CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A személyi jövedelemadó és társasági adó parlament elé terjesztett módosításainak együttes általános vitájában két témakörrel szeretnék röviden foglalkozni. Az egyik az egyéni vállalkozások adózása, a másik pedig az előbbi kétperces körben már terítékre került téma: a személyi jövedelemadó gyermeknevelést támogató rendelkezései, illetőleg az a módszer, amellyel ezt a kérdést legjobban meg tudnák oldani. Ezzel kapcsolatban mindjárt megjegyzem, hogy az előbbi kétperces körben azért nem jelentkeztem, hiszen itt vártam a soromra, és gondoltam, hogy innen is módom lesz reflektálni a témában elhangzott gondolatokra.
Az előttem hozzászóló Bauer Tamás azzal kezdte, hogy tízéves évforduló van. Ez való igaz, akkor vezették be - az akkori kormányzat, parlament - a személyi jövedelemadó, általános forgalmi adó rendszerét, ami egy óriási változás volt.
Az egyéni vállalkozók adózásával kapcsolatban arra szeretnék emlékeztetni, hogy ez a tíz év az egyéni vállalkozások szempontjából óriási cikcakkok története, mert egyszerűen az adórendszer nem találta a megfelelő helyét, hogy az egyéni vállalkozások adózása hol és hogyan történjen. Emlékeztetek rá, hogy először a társasági adóba tartoztak, hiszen termelők, utána átkerültek a személyi jövedelemadóba, utána jöttek olyan lehetőségek, hogy átjárás, akkor megszüntették az átjárást, de gyorsan visszaállították, mert mégsem jó. Mostanra végül is megszilárdulni látszik ez a kérdés, mivel úgy tűnik, hogy a személyi jövedelemadóban véglegesen ottrekedtek az egyéni vállalkozók. Ezt a kérdést szeretném itt, az általános vitában felvetni.
Nem véletlen az, hogy ezt az igen furcsa cikcakkot kellett megjárniuk ezeknek az egyéni vállalkozóknak, akik igen fontos szerepet játszanak a gazdaságban, hiszen az ő adózási rendszerük tulajdonképpen nem passzol egyik adójogszabályba sem: a társasági adóba azért nem, mert egyéni vállalkozók; a személyi jövedelemadóba továbbra is - állítom - azért nem passzol, hiszen vállalkozók, és ott pedig az állampolgároknak az adózása van szabályozva.
Ezt az ellentmondást véleményem szerint még nem sikerült feloldani, azzal sem, hogy minden évben előjön a személyi jövedelemadó rendeletének módosítása, és különböző módon javítják, foldozgatják az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályokat is. Ez minden év végén itt előbukkanó téma.
Ezzel kapcsolatban itt, a parlamentben már többször felvetettem, hogy tulajdonképpen az igazi megoldás az lenne, ha az egyéni vállalkozókra egy külön törvényi szabályozás lenne megalkotva, és akkor megúsznánk azokat az anomáliákat, amelyek így megvannak, és amelyeket az egyéni vállalkozóknak jelenleg is viselniük kell. Én egy külön törvénynek a gondolatát vetem fel újra, hogy ezen el kellene gondolkozni.
Emlékeztetek rá, hogy a kormány is készül tulajdonképpen most egy úgynevezett kisipari törvénynek a beterjesztésére, de tudomásom szerint ebben nem arról lenne szó, hogy innen kiemelve a szabályozást, ott átgondolva és új alapokra helyezve történne valami, hanem csak a kisipart érintő legfontosabb dolgok valami külön törvényben azért mégiscsak megfogalmazásra kerülnek inkább általános elvi szinten - tudomásom szerint.
Ezért vetem fel azt a gondolatot, hogy meggondolandó lenne, hogy az egyéni vállalkozók adózását mégiscsak külön törvény szabályozza. Mindjárt mondok egy példát arra, hogy miért. Itt van az adójóváírás intézménye. Ismeretes, hogy ez csak a bérjövedelmekre vonatkozik, és szerintem jogosan vetik fel mindazok, akik oda tartoznak, hogy miért nem vonatkozik rájuk, ez egy diszkrimináció. Azért nem vonatkozik rájuk, mert ők vállalkozók. Ezt az ellentmondást már meg lehetne úszni, ha egy külön törvény lenne.
