DR. ÁBRAHÁM JÁNOS
DR. ÁBRAHÁM JÁNOS
DR. ÁBRAHÁM JÁNOS, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmány- és igazságügyi bizottság november 19-én tartott ülésén tárgyalta a büntetőeljárásról szóló T/5013. számú törvényjavaslatot. A bizottság ülésén képviseltette magát a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, személyesen vett részt rajta a legfőbb ügyész, továbbá jelen volt a Magyar Bírói Egyesületnek és az Ügyészek Országos Egyesületének tisztségviselő képviselője is.
A tárgyalás során élénk érdemi vita alakult ki a törvénytervezetről. Olyan törvénytervezet általános vitára bocsátásáról tárgyalt és döntött az alkotmány- és igazságügyi bizottság, amely nemcsak terjedelménél, hanem a jogrendszerben elfoglalt helyénél fogva is alapvető jelentőségűnek tekinthető. A törvény szelleme és a részletszabályok minősítik egy kormány, egy parlament jogi szakmai véleményét az emberi jogokról és a szabadságjogokról, egyáltalán az állam és az állampolgár viszonyáról.
Többen kifogásolták a kodifikáció előkészítésének mechanizmusát, illetőleg bírálták a javaslat előkészítetlenségét, hiányolva a szakmai részvétel mellőzését. A bizottság többsége nem osztotta ezeket az aggodalmakat. A kodifikáció az 1994 januárjában elfogadott koncepció szerint haladt, a törvényjavaslatból levezethető az akkor elfogadott elvek megvalósítása. Ez azt jelenti, hogy a jogalkotást nem érintette a kormányváltás. Ez jó is, hiszen olyan szakmai törvényről tárgyalunk majd, amelynek a politikai erőviszonyok változásától függetlenül kell majd funkcionálnia. A törvényjavaslat előkészítésében részt vettek a büntetőeljárás hazai kiválóságai, így egyetemi büntetőeljárási tanszékvezetők, szakmabeli akadémikusok, bírák, ügyészek, ügyvédek.
A törvény megvitatása most kezdődik a parlament előtt. A parlamentáris demokráciában a parlament az a fórum, ahol a szakmai vélemények, érvek összességükben megismerhetővé válnak, és ezért ezek érdemi hatással lehetnek a törvényalkotásra.
A bizottság időszerűnek és szükségesnek tartja a büntetőeljárás új törvényi szabályozását. Mint ahogy már említettem, az előző kormányzati ciklusban történt döntés az új büntetőeljárási törvény megalkotásáról. Már az a tény is indokolja az új törvény megalkotását, hogy jövőre negyed évszázada annak, hogy megszületett a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény, és közben hazánkban 1989-ben lezajlott egy rendszerváltás.
Lényeges követelmény - az igazságügyi reform céljaival összhangban - a bűnmegelőzés érdekében a büntetőeljárás menetének gyorsítása és a bűnelkövetők büntetőjogi felelősségre vonásának európai szintű biztosítása. A javaslatra hatást gyakoroltak a nemzetközi tendenciák és elvárások, a szabályozásba beépültek a magyar büntető perrendtartás haladó hagyományai.
A szabályozási rendszer mikéntjéről a bizottságban eltérő véleményeket hallottunk. A többség elfogadta az előterjesztő megoldását. Élénk vita alakult ki a törvény hatályba léptetésére vonatkozóan. Tartalmas szakmai viták várhatók a továbbiakban a hatályosulás kezdetéről, annak részleteiről. A bizottság nagyon lényegesnek tartja, hogy az esetleg hosszabb intervallumú hatályba léptetés esetén is meg kell találni annak megoldását, hogy a tervezet legprogresszívabb elemei - mint például a tanúvédelem szabályai, a tárgyalás lemondásának az intézménye, a nyomozás hatékonyságát, eredményességét szolgáló kriminalisztikai módszerek - mielőbb érvényesülhessenek. A közbiztonsághoz - és ezen belül kiemelten a bűnmegelőzéshez és a felderítéshez - fűződő társadalmi érdek jelentős csorbulásához vezetne, ha az egyes jogintézmények szabályainak alkalmazhatósága a hatályba léptetés folytán késne.
A szaktárcákra is igen fontos feladat hárul, hiszen az új törvénnyel összefüggésben mintegy huszonöt jogszabályt kell előkészíteni, illetőleg megalkotni.
A bizottsági vita során többen kijelentették, hogy az alapelvek tekintetében ez idáig még jelentős ellenvetést nem hallottak. Egyetértés tapasztalható a szabályozás időszerűsége és szükségszerűsége megítélésében is. A tervezethez - a szakmai különbségek, továbbá a kiemelkedő társadalmi érdeklődés miatt is - a parlamenti vitában bizonyára sok észrevétel fog elhangozni, és módosító indítványokból sem lesz hiány.
A bizottság többségi véleménye szerint a törvénytervezet funkciójának betöltésére alkalmas lehet, nem kizárva a koncepciót nem érintő módosításokat is. Ezért a javaslat általános vitára bocsátását 12 igen szavazattal, 2 ellenszavazattal és 3 tartózkodás mellett az alkotmány- és igazságügyi bizottság 3. számú ajánlásával támogatja.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
