DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A legtöbb felszólaló azzal kezdte álláspontjának ismertetését, hogy felvetette azt a kérdést, vajon időszerű-e az új büntetőeljárási kódex benyújtása, a feltételei fennforognak-e ennek. A Független Kisgazdapárt nem akadályozta meg szavazataival az alkotmányügyi bizottságban, hogy a plenáris ülés elé kerüljön a büntetőeljárási kódex, hiszen álláspontunk szerint az egész büntetőjogi rendszerünk olyannyira recseg-ropog, az igazságszolgáltatás egésze annyira a padlóra került, hogy a büntetőeljárás teljes reformja éppúgy nem kerülhető meg, mint ahogy az egész igazságszolgáltatás reformja sem; és ez a vita alkalmat nyújt a Független Kisgazdapárt büntetőpolitikai alternatíváinak a kifejtésére. Ezért úgy gondoltuk, hogy helyes, ha sor kerül a plenáris vitára.
De rögtön jelezni szeretnénk, hogy a büntetőeljárási kódex előkészítettségét annyira gyengének tartjuk, hogy indítványozzuk, az igazságügyi kormányzat vegye vissza ezt a törvénytervezetet, és dolgozza át a most elhangzott észrevételek figyelembevételével, mert a jelenlegi konstrukcióban majdhogynem használhatatlan ez az előterjesztés.
A bűnözés robbanásszerű növekedése és annak soha nem észlelt kíméletlenné válása, új bűncselekményfajták megjelenése kétségkívül szükségessé tette a védekezés újraszabályozását, ezen belül a büntetőeljárási jog teljes átgondolását. Ugyanakkor az alapvető emberi jogokkal és szabadságokkal kapcsolatos római egyezmény - amelyet 1950. november 4-én hirdettek ki - ugyancsak több előírást tartalmaz, amely a büntetőeljárási kódex megalkotása kapcsán figyelembe veendő. De a Független Kisgazdapárt nyomban felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy az egyezmény kihirdetése óta közel ötven év telt el, márpedig egy fél évszázad a büntetőeljárásban is olyan jelentős idő, amelyet mindenképpen úgy kell figyelembe venni az új büntetőeljárásjogi kódex megalkotásánál, hogy inkább a strasbourgi ítéletekre kell támaszkodni, hiszen a strasbourgi bírói ítéletek nem mindig fedik a római egyezmény előírásait.
(12.00)
A Független Kisgazdapártnak meggyőződése, a bűnözés terén mára kialakult helyzet és a bűnelkövetés területén rendkívüli mértékben növekvő számok részben abból is fakadnak, hogy a büntetőpolitika liberalizálása kedvező talajt jelent a bűncselekmények számának növekedésére; és ki kell mondjam a Független Kisgazdapárt határozott álláspontját: tartani lehet attól, hogy az elviselhetetlenség határáig fogják fokozni a magyar társadalom életét, ha nem vizsgáljuk felül az elmúlt évtizedek büntetőpolitikájának néhány kiindulópontját, jelentős tévedését.
Az elmúlt napokban megjelentek a sajtóban az idei év első 9 hónapjának bűnügyi statisztikai adatai, és ennek tanúsága szerint átlagban 13,5 százalékkal növekedett Magyarországon a bűnelkövetések száma, sőt, ez Csongrád megyében elérte az 53,9 százalékos növekedést, Somogyban pedig a 32,3 százalékot. E számadatok fényében talán nem fogják túlzásnak tekinteni, ha az észak-amerikai nagyvárosok egyes városrészei mai állapotának felidézésével utalok a lehetséges hazai végkifejletre: a börtönök helyett egész városrészek válhatnak a kemény bűnözők alig ellenőrzött lakóhelyeivé, ahonnan a rendőrség, feladván a reménytelen harcot, végleg kivonul, és a polgárokra bízza önmaguk megvédését. Én úgy gondolom, természetesen Magyarországon néhány évre még szükség lehet ahhoz, hogy ilyen elkeserítő állapotok valósuljanak meg, de a tendencia félreérthetetlen. Úgy gondolom, ha csak a főváros VII-VIII. és IX. kerületének bizonyos részeire utalok, akkor látható, hogy ez a félelem egyáltalán nem alap nélküli.