Engedjék meg, hogy itt most az egyéni vállalkozók szabályozásával kapcsolatban egy-két olyan problémakört vessek fel, amelyben jó lenne most lépni, mert az előbbi felvetésem egy távolabbi jövőt érintő törvényalkotási probléma. Nyilvánvaló, hogy erre most itt már nem kerülhet sor, tehát olyan módosító csomagot senki nem fog beterjeszteni - magam sem -, hogy külön törvény szülessék. Ennek most pillanatnyilag nem látom lehetőségét.
De annak igen, hogy a kisipart, a kisvállalkozásokat, kiskereskedőket érintő egyes szabályozók úgy változzanak, hogy végül is megtörténjen az, amit a kormány tulajdonképpen ígért és ígér, hogy könnyít a szabályozáson. Ez olyan fontos téma, hogy a kormány tudomásom szerint külön foglalkozott ezzel a témával, és ki is dolgoztak egy menetrendet, feladatokat adva a különböző tárcáknak, hogy mit és hogyan kell tenni a kisvállalkozói kör helyzetének javítása érdekében. A kisvállalkozók helyzete semmiképpen nem jó. Nem lehet azt mondani, hogy itt valamiféle nagyszerű szabályozás van, továbbra is túl vannak terhelve - beleértve a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettséget. Összességében ha a kisvállalkozók helyzetét értékeljük, akkor a mérleg negatív. Ennél a jogszabálynál nyilván azt kell megvizsgálni, hogy ami idetartozik, azon a területen, abban a témában mit tudunk segíteni.
Ezzel kapcsolatban kiemelten felvetem az átalányozás kérdését. Az előbbi cikcakkban az átalányozás is mindig szerepelt: egyszer kiterjedt átalányozás volt, akkor visszavonták, egyáltalán nem volt átalányozás, és aztán mégis bevezették. Ha ebben az átalány-témakörben végül is nyugvópontra lehetne jutni, akkor azt javasolnám, hogy legyen átalány, hiszen nagyon sok fejlett ország adórendszere is tartalmaz átalányrendszert, tehát ez nem idegen a fejlett, színvonalas adózási rendszerektől, hiszen az átalányban mind a két fél jól jár, a költségvetés is, az állam is és az egyéni vállalkozó is, hiszen nem vitás, hogy a mindenkori átalány bizonyos adminisztrációs könnyítést jelent. A kisvállalkozóknak ez az egyik legfőbb törekvése, hogy ne legyen bonyolult az adminisztráció. Ezt az adózási formát továbbra is javaslom fenntartani, és a jelenlegi szabályozást illetően pedig bővíteni.
Ezért már itt, az általános vitában felvetem azt - a részletesen vitában még a javaslatok alapján, azt hiszem, visszatérünk erre -, hogy mindenképpen kellene vonatkoznia ennek a kezdőkre is és a munkaviszony mellett kiegészítő tevékenységet folytatókra is.
(19.20)
Ez az a kör, amely tipikusan átalányra szabott kör, és itt is meg lehetne találni a megfelelő tételeket úgy, hogy a vállalkozóknak is megfelelő legyen, de a költségvetés is jól járjon. Mindezek az érvelések részemről nem azért hangzanak el, mintha a költségvetés bevételeit akarnám csökkenteni, hanem egy jobb, egyszerűbb, gördülékenyebb adózási formára gondolok. Ugyancsak az átalány témakörében maradva még, felvetem azt, hogy a vendéglátóiparra vonatkozó jelenleg 3 milliós bevételi határt is fel kellene emelni 5 millióra, hiszen ebben a sávban most már az ár- és értékviszonyok változásával véleményem szerint elfogadható lenne az átalányrendszer alkalmazása.
A másik ilyen kiemelt téma, amely a vállalkozókat foglalkoztatja, a gazdasági kamarai tagdíj levonhatósága. Tudniillik amikor a kamarai törvényt a parlament megalkotta, azóta is kötelező a tagság. Márpedig ha kötelező a tagság, akkor evidens és logikus, hogy az adórendszerben el kell ismerni ezt a kiadást, a tagdíjat. Ezzel megoldódna igen sok kamara súlyos pénzügyi gondja, hiszen ismeretes, hogy milyen a pénzügyi fegyelem. Igencsak sok a kintlevőség és az elmaradás.
