DR. OROSZ ISTVÁN
DR. OROSZ ISTVÁN
DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Én is azok közé tartozom, akiknek nem jutott eszükbe az, hogy a személyi jövedelemadó-rendszer immár tízéves. Az persze értelmiségi emberként - aki ráadásul időnként írásra is adja a fejét - eszembe juthatna, hogy az a szerény tiszteletdíj, ami annak idején kedvezményezettként a kedvezmények körébe emelt engem, majdnem a nullára csökkent az elmúlt tíz év alatt, de ilyen rosszra nem szívesen emlékezem.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azokban az országokban, ahol a személyi jövedelemadó-fizetés nagy hagyományokkal rendelkezik, nem szokás sűrűn változtatni az adófizetés mértékéről, módjáról, a kedvezményezettek köréről rendelkező törvényt. Ez ad biztonságot az állampolgárnak, ez teremti meg a stabilitásnak azt a rendjét, amelyben az adófizető kiszámíthatja: jövedelmeit milyen mértékben terheli meg, vonja el az állam a köz javára.
Aligha kétséges, hogy az adórendszer stabilitása és az adófizetési morál között szoros korreláció van. A sűrűn változó adórendszer - bármennyire is a jövedelemeltagadások elleni küzdelem jegyében születik - nem erősíti, hanem csökkenti az adófizetési morált. Ebből a szempontból a jelenlegi törvénytervezet, amely az 1995. évi CXVII. törvényt módosítja, első pillantásra nem sok jóval kecsegtet, hiszen túl korainak tűnik a módosítás.
Ha mégis azt mondom, hogy e törvénymódosításra szükség volt, nem kerülök önmagammal ellentmondásba. Mert a tervezet nem kívánja megváltoztatni a személyi jövedelemadó struktúráját, nem emeli, igaz nem is csökkenti jelentősen a mértékét, de tartalmaz olyan újabb kedvezményeket, amelyek végső soron az adófizetők előnyére válnak. E kedvezmények legnagyobb része a tavasszal elfogadott új nyugdíjtörvénnyel áll összefüggésben, s azok az adófizetők, akikre már kiterjed a nyugdíjjárulék fizetésének új módja, kedvezményezetté válnak a személyi jövedelemadó fizetése szempontjából is.
Magam azonban nem erről kívánok szólni, hanem a kedvezményezettek egy másik köréről: a tandíjfizetésre kötelezett egyetemi és főiskolai hallgatókról, illetve azokról az adózókról, akik jövedelmük egy részét közcélú adományokra fordítják. Észrevételeim ennek megfelelően a törvénytervezet 2., 13. és 14. §-ával kapcsolatosak.
A 2. § azokat a fogalmakat értelmezi, amelyek szerepelnek a törvénytervezetben. Az ösztöndíjról, amely a jövedelemnek egy kedvezményezett formája, a következőket mondja: "Ösztöndíj az a tanulói, hallgatói juttatás, amelyet jogszabály alapján a közoktatási, a szakképzési, a felsőoktatási intézmény vagy helyi önkormányzat nyújt a közoktatási, szakképzési vagy felsőoktatási intézmény tanulója részére, illetve a felsőoktatási intézmény hallgatójának jogszabály alapján a szakmai gyakorlat idejére adott költségtérítés, továbbá a jogszabályban meghatározott feltételek szerint juttatott lakhatási támogatás is. A szakképző iskola tanulójának a jogszabályban meghatározott tanulószerződés alapján nyújtott kötelező pénzbeli juttatás is, valamint a szakképző iskolával tanulószerződés nélkül létesített tanulói jogviszony esetén a szorgalmi idő befejezését követő összefüggő szakmai gyakorlat időtartamára nyújtott díjazás kötelező összege is."
