RUSZNÁK MIKLÓS
RUSZNÁK MIKLÓS
RUSZNÁK MIKLÓS (független): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagy figyelemmel hallgattam az iparűzési adóval kapcsolatos vitát. Én magam is talán egy kicsit a lelkem mélyén örülök. Ha jól emlékszem, a napirend előtt Kuncze Gábor miniszter úr azt mondta, az ellenzéki képviselőknek irányt kell mutatniuk a kormánynak, hogy miben és hol kell változtatni.
Két évvel ezelőtt én saját magam is beadtam az iparűzési adóval kapcsolatos önálló indítványomat. Akkor a tisztelt parlament elutasította azzal, hogy nem aktuális. Most, hála istennek, a parlament, illetve a kormány elé terjesztették az iparűzési adónak azt a részét, amelyet az egységes teherviselés és a tényleges jövedelem alapján történő adófizetés érdekében tettek; mégpedig azért, hogy adóalap-csökkentő tételként a termeléshez felhasznált anyagköltség figyelembe vehető legyen. Ezt két, illetve három éve az ellenzéki képviselők állandóan - hol önálló indítványként, hol azonnali vagy interpellációs kérdésként - feltették a kormánynak, mert bizony nagy igazságtalanságot tartalmazott, különösen az adóalap-meghatározás és az adófizetés a magas anyagköltséget termelő vállalkozásokra. Ezek közé tartoztak az élelmiszer-ipari üzemek is. Nevezetesen: egy húsipari terméket előállító vállalkozás esetében például az anyagköltség az árbevételre vetítetten mintegy 80-82 százalék, és a közvetlen anyagköltség is mintegy 70-73 százalék.
Ha egy konkrét példával szeretném ezt illusztrálni: a húsipari feldolgozóüzem élőállatot vásárol a termelőüzemtől, illetve elsődleges feldolgozóüzemtől félsertést, negyedelt marhát, színhúst vagy egyebet. Ezeket végtermékké, felvágottá, töltelékáruvá alakítja át, és a termékek értékesítési árának legalább 73-75 százalékát az említett alapanyagok képezik. A vállalkozás tehát megfizeti a helyi iparűzési adót az árbevétel alapján, ugyanakkor a termelő, illetve az elsődleges feldolgozóüzemek is megfizették a meghatározott mértékű ugyanazon adót.
Üdvözölni tudom a kormánynak ezt a beterjesztett változatát. Azt hiszem, talán úgy lett volna igazán optimális, ha nem 3 évre nyújtja el ezt az egész törvényjavaslatot, illetve a törvényt, ha elfogadják, mert 3 év elég hosszú idő ahhoz, hogy ezek a feldolgozóüzemek bizonyos mértékben előreléphessenek, illetve levegőt kaphassanak.
Nagymértékben egyetértek az előttem szólóval, mégpedig Varga Józseffel, az MSZP képviselőjével. Ritka az, amikor egy ellenzéki képviselő is támogatni tudja azon gondolatokat, amelyek abból fakadnak, különösen Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, hogy egyes városok - hogy minek folytán, nem hiszem, hogy most nagyon ecsetelni kellene - az elmúlt években, évtizedekben bizony olyan ipari létesítményekhez jutottak bizonyos területek hátrányára vagy éppen kárára. Egy-egy városban több esetben bizony majdnem annyi az iparűzési adó, mint egy-egy város összes költségvetése. Ezt én a magam részéről nem tartom helyesnek, és felhívom a pénzügyminisztériumi államtitkár úr figyelmét: gondoskodjanak arról, hogy egy-egy térségben vagy nagyobb térségben legyen felhasználható ez az iparűzési adó, mert az adófizetők pénzéből megépült létesítmény nem biztos, hogy éppen csak annak az egy városnak vagy éppen annak az egy községnek, az ott élő embereknek az érdekét kell szolgálnia.
Azt hiszem, e két gondolattal sikerült - mint ellenzéki képviselőnek, de mint kereszténydemokrata gondolkodású képviselőnek is - hozzájárulni ahhoz, hogy jobbító szándékkal tegyünk az elkövetkezendő években, a parlamentnek akár az egyik, akár a másik oldalán is ülünk. Köszönöm szépen.