Úgy vélem, hogy a kamarai törvény most folyamatban lévő módosítása alapján is a kamarákra igen sok feladat vár, és ezt a kormány is így gondolja. Nagyon sok állami feladat elvégzése kamarai szinten megtörténhet. Márpedig ehhez forrás kell, és itt van a lehetőség, hogy e forrás megnyugtató létezését ez a törvény biztosítani tudja. Ennek az egyik módja szerintem az, hogy a gazdasági kamarai tagdíj levonhatóságát ebben a jogszabályban biztosítani kellene.
A másik ilyen téma a szakmunkástanuló-képzés jobb preferálása. Erről azt szeretném mondani, hogy ez mindenképpen a jövő befektetése, és mindenképpen megéri. Ezen a területen, de bármely más területen az oktatás, a nevelés szinte a legkiemelkedőbb, legfontosabb ügy a jövőnk érdekében. Igencsak akadozik az egyéni vállalkozók szakmunkástanuló-képzési tevékenysége. Ezt valamennyire preferálja a jelenlegi jogszabály. Ismeretes, hogy a bevételt lehet személyenként most is csökkenteni 6 ezer forinttal. Úgy gondoljuk, hogy ennek a megemelése indokolt lenne. A javaslatunk szerint ez 12 ezer forint lenne. Még egyszer hangsúlyozom, ez olyan befektetés, amely lehet, hogy végső soron a költségvetésnek csökkentést jelent, de mindenképpen olyan befektetés, amely megtérül.
Felvetem még ebben az egyéni vállalkozást érintő témakörben a készpénzfizetés korlátozását, amelynek alapelvével - elmondtuk többször - egyetértünk. Valóban arra kell törekedni, hogy lehetőleg a vállalkozók egymás közti fizetése vagy bármely fizetése ne készpénz formájában történjen. Ugyanakkor a feltételek véleményünk szerint még máig sincsenek meg arra, hogy a teljes vállalkozói kört érintve egy ilyen szabályozás legyen, amelyben leginkább azt kifogásoljuk újólag is, hogy itt a bevétel fiktív növelése történik. Tehát végső soron olyan alapon, hogy valaki készpénzzel fizet - a törvénnyel szemben -, akkor nála a bevétel teljesen fiktív módon növelődik. Tehát ebben továbbra is problémát látunk - hangsúlyozom, azért, mert ennek még széleskörűen nincsenek meg a feltételei.
Ezek után engedjék meg, hogy áttérjek az általam jelzett másik témakörre - röviden -, habár Bauer Tamás már kiment a teremből. Az ő gondolataira szeretnék reflektálni. (Szász Domokos: De azért figyeli!) A családiadó-rendszert a kereszténydemokrata politikusok és immár az a frakció is, amelynek jelenleg tagja vagyok, tehát a Fidesz-Magyar Polgári Párt is magáévá tette. Egyre szélesebben terjed az a gondolat, hogy mégis csak ez lenne az az adózási módszer, amellyel végre igazságosabb módon bánunk a társadalommal ezen a területen.
Egyetértek azzal a felvetéssel, hogy nem az adórendszer oldja meg igazán a gyermeknevelés támogatását, illetőleg a kezelését. De semmiképpen nem lehet közömbös, és igenis eléggé döntő és áttörő fordulatot jelentene a gyermeknevelés társadalmi elismertségében az, ha végül is a családi típusú adórendszer bevezetésre kerülne.
Bauer Tamás felvetésére annyiban szeretnék konkrétan reflektálni, hogy ő a családiadó-rendszert javaslókat szinte azzal vádolta, hogy ők arra gondolnak - beleértve magamat is -, mintha itt majd könnyebb lenne azoknak, akik gyermeket nevelnek, és akik nem, azoknak sem lenne nehezebb. Ez nem így van! A mi felfogásunk szerint itt aztán tényleg kifejezetten arról van szó, hogy ehhez forrás nem kell, hanem a meglévő, a mindenkor meglévő adóterheket kell úgy elosztani, hogy abban az eltartottak száma figyelembevételre kerüljön. Tehát szó sincs arról, hogy ezen adórendszer által valamiféle igen drasztikus bevételkiesésre gondolnánk a költségvetés szempontjából.
