TOKÁR ISTVÁN
TOKÁR ISTVÁN
TOKÁR ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt részéről úgy ítéljük meg, hogy a vállalkozókat - úgy az egyéni, mint a társas vállalkozókat - sokrétűen érintő változásokat hoz az a két törvénymódosítás, amely most a tisztelt Ház előtt van.
Először a T/4935. számon benyújtott, a gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény módosításáról kívánok szólni. Amikor 1994-ben ez a törvény hosszas vita után megszületett, a törvényalkotók azt a célt tűzték maguk elé, hogy a kamarák elsősorban a gazdaság fejlődésében, annak szerveződésének előmozdításában működjenek közre. Juttassák érvényre a gazdasági kamarák a gazdasági tevékenységet folytatók általános érdekeit, növekedjen az üzleti forgalom biztonsága, és megteremtődjön, illetve javuljon a piacon működő vállalkozók tisztessége.
Az a közigazgatási keret, amellyel ezt a célt el akarták érni, a köztestület volt, azért, mert úgy ítélték meg, hogy a köztestület tagjai rendelkeznek azzal a tájékozottsággal, azzal a szakmai felkészültséggel és az igazgatás eredményességében való érdekeltséggel, amely ezeket a célokat a leginkább szolgálja. A kamarák működésének első három évében, sajnos, ezek közül a célok közül több kevéssé, több egyáltalán nem valósult meg.
Az első három évben több működési probléma vetődött föl. A működési problémák közül elsősorban a modellben kell keresni az okokat, mert a megalkotáskor, amikor a három kamarai típust kiválasztották - az ipari és kereskedelmit, a kézművest és az agrárt -, a tagkör-elhatárolás nem volt világos és egyértelmű. A Kereskedelmi és Iparkamara az úgynevezett maradékelvet követte, vagyis mindenki ebbe a kamarába került besorolásra, aki nem volt kézműves, vagy nem volt besorolható az agrártagozatba.
A kézműves tagságot két ismérv alapján határozták meg. Első volt a kézművesszakmák jegyzéke, másik oldalról pedig a kisipari jelleg. A kisipari jelleg meghatározását a törvény a Magyar Kézműves Kamara alapszabályára bízta, itt azonban egy garanciális jellegű szabályt iktatott közbe, hogy ennek a meghatározása a többi országos kamara egyetértésével és az érdekképviseleti szervek véleményének kikérésével történhetett meg. A kamarák is elmarasztalhatók amiatt, hogy ez a tagkör-elhatárolás nem valósult meg.
(9.40)
Az egymással történő rivalizálás, a tagok megszerzéséért folytatott verseny tekintetében ez a tagkör-elhatárolás csorbát szenvedett. A kérdés utólag persze most már költői, hogy jó volt-e ez a modell, nem lett volna-e célszerűbb, ha a Kézműves Kamara helyett a kis- és középvállalkozók kamaráját alakítjuk meg, és nem a kézműves jelleg, hanem a gazdasági tevékenység nagysága szerint soroljuk be a kamarákat. Másik ilyen lehetőség adódott volna, hogy a Kézműves Kamara nem önálló kamaraként, hanem az Ipari és Kereskedelmi Kamara önálló tagozataként megfelelő garanciával kezdi meg a működését. Erre a kérdésre a mostani törvényjavaslat egy másfajta megoldást ad, a szabad kamarai választással felel ennek a konfliktusnak a feloldására.
A másik konfliktus a kamarák működésében a kamarák és a gazdasági érdekképviseleti szervezetek viszonya miatt alakult ki. Tekintettel arra, hogy az érdekképviseletről szóló törvény nem született, a kamarák jogosítványai csak részben történtek megállapításra, ezért a kamarák pótcselekvésbe menekültek. Olyan vélemény is elhangzott az elmúlt időszak során, hogy helyet kérnek az Érdekegyeztető Tanácsban, holott funkciójuk teljesen más, mint az érdekképviseleti szerveké. Mindez, mint említettem, azért történt, mert a közfeladatuk kevés volt, a működésük és az önigazolásuk érdekében próbáltak cselekvést kierőszakolni.
A 44/1996. országgyűlési határozat felismerte, hogy a kamarai törvény módosítása elkerülhetetlen. Négy pontban foglalta össze azt az irányt, amely a módosítást meghatározta. Első volt, hogy teljessé kell tenni a gazdasági kamaráknak a tagjaikról vezetett, azok gazdasági tevékenységével kapcsolatos nyilvántartást. Biztosítani kell a cégbírósági cégregisztráció és a gazdasági kamarák nyilvántartása közötti összhangot. Tisztázni kell a kamarák döntési kompetenciáját, elő kell segíteni az elkülönített állami alapok és pénzügyi célelőirányzatok odaítélésében való részvételt. Az önfinanszírozás és elhelyezés kérdésében kialakult helyzetre alternatív javaslatot kell kidolgozni. Szükséges átgondolni a tagdíj adóból való levonásának részleges vagy teljes lehetőségét.
Mit old meg ezekből a feladatokból a most előterjesztett törvénymódosítás? Nagyon sok dolgot, de több dologgal adós marad. Az egyik legfontosabbat, ami a kamarák kérése is volt, a fióktelepek ügyét megoldja. A helyi adókról szóló törvény szerinti kamarai tagdíj megosztásában a közteherviselést elősegíti, és a közteherviselés jobban érvényesül. A közigazgatási feladatok átadását nemcsak törvényi szinten, hanem kormányhatározattal is lehetővé teszi. Lehetővé teszi a gazdasági kamarák egyesülését, vagyis másik oldalról a szabad kamarai választást. A szabad kamarai választás az, ami tulajdonképpen következménye lehet a gazdasági kamarák egyesülésének, hisz' be kell látni, hogy itt egy egyenlőtlen versenyre lehet számítani a Kereskedelmi, illetve a Kézműves Kamara részéről. Ma még nem belátható, hogy a kamarák közötti versenynek, a tagokért folytatott versenynek milyen következménye lesz a kamarák egymás közötti viszonyában. A magunk részéről úgy ítéljük meg, hogy az Ipari és Kereskedelmi Kamara és az Agrárkamara, valamint a Kézműves Kamara között jelentős verseny várható a tagok megszerzése érdekében.
