DR. KÓNYA IMRE
DR. KÓNYA IMRE
DR. KÓNYA IMRE (MDNP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Néppárt képviseletében a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslattal kapcsolatban tulajdonképpen három körben szeretném a véleményemet kifejteni: egyrészt az utazásból való kizárás kérdéskörében; másrészt abban a kérdéskörben, hogy eurokonform megoldások érdekében mit tesz ez a törvény, és helyes-e, amit tesz; a harmadik pedig az a kérdés, hogy szükség van-e egyáltalán új törvényre egy olyan körben, amelyet a jelenlegi jogrend, a jelenlegi törvények megfelelően szabályoznak.
Az első kérdéskör - amit a leglényegesebbnek tartok -, hogy kiket lehet az utazásból kizárni. Úgy vélem, helyes az a megközelítés, hogy a közbiztonság érdekében lehet korlátozni ezt az alapvető emberi jogot. Az a megoldás azonban, amit a törvényjavaslat tartalmaz, a Néppárt véleménye szerint egyrészt nem elégséges, másrészt a konkrét megoldási forma bizonyos szubjektív megítélésre, hatóságok szubjektív megítélésére ad lehetőséget, harmadrészt pedig nem következetes az a jogi megoldás, amit ezen a területen a törvényjavaslat tartalmaz.
Miért nem elégséges, és milyen körben nem elégséges? Azt tartalmazza a törvény, hogy ha büntetőeljárás indul olyan bűncselekményre vonatkozóan, amelyet öt évvel vagy azt meghaladó szabadságvesztés büntetéssel fenyeget a törvény, akkor kell kizárni az utazásból a gyanúsítottat, illetve terheltet, akkor kell elvenni az útlevelét. Úgy vélem, hogy ez a megoldás önmagában helyes, de nem elégséges, tekintettel arra, hogy lehetőséget kell adni a bírónak, hogy a büntetőeljárás keretében - ha ez indokoltnak látszik - az öt évet el nem érő szabadságvesztéssel sújtandó bűncselekmény esetében is alkalmazza ezt a megoldást.
Hangsúlyozom, hogy csak bíróság és csak a büntetőeljárás szabályainak megfelelően, de az öt évnél alacsonyabbnál is alkalmazhatóvá kell ezt tenni. Mint mondottam, ez természetesen nem automatikus útlevélelvétel lenne, de egy olyan lehetőség, amit a bíróságnak mindenképpen indokolt megadni, ha ennek a büntetőeljárási törvényben megadott és jelenleg egyébként nem létező feltételei fennállnak.
De nem elégséges a szabályozás szigorúsága meggyőződésem szerint abban a körben sem - amely egyébként helyesen egy új megoldás -, amely az adótartozás körében lehetővé teszi az útlevél elvételét, bevonását. Nemcsak azért, ami itt már elhangzott, hogy a 10 millió forintos értékhatár túlzottan magas ahhoz, hogy igazán hatékony legyen a közbiztonság megóvása szempontjából ez a korlátozás, hanem azért is, mert tartalmaz a törvényjavaslat egy olyan lehetőséget, hogy nem kötelező az adótartozás esetén az útlevél bevonása, illetve az utazásból való kizárás - és amikor adótartozásról beszélek, természetesen mindig értem a vámtartozást, járuléktartozást, tehát az ehhez hasonló dolgokat, amelyeket a törvényjavaslat helyesen felsorol -, hanem ezt a hatóság szubjektív megítélésétől teszi függővé. Úgy gondolom, hogy ez egyrészt felesleges kedvezést jelent a 10 milliós, jogerős határozattal megállapított adótartozó számára, másrészt pedig a szubjektív megítélés soha nem jó, mindig korrupcióra is lehetőséget ad, és ahol lehet, ezt a megoldást a törvényhozónak illik és célszerű elkerülnie.
