pedig 90 százalékos, azaz csak 10 százalékot kell megfizetni. Ez a raksúly miatti különbségből adódik. Azt hiszem, hogy akik ezekkel foglalkoznak, tudják, hogy gyakorlatilag a kétféle kedvezmény nagyjából kiegyenlítődik, tehát azonos mértékű lesz mindkét kategóriában.
Azt hiszem ezek után, hogy az általam elmondottak és a megoldásra javasolt módosító indítványok olyan jogszabályt fognak teremteni, amely egy jobb és igazságosabb törvényt jelent számunkra, jobban alkalmazható lesz a már meglévő és működő jogszabály és mindannyiunknak, a vállalkozóknak előnyöket jelenthet. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