Lényeges feladatnak tekintjük a térségi területfejlesztési és gazdaságfejlesztési koncepciók és programok munkarészeinek kidolgozásában való részvételi lehetőséget. A területi kamarák azok, amelyek leginkább ismerhetik és felismerhetik a térségek közötti egyenlőtlenséget, és a maguk sajátos eszközeivel ezekben a koncepciókban való részvétellel ezt a különbözőséget segítik megszüntetni.
Már ez idáig is tulajdonképpen a kamarai tevékenység egyik legpozitívabb eleme a szakképzésben való részvétel volt ezt a most előterjesztett törvénymódosítás tovább erősíti és a mesterképzést, a mestervizsgáztatást teljes egészében a kamarák hatáskörébe utalja.
Ugyancsak nagyon fontos óhaja volt a kamaráknak az elkülönített állami pénzalapok és költségvetési előirányzatok felhasználásáról szóló döntések előkészítésében való részvétel. Ez idáig elsősorban az Agrárkamara volt az, amely erre jogosítványt kapott a tárcáján keresztül, most a törvény erejénél fogva a másik két kamara is lehetőséget kap az alapok előkészítésében, illetve felhasználásában való részvételre.
A kamarai módosítás jobban kihangsúlyozza a fogyasztói érdekvédelemmel való kapcsolattartást. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a kamaráknak e téren a fogyasztóvédelemben nagyobb szerepet kell kapniuk, ezt a törvény a maga eszközével lehetővé teszi. Lehetőségük lesz a kamaráknak a tevékenység felfüggesztéséhez szükséges intézkedések meghozatalára, pert indíthatnak a fogyasztók polgári jogainak érvényesítésére, de nem teszi lehetővé, nem jut el a törvényjavaslat a végső megoldásig, hogy amennyiben a vállalkozó tevékenysége etikailag tovább nem tűrhető, a kamarák kizárhassák tagjaik sorából. E tekintetben a Szocialista Párt a cégbírósági törvényjavaslathoz nyújtott be módosító indítványt, és szándékozott a kamarai törvényhez is, hogy itt az összhangot megteremthesse. Reméljük, ez egy későbbi időpontban bekövetkezik. Igaz, a törvénymódosítás lehetőséget ad arra, hogy törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezzen, eljárhat a közigazgatási ügyekben a törvény vagy a kormányrendelet alapján.
Lényeges még a szaktanácsadás és az Agrárkamara részéről a gazdajegyzői hálózat működése. A törvény felhatalmazza a kamarákat, hogy a közigazgatási feladatok ellátásáért szolgáltatási díjat állapítsanak meg, amennyiben erre a kormány a határozatát meghozza.
Rendelkezik a tagdíj maximumáról, de - egyetértve az előttem felszólalóval - a Szocialista Párt részéről kezdeményezni fogjuk egy minimum tagdíj megállapítását is. Reményeink voltak arra, hogy a tagdíj részleges vagy teljes levonása megjelenik a kamarai törvényben, ez azonban elmaradt. Egyetértünk Tardos Márton és Varga Mihály képviselőtársammal, és a magunk részéről is támogatjuk, hogy a személyi jövedelemadó törvénybe és a társaságiadó-törvénybe emeljünk be a képviselői módosításokból olyat, amely a többség támogatását megkapja a Házban, és amely a kamarai tagdíj egy részének levonhatóságát lehetővé teszi.
Mint említettem, a törvény nem old meg mindent, és ezeket - nem akarom ismételni, amit Tardos elnök úr elmondott a szakmai kamarák feladatainak tisztázásáról - én még egy elemmel szeretném csak kiegészíteni: a kamarák és a kormány vagy a gazdasági kabinet formális kapcsolatának törvényben való meghatározásával. Intézményesíteni kell azt, hogy a kamarák által felhalmozott tapasztalatok valamilyen módon, vagy a gazdasági kabinet, vagy a kormány számára formális kapcsolat révén hasznosuljanak.
(9.50)
Kisebb, de jelentőségében ugyanolyan nagyságrendű a T/4938. számon benyújtott törvényjavaslat, amely az egyéni vállalkozásokról szóló 1990. évi V. törvény módosítását kezdeményezi. A Szocialista Párt frakciója támogatja a törvénymódosítást.
Üdvözöljük az egyablakos rendszer bevezetését, vagyis azt, hogy takarékosabb ügyintézéssel, a leendő vállalkozók kímélésével jussanak hozzá a vállalkozói igazolványokhoz a leendő vállalkozók.
Megteremti az összhangot a kamarák, valamint az önkormányzatok között, bár a határidők valóban szorosnak tűnnek. Mi magunk is úgy ítéljük meg, hogy ezeken a határidőkön nem kell változtatni, a kamarák felkészültek, és képesek erre a határidőre feladataikat megoldani.
A Szocialista Párt részéről mind a két törvényjavaslatot javasoljuk a tisztelt Háznak elfogadásra. Néhány apró módosító indítvánnyal próbáljuk a törvényt teljessé tenni, és javasoljuk a tisztelt Háznak mind a két törvénymódosítást elfogadni.
Köszönöm szépen türelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
