POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Hölgyeim és Uraim! Miniszterelnök Úr! Örömmel vettük a tájékoztatást, amelyet adott. (Derültség a kormánypártok padsoraiban.) Két fontos következtetés vonható le: egyrészt, hogy az előkészítő tárgyalások jól állnak; másrészt, hogy szükség van a parlament közös fellépésére annak érdekében, hogy november 16-án sikeres népszavazás legyen.
Én itt valamennyiünk nevében, de leginkább a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében mindenkit, aki figyeli a parlament munkáját, arra kérek, hogy november 16-án, vasárnap vegyen részt a népszavazáson, és szavazzon igennel a NATO-csatlakozásra. Biztos vagyok abban, hogy november 16-án sikeres népszavazást fogunk tartani itt, a Magyar Köztársaságban.
A NATO-csatlakozás, reményeink szerinti NATO-tagság betetőzi azt a folyamatot, amelyet a rendszerváltás politikai folyamatának nevezhetünk. Méltó és illő, hogy ez a döntés lesz a koronája ennek a hétévnyi munkának.
Ebben a külpolitikai kérdésben a fontos pillanatokban a magyar politikai erők mindeddig megtalálták a közös hangot és kialakították a konszenzust. Hiszen amikor a szocialista világrend összeomlása idején a Varsói Szerződésből való kilépésről kellett dönteni, ez a döntés élvezte valamennyi politikai erő, parlamenti erő támogatását. Hasonlóképpen konszenzust sikerült kialakítanunk akkor, amikor a biztonságpolitikai alapelveket megalkottuk, és hasonlóképpen konszenzus van a parlamentben helyet foglaló politikai erők között abban is, hogy a NATO-hoz való csatlakozás az előttünk levő politikai kérdések közül az egyik legfontosabb, évtizedekre, ha nem egy évszázadra meghatározó kérdés.
Tudnunk kell azt is, hogy a NATO-csatlakozás Magyarország számára nem ajándék. Nem ajándék, nem juttatás, nem alamizsna, mert a NATO tagjává lenni Magyarországnak érdeke, de legalább ennyire egyértelműen érdeke a nyugati világnak is, hogy Magyarországot a NATO tagjai közé hívja. Nem ajándék a NATO-csatlakozás abban a tekintetben sem, hogy a NATO-csatlakozásnak ára van, pénzügyi ára. De tudnunk kell, világosan kell tudnunk, és el kell tudni magyarázni minden polgárnak, hogy ez az ár még ebben az esetben a legkevesebb. Összehasonlíthatatlanul magasabb lenne ez az ár akkor, ha nem e szövetségi rendszer részeként kívánnánk biztosítani a köztársaság védelmét. Röviden szólva: Magyarország nem elég gazdag ahhoz, hogy megengedhesse magának, hogy távol marad egy ilyen katonai szövetségtől.
Azt gondolom, hogy november 16-án, illetve majd később, a döntés után, a NATO-csatlakozás nem vége egy folyamatnak, nemcsak vége a rendszerváltás politikai intézményei kialakítása folyamatának, hanem egyben egy új folyamat kezdete is. Ez a munka előttünk van. Hogyan fog kinézni Magyarország védelmi rendszere, biztonságpolitikája immár a NATO-tagjaként a következő évtizedekben, a következő évszázadban? Ezt a munkát is közösen kell elvégeznünk. Legalább - ha nem még inkább - olyan összefogásban és konszenzusban, ahogyan idáig eljutottunk. Közösen kell megszövegeznünk a nemzeti védelmi charta alapelveit.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt erre tett javaslatot, erre tesz javaslatot most is. Ez nem megy máshogy, csak együtt. Ehhez kívánok valamennyiünknek bölcsességet és türelmet.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