Ugyanakkor úgy vélem, hogy ebben a körben, az utazásból való kizárás körében nem is következetes a törvényjavaslat. Nevezetesen akkor, amikor a jelenlegi megoldáshoz képest tulajdonképpen egy enyhítést tartalmaz a szabályozás, amikor a felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltet a felfüggesztés időtartama alatt nem zárja ki az utazásból, hiszen úgy fogalmaz, hogy "akit végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, büntetésének kitöltéséig vagy végrehajthatósága megszűnéséig kell kizárni az utazásból". Ez azt jelenti, hogy a felfüggesztés időtartama alatt nincs kizárva. A jelenlegi szabályok szerint akkor is ki van zárva az utazásból a terhelt, helyesebben az elítélt. Lehet, hogy ez egy jó megoldás, ezzel nem vitatkozom, de ezzel egy tekintet alá esik a feltételes szabadságra bocsátott is. Ha tehát úgy döntünk, hogy a feltételes szabadságra bocsátott elítéltet ki kell zárni a feltételes szabadság időtartama alatt az utazásból, akkor nyilvánvalóan a felfüggesztett büntetését töltőt is ki kell zárni a felfüggesztés időtartama alatt.
Hangsúlyozom, hogy nem foglalok állást sem egyik, sem másik álláspont mellett. Szólnak érvek amellett, hogy a feltételes szabadságra bocsátottat, illetőleg a felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltet nem kell megfosztani a kiutazás lehetőségétől, nem tudom; de ha az egyiket mentesítem ettől a korlátozástól, akkor nyilvánvalóan a másik körbe tartozókat is mentesíteni kell. Erre utaltam, amikor azt mondtam, hogy ebben a körben bizonyos következetlenség tapasztalható a törvényjavaslatban.
A másik kérdés itt többször elhangzott, hogy ez a törvényjavaslat azért nagyon jó, mert eurokonform, tehát az európai országokban szokásos megoldásokhoz közelít, illetőleg azt vezeti be a magyar jogrendbe.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a jogi szabályozásnak tartalmilag kell eurokonformnak lennie, és ez valóban fontos követelmény; de nem helyesli a Magyar Demokrata Néppárt a mindenáron való külföldhöz való igazodást, különösen akkor, ha ez formai jegyekben jelenik meg, de még inkább akkor, ha ez a magyar sajátosságokat figyelembe nem vevő megoldásokhoz vezet.
(11.30)
Mind a kettőre van példa a törvényben. Nevezetesen, az egyik nagy vívmány, hogy megszűnik a kivándorlás jogintézménye. Ezzel szemben a kivándorlás jogintézménye nem szűnik meg, csak a kivándorlás elnevezése szűnik meg amikor ebben a törvényben szabályozzák, és mostantól kezdve, mint ahogy Salamon László képviselőtársam utal rá, ez a vívmány gyakorlatilag abban jelentkezik, hogy amit eddig kivándorlásnak neveztünk, azt most az ország külföldi letelepedés céljával történő elhagyásának fogjuk nevezni. Hát ez jelenti ebben a körben az eurokonformitást, miután a fejlett európai országokban nincs kivándorlás jogintézménye, mi is megszüntetjük, a külön szabályozást ugyan fenntartjuk, de mától kezdve nem kivándorlásnak nevezzük, hanem ezzel a kacifántos elnevezéssel illetjük.
A másik kérdés, amikor az Európához való azonosulás a hazai sajátosságokat figyelmen kívül hagyva végül is vagy vitatható megoldásra vezet, ez az országgyűlési képviselőknek a diplomata-útlevelével kapcsolatos kérdés. Én nagyon nyomós érvnek érzem azt, ami itt is elhangzott, ebben a Házban, hogy a határon túli magyarokkal való kapcsolattartás, ami egy rendkívül fontos feladata az országgyűlési képviselőknek is, bizony megkívánja, hogy a diplomata-útlevelet megtartsák az országgyűlési képviselők. Bizony, én is ellentmondásosnak érzem a törvényjavaslatban azt, hogy helyettes államtitkárig bezárólag az államigazgatásban dolgozók közül mindenki diplomata-útlevéllel rendelkezik, országgyűlési képviselők pedig nem.
