AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvényről, ami a beterjesztett egyházi törvénycsomag központi részét alkotja, igen hosszú és részletes vita folyt. A plenáris viták során a lényeges érvek többszörösen is elhangzottak, ezért most, a szavazás előtt csak a legfontosabb összefüggésekre kívánok emlékeztetni.
A törvényjavaslat expozéjában részletesen szóltam az Európai Unió országaiban alkalmazott egyház-finanszírozási gyakorlat különbözőségeiről. Ebből valóban levonható az a következtetés, hogy egységes gyakorlat e fejlett demokráciákban sem létezik, azaz valóban többféle elfogadható megoldást javasolhatott volna a kormány; ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a konkrétan javasolt megoldás teljességgel beleillik az európai kezelésmódba.
A kormány előterjesztésének megtételekor nagymértékben figyelembe vette a jelenlegi magyarországi helyzet sajátosságait. A javaslatnál a következőkből indult ki:
1. A közcélú szolgáltatások igénybevételével kapcsolatos állampolgári döntések szabadságának biztosításához - figyelembe véve az egyházak anyagi helyzetét is - az egyházak közcélú tevékenységét ugyanolyan mértékű támogatásban szükséges részesíteni, mint amilyen támogatást az azonos feladatokat ellátó önkormányzati intézmények átlagosan kapnak.
2. Az 1945 utáni jogfosztó intézkedésekre tekintettel született, az egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvényben megállapított vagyonjuttatást elvileg nem vitathatóan teljesíteni kell, ugyanakkor a teljesítés határidejét és formáját - lehetőleg az érintettek beleegyezésével - az ország anyagi lehetőségeihez szükséges igazítani.
3. A hitéleti tevékenység pénzügyi forrásaihoz való állami hozzájárulás legcélszerűbb, a politikai erőktől való egyházi függetlenséget leginkább biztosító formája a személyi jövedelemadó külön 1 százalékáról történő állampolgári rendelkezésekkel való finanszírozás. Egy ilyen rendszer azonban csak megfelelő átmeneti garanciákkal, fokozatosan építhető ki, illetve egyes határesetekben - pontosan a műemléki rekonstrukciónál és az egyházi közgyűjteményeknél - a külön költségvetési támogatás fenntartása indokolt.
E három alapelvet a parlamenti vitában néhányan megpróbálták különböző okokból vitatni. A felvetésekre reagálva a teljesség igénye nélkül szeretném felhívni a figyelmet néhány körülményre.
Az önkormányzati és az egyházi iskolák azonos szintű támogatásának szükségességét egy ez évi alkotmánybírósági döntés is megerősítette. A közoktatási törvény párhuzamos módosítása megfelelően szabályozza az esetleges iskolaátadás folyamatát, így az azonos finanszírozás a megyei, fővárosi közoktatási tervben szereplő egyházi iskolákra érvényesül, az egyház részére való önkéntes önkormányzati döntésű iskolaátadást pedig a kialakított megoldás szerint pénzügyi szempont nem motiválhatja.
(17.30)
A vagyonjuttatás tekintetében a törvényjavaslat az átadási folyamatot részben 2001-ről 2011-ig elhúzza, részben a járadékra való átváltás bevezetésével a tőkekövetelés megfizetése helyett az állam számára gyakorlatilag csak a folyamatos kamatfizetés kötelezettsége jelentkezik. Mindez az 1991. évi XXXII. törvény végrehajtásából fakadó kötelezettség pénzügyileg kezelhető nagyságrendűvé mérséklődik úgy, hogy a megoldás láthatóan az egyházak számára is elfogadható.
Az szja újabb 1 százalékának felajánlásán alapuló finanszírozási konstrukciót - beleértve a rendelkezett összegek, állampolgári rendelkezések forintjainak megfelelő átutalását - a katolikus egyház elfogadta, hiszen ez szerepel a Szentszékkel kötött megállapodásban. Így az ezzel kapcsolatos, egyházakra hivatkozó elvi ellenvetések nem meggyőzőek.
Összegezve: nem látok indokot arra, hogy a törvényjavaslat alapelvein változtassunk.
Ugyanakkor a parlamenti munka során - elsősorban az átmeneti időszak szabályozását tekintve - több támogatható módosító javaslat született. Azokra gondolok, amelyek rugalmasabbá, egyes egyházak sajátos helyzetéhez jobban igazodóvá teszik az 1998-as átvezető szabályokat, de fenntartják a reform alapvonásait.
Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvénytervezethez összesen 52 ajánlási pontban részletezett módosító indítvány érkezett, melyek közül a kormány 11 elfogadását támogatja. A kormány természetesen támogatja azokat az indítványokat, amelyek a normaszöveg egyszerűsítésére, pontosítására, egyértelművé tételére irányulnak. Támogatjuk az emberi jogi bizottságnak a törvényjavaslat preambulumának átalakításához tett javaslatát, mert az jobban kifejezi a törvény megalkotásának indokát és célját.
A történelmi egyházak nagy része, valamint a bizottságok többsége is javasolta, hogy a személyi jövedelemadó 0,5 százalékára való kiegészítésének egyes egyházak közötti szétosztása az eredeti indítvánnyal szemben a javukra rendelkező magánszemélyek számának arányában történjék. Mivel eleve átmeneti rendelkezésről van szó, ezt a kompromisszumos megoldást a kormány elfogadta és támogatja.
