DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A mostani előterjesztés a külföldi utazásról és az útlevélről szóló 1989. évi XXVIII. törvényt hivatott felváltani. Nagymértékű változtatásról van szó, amelyet részben a belső követelményekkel indokolnak, részben pedig az Európai Unióhoz történő csatlakozás jogharmonizációs igényeivel támasztanak alá.
Meg kell jegyezni, hogy a Független Kisgazdapárt megítélése szerint az 1989. évi XXVIII. törvény alapjaiban biztosította az utazás szabadságát. Az Európai Közösség alapító szerződése alapelvként mondja ki, hogy a személyek szabad mozgását és az azt gátló akadályokat meg kell szüntetni. Ennek az előírásnak a '89. évi XXVIII. törvény megfelelt. A Magyar Köztársaság alkotmányának 58. § (1) bekezdése szerint azt, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén, megilleti az ország elhagyásához való jog. Ezt a jogot bizonyos esetekben korlátozni lehet és - hozzá kell tennem - szükséges is. Ennek a korlátozásnak az eseteit határozza meg a mostani előterjesztés.
Bár a jogharmonizáció kétségkívül nagyon fontos az Európai Unióhoz való csatlakozás kapcsán, de legyen szabad rámutatnom arra: teljességgel elfogadhatatlan, hogy ezt a jogharmonizációs igényt abszolutizálják, és állandóan a jogharmonizációs kötelezettségekre történjen utalás, olyan esetekben is, amikor egyértelmű, hogy ez az utalás felemás dolog, mert ugyanakkor olyan országok gyakorlatát, amelyek szembenállnak az előterjesztéssel, a javaslat nem tünteti fel, és különösen nem tünteti fel az ország gyakorlati érdekeit. Tehát a Független Kisgazdapárt megítélése szerint a jogharmonizációval élni kell, de visszaélni semmiképpen sem.
Nem feltétlenül szükséges tehát az ország adottságainak és a kialakult helyzetnek megfelelő, emiatt tehát igen hatékony szabályozás helyett más országok eljárását lemásolni, mindenekelőtt ugyanis hatékony és ésszerű szabályozásra van szükség. A célszerűséget pedig nem egyszerűen ki kellene nyilatkoztatni, hanem a hatások felmérésével kellene bizonyítani. Ez most is hiányzik, hiszen a kormány újból tudatosan megsértette a 1987. évi XI. törvényt, tehát a jogalkotásról szóló törvényt, amely a jogalkotás kapcsán a teendőket írja elő. Különösen megdöbbentő ez a törvénysértés most, amikor az előterjesztő a belügyminiszter úr, hiszen neki üldöznie kellene a törvénysértéseket, ehelyett úgy fordul a Házhoz, hogy ő maga is elköveti ezt a törvénysértést.
A hatásvizsgálat elmaradása miatt a Független Kisgazdapárt megítélése szerint még az is feltételezhető, hogy egyes változtatások mögött hátsó szándék rejlik. Ilyennek ítéli a Független Kisgazdapárt például az országgyűlési képviselők útlevéllel való ellátásnak problémakörét is, magyarán tehát a szolgálati útlevél problémakörét. Ugyanis az országgyűlési képviselőket a mostani előterjesztés általában kizárja a diplomata-útlevélre jogosítottak köréből. Ez annak ellenére történik meg, hogy a korábbi gyakorlat fenntartása mellett számtalan praktikus érv szól.
A törvényjavaslat azzal indokolja a változtatást, hogy más országokban nem szokás az országgyűlési képviselők diplomata-útlevéllel való ellátása. Ugyanakkor nem mutatja be az előterjesztés az egyes országok gyakorlatát, és nem mondja meg, hogy mely országokban igen, mely országokban nem. Ez önmagában elfogadhatatlan.