Látni lehet, hogy amíg a tömény bűnözőnegyeddé válás végbemegy, addig a sűrűsödő bűnöző közegben az ott rekedt emberek százezrei kénytelenek majd rettegni az állandóan növekvő számú és súlyú bűnelkövetések miatt, ugyanakkor a privilegizált rétegeknek pedig egészen más életfeltételek adottak: ők a bűnözéstől viszonylag mentett negyedekben, őrzött helyen, személyes testőrséggel vagy egy-egy térség védettségével más minőségben élhetik az életüket, mint az ország lakosságának döntő többsége. Ebből következik egy olyan sajátos összefüggés, amelyet úgy lehet megfogalmazni, hogy idővel a szegénység egyenlő lehet a bűnözőkkel összezárt élet élésének a kényszerhelyzetével a másik irányban pedig vagyonosnak lenni, egyenlő, zárt elitkerületben, biztonsági őrökkel, kamerákkal védett lakótömbökben élni.
A Független Kisgazdapárt azért kénytelen előrebocsátani ezt a lehetséges képet, mert hiszen ha a mostani büntetőkódexet tárgyilagosan megvizsgáljuk, abból szinte követelőzően kell megállapítani, ennek az egész új kódexnek a fő irányvonala abban fogható meg, hogy a személyiségi jogokat mindenáron meg kívánja védeni a társadalom érdekeivel szemben is, a bűnözést emberi jogi és nem büntetőjogi értelemben fogja fel. A büntetőpolitika liberalizálása oly módon káros a társadalomra, hogy a bűnözés minőségének és tömegeinek megjelenésével szemben nincs kellő hatékony eszköz a bűnüldöző hatóságok kezében. Itt talán rögtön megemlíteném, hogy a bűnüldöző hatóságok munkájának hátráltatása a büntetőkódex számos rendelkezésében tetten érhető, és ami a Független Kisgazdapárt számára a leginkább elfogadhatatlan: az áldozat személyiségi jogainak a bűnelkövető személyiségi joga mögé való helyezése, tehát a bűnelkövetők személyiségi jogainak a védelme, akár az áldozat személyiségi jogainak ellenében is. Ezért a Független Kisgazdapárt megítélése szerint a szociálliberális szemléletmódot, amelyben a bűnözést egyre inkább emberjogi problémakörként fogják fel, és kevésbé büntetőjogiként, el kell vetni.
A bűnöző emberi jogainak, és nem a potenciális áldozatok tömegei emberi jogainak oldaláról kerülnek megfogalmazásra ezek a büntetőpolitikai elvek és szabályok - ezért elfogadhatatlanok a számunkra. Miközben természetesen egyet lehet érteni azokkal a törekvésekkel, amelyek a rendőrséget és a nyomozó szerveket a gyanú alacsonyabb fokán nagymértékben korlátozzák a bűnelkövető keresése közben, a gyanúsításba bevontak körével szemben, addig helyteleníteni kell az ártatlanság vélelmének olyan extrém túlhajtását, amely alaposabb gyanú esetén is a teljes mozgásszabadságot adja meg a gyanúsított számára, és ezzel végeredményben a felelősségrevonás lehetőségét teszi töredékessé a bűnözők közösségeinek tagjaival szemben. Nem értünk egyet ezzel a bűnözőpárti szociálliberális büntetőpolitikával, és megítélésünk szerint jogosan háborodnak fel azok a százezrek és milliók, akik kényszerűségből a bűnözővárosrészekben élve, saját személyükben vagy hozzátartozóik, barátaik személyében bármelyik nap áldozattá és megalázottá válhatnak, és ezért állandó rettegésben élnek.
Én úgy gondolom, hogy ami ma a közbiztonság területén van, az nem európai, méltatlan Magyarország történelmi múltjához, a jövő lehetőségeihez. És ha csak a legutóbbi három nap eseményeit nézik meg, hogy hány emberi élet kioltására került sor és milyen körülmények között, akkor, én azt hiszem, valamennyien láthatják, hogy tovább nem járható ez a szociálliberális út. Tehát a bűnözőkkel szemben a konzervatív eszközökkel kell felvenni a küzdelmet, és a büntetőjog eszközeihez kell nyúlni, hiszen Magyarországon a bűnözés a '89-es rendszerváltozás jogi lehetőségének lassú megteremtése óta oly rohamos mértékben növekszik, hogy a növekvő bűnözési trendek következtében új eszközökhöz kell nyúlni a bűnözés visszaszorítása érdekében.
Érdemes megnézni, milyen okai vannak annak, hogy a bűnözés ily mértékben megnövekedett Magyarországon. Alapvetően három okra kívánok hivatkozni.