De nem ezt tartom lényegesnek, és óvnám tisztelt képviselőtársaimat attól, hogy presztízsszempontból közelítsék meg ezt a kérdést mint ahogy igen helytelen, hogy a törvényjavaslat elkészítésében részt vevő helyettes államtitkár, vagy helyettes államtitkárok magukat gondosan bent hagyták ebben a diplomatakörben. Ugyanolyan helytelen lenne, hogyha az országgyűlési képviselők, akik a végső döntést meghoznák, ilyen presztízsszempontokból kiindulva hoznák meg a döntést. Úgy gondolom, hogy nem presztízsszempont, amiről itt szó van, hanem valóban az a különbség, ami a magyar helyzetben az európai uniós országok helyzetéhez képest megvan - nevezetesen, valóban a határon túli magyarokkal való kapcsolattartás, az az igenis diplomáciai tevékenység, amit az országgyűlési képviselőknek, kormánypárti és ellenzéki országgyűlési képviselőknek egyaránt el kell látni -, feltétlenül indokolttá teszi ennek az intézménynek a fenntartását az országgyűlési képviselőkre nézve is.
Végezetül az utolsó kérdés, hogy szükség volt-e egyáltalán arra, hogy itt egy külön új törvényt hozzunk, ami 90 százalékban megegyezik a jelenleg hatályos törvénnyel, és egy olyan törvény helyett hozzunk egy új törvényt, amely törvény igazán jogállami, igazán ezeken a nemzetközi egyezményeken nyugszik, amire valóban büszke lehet az az átmenet, ami a formális demokráciába vezetett, '89-es törvényről van szó, az alkotmány elfogadását közvetlenül megelőző törvényről. Én nagyon egyetértek Salamon László képviselőtársammal, hogy semmi nem indokolja, hogy ebben a körben új törvény szülessék, és nagyon jellemzőnek tartom azt a törvényhozási dühöt, azt a furor codificationist, ami a parlamentet jellemzi, hogy olyan ügyekben is muszáj törvényt hozni, amiben pedig nagyon jó törvények vannak, és teljesen fölösleges egy új törvénnyel bizonyítani azt, hogy dolgozunk, hogy itt vagyunk, hogy jelen vagyunk, hogy szükség van ránk, és hogy sikereket is érünk el.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem eszembe jut egy gimnáziumi irodalomtanárom, aki mesélte, hogy a két világháború között az édesapja, aki szintén pedagógus volt, középiskolai tanár, hétvégén csak gondolt egyet, és elment Bécsbe színházba, utána még megevett egy bécsi tányérhúst is ott a színház környékén lévő kiskocsmában, és még elérte az éjfél utáni vonatot, aztán hazajött, s a hétvége második részét itthon töltötte, és rettentően irigyeltük, mert ez volt az az idő, amikor még Jugoszláviába se igazán mehettünk. Nos, én úgy gondolom, hogy hála istennek most már nemcsak Jugoszláviába, hanem a világ minden tájára mehettünk, és hála istennek nemcsak ettől a törvénytől. Úgy gondolom, hogy most a legfontosabb feladat talán az lenne, hogy a középiskolai tanárok most már ne csak jogi akadállyal, hanem egyéb akadállyal se küszködhessenek, hogy ha Bécsbe akarnak elmenni egy tányérhúsra vagy akár egy színházi előadásra, és ezt semmiképpen nem lehet helyettesíteni azzal, hogyha fölösleges törvények alkotásával foglalkozik a parlament.
Ettől függetlenül a Magyar Demokrata Néppárt nem osztja ebben a Fidesz-nek a radikalizmusát, a radikális hozzáállását. Ugyanis a Fidesz-képviselő azt mondta, hogy nem kívánják támogatni ezt a törvényjavaslatot. Mi úgy gondoljuk, hogyha abban a kérdéskörben, amit a bevezetőben említettem, tehát ha szigorítjuk a kizárást, tehát az utazásból való kizárás szabályait, és ezeket a módosító indítványokat el fogja fogadni a parlament, akkor mi meg fogjuk szavazni a törvényjavaslatot. Mert igaz ugyan, hogy ezeket a módosításokat egyszerű törvénymódosítás formájában is meg lehetne csinálni, de hát végül is hogyha egy új törvény születik, az azért ártani nem használ, úgyhogy a Magyar Demokrata Néppárt a maga részéről módosításokat követően támogatni fogja ezt a törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)