Egyenesen elképesztőnek tartjuk ugyanakkor, hogy most a változtatással egy olyan konstrukció következik be, és itt Salamon képviselő úr felvetésére utalok, aki azt a kérdést vetette fel szónoki módon, hogy lát-e valaki lényeges különbséget az 1989. évi szabályozás és a mostani előterjesztés között. Hát bizony hogy látok, rendkívül lényeges különbséget látok. Mégpedig azt, hogy az 1989. évi törvény az országgyűlési képviselők utazásánál abból a tényből indult ki, hogy a törvényhozó hatalmat a törvényhozó hatalomnak megfelelő jogi státusba ültesse. A mostani előterjesztés lényege pedig az - és ez egy óriási különbség a korábbi és a mostani törvény között -, hogy ez a végrehajtó hatalmat a törvényhozó hatalom fölé helyezi, ami pedig a többpárti parlamenti demokrácia végét jelenti.
(11.00)
A "farok csóválja a kutyát" tipikus esetéről van itt szót, igen tisztelt képviselőtársaim, ugyanis elfogadhatatlan, hogy például a Nemzeti Bank elnökét beszámoltatni jogosult Országgyűlés vagy országgyűlési bizottság tagjait, netán ennek az országgyűlési bizottságnak az elnökét ne illesse meg szolgálati útlevél, de ugyanakkor a Nemzeti Bank helyettesét is megillesse a szolgálati útlevél. Vagy elképesztőnek tartom, hogy mondjuk, azokat az országgyűlési bizottsági tagokat és elnököt kizárjuk a szolgálati útlevélből, akik a minisztert meghallgatni jogosultak, és adott esetben a miniszter alkotmánysértésével kapcsolatban megfelelő előterjesztésekkel élhetnek. Vagy utalhatnék arra, hogy a végrehajtó hatalom tagjai közül még a konzuli futár feleségét és gyermekét is megilleti a diplomata útlevél, de mondjuk, a legnagyobb kormányzó párt vagy a legnagyobb ellenzéki párt frakciójának elnökét nem illeti meg.
Nekem nem megnyugtató az a megoldás, amely az előterjesztés 12. §-ának (2) bekezdésében akként került megfogalmazásra, hogy kizárólag az utazásának időtartamára érvényes diplomata útlevelet kaphat az is, aki a külügyminiszter megbízásából utazik. Tudniillik ebben az esetben megint a végrehajtó hatalom megítélésétől teszik függővé, hogy a végrehajtó hatalmat felügyelni jogosult törvényhozó hatalom részese vajon utazhat-e diplomata útlevéllel vagy sem. Ha jó képviselő lesz, nem bántja a végrehajtó hatalmat, utazhat, ha rossz képviselő lesz, mint én, bántja a szegény végrehajtó hatalmat, akkor lassan már belföldön sem utazhat. (Derültség.) Tehát, igen tisztelt képviselőtársaim, úgy gondolom, ez nem jogállami megoldás, nem európai megoldás.
Véleményem szerint a végrehajtó hatalom tagjait kifejezetten meg kellene kímélni attól, hogy a hermetikus elzártságot jelentő diplomata útlevéllel utazzanak, ugyanis utazásaik során meg kell hogy ismerjék azokat az anomáliákat, amelyeknek a megszüntetése érdekében megfelelő intézkedéseket tehetnek, előterjesztésekkel élhetnek; míg a törvényhozó hatalom esetében nincs erre szükség. Tehát pont fordítva ítélem meg a helyzetet: ha sok a szolgálati útlevél, amivel egyetértek, csökkenteni kell a végrehajtó hatalom körében nagyon drasztikusan, nagyon indokoltan. Ígérem, hogy ennek érdekében megfelelő előterjesztésekkel fogunk élni.
Kifejezetten a sanda hátsó szándék kategóriájába utalom azt a tényt tehát, hogy a végrehajtó hatalom közkatonái vagy azok házastársa vagy azok gyermekei is szolgálati útlevéllel utazhassanak, a törvényhozó hatalom tagjait pedig, még akár azok kiemelt vezetőit se illesse meg olyan jog, mint amely a végrehajtó hatalom közkatonájának gyermekét megilleti.