(12.10)
A munkanélküliség - és ezen belül különösen a cigányságon belüli óriási mértékű munkanélküliség - az egyik oka az elmúlt évek növekvő bűnözési hullámainak. Önmagában az a tény, hogy a hivatalos adatok szerint 10 százalék felett van a munkanélküliség, már kellő utat mutat arra, hogy a korábbi munkanélküliségi rátával szemben növekvő munkanélküliségi számok miként függnek össze a bűnözés adataival. De sajnálatos módon a munkahelyek tömeges megszüntetése leginkább a cigányságot sújtotta, egyes térségekben 50 százalékig, más térségekben ennél lényegesen magasabb számú munkanélküliség helyzetébe taszították a cigányságot, és bizony ez a bűnelkövetési számokban jelentős mértékben tetten érthető.
Félreértés ne essék, a Független Kisgazdapárt nem rendőri, hanem társadalmi eszközökkel kívánja ezeket a kérdéseket megoldani, de rá kell mutatnom ennek a rendőri velejáróira is és arra, hogy akkor, amikor ezekkel a bűnelkövetési magatartásokkal szemben a rendőrség fellép, alapvető hiba ezt a rasszizmus keretei közé sorolni. Hiszen a rendőrségnek a bűnelkövetők elleni tevékenysége határozza meg a magatartásukat, nem pedig politikai indítékok.
A másik igen jelentős ok - amely a bűnözés igen jelentős növekedéséhez vezetett - a határok kinyitása, ami az összeomlott szovjet birodalom utódállamainak bűnözői felé valóságos folyosót nyitott, szabaddá téve a magyarországi beáramlást. Úgy gondolom, hogy ezek nagymértékben hozzájárultak nemcsak a bűnözés számának, hanem súlyának a növekedéséhez is.
A harmadik ok, amelyre felhívnám a tisztelt Ház figyelmét, a létminimum alá került milliók reménytelen helyzete. Nevezetesen arra a tényre, hogy ma az ország lakosságának több mint fele létminimum alatt él, a hajléktalanok száma 40-50 ezerre tehető, és úgy gondoljuk, hogy több százezren a hajléktalanná válás rémével naponta kell hogy szembenézzenek. Tehát látni kell, hogy az új büntetőpolitika kialakításánál nem lehet mindig a jóléti jogállamok megoldásait átvennünk. Hiszen hadd legyen szabad arra felhívnom a tisztelt Ház figyelmét, hogy nem azonosak a problémák egy ilyen, a világ perifériájára taszított ország helyzetében, mint, mondjuk, a nyugati, jóléti jogállamok esetében. Egyértelmű, hogy itt a gazdaság rendbetételének sokkal nagyobb szerepet kell tulajdonítani a bűnözés elleni harc kapcsán.
Így áll tehát a helyzet, amikor a Horn-kormány beterjesztette az új büntetőeljárási rendet tartalmazó törvényjavaslatát, és ebben rendkívül bátran lép az enyhe büntetéspolitika irányába, illetve a büntetőjogi szemlélet helyett az emberi jogi felfogás felé halad. Csak a félreértések elkerülése végett szeretném, ha ezt az emberi jogi szemléletet és kifejezést is idézőjelben értenék, mert ennek eredményeképpen igen széles tömegek tagjainak emberi jogai semmivé válnak a bűnözőkkel összezárt élet miatt, és a bűnelkövetők oldalán hangoztatott egyoldalú emberi jogi érvelés sokkal inkább a médiaértelmiség politikai ideológiája ma nálunk, mintsem tényleges emberi jogi szempontok lennének ezek.
A sok változtatás közül három olyan elemet emelek ki a következőkben, amelyek valamilyen oldalról csökkentik az elkövetők elítélésének valószínűségét, és a börtönben elszigetelt bűnöző modellje helyett a társadalommal összezárt bűnöző modelljének terjedését fokozhatják. Ebben az irányban a legnagyobb lépést egy sajátos vádalku bevezetése jelenti majd. A törvényjavaslat nem is egy, hanem rögtön két eltérő típusú vádalkut is bevezetni szándékozik. Közös csak annyi bennük, hogy a bűnelkövető mindkét esetben minimális büntetéssel vagy akár anélkül is mentesül tettének következményei alól.
