DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt engedje meg, hogy biztosítsam arról: minden kutató - legyen az tudományos vagy laikus, hazai vagy külföldi - nemcsak elvben, hanem gyakorlatban is használhatja azt az Országos Levéltárat, amely valóban értük van. Használhatja azt a levéltári anyagot is, amely a Bécsi úti épületben nyert vagy nyer elhelyezést, mégpedig a törvényben meghatározott feltételekkel és a jelenleginél sokkal jobb körülmények között.
A probléma ugyanis egyáltalán nem új keletű: a levéltár 1923-ban kapta meg azt a várbeli palotát, ahol pillanatnyilag is működik a székhelye, azonban ez az ötvenes évek végére megtelt. A folyamatosan gyarapodó történelmi dokumentumokat sem lehetett már ezen a helyen tárolni, nemhogy a megtöbbszöröződött kutatói igényeket kielégíteni, netán a nélkülözhetetlen technikai apparátust elhelyezni. Évtizedeken keresztül ezeket csak kényszer szülte szükségmegoldásokkal lehetett biztosítani, és az ország legértékesebb, több mint 60 ezer folyóméter terjedelmű levéltári gyűjteménye a kilencvenes évek elejére már hét telephelyen, eredetileg egészen más célra készült épületekben működött. A területi megosztottság tehát nem a Bécsi úti új épület birtokbavételével következett be, ez már évtizedek óta status quo.
Minderre tekintettel a kormány 1991-ben döntött úgy, hogy a Magyar Országos Levéltár tovább nem halogatható bővítését a külső Bécsi úton, a óbudai temető főbejáratától két buszmegállónyira, egy szovjet laktanya területén kell megoldani. Szeretném felhívni figyelmét, tisztelt képviselő úr: 1991-ben egy olyan színezetű kormány volt hatalmon és hozta meg ezt a döntést, amely az ön politikai támogatását élvezte - az enyémet speciel nem, de ezzel a döntésével egyet kell hogy értsek.
Ami az ön drága és fölösleges luxussal kiépített megoldásra tett megjegyzését illeti, azt kell mondjam, hogy nem állja meg a helyét ez a megjegyzés. A beruházás célja kezdettől fogva az volt, hogy a levéltári feladatok teljes körű ellátására alkalmas objektum alakuljon ki - ezt maradéktalanul sikerült is megvalósítani. Ez év februárjában adták át ezt az építményt, azóta 50 ezer folyóméter irat és körülbelül 150 millió mikrofilmfelvétel tárolására alkalmas raktározási helyet alakítottak ki benne. Ezen túlmenően 60 kutató egyidejű fogadására, kulturált és gyors kiszolgálására, 8 ezer kötetes szabadpolcos könyvtárral felszerelt kutatóterem kialakítására került sor.
A beruházás teljes költsége 1,8 milliárd forint volt, ezért az árért 12 ezer négyzetméter hasznos alapterületet kaptunk, úgyhogy a költségek sem nevezhetőek túlzottnak. Álláspontom szerint az lenne a túlzott és megengedhetetlen luxus, ha nem használnánk ki maradéktalanul az új épület adta lehetőségeket, és minden szakmai racionalitást nélkülözve azt csak raktárként üzemeltetnénk. Ráadásul képviselő úrnak az a problémája, hogy az iratok a folyamatos oda-visszaszállítgatással sérülhetnének, ekkor válna igazán veszélyessé, hiszen ebben az esetben kellene minden kutatási alkalommal a raktárból beszállítani a Várba, majd onnan visszaszállítani az iratokat.
Ami az új létesítmény földrajzi elhelyezkedését illeti: hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy általános gyakorlat a fejlett országokban, hogy az új levéltárakat a központtól távolabb, a kevésbé szennyezett, kevésbé zsúfolt és - tegyük hozzá - alacsonyabb telekárú területen helyezik el. Így történt ez az Egyesült Államokban, Franciaországban vagy éppen a szomszédos Ausztriában, ahol az új nemzeti levéltár a város közigazgatási határain kívül épült meg. Ráadásul az adott területen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a Gábor Dénes Műszaki Informatikai Főiskola és a Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetem egy részének elhelyezésével egy szellemi-tudományos centrum is kialakulóban van, ebbe jól beleillik az Országos Levéltár.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