Azt hiszem, hogy itt a célszerűség helyett állampárti privilégiumok rendszerének a fenntartására irányuló törekvésekről van szó. Az állampárti vezetés megszokta, hogy a végrehajtó hatalom a törvényhozó hatalom felett van, és most vissza akarják csempészni ezeket az állampárti privilégiumokat, és a törvényhozó hatalom tagjait a végrehajtó hatalom közkatonái mögé akarják rangsorolni. No, ebben a Kisgazdapárt nem lesz a segítségükre, hanem a Kisgazdapárt felhívja erre a figyelmet.
Úgy gondolom, ha még megnézzük azt, kik jogosultak diplomata útlevélre - amellett, hogy az országgyűlési képviselőktől és azok tisztségviselőitől is, kivéve az Országgyűlés elnökét és alelnökeit, megvonják ezt a jogot -, ott van az ombudsman-helyettes vagy a különbiztosok az ombudsmani kategóriában, tehát nemcsak a főombudsman, hogy az érhetőség kedvéért így fejezzem ki magam; vagy ott vannak a helyettes államtitkárok, ami a végrehajtó hatalommal való visszaélés non plus ultrája, és másokat is felsoroltam.
Kérem, hogy ne legyen félreértés: a Független Kisgazdapárt természetesen nem ijed meg az ilyen előterjesztésektől. Nem rólunk van szó, mert mi úgy gondoljuk, hogy a '98-as választásokon a magyar nép minket feljogosít arra, hogy rendbe tegyük ezeket a dolgokat; de nem engedhetjük meg, hogy az ellenzék ellenőrzésére kerüljön sor, és a végrehajtó hatalom ehhez jogszabályi alapot találjon magának.
Ami most már a további kérdéseket illeti, a törvényjavaslat a korábban elfelejtett szolgálati útlevelet újból hatályba kívánja helyezni. Ennek lényegében két okát adja: egyrészt azt, hogy az Európai Unióban Nagy-Britannia kivételével alkalmazzák a szolgálati útleveleket. Arra azonban továbbra sem mond semmit, hogy az EU tagállamaiban milyen állami tisztségviselőket szokás diplomata útlevéllel ellátni. Ha ezt részletezné, akkor lennénk abban a helyzetben, hogy ebben a kérdésben valóban megalapozott döntést hozhassunk, mert enélkül nem tudhatjuk, hogy mikor harmonizálunk vagy mikor nem, vagy harmonizálunk-e egyáltalán, vagy csak asszisztálunk, igen tisztelt képviselőtársaim.
Természetesen van másik érv is, az az, hogy egyes afrikai és ázsiai országok, valamint a volt szocialista országok, elsősorban a szovjet utódállamok vonatkozásában az utazás célját célszerű megmagyarázni és igazolni. Mi ezt nem vitatjuk, de ez még önmagában ezeket a különbségtételeket nem biztos, hogy így indokolják.
Még számos érvem lenne, így többek között úgy gondoljuk, nagy hiba az, ha már egyszer kizárják a 10 millió forint összegű köztartozás résztvevőit az utazásból (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy - befejezem, elnök asszony - ugyanakkor ebben a körben olyan mérlegelési jogot adnak a hatóságnak, amely megint a korrupció melegágya lehet. Az egyéb kifogásaimat most már nem sorolom fel, mert letelt az időm, de lenne még egynéhány.
A Független Kisgazdapárt azt a konklúziót vonja le mindebből, hogy csak jelentős módosításokkal lehet elfogadni ezt a törvényt, de ebben készséggel hajlandók leszünk partnerek lenni, mert utazni kell - de ezen a területen is rendet kell tenni.
Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzék soraiból.)