A vádalku-I-nek nevezhető intézményt a törvényjavaslat 192. §-a tartalmazza. Ennek lényege, hogy ha a bűnelkövetéssel alaposan gyanúsítható személy együttműködik az ügy vagy akár más bűnügy feltárásában, akkor az állam eltekinthet a megbüntetésétől. Ha itt megállna a törvényjavaslat, akkor nem is lenne különösebb probléma, hiszen így az összbűnözés sikeresebb feltárása és más elkövetők leleplezése összességében pozitív szaldót jelenthetne a társadalom számára, még ha futni is hagyja esetleg a kooperatív bűnözőt.
A szociálliberális kormányzat javaslata azonban továbbmegy, és az 533. és 534. §-okban bevezeti a vádalku-II-nek nevezhető intézményt. Ennek lényege, hogy a bűnelkövető a törvényben előírt büntetés töredékét kapja, ha beismerve tettét lemond a tárgyalás megtartásáról. Ilyenkor 8 év helyett legfeljebb 3 évig terjedő szabadságvesztést, 5 év helyett 2 évet és 3 év helyett maximum 6 hónapot kaphat. Több nem, csak kevesebb lehet majd ez a büntetés, és így a csökkentett büntetések eleve a felfüggesztett büntetések kategóriájába, sávjába kerülhetnek. De enélkül is, harmadolva azt, ismét igen gyorsan a börtön kapuján kívül lehet a bűnelkövető. E rendelkezés horderejét az adja, hogy az összes elítélés igen nagy részét a 8 év alatti végrehajtható szabadságvesztés jelenti a gyakorlat szerint, és most mindez a börtönökön kívüli bűnelkövetők seregét növeli majd.
Nem tudom, hogy van-e bárhol a világon ilyen széles körű lemondás a társadalom védelméről a bűnelkövetőkkel való egyezkedés révén, de itt láthatóvá válik a büntetőjog emberi jogi háttérbe szorításának egy csapdája; a bűnelkövető szabadságának legteljesebb megkövetelése, ártatlanságának védelme, olyan abszurd végletekig fokozva, hogy ilyen módon gyakorlatilag lehetetlenné válik a felelősségre vonása, majd a törvényalkotó ezt hallgatólagosan elismerve, opportunista módon lemond a büntetőhatalma egy részéről, és a bűnelkövető önkéntes vállalására apellálva töredékes büntetéssel is megelégszik vele szemben.
Mindezek végeredményeképpen az a helyzet áll elő, hogy a büntetéspolitikát egy csökkentett szintre viszi vissza, és a társadalomnak az a része, amely összezárva él a bűnözőkkel, sűrűbben lakott és fenyegetett városrészekben, védtelen marad a bűnözőkkel szemben. Az utóbbit azért is kell hangsúlyozni, mert a tipikus liberális entellektüelek - tapasztalataim szerint - rögtön azzal vádolnak majd, hogy miért lenne baj az, ha nem él a hatalom a büntetőhatalmával.
A Független Kisgazdapárt készséggel elismeri, hogy az igazságügyi tárca vezetőinek szempontjából, akik felelősek a törvényjavaslat elkészítéséért, alkotásuk két jótékony hatása mindenesetre nem tagadható. Egyrészt így radikálisan csökkenthető a hosszadalmas büntetőperek száma, a tárgyalásról lemondás egyben a fellebbezési jogról való lemondást is maga után vonja a bűnelkövető részéről, másrészt a felfüggeszthetővé zsugorodott szabadságvesztések révén a mai töredékévé válik majd a börtönökben elhelyezett elítéltek száma.
(12.20)
Ám az így szabadlábon maradt bűnözők ettől kezdve még inkább a társadalommal összezárva élnek majd, és nem a börtönökben elszigetelten, hanem a társadalom széles rétegeivel szemben jelenik majd meg ez a rendkívül veszélyes tendencia.
Számos egyéb kifogásunk is van a beterjesztett büntetőeljárási javaslattal, kódexszel szemben. Szeretném jelezni, hogy ezt majd a további felszólalásainkban részleteiben is előadjuk, hiszen rá fogunk mutatni arra, hogy a büntetőeljárási kódex egyes elemei miként lehetetlenítik el a konkrét büntetőügyben való eredményes eljárást. Úgy gondoljuk, hogy addig is jeleznünk kell, hogy a bűnözés növekedése és a társadalom ellehetetlenítése irányába ható megoldás nem megoldás, hanem visszalépés. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ezt a Független Kisgazdapárt nem támogatja, hanem elutasítja.
Köszönöm a türelmüket. (Taps a FKGP soraiban.)