A járadékfizetéssel kapcsolatban átmeneti intézkedések törvénybe iktatása vált szükségessé amiatt, hogy a református és az evangélikus egyház esetében a járadékká való átalakítás eldöntése bonyolult döntési folyamatot jelent. Az ezzel kapcsolatos módosító indítványok elfogadásával a döntésre nyitva álló 60 napról 180 napra nőne, de a járadékfizetés kezdő időpontja továbbra is 1998. január 1-je marad. Emellett 1998-ban még lehetővé válna egyes egyházak esetében a törvény hatálybalépése előtt megkezdett nem műemléki célú beruházások és felújítások költségvetési támogatása. Erről a költségvetési törvény rendelkezne nyilván olyan egyházaknál, ahol a járadékra való átváltás csak részlegesen várható.
Ugyancsak támogatja a kormány az emberi jogi bizottság azt a módosító indítványát is, hogy átmenetileg egy évre az egyházi műemléki rekonstrukciókra előirányzott összegek felhasználhatók legyenek a törvény hatálybalépése előtt megkezdett közcélú egyházi beruházásokra és felújításokra.
Egy további támogatott indítvány a járadékot az egyházak közcélú tevékenységére is felhasználhatóvá teszi.
Volt olyan indítvány, amely valamennyi egyházra kiterjeszteni javasolja annak a rendkívüli támogatásnak a lehetőségét, amelyet az Apostoli Szentszékkel kötött megállapodás a Magyar Katolikus Püspöki Kar vonatkozásában tartalmaz. A bizottságok nagy része ezt a javaslatot nem támogatta, mivel a finanszírozási rendszer egészének fellazulásától a korábbi formák és az alkumechanizmusok visszaépülésétől tartott. Javaslom ezért, hogy most ne változtassunk az eredeti beterjesztésen. Ha ilyen rendkívüli támogatásra szükség lesz, az vagy a költségvetés általános gazdálkodási szabályai szerint megvalósítható, vagy egyedi felmentést kezdeményez majd a kormány az ügyben konkrétan döntő költségvetési törvényhez kapcsolódóan.
Tisztelt Országgyűlés! Az úgynevezett 1 százalékos törvényt módosító törvényjavaslat vitájában különös hangsúllyal merült fel, hogy a közegyházak mellett az egyházak jogi személyiséggel rendelkező szervezetei, de elsősorban az egyházközségek is kedvezményezhetők legyenek. A kormány álláspontja a benyújtott törvényjavaslattal egyezően továbbra is az, hogy az adófizető állampolgárok a közegyházak javára rendelkezhessenek személyi jövedelemadójuk 1 százalékáról.
Ezt az álláspontot most csak egy fontos összefüggéssel szeretném alátámasztani. A közegyházi funkciók betöltése, mely nyilvánvalóan a hívők érdekeit és az egyházközségek tevékenységét szolgálja, nem függetleníthető a jelenlegi költségvetési támogatástól, illetőleg az ezt felváltó személyi jövedelemadóból való részesedéstől. A jelenlegi hitéleti költségvetési támogatás címzettje ugyanis a közegyház. Ezért is indokolt fenntartani ugyanezt a címzést a támogatást felváltó szja-részesedésnél is. Arra is felhívom a figyelmet, hogy a források állam által kikényszerített megosztása a közegyházak és egyházközségeik gyülekezetei között elkerülhetetlenül feszültségekhez vezetne, aminek a kiváltásától az államnak tartózkodnia kellene.
Más, nem elvi, hanem gyakorlati jellegű problémákat vetnek fel azok a javaslatok, amelyek az adófizetők rendelkezései alapján járó összegek egyházaknak történő átutalását a rendelkezés évében, így már 1998-ban, és nem a törvényjavaslatokban szereplő határidőben, első ízben '99 januárjában kívánják megvalósítani. Ezeket a javaslatokat a kormány nem támogatja. Ennek indokaként szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy egyrészt az egyházak finanszírozása az e szempontból átmenetinek tekinthető 1998-as évben a költségvetési törvényjavaslatban foglaltak szerint az egész évre biztosított. Másrészt az egyházak egyetértésével is találkozott a finanszírozási rendszer kormány által javasolt, az egyházak és a költségvetés számára egyaránt kiszámíthatóbb gazdálkodást lehetővé tevő, csúsztatott kifizetést jelentő megoldása.
A kormány egyetért azon képviselői javaslatokkal, amelyek a nyilvánosság szerepét fontosnak tartják a közpénzek felhasználásában. Ezért támogatjuk azt a képviselői módosító indítványt, miszerint a pénzügyminiszter közzéteszi az adófizető állampolgárok rendelkező nyilatkozatainak számát, valamint az ezek alapján az egyes egyházaknak átutalandó összeget.
A hatályos 1 százalékos törvényben foglaltak első évének tapasztalatai alapján több képviselő javaslatot dolgozott ki annak érdekében, hogy a kedvezményezett civil szervezetek a törvényben foglalt feltételek meglétéről a jelenleginél egyszerűbben, kevesebb utánajárással adjanak számot. Az ezzel kapcsolatos bizottsági javaslatot a kormány támogatja.
Többen javasolták lehetővé tenni, hogy az adófizetők azon civil szervezetek javára is rendelkezhessenek, amelyeknek valamilyen okból köztartozásuk van. Azt a megoldást támogatja a kormány, hogy ilyen esetben az adófizetők rendelkezései szerinti összeg kötelezően a köztartozás törlesztésére vagy éppen kiegyenlítésére fordítandó, s csak a fennmaradó összeg illeti meg szabadon a kedvezményezettet. Úgy vélem, hogy ez a rugalmasabb megoldás a társadalom számára fontos tevékenységet végző egyesületek, alapítványok működését segítheti.
Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy a módosító javaslatokról való döntéshozatalkor a kormány által támogatott javaslatokat szavazzák meg, majd a törvényjavaslatok egészét is fogadják el. Ebben az esetben az elfogadott törvény összhangban lesz az aláírt és ratifikálásra váró szentszéki megállapodással is.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
