ÁRGYELÁN GYÖRGY
ÁRGYELÁN GYÖRGY
ÁRGYELÁN GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Megígérem, hogy én még rövidebb leszek, mint az előttem felszólaló képviselő asszony. Többszörösen kisebbségi képviselőként - román nemzetiségiként, görögkeleti ortodox hívőként - szeretnék a mai napon a szónoki emelvényről először szólni a tisztelt parlamentben. Kifejezetten örülök, hogy felszólalásomra a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosítása tárgyában kerülhet sor.
Az 1991-ben meghozott törvény megnyitotta a lehetőségét annak, hogy a korábban nem hitéleti célra használt, de 1948 előtt az egyház tulajdonát képező ingatlanok visszakerüljenek jogos tulajdonosuk használatába, illetve lehetőséget nyújtott pénzbeni megváltásra. Mára az akkori keretek szűknek bizonyultak, hiszen látható, hogy a költségvetésben évente erre a célra biztosított keret nem tudja megoldani az adott határidőre a tulajdoni rendezést, még a határidő módosításával sem.
A tisztelt Ház elé terjesztett törvénymódosítási javaslat egy új elemet, a járadék képzésének lehetőségét emeli be a törvénybe. A javaslat az e törvény hatálya alá tartozó, az egyház által nem természetben kért, és eddig nem rendezett ingatlanokra vonatkozó igény járadék forrásává történő átalakítására ad lehetőséget; ezzel garanciát biztosít arra, hogy 2011-ig az állam teherbíró képességének figyelembevétele mellett a '91. évi XXXII. törvény végrehajtásra kerüljön. Ugyanakkor lehetőség nyílik arra, hogy azon ingatlanok esetében, ahol az ingatlan pénzbeni megváltásának igénye járadékalappá alakul át, ott az ingatlanon meglévő, illetve fennálló elidegenítési és terhelési tilalom törölhető - ezzel az ingatlanok kezelői, használói, illetve jelenlegi tulajdonosai egy forgalomképes ingatlannal fognak rendelkezni.
E kérdéskört érintve kívánok reagálni egy, a vitában korábban elhangzott érvre, amellyel igazán nem tudok egyetérteni. Fodor Gábor képviselőtársam egy múltba forduló finanszírozási formának nevezi a járadék fogalmát. Igen, képviselőtársaim, igaza van annyiban, hogy a XXXII. törvényből kiindulva, azt módosítva, annak végrehajtását teszi lehetővé. Ennyiben igaza van képviselőtársamnak, ugyanakkor, ha ez a módosítás nem volna, az a problémakör, amire utal - vagyis az elmúlt ötven évben Magyarországon működött és működni kezdett egyházak finanszírozási problémája -, ugyanúgy nem oldódna meg. Úgy hiszem, a jövő törvényalkotása tudja csak megoldani ezt a gondot, mégpedig egy külön törvényben, ami nem a volt egyházi ingatlanokról fog szólni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tartalmi észrevételeim után szeretnék még egy stilárisnak tűnő, de inkább érzelmi reakciókat kiváltó kérdést megemlíteni. Az utóbbi néhány évben állandósult szófordulat a tömegkommunikációban a "magyarországi történelmi egyházak" kifejezés, amely rendszerint a katolikus, a református és az evangélikus egyházakra, illetve az izraelita felekezetre szűkíti le a meghatározást.
(21.00)
Úgy ítélem meg, hogy a hazai kisebb létszámú felekezeti közösségekre nézve sértő ez a leszűkítés, hiszen ezek a vallási közösségek több száz éve Magyarországon élő magyar és nemzetiségi lakosság vallásaiként működnek. Például a görög katolikusok, a román, szerb, bolgár ortodoxok, hogy a hazai baptistákról és az unitáriusokról ne is beszéljek.
Azért is fontos e probléma felvetése, mert a hazai kisebbségek életében évszázadokon keresztül nyelvet, hagyományt, önazonosságot megőrző szerepet töltöttek be ezek az egyházak. Kérem képviselőtársaimat, hogy a jövőben a "történelmi egyházak" kifejezést az elmondottakra figyelemmel tágabb értelemben használják.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