A meghatározás precíz, körültekintő és a részleteket is tartalmazza, hogy a jogviták elkerülhetők legyenek. Ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy napjainkban - hála istennek - nemcsak közoktatási, szakképzési és felsőoktatási intézmények vagy helyi önkormányzatok adnak ösztöndíjat, hanem egyre nagyobb számban alapítványok is. Ez a meghatározás azt jelenti, hogy az alapítványok által juttatott ösztöndíjak nem élvezik azokat a kedvezményeket, amelyeket a felsoroltak igen? Abban a felsőoktatási intézményben, ahol én oktatok, a Hajdúsági Agráripari Egyesülés igen dicséretes módon, már több mint egy évtizede nyújt szociális ösztöndíjat vagy támogatást jó néhány egyetemi hallgatónak. Ez a támogatás nem tekinthető ösztöndíjnak?
A kormány - ugyancsak nagyon helyeselhető módon - most hozta létre 200 millió forinttal az Esély Közalapítványt a szociális egyenlőtlenségek csökkentésére a felsőoktatásban. Az alapítványok azonban nem szerepelnek a törvényjavaslatban azok között az intézmények és szervezetek között, amelyek ösztöndíjat adhatnak tanulóknak, illetve hallgatóknak.
A hatályos törvény 36. §-át előnyösen módosítja a javaslat 13. §-a, amelyek a főiskolai és az egyetemi hallgatók tandíjkedvezményének elhalasztott igénybevételét is lehetővé teszi.
Ismeretes, hogy a felsőoktatási intézményben fizetett éves tandíj 30 százaléka - legfeljebb azonban évi 60 ezer forint - az adóból leírható, ha azt a hallgató, a hallgató szülője, nagyszülője, házastársa vagy testvére fizeti. A kedvezmény szempontjából a hallgatói költségtérítést is úgy kell tekinteni, mint a tandíjat. A javaslatban szereplő módosítás azt is lehetővé teszi, hogy ha az említett kedvezményezettek az egyetemi és főiskolai évek idején nem éltek e lehetőséggel, akkor a tandíjfizető hallgató élhessen vele a diploma megszerzését követő időben, mégpedig úgy, hogy a hallgatói jogviszony megszűnését követő öt esztendőben, tetszőleges elosztásban írhassa le adójából a hallgatói évek alatt befizetett tandíj után járó adókedvezményt; e kiegészítő rendelkezés előnyeit, azt hiszem, aligha kell ecsetelnem.
A javaslat értelmében a végzett hallgató akkor is élhet az adókedvezménnyel, ha szülei vagy hozzátartozói tanulmányi ideje alatt azért nem élhettek vele, mert nem volt adóköteles jövedelmük.
A javaslat valóban eszköz lehet a szociális hátrányok csökkentésére. Abban az esetben viszont, ha a tandíjat fizető hozzátartozónak az egyetemi, főiskolai tanulmányok ideje alatt volt adóköteles jövedelme, a hozzátartozói támogatás úgy is érvényesülhet, hogy a tandíjat a hallgató helyett fizető szülő vagy más hozzátartozó nem él az adókedvezménnyel az egyetemi, főiskolai évek alatt, ezt a keresővé váló friss diplomás a pályakezdés után érvényesítheti, s ezáltal további támogatást kap az induláshoz - igaz, nem az államtól, hanem a korábban helyette tandíjat fizető hozzátartozóitól.
Nem tudom biztosan, csak feltételezem, hogy az adókedvezmény felső határa - a 60 ezer forint - valamilyen kapcsolatban lehet a hallgató által fizetett tandíjjal, amely tíz hónapra nem lehet több az egy főre eső hallgatói ösztöndíjnál, azaz 65 ezer forintnál. Ennél magasabb alap- és kiegészítő tandíjat ugyanis az intézmények nem szedhetnek. A legújabb értesüléseink szerint azonban az átlagos hallgatói ösztöndíj 65 ezer forintról 70 ezer forintra fog emelkedni a következő évben. Ennek megfelelően az éves tandíj is ilyen mértékben fog emelkedni. Nem volna lehetséges a legfeljebb 60 ezer forintos adókedvezményt is ilyen mértékben emelni?
