PÓDA JENŐ
PÓDA JENŐ
PÓDA JENŐ (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön a beszédében, az ismertetőjében azt mondta, hogy közös sikere az Országgyűlésnek az, ami hamarosan történik, nevezetesen: e hónap 17-én a külügyminiszter úr átadhatja azt a levelet, amiben - a kialkudott feltételeknek megfelelően - kéri hazánk NATO-tagfelvételét.
Én inkább azt mondanám, hogy közös sikere ez az egész magyar népnek és az egész magyar nemzetnek. A Magyar Országgyűlés nagyon fontos intézménye a magyar társadalomnak, de semmiképpen sem teljes reprezentációja, és nem reprezentációja a határon túl élő magyaroknak. Azért mondom ezt, tisztelt miniszterelnök úr, mert nyilvánvaló, itt egy olyan politikai döntésről van szó - akár a mi részünkről, de különösen a nyugat-európaiak, az észak-amerikaiak részéről -, amely nem csak politikai elemeket tartalmaz. Nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben - hogy mi a NATO-tagsággal bekerülhetünk abba az elit klubba, amely sokkal nagyobb biztonságot ad, és sokkal nyugodtabb feltételeket teremt a fejlődésünkhöz - nemcsak a Magyar Országgyűlés politikai pártjainak az áldozatvállalása és az egyetértése van benne, hanem sokkal inkább azoké is, akik lemondtak valamiről, hogy ez a mai napon elhangozhassék, s hogy ez a folyamat 1999. április 4-én célba érjen.
(15.30)
Bizonyára feltűnt miniszterelnök úrnak, hogy katonák, határőrök, rendőrök demonstrálnak az utcán. Bizonyára feltűnt, hogy nyugdíjasok hoznak egészen nagy áldozatokat, hogy a társadalom széles rétegei kényszerültek az elmúlt nyolc-kilenc évben olyan változásokat átélni, amelyekre korábban nem számítottunk.
A Magyar Demokrata Fórum kezdettől fogva azt a véleményt képviselte, hogy hazánknak a NATO-ban a helye. Pár hete volt, hogy tízéves születésnapját ünnepelte a párt, és semmi okunk nem volt az elmúlt tíz év történéseit áttekintve ezen véleményünket megváltoztatni. 1990 nyarán az alig pár hete hivatalba lépett első szabadon választott magyar kormányfő, Antall József Brüsszelben járt, a NATO-központban. Úgy járt Brüsszelben, a NATO-központban, és hivatalos látogatásán kifejezte, hogy Magyarország törekvése a NATO-ba kerülés, hogy itt voltak még a megszálló szovjet csapatok és Magyarország a Varsói Szerződés tagja volt. Akkor többen felszisszentek ezen a kijelentésen, többen kifogásolták azt, hogy ebből baj lesz, és nem szolgálja hazánk érdekeit. Szerencsére a történelem ezt nem igazolta, és az elmúlt években kisebb-nagyobb zökkenőkkel, de ez a folyamat beérni látszik.
Azt is mondta miniszterelnök úr, hogy ez egy sorsdöntő nap lesz, november 16-a, hiszen kiderül a népszavazáson, hogy van-e a nemzetnek önbecsülése vagy sem. Ez a kérdésfeltevés így azért túl általános, és érdemes a részleteket is ahhoz megvizsgálni, hogy egyértelműen elfogadjuk, hogy ezt a népszavazást a nemzet önbecsülése kifejezésének értelmezhetjük-e.
Mindenképpen meg kell emlékezni arról a folyamatról, amely a ma kialakult helyzetet jellemzi. Hiszen jól tudjuk, hogy november 17-én Kovács külügyminiszter úr átadhatná ezt a levelet, népszavazási aktus nélkül átadhatná, a földkérdés indokolatlan meghurcolása és pártpolitikai szintre emelése nélkül, és az lenne az igazán méltó ahhoz a folyamathoz, amely 1989-90-ben elkezdődött, és nem az, ahogyan ez a folyamat reményeink szerint még így is célba ér. Hiszen nyilvánvaló, hogy a kormány ezekkel a politikai aktusokkal veszélyezteti azt a folyamatot, amelyet egyébként hangoztat, és amellyel a Magyar Demokrata Fórum egyetért.
Április 4-ével kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint ez a dátum nagyon érdekes és ironikus dátum, hiszen a mi tapasztalataink szerint régebben április 4-ét ugyan a felszabadulás ünnepének tekintették sokan ebben az országban, ami nyilvánvalóan nem volt igaz, de talán egy nagyon jó elégtétel lesz a magyar nemzet számára, történelmi elégtétel, ha április 4-én bekerülünk a NATO-ba. Ezáltal tényleg közelebb kerülünk ahhoz, hogy hazánkat szabad, demokratikus, szuverén államnak tudhassuk.
Egyetértünk azzal, amit miniszterelnök úr a költségekkel kapcsolatban mondott. Úgy gondoljuk, az a közel 11 millió dollár, valamivel több mint 2 milliárd forint, méltányos ár ezért a biztonságért, amelyet cserébe kaphatunk.
Összességében tehát bízunk abban, hogy november 16-án, a népszavazáson sikeres lesz a referendum, és Magyarország tényleg végre egyszer kompországként a nyugati parton horgonyt vethet.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