Azt elismerem, hogy e rendszer bevezetése bizonyos áttérési költségeket jelentene, de ez aztán tényleg olyan költség - úgy, ahogy a szakmunkástanulóknál ezt meghatároztam -, hogy ez mindenképpen megtérül, hiszen ez tényleg a jövő érdekében történő adórendszerbeli gondolkodás eredménye.
Mi olyan családiadó-rendszer bevezetését szorgalmazzuk, amely az eltartottak számát figyelembe véve állapítja meg az adóterheket, amely által természetesen könnyebbedik a családok helyzete, de nehezedik az egyéb adózók helyzete. Tehát ez a vád, ez az állítás semmiképpen nem igaz, hogy itt csak az egyik oldal könnyítését szorgalmazzuk - nem -, a másik oldalnak pedig a nehezítését szorgalmazzuk az igazságos társadalmi tehervállalás érdekében. Elismerem azt, hogy az adókedvezmény nem tud megoldani sok minden dolgot, hiszen vannak, akik nem fizetnek adót, de itt már elhangzott a kétperces körben, hogy erre is lenne technika.
A családi pótlék emelésével természetesen egyetértünk, hiszen a családiadó-típusú rendszer bevezetése még egyáltalán nem áll küszöbön. Ezek csak reflexiók, gondolatok, és nem tudom, hogy meg tudnak-e majd valósulni. Mi mindenképpen szorgalmazzuk ezt. Ezért valóban nagyon fontos a családi pótlék emelése, de emlékeztetek rá, hogy a múlt évben ugyan történt egy kismértékű emelés, de előtte hosszú évekig nem történt, és hiába forszíroztuk azt, hogy legalább a valorizáció történjen meg a családi pótlékban, nem történt meg. A múlt évi emelés - és talán most is lesz valami emelés - nem jelentett áttörést, hanem csak nagyon kis hozzáigazítást ahhoz az igényhez, amit tulajdonképpen a többgyermekes családok támogatása megérdemelne.
Ezt a kérdést nem úgy vetem fel, mint Bauer Tamás, hogy végeredményben van-e rá pénz - innen induljunk ki -, hanem a meglévő forrásokból kell elegendő pénznek lennie arra, hogy egy társadalmilag igazságosabb adórendszer legyen, és mi ezt változatlanul továbbra is a családi típusú jövedelemadó-rendszerben látjuk. Annál is inkább, mert a társadalomra egyre inkább ránehezedik a demográfiai helyzet problémája, és - nyilván a holnapután sorra kerülő családpolitikai vitanap is ki fogja ezt hangsúlyozni - egyre inkább együtt élünk azzal a szörnyű vízióval, hogy a magyar lakosság fogyása végül is a nemzet pusztulásához vezethet. Ez annyira tragikus és annyira szörnyű helyzet, hogy engedjék meg, hogy innen megjósoljam: a következő parlament első témái közt kell hogy szerepeljen a demográfiai helyzet megvitatása és mindaz a lehetőség és tennivaló, amelyet majd meg kell tennie a következő kormányzatnak az igen szomorú irányzatok és tendenciák megfordítása érdekében.
Az értékrendszerre célozva, amely szintén felmerült a kétperces körben: ha valóban egy társadalom a szívén viseli a gyermeknevelés sorsát - de hozzáteszem, remélhetően mindenképpen a szívén viseli a saját jövőjének sorsát -, akkor ezt a kérdést e törvény vitájában is kiemelten kell kezelnünk.
(19.30)
És sajnálattal állapítjuk meg, hogy ebben és a költségvetésben - a költségvetési vitában is el fogjuk ezt mondani - egyáltalán nincs meg az őt megillető helye ennek a területnek. Nem tartozik a kiemelt prioritások közé - de ez már átvezet a költségvetés vitájába.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