A törvénytervezet egyébként is nagyvonalúan viszonyul a már megszületett törvényekhez és a még csak javaslatként előttünk fekvő tervezetekhez. A nyugdíjtörvény elemei - nagyon helyesen - beépülnek a módosításba, de szerepel benne az egyetemi és főiskolai hallgatóknak nyújtandó lakhatási támogatás, amiről még nem született törvény, vagy a kiemelkedően közhasznú szervezetnek juttatott adomány, holott ilyenek csak akkor lesznek, ha a párhuzamosan tárgyalt nonprofittörvényt az Országgyűlés elfogadja.
(19.40)
Én magam ezt az eljárást semmiképpen sem tudom helyeselni, mert nem tartom összeegyeztethetőnek a parlamentáris demokráciával, de kénytelen vagyok tudomásul venni. Azonban ha ez így van, akkor elképzelhetőnek tartom azt is, hogy a 30 százalékos adókedvezmény felső határa se maradjon meg 60 ezer forintnál, ha egy másik törvénytervezetben az ezt meghatározó elemek megváltoztak.
Az adózók számára kedvező módosítások találhatók a 14. §-ban, amely a közcélú adományok adókedvezményeivel foglalkozik. A hatályos törvény 41. §-a azt mondja ki: ha valaki belföldi alapítvány, közalapítvány vagy közérdekű cél javára pénzt adományozott, és az erről szóló érvényes igazolást megkapta, a befizetést igazoló irat alapján a befizetett összeg 30 százalékát az adójából levonhatja. Ez a helyzet a jelen törvénytervezet szerint úgy változik meg, hogy a közhasznú szervezet, illetve a közérdekű kötelezettségvállalás esetében a befizetett összeg 30 százaléka, a kiemelkedően közhasznú szervezet esetében a befizetett összeg 35 százaléka írható le az adóból.
Úgy vélem, a törvényalkotói szándék különbségtétele egészen világos. Az állam arra kívánja ösztönözni az adományozókat, hogy felajánlásaik a köz számára fontosabb, kiemelkedően közhasznú szervezetekhez jussanak. A baj csak abban van, hogy a párhuzamosan tárgyalt nonprofittörvényben nincs világosan elválasztva, mitől kiemelkedően és mitől csak egyszerűen közhasznú egy szervezet. Arról már nem is kívánok szólni, hogy aki így használja a magyar nyelvet, nyugodt szívvel megalkothatná a még kiemelkedőbben, vagy a legkiemelkedőbben közhasznú szervezet fogalmát is, és ehhez lehetne igazítani az adókedvezmény mértékét.
Úgy tűnik, nem elégséges az a szándék, hogy párhuzamos törvényjavaslatok elemei szerepeljenek a személyi jövedelemadó törvény módosításában: ezen elemek precíz megfogalmazása vagy a magasabb adókedvezményre jogosító szervezetek taxatív felsorolása hiányzik. Félő, hogy minden jó szándék ellenére maradni fog minden szervezet esetében a 30 százalék, azért, mert nem lesz lehetséges a pontos különbségtétel a közhasznú és a kiemelten közhasznú szervezet között. Természetesen az is elképzelhető lenne, hogy minden szervezet esetében a 35 százalékos kulcs érvényesüljön; azonban félek, hogy e feltételezés csak az én naivitásom kifejezője.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kimondja a javaslat azt is, hogy adómentes a pedagógusok szakkönyvvásárlására jogszabály alapján adott összeg, amiről itt korábban a kétpercesek során vita is kialakult. Én úgy vélem, hogy ezt helyeselni lehet; nemcsak azért, mert törvényi alapja van a közoktatási és felsőoktatási törvényben, hanem azért is, mert csökkenti a közalkalmazott pedagógusoknak az egyéni vállalkozókkal szemben azt a hátrányát, hogy a szakkönyvek árát mint eszközt, nem írhatják le az adójukból, mint a vállalkozók az autók, a mobiltelefonok és egyéb eszközök használatát.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem állíthatjuk, hogy a személyi jövedelemadóról szóló törvénymódosítás hibátlan alkotás: azonban célkitűzésként a stabilitás biztosítására s egyes esetekben az adóterhek kisebbítésére tartalmazza a polgárbarát adózás elemeit.
A javaslat módosító indítványokkal még jobbá is tehető, ezért elfogadását támogatom. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
